Szabadság, 1948. július-december (5. évfolyam, 28-53. szám)
1948-07-06 / 28. szám
21948 Julius 1 fi Magyar Népi Szövetség szervezeti élete Juhász Lajos orsz. alelnök előadása után készítette Deák István III. . Miután a Magyar Népi Szövetség célját feltártam és annak a gyakorlati életben való alkalmazására is rátértem, szükségesnek tartom szervezeti szabályzatunk 4. pontjával (szakaszával) és más fontos alaptételeivel is foglalkozni, illetve az olvasók előtt azokat is ismertetni. Feltétlenül fontos ismernünk szervező munkánkban azt, hogy a fasiszták, imperialista ügynökök és olyanok, akik népellenes vagy soviniszta tevékenységet fejtettek ki, nem lehetnek a szervezet, illetve a MNSz tagjai. De nem lehet tagja a szervezetnek az sem, aki közérdeket sértő, súlyos erkölcsi vétséget követett el. Még ma is találkozunk tagjaink között olyanokkal, akik népellenes tevékenységet fejtenek ki. Vizsgáljuk meg, hogy melyek ezek a népellenes tevékenységek. Üzérkednek, spekulálnak az árukkal, rémieket terjesztenek és demokratikus kormányunknak a rendelkezéseit félremagyarázzák. A kizárásokat, amelyeket demokratikus szervezeteink kezdeményeztek, soraiknak a nem odavaló elemektől valómegtisztítása végett, csak a vezetőségi üléseken tárgyalták meg, de nem tárták fel a tömegek előtt a kizártak hibáit, vagy bűneit, így nyilván lehetővé vált az, hogy a kizárt bűnösök »mártírok« szerepében tetszeleghetnek. Ezt a hibát is ki kell küszöböljünk. A gyakorlatban tehát gyűléseken, tömegeink felvilágosításával kell megismertetnünk a magyar nép ellenségeit. Szükséges ez azért, hogy a dolgozó földműves, a városi kisember és a haladó értelmiségi tudja azonosítani magát azzal a harccal, amit a szervezeti szabályzatunknak ez a pontja előtt. Nem elégséges csak az újságokban folytatott harc a belső ellenség ellen, hanem nyilván ki kell jönnünk velük tömegeink elé. Alaposan és jól előkészített csapásokkal, ideológiai síkon, politikai felvilágosító munkával, tömegeink előtt kell eltávolítanunk a magyar nép ellenségeit a szervezetből. Ezt a munkánkat fokozott éberséggel és nagy elővigyázattal kell végeznünk, nehogy barátainkat érje az ütés a harcban, hanem az ellenségeinket. *A MNSz minden tagjának kötetessége, hogy a magán- és közéleti tevékenységében a demokratikus törekvéseket szolgálja és küzdjön az imperialista, fasiszta és nemzeti türelmetlenség ellen.« Ezen a téren is van kiigazítani valónk. Találkozunk tagjaink közt olyanokkal, akiknek sem magán-, sem közéleti tevékenysége egyáltalán nem felel meg a demokratikus törekvéseknek. Mások pedig a nemzeti türelmetlenség képviselőinek táborába tartoznak. Ennek különös fontossága van napjainkban, annál is inkább, mert a harc a nemzetközi imperialista, háborús reakció és a demokrácia békés népi erői között kiéleződőben van. »Tagjainknak fegyelmezetten alá kell vetniök magukat a szervezet politikai irányvonalának, a szervezeti szabályzat rendelkezéseinek, a többség határozatának és a vezetőség utasításainak.« Kiérzik ebből az, hogy a gyűléseken felvetett problémáknál minden tagnak kötelessége a többség határozatának alávetni magát. Nem elégedetlenkedhetünk és nem mehetünk külön utakon azért, mert valamilyen kérdésben kisebbségben maradtunk. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a többség helyesebben látja meg a teendőket, mint az egyén. Meg kell szabadítanunk szervezeteinket azoktól is, akik nemtörődömséggel szervezeteinkben elhanyagolják a nevelést, a szervezést, visszatartják tömegeinket a harctól és az építő munkától. Mindezeknek a megvalósításához következetes és kitartó szervező munka szükséges. Ne csak szavakat, frázisokat, vagy még rosszabb esetben : üres ígéreteket hangoztassunk, hanem cselekedeteinkkel, a magyar tömegek felsorakoztatásával kell, hogy küzdjünk és dolgozzunk célkitűzéseinkért. Csak ezen a módon tudjuk leküzdeni a hibákat és így ismerik meg a román demokrata testvérek képviselői céljainkat. (Folytatás a következő számban) Udvarhely megye az 1848-as forradalom forgatagában Az 1848-as forradalom jeget olvasztó tavaszi szele végigsuhant a Székelyföldön is és éppen Udvarhely megye volt a legfogékonyabb az új eszmék iránt, itt indultak meg az első forradalmi megmozdulások. A régi szabad székelyekből a történelem folyamán sokan sülyedtek a nyomorba és jobbágysorba és váltak a hatalmaskodó főurak kizsákmányoltjaivá. Ezek a székelyek örömmel értesültek a magyarországi jobbágyság felszabadulásáról és igy a külön Habsburg-tartományként kezelt Erdélynek Magyarországhoz való csatlakozását kívánták, hogy ők is részesülhessenek a forradalom társadalmi eredményeiben. Udvarhely megye ápr. 4-én megtartott közgyűlése ezért elhatározta, hogy egy 80 tagú küldöttséget indít Kolozsvárra a főkormányszékhez, hogy az erdélyi országgyűlés összehívását sürgessék. A küldöttség vezetője Pálffy János volt, aki később nagy szerepet játszott a forradalomban. A küldöttség erélyesen követelte az országgyűlés összehívását s a húzódozó kormányzót azzal fenyegette meg, hogy ha kell, akkor felvonul a 30.000-nyi kiküldő is, hogy kérésének érvényt szerezzen. Ennek az erélyes sürgetésnek is köszönhető, hogy az erdélyi országgyűlést tényleg összehívták és az az uniót kimondta Az események azonban tovább száguldtak. A Habsburgoknak sikerült a nemzetiségeket s közöttük az erdélyi románságot is a forradalom ellen sorompóba állítani. Ekkor hívja össze Brerzenczey László marosszéki képviselő 1848 okt. 16-ra az agyagfalvi rétre a székely nemzetgyűlést, hogy ideiglenes székely kormányt, székely nemzeti tábort alakítsanak a székelység régi szabadságainak visszaszerzése végett. Itt ismét közbelép a Habsburgármány. A nemzetgyűlés kimondja, hogy a románságot és szászságot a testvériség karjával kész a székely nemzet felkarolni, ha testvért és szabadságszerető népet talál e két sorsközösségben élő népben. De sikerül egy álhír elterjesztésével a nemzetgyűlést katonai táborrá változtatni át, mely azonnal felvonult Urbán alezredes és a császári hadak ellen. Kezdeti sikerek után a császári hadak visszaszoríították a székelyeket, de a Bikafalvánál Heydte csapataival megvívott ütközet biztosította a csapatok visszavonulását és hogy Háromszék meg tudta magát továbbra is védeni. .Bem apó“ forradalmi seregének a székelység képezte a magvát. A Bem apó zseniális forradalmi hadviselése folytán ismét felragyogott a Szabadságharc csillaga, hogy a hatalmas túlerővel szemben nemsokára ismét lebukjék. A forradalom lelke és megtestesítője Petőfi Sándor utolsó napjait Udvarhely megyében Székelykeresztúron tölti, hogy a fehéregyházi csatatéren, mint egy szétpattanó üstökös, tűnjék el az élők sorából. ■ in- ■ Hét községünk példát mutat a munkában Gh. Gheorghiu Dej miniszter felhívására megindult a fasiszta rombolás utáni újjáépítés az ország egész területén. A gyárak öntudatos munkásai éjét nappallá téve dolgoztak és dolgoznak azért, hogy üzemeiket, gyáraikat rendbeszedjék és azokban az országunk gazdasági előrehaladását szolgáló javakat előállítsák. A falvak lakossága nem akar elmaradni ettől a munkától, hanem egymással versenyezve dolgoznak a többtermelésért. Nehéz és gondterhes munkájuk közepette nem feledkeznek meg arról sem, hogy községükben új iskolákat, községházat és művelődési házakat építsenek. Az önzetlen munkának egyik legszebb tanujelét az alig 18 szétszórtan elhelyezett házból álló Kismedesér telep adta, melynek szorgalmas lakói köveket hordanak, fákat döntenek és azokat faragják azért, hogy a művelődésnek új otthont építsenek. Az építés munkáját aug. 23-ig szándékoznak befejezni. Álljon példaképpen minden község előtt Kismedesér lakosságának munkája. Zetelaka község becsületes dolgozói megértvén az újjáépítés fontosságát, a Román Munkáspárt irányításával szép eredményeket értek el. A legfontosabb és legégetőbb munkának fogtak neki, egy húsz méter hosszú, és 5 méter széles híd újjáépítésének. A régi kőalapra új gerendákat építettek cserefapadlózattal és karfákkal. Az építést 205 munkanappal fejezték be 118180 lej értékben. E munka közben úgy az irányításban, mint a munka végzésében a legjobban és legöntudatosabban vették ki részüket : Tornai Imre, Elekes Mózes, Hegyi Ferenc, Lukács J. Dénes. Rajtuk kívül a község többi öntudatos munkásai is csatlakoztak a munkához serkentve egymást a további vállalt munka elvégzésére. Ezután elvégeztek még több hasonló munkát, egy 22 méter hosszú és 5 méter széles hídnak az újjáépítését, kijavítottak négy 5 méteres hidat és egy 5 km. hosszú útszakaszt. A téli tűzifa is már össze van hordva, úgy a községháza szükségletére, mint az iskoláéra, így dolgoznak Zetelaka becsületes dolgozói, akikről példát vehetnének más községek is, ahol eddig csak munkatervet készítettek, de igen keveset valósítottak meg. Népbirók vizsgája A székelyudvarhelyi törvényszék mellett működő népbirói tanfolyam hallgatói háromhónapi komoly munkájukról most adtak számot, s a vizsgák a népbirók nagy haladásáról tettek bizonyságot. A minisztérium által kijelölt vizsgabizottság elnök Farkasházy Ferenc dr. igazságügyi felügyelő volt. Az előadó tanárok: Fodor Tibor dr., Vári Albert dr., Gottesmann László, Izsák Tibor Barabás Sándor, Réthy Imre dr. és Kocsis János dr. három hónapon keresztül mindent elkövettek, hogy a népbírók minél jobb felkészültséggel szolgáltassák a népi igazságszolgáltatást "A tanfolyamra beiratkozott 94 népbiró, akik közül 60 állott írásbeli vizsgára. A szóbeli vizsgán 4 népbiró nem jelent meg és így 56 népbiró tette le sikeresen a vizsgát. Az eredmények alapján a vizsgáztató bizottság a következő sorrendet állapította meg: 1. özv. Ferencz Árpádné, 2. id. Horváth József, 3 Labau Rada, 4. Szilágyi Árpád 9 es eredménnyel: 1. dr. Váró Györgyné, 2. Ágoston Sándor, 3. Benedek Sándor, 4. Orbai János dr., 5. Hegedűs Gyula 8-as érdemjeggyel. A nevezetteken kívül 17-en 7-es, 14-en 6-os, 16-on pedig 5-ös érdemjeggyel vizsgáztak. Emelni a dolgozók életszínvonalát Ez a célja a Hivatalos Lap 28-ik számában megjelent miniszteri rendeletnek, amely a dolgozók létfentartási költségeinek és életszínvonalának pontos meghatározását akarja elérni, azt, hogy a munka mezején tevékenykedő különböző néprétegek, köz- és magántisztviselők, földművelők, kis és kézműves iparosok és azok családtagjai létfentartási költségeiről és életszínvonaláról is világos képet nyerjen a minisztérium. Ennek a rendeletnek olvasásakor önkéntelenül felvetődik bennünk a gondolat, hogy próbáltunk e egyáltalán valaha házi költségvetést csinálni ? Erre bizony könnyű a felelet, mert az utóbbi időkben különösen a kistisztviselőknek és a dolgozók többségének, akik becsületesen keresték a mindennapi kenyerüket, nem volt mire költségvetést alapítaniuk. A feketézőknek és azoknak, akik a kisemberek és a becsületesen dolgozók fillérein híztak fel, nem volt szükségük költségvetésre, mert amíg másnak alig jutott kenyérre, nekik mindig telt és telik cigányzenés, pezsgős vacsorára. Ennek a helyzetnek a felszámolására rendelte el a Központi Statisztikai Hivatalnak a minisztérium, hogy a július 1-től szeptember 1-ig terjedőidőre készítsék el a felsorolt foglalkozási csoportokban egy-egy család költségvetését és gyűjtsék öszsze az adatokat. Reméljük, hogy ezután minden dolgozónak lesz kenyér az asztalán és fog jutni a mozira, színházra és könyvre is. : .I . ^