Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sport Magazin, 1991 (1. évfolyam, 1. szám)

1991-12-01 / 1. szám

Reménysportágak: atlétika, lovaglás, súlyemelés, tollaslabda és úszás Hat szabolcsi élsportoló esélyes a barcelonai olimpiára! Bár szinte hihetetlen, mégis igaz! Pedig még szinte tegnap ün­nepeltük a SZÖUL-i Hősöket. A „minden olimpiák lángja" még alig tért haza, csaknem négyéves nyugalomra, hogy aztán majd 1992. február 8-án Albertville-ben a XVI. Téli Olimpián, és alig öt hónappal később, július 25-én Barcelonában, a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon újra lobban­jon, s láng-meleg fényével jelezze a Föld népeinek ismét: itt vagyok, köszöntelek téged, Ember, Em­beriség Köszöntelek nemre, faj­ra, s vallásra való tekintet nélkül, hogy megvívd történelmed legbé­késebb, legnagyszerűbb küzdel­mét. Elröppent ez a négy év. De mi­csoda röppenés volt ez! Mennyi kimondhatatlan változást, álom­szerű újat hozott. Háborút, békét, véres és vértelen forradalmakat, reményt és reménytelenséget, egy új világrend születésének vajúdó fájdalmait és gyönyöreit. Reményét annak, hogy mindez­zel az emberiség emberszerűen fog megbirkózni. A nemzetek és a nemzetiségek a legkeményebb küzdelmeiket a sportpályákon, s nem a csatatereken fogják meg­vívni. Látjuk, éljük a valóságot, s mégis remélünk. Reméljük, hogy az OLIMPIÁK ismét elhozzák a BÉKÉT, mint tették ezt többezer éves messzeségekben. Az Em­ber BÉKÉT akar és OLIMPIÁT! Erre készül. Az olimpiai vissza­számlálás a SZÖUL­ i láng kihu­nyásától tart. A világ legjobb sportolói azóta készülnek az 1992. évi olimpiákra. Megyénk legjobbjai is ezt te­szik. Készülnek. Szinte emberfe­letti elszántsággal indulnak na­ponta megküzdeni a másodper­cekért, tornákért, a hasonló el­szántság­ú versenyzők legyőzé­séért. A Magyar Olimpiai Bizott­ság 1992. december 14-i ülésén további „finomításokat" végzett az olimpiai kereteken. A szabolcsi olimpikonjelöltek közül hatan bi­zakodhatnak! Az 1991. évi ered­ményeikkel továbbra is nagy esélyesei a barcelonai részvétel­nek. Sőt...! A nyíregyházi úszó, Szabó Tünde személyében — optimális esetben — éremesélyesünk van! A manöken szépségű versenyző Perth és Athén után már egyértel­műen világklasszisként és dobo­­góvárományosként készülhet. Sikeres szereplésében majdnem biztosak lehetünk! Bámulatos szorgalma, edzőjének fanatizmu­sa — Vajda Tamás —, s az olim­piára készülő úszóknak biztosí­­tott valamennyi körülmény sike­res szereplésének biztos záloga lehet. A súlyemelő Németh László­nak 1991 -ben, sajnos, nemcsak a tornákkal kellett megküzdeni. Térdoperáción esett át, s való­­színű, hogy a közeljövőben a másik térdét is műteni kell. Az első operáció után, a közelmúltban el­ért magyar bajnoki címe, s az ott teljesített 360 kilogrammos telje­sítménye nemcsak azt bizonyítja, hogy istenadta tehetség, hiszen extraklasszis adottságait már korábban megismerhettük. Na­gyon sok könyvből meg nem ta­nulható tapasztalatot is adott ön­magának, és edzőjének— Glück­­mann Pálnak — is, egy ismételt újrakezdéshez, az olimpiai ered­ményes szerepléshez. A siker mércéjét a budapesti vi­lágbajnok­­ságon elért ötödik helye jelenti! És az atléták? Vajon mire lesz­nek képesek az 1980-as évek nagy sikerei után? Lesz-e folyta­tása Szabó Ildikó, Petrika Ibolya és Bakosi Béla olimpiai sikerei­nek. Főpróbájukat az 1991. évi tokiói világbajnokság jelentette. A részt vevő két nyíregyházi fiatal­embernek kevés sikerrel, de re­mélhetőleg már Barcelonára is beérő konvertálható tapasztala­tokkal. Hogy mire alapozható ez az optimizmus? Elsősorban az általuk eddig elért legjobb ered­ményükre. Molnár Tamás 400 méteren elért országos csúcsá­val a világbajnokságon biztos döntős lehetett volna. A diszkosz­vető Ficsor József legjobb ered­ményével a negyedik helyet sze­rezhette volna meg. Persze, a sport nem ismeri a rolnákat. Reméljük, hogy Barcelonában már ők sem. A magyar tollaslabdasportnak már szinte álomcsillaga lett a még mindig nagyon fiatal Harsági And­rea. Itthon évek óta veretlen. Az olimpiai részvételhez még egy úgynevezett kvalifikációs verse­nyen is sikerrel kell szerepelnie. Ismerve Andi szorgalmát, konok harcosságát, ennek sikerülnie kell! S akkor az olimpián egyedül képviselheti hazánk tollaslabda­sportját. A végére maradt a „fekete ló". A lovagló Ling Attila részvételi le­hetősége még számomra is szin­te csodának tűnik! Nem úgy a Ma­gyar Lovas Szövetségnek, mert eredményei alapján őt is javasolja az olimpiai részvételre. S nem véletlenül! A ló és a lovasa együt­tes munkájából valódi szenzáció születhet! S egy kis szenzáció a részvételükkel már meg is való­sulna... Szóval, ők hatan! Tünde, Laci, Jóska, Tamás, Andi és Attila. Szűkebb, szép hazánk, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye leg­csillogóbb sportnagykövetei. Sok sikert, gyerekek! És sok szerencsét is! A tudás, a tehet­ség, a szorgalom, a szakértelem mellett ugyanis arra is szüksége­tek lesz. No, meg BÉKÉRE! Hogy le­gyen OLIMPIA. Bízunk bennetek, és remény­kedünk a BÉKÉBEN._________ Orendi Mihály, a Magyar Olimpiai Bizottság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagja Harsági Andrea, Németh László, Ficsor József, Molnár Tamás, Ling Attila, Szabó Tünde

Next