Szabadság, 1948. július-december (5. évfolyam, 28-53. szám)

1948-07-06 / 28. szám

21948 Julius 1 fi Magyar Népi Szövetség szervezeti élete Juhász Lajos orsz. alelnök előadása után készítette Deák István III. . Miután a Magyar Népi Szövetség célját feltártam és annak a gyakor­lati életben való alkalmazására is rátértem, szükségesnek tartom szer­vezeti szabályzatunk 4. pontjával (szakaszával) és más fontos alap­tételeivel is foglalkozni, illetve az olvasók előtt azokat is ismertetni. Feltétlenül fontos ismernünk szer­vező munkánkban azt, hogy a fasisz­ták, imperialista ügynökök és olya­nok, akik népellenes vagy soviniszta tevékenységet fejtettek ki, nem le­hetnek a szervezet, illetve a MNSz tagjai. De nem lehet tagja a szer­vezetnek az sem, aki közérdeket sértő, súlyos erkölcsi vétséget kö­vetett el. Még ma is találkozunk tagjaink között olyanokkal, akik nép­­ellenes tevékenységet fejtenek ki. Vizsgáljuk meg, hogy melyek ezek a népellenes tevékenységek. Üzér­kednek, spekulálnak az árukkal, rém­ieket terjesztenek és demokrati­kus kormányunknak a rendelkezé­seit félremagyarázzák. A kizáráso­kat, amelyeket demokratikus szer­vezeteink kezdeményeztek, soraik­nak a nem odavaló elemektől való­­megtisztítása végett, csak a vezető­ségi üléseken tárgyalták meg, de nem tárták fel a tömegek előtt a kizártak hibáit, vagy bűneit, így nyilván lehetővé vált az, hogy a ki­zárt bűnösök »mártírok« szerepében tetszeleghetnek. Ezt a hibát is ki kell küszöböl­jünk. A gyakorlatban tehát gyűlé­seken, tömegeink felvilágosításával kell megismertetnünk a magyar nép ellenségeit. Szükséges ez azért, hogy a dolgozó földműves, a városi kis­ember és a haladó értelmiségi tudja azonosítani magát azzal a harccal, amit a szervezeti szabályzatunknak ez a pontja előtt. Nem elégséges csak az újságokban folytatott harc a belső ellenség ellen, hanem nyil­ván ki kell jönnünk velük tömegeink elé. Alaposan és jól előkészített csa­pásokkal, ideológiai síkon, politikai felvilágosító munkával, tömegeink előtt kell eltávolítanunk a magyar nép ellenségeit a szervezetből. Ezt a munkánkat fokozott éberséggel és nagy elővigyázattal kell végeznünk, nehogy barátainkat érje az ütés a harcban, hanem az ellenségeinket. *A MNSz minden tagjának köte­tessége, hogy a magán- és közéleti tevékenységében a demokratikus tö­rekvéseket szolgálja és küzdjön az imperialista, fasiszta és nemzeti tü­relmetlenség ellen.« Ezen a téren is van kiigazítani valónk. Találkozunk tagjaink közt olyanokkal, akiknek sem magán-, sem közéleti tevékeny­sége egyáltalán nem felel meg a demokratikus törekvéseknek. Mások pedig a nemzeti türelmetlenség kép­viselőinek táborába tartoznak. En­nek különös fontossága van nap­jainkban, annál is inkább, mert a harc a nemzetközi imperialista, há­borús reakció és a demokrácia bé­kés népi erői között kiéleződőben van. »Tagjainknak fegyelmezetten alá kell vetniök magukat a szervezet politikai irányvonalának, a szerve­zeti szabályzat rendelkezéseinek, a többség határozatának és a vezető­ség utasításainak.« Kiérzik ebből az, hogy a gyűléseken felvetett problé­máknál minden tagnak kötelessége a többség határozatának alávetni magát. Nem elégedetlenkedhetünk és nem mehetünk külön utakon azért, mert valamilyen kérdésben ki­sebbségben maradtunk. Bizonyosak­­ lehetünk abban, hogy a többség he­lyesebben látja meg a teendőket, mint az egyén. Meg kell szabadí­tanunk szervezeteinket azoktól is, akik nemtörődömséggel szerveze­teinkben elhanyagolják a nevelést, a szervezést, visszatartják tömegein­ket a harctól és az építő munkától. Mindezeknek a megvalósításához következetes és kitartó szervező munka szükséges. Ne csak szavakat, frázisokat, vagy még rosszabb eset­ben : üres ígéreteket hangoztassunk, hanem cselekedeteinkkel, a magyar tömegek felsorakoztatásával kell, hogy küzdjünk és dolgozzunk célki­tűzéseinkért. Csak ezen a módon tudjuk leküzdeni a hibákat és így ismerik meg a román demokrata testvérek képviselői céljainkat. (Folytatás a következő számban) Udvarhely megye az 1848-as forradalom forgatagában Az 1848-as forradalom jeget ol­vasztó tavaszi szele végigsuhant a Székelyföldön is és éppen Udvarhely megye volt a legfogékonyabb az új eszmék iránt, itt­­ indultak meg az első forradalmi megmozdulások. A régi szabad­ székelyekből a törté­nelem folyamán sokan sülyedtek a nyomorba és jobbágysorba és váltak a hatalmaskodó főurak kizsákmá­­nyoltjaivá. Ezek a székelyek öröm­mel értesültek a magyarországi job­­bágyság felszabadulásáról és igy a külön Habsburg-tartományként ke­zelt Erdélynek Magyarországhoz való csatlakozását kívánták, hogy ők is részesülhessenek a forradalom tár­sadalmi eredményeiben. Udvarhely megye ápr. 4-én meg­tartott közgyűlése ezért elhatározta, hogy egy 80 tagú küldöttséget in­dít Kolozsvárra a főkormányszékhez, hogy az erdélyi országgyűlés össze­hívását sürgessék. A küldöttség ve­zetője Pálffy János volt, aki később nagy szerepet játszott a forradalom­ban. A küldöttség erélyesen köve­telte az országgyűlés összehívását s a húzódozó kormányzót azzal fe­nyegette meg, hogy ha kell, akkor felvonul a 30.000-nyi kiküldő is, hogy kérésének érvényt szerezzen. Ennek az erélyes sürgetésnek is köszönhető, hogy az erdélyi ország­gyűlést tényleg összehívták és az az uniót kimondta Az események azonban tovább száguldtak. A Habs­burgoknak sikerült a nemzetiségeket s közöttük az erdélyi románságot is a forradalom ellen sorompóba ál­lítani. Ekkor hívja össze Brerzenczey László marosszéki képviselő 1848 okt. 16-ra az agyagfalvi rétre a szé­kely nemzetgyűlést, hogy ideiglenes székely kormányt, székely nemzeti tábort alakítsanak a székelység régi szabadságainak visszaszerzése vé­gett. Itt ismét közbelép a Habsburg­­ármány. A nemzetgyűlés kimondja, hogy a románságot és szászságot a testvériség karjával kész a székely n­emzet felkarolni, ha testvért és szabadságszerető népet talál e két sorsközösségben élő népben. De si­kerül egy álhír elterjesztésével a nemzetgyűlést katonai táborrá vál­toztatni át, mely azonnal felvonult Urbán alezredes és a császári hadak ellen. Kezdeti sikerek után a csá­szári hadak visszaszoríították a szé­kelyeket, de a Bikafalvánál Heydte csapataival megvívott ütközet biz­tosította a csapatok visszavonulását és hogy Háromszék meg tudta ma­gát továbbra is védeni. .Bem apó“ forradalmi seregének a székelység képezte a magvát. A Bem apó zseniális forradalmi had­viselése folytán ismét felragyogott a Szabadságharc csillaga, hogy a ha­talmas túlerővel szemben nemsokára ismét lebukjék. A forradalom lelke és megtestesítője Petőfi Sándor utolsó napjait Udvarhely megyében Székelykeresztúron tölti, hogy a fe­­héregyházi csatatéren, mint egy szét­pattanó üstökös, tűnjék el az élők sorából. ■ in- ■ Hét községünk példát mutat a munkában Gh. Gheorghiu Dej miniszter fel­hívására megindult a fasiszta rom­bolás utáni újjáépítés az ország egész területén. A gyárak öntudatos munkásai éjét nappallá téve dolgoz­tak és dolgoznak azért, hogy üze­meiket, gyáraikat rendbeszedjék és azokban az országunk gazdasági előrehaladását szolgáló javakat elő­állítsák. A falvak lakossága nem akar elmaradni ettől a munkától, hanem egymással versenyezve dolgoznak a többtermelésért. Nehéz és gondter­hes munkájuk közepette nem feled­keznek meg arról sem, hogy közsé­gükben új iskolákat, községházat és művelődési házakat építsenek. Az önzetlen munkának egyik leg­szebb tanujelét az alig 18 szétszór­tan elhelyezett házból álló Kisme­­desér telep adta, melynek szorgal­mas lakói köveket hordanak, fákat döntenek és azokat faragják azért, hogy a művelődésnek új otthont építsenek. Az építés munkáját aug. 23-ig szándékoznak befejezni. Álljon példaképpen minden köz­ség előtt Kismedesér lakosságának munkája. Zetelaka község becsületes dolgo­zói megértvén az újjáépítés fontos­ságát, a Román Munkáspárt irányí­tásával szép eredményeket értek el. A legfontosabb és legégetőbb mun­kának fogtak neki, egy húsz méter hosszú, és 5 méter széles híd újjá­építésének. A régi kőalapra új ge­rendákat építettek cserefapadlózattal és karfákkal. Az építést 205 mun­kanappal fejezték be 118180 lej ér­tékben. E munka közben úgy az irányításban, mint a munka végzé­sében a legjobban és legöntudato­­sabban vették ki részüket : Tornai Imre, Elekes Mózes, Hegyi Ferenc, Lukács J. Dénes. Rajtuk kívül a köz­ség többi öntudatos munkásai is csatlakoztak a munkához ser­kentve egymást a további vállalt munka elvégzésére. Ezután elvégez­tek még több hasonló munkát, egy 22 méter hosszú és 5 méter széles hídnak az újjáépítését, kijavítottak négy 5 méteres hidat és egy 5 km. hosszú útszakaszt. A téli tűzifa is már össze van hordva, úgy a köz­ségháza szükségletére, mint az is­koláéra, így dolgoznak Zetelaka becsületes dolgozói, akikről példát vehetnének más községek is, ahol eddig csak munkatervet készítettek, de igen ke­veset valósítottak­ meg. Népbirók vizsgája A székelyudvarhelyi törvényszék mellett működő népbirói tanfolyam hallgatói háromhónapi komoly mun­kájukról most adtak számot, s a vizsgák a népbirók nagy haladásá­ról tettek bizonyságot. A minisz­térium által kijelölt vizsgabizottság elnök Farkasházy Ferenc dr. igaz­ságügyi felügyelő volt. Az előadó ta­nárok: Fodor Tibor dr., Vári Albert dr., Gottesmann László, Izsák Tibor Barabás Sándor, Réthy Imre dr. és Kocsis János dr. három hónapon­ keresztül mindent elkövettek, hogy a népbírók minél jobb felkészült­séggel szolgáltassák a népi igazság­szolgáltatást "A tanfolyamra beirat­kozott 94 népbiró, akik közül 60 állott írásbeli vizsgára. A szóbeli vizsgán 4 népbiró nem jelent meg és így 56 népbiró tette le sikeresen a vizsgát. Az eredmények alapján a vizsgáztató bizottság a következő sorrendet állapította meg: 1. özv. Ferencz Árpádné, 2. id. Horváth Jó­zsef, 3 Labau Rada, 4. Szilágyi Ár­pád 9 es eredménnyel: 1. dr. Váró Györgyné, 2. Ágoston Sándor, 3. Benedek Sándor, 4. Orbai János dr., 5. Hegedűs Gyula 8-as érdemjeg­­gyel. A nevezetteken kívül 17-en 7-es, 14-en 6-os, 16-on pedig 5-ös érdemjeggyel vizsgáztak. Emelni a dolgozók életszínvonalát Ez a célja a Hivatalos Lap 28-ik számában megjelent miniszteri ren­deletnek, amely a dolgozók létfen­­tartási költségeinek és életszínvo­nalának pontos meghatározását akarja elérni, azt, hogy a munka mezején tevékenykedő különböző néprétegek, köz- és magántisztviselők, földmű­velők, kis és kézműves iparosok és azok családtagjai létfentartási költ­ségeiről és életszínvonaláról is vi­lágos képet nyerjen a minisztérium. Ennek a rendeletnek olvasásakor önkéntelenül felvetődik bennünk a gondolat, hogy próbáltunk e egyálta­lán valaha házi­ költségvetést csi­nálni ? Erre bizony könnyű a fele­let, mert az utóbbi időkben külö­nösen a kistisztviselőknek és a dol­gozók többségének, akik becsülete­sen keresték a mindennapi kenye­rüket, nem volt mire költségvetést alapítaniuk. A feketézőknek és azok­nak, akik a kisemberek és a becsü­letesen dolgozók fillérein híztak fel, nem volt szükségük költségvetésre, mert amíg másnak alig jutott ke­nyérre, nekik mindig telt és telik cigányzenés, pezsgős vacsorára. Ennek a helyzetnek a felszámolá­sára rendelte el a Központi Statisz­tikai Hivatalnak a minisztérium, hogy a július 1-től szeptember 1-ig terjedő­­időre készítsék el a felsorolt fog­lalkozási csoportokban egy-egy csa­lád költségvetését és gyűjtsék ösz­­sze az adatokat. Reméljük, hogy ezután minden dolgozónak lesz kenyér az asztalán és fog jutni a mozira, színházra és könyvre is. : .I­ . ^

Next