Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek, 1970 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Téli oktatás Megyénk szövetkezeti moz­galmában jelentős helyet fog­lal el a választott vezetők téli oktatása. Mivel a választott vezetők többsége a mezőgaz­daságban dolgozik, legalkal­masabb továbbképzésükre a téli időszak. Az elmúlt oktatási évben al­kalmazot­t módszer eredmé­nyesnek bizonyult. A szövetke­zetek többségénél a választott vezetők 30%-a, egyes helyeken teljes egészében, sőt még körzeti küldöttek egy része is a részt vett az oktatáson. Ehhez jelentősen hozzájárult az a 150 propagandista, akik kétnapos megyei továbbképző tanfolya­mon vettek részt. A propagan­disták túlnyomó többsége pe­dagógus, különböző állami, társadalmi szervek vezetői és dolgozói voltak. Az oktatást községenként tartották. Egy­­egy előadó két-három helyi szervnél is megtartotta ugyan­azt az előadást. A MÉSZÖV Igazgatóságának felhívása alapján a fogyasztá­si szövetkezetek igazgatóságai most újra kijelölték a téli ok­tatás előadóit, akik kétnapos megyei továbbképző tanfolya­mon vettek részt. Előadások és tájékoztatók keretében a több mint száz előadó megismerke­dett az új gazdaságirányítási rendszer eddigi tapasztalataival, az szövetkezeti 1970. év főbb célkitűzéseivel, az új alapszabály szerinti működés­sel, a választott vezetők irá­nyítási és ellenőrzési feladatai­val, az új, korszerű szövetke­zetpolitikai elvekkel. A kétnapos tanfolyam után az a feladat vár az előadókra, hogy a szövetkezetüknél a vá­lasztott vezetőségi tagokkal megvitassák az előadásokat, fi­gyelembe véve a szövetkezet adottságait. Helyes, ha most is élnének azzal a lehetőséggel, mellyel a múlt télen. Amen­­­nyiben előfordulnak olyan problémák, amelyekre esetleg nem tudnak kielégítően vála­szolni, forduljanak a szövet­kezet vezetőihez és a ME­­SZÖV-höz. (sere) A földművesszővetkeseti mozgalom történetéből BALKÁNY Fő cél: a szocialista brigádverseny Megyénk egyik legkorábban alakult szövetkezete a balká­­nyi, mivel már 1944. végén megalakult a szomszédos Bö­­köny községgel egyetemben. 412 tag jelentette be Balkány­­ban, hogy tagja kíván lenni a földművesszövetkezetnek és hajlandó 5 pengő értékű rész­jegyet jegyezni, illetve annak ellenértékeként terményt adni a szövetkezet részére. Jellem­zőként emlegetik még ma is a községben, hogy Ulics Mihály alapító tag saját fejadagját ajánlotta fel részjegyként szövetkezet részére, mivel más­a­ként nem tudta előteremteni a megfelelő összeget, vagy ter­ményt. A földosztó bizottság is se­gítségére sietett a fiatal szö­vetkezetnek és mezőgazdasági gépeket juttatott részükre, a cséplőgépet, boronát és vető­gépet kölcsönzési díj ellené­ben adták ki a rászorulóknak. A négy községben mindössze egy-egy fűszer-vegyesbolt mű­ködött, kivéve Balkányt, ahol a jelenleg is meglévő TÜZÉP- telepet is a szövetkezet ren­delkezésére bocsátották és az anyagi erejüknek megfelelően kezdték azt működtetni. Aho­gyan erősödött a szövetkezet, úgy segítette tagjait is és már az első években szerződéses előleget nyújtott tagjainak. A további években egyenle­tes fejlődést értek el egyen­ként is a földművesszövetke­zetek, jelentős esemény volt a Hangyával való egyesülés, ami­kor már több mint másfél ezer tagjuk volt. Az 50-es­ évek má­sodik felében egyesült a négy szövetkezet és az alakuláskor meglévő négy fűszer-vegyes­bolt helyett ma már 5 önki­szolgáló bolt, 7 szakbolt, 4 hús­bolt, 1 TÜZÉP és 1 bútorbolt, 1 kisvendéglő és egy presszó minden községben egy cuk­rászda és 9 italbolt áll a vá­sárlók rendelkezésére. A szö­vetkezeti vezető jó munkáját dicséri, hogy nagy gondot for­dítanak a tanyai lakosság el­látására — közel 100 tanyai te­lepülés tartozik a szövetkezet körzetéhez — és ezeken a ki­eső helyeken 9 boltot nyitot­tak az elmúlt években. Ma már mosolyogva gondol­nak vissza arra az időre, ami­kor 2 pengőben, vagy annak megfelelő értékű terményben határozták meg egy részjegy értékét, hiszen ma már min­den tag részjegyének értéke meghaladja a 100 Ft-ot, és 15 millió forint értékű vagyonuk­ból közel 12 milliót mondhat­nak sajátjuknak. Természete­sen ennek megfelelően fordí­tanak egyre nagyobb összeget a könyvtárak támogatására és csupán ismeretterjesztő előadá­sok szervezésére és megtartá­sára 40 ezer forintot fordítot­tak. Nagy népszerűségnek ör­vend a szövetkezet dolgozói körében a versenymozgalom, minek bizonyítéka, hogy már 1963-ban 4 szocialista brigád alakult, az elmúlt évben pe­dig 15 brigád 84 tagja tűzte ki célul a kitüntetés elnyeré­sét, két brigád pedig már bronzkoszorús plakettel ren­delkezik. Székhelye: Balkány. Működési területe: Balkány, Szakoly, Geszteréd és Bököny községek. „ Igazgatóság: Elnök: Széplaki Ferenc. Tagjai: Kerekes Imre igaz­gatóság elnökhelyettese, Gomb­kötő József, Weisz özv. Nyitrai Györgyné, Ignácné, János, Dublinszki János, Dósa Ki­nyik István, Virágos Mihály, Marján Miklósné, Pataki Mi­hály, Pokol Barnáné és Ká­­lucz Miklós. Felügyelőbizottság: Elnök: Keresztesi József. Hárman a hivatásról Szabolcsi fiatalok a tokaji szakmunkás­képzőben Tokaj, a SZOVOSZ Zalka Máté kereskedelmi szakmun­kásképző iskolája. Háromszáz­hetven fiatal tanul itt, közü­lük mindössze hetvenen van­nak fiúk. Az itt tanulók az or­szág különböző részeiből ke­rültek Tokajba. Ki a Dunán­túlról jött, mások a fővárosod­. Szabolcsiak is vannak az isko­lán, őket kerestük fel. RUBÓCZKY ERZSÉBET Ajakról került ide. — Csak a szüleim laknak Ajakon, én Kisvárdán dolgozom, az ÁFÉSZ egyes számú zöldség­boltjában. Harmadéves vagyok, szeptemberben jöttem el ott­honról. Azóta csak háromszor tudtam hazajutni, mert elég sok a tananyag, és nem lenne jó, ha „kiesnék” a lendületből. Édesanyám otthon a „Búza­kalász” Termelőszövetkezet tagja, édesapám a vasútnál dolgozik. Szeretem a szakmá­mat, és itt az iskolában még jobban megszerettetik velem. Érdekes szakma, érdekes tantárgyakkal. Aruismeret, pénztári gyakorlat, és a többi. Ez délelőtt. És délután? Tanu­lás, szabad foglalkozás. RÓZSA MÁRIA Baktalóránt­­házán dolgozik. — Én is az ÁFÉSZ zöldségboltban dolgo­zom Baktán. Nehezen jöttem el ide, mert nemcsak a szü­leimet kellett otthon hagynom, hanem mást is. Egy fiút, Jan­csit. Amikor otthon vagyok az üzletben, naponta többször beugrik megnézni, hogy va­gyok. Ha elvégzem ezt az is­kolát, akkor összeházasodunk. Mi még aránylag sokszor ta­lálkozunk. Ha itt az iskolában valami rendezvény van, min­dig hazautazok egy mikrofon­ért, vagy magnetofonért. Mert rendszeres műsoros esteket rendezünk. Én vagyok a diák­bizottság kulturása. Irodalmi színpadukat az is­kola falain kívül is ismerik. Sokan szeretik a verseket, az irodalmat, és ez meg is látszik szakköri munkájukon. Amint mondták, egy-egy pénztári gya­korlat, vagy elméleti óra után jólesik kikapcsolódásképpen az irodalommal foglalkozni. Bá­lokat rendeznek, műsorokkal készülnek fel az évfordulókra. És közben tanulnak. Nem rosszul. Amint kollégiumi fel­is ügyelőtanáruk mondotta, szabolcsiak „fejhosszal” vezet­­­nek a házi tanulmányi ver­senyben. Még így, kevesen is. Mert a más megyékből érke­zettekkel szemben jelentős számbeli kissebbségben van­nak. Ez azonban nem zavarja őket. Tanulásban, sportban, kultúrában az iskola, és a kol­légium elöljárói. VAJDA SÁNDOR is Sza­bolcs „színeit” képviseli, Má­tészalkáról jött. — Az érdekesség kedvéért elmondom, én is zöldség-gyü­mölcs boltban dolgozom. Itt, Tokajban, az iskolán jól érzem magam. Érdekes a tananyag, öröm megismerni az újabb „műhelytitkokat”. Igaz, nem kis szerepük van tanárainknak abban, hogy szeretjük a szak­mánkat. Társaink közül sokan, — itt a volt iskolatársakra gondolok — akik középiskolá­ba járnak, őszintén szólva egy kicsit lenéztek bennünket. De ez csak először volt így. Már megváltozott a véleményük. Igyekeztünk megváltoztatni. Jó tanulással, eredményekkel. Ne­künk ez nemcsak szakmánk, hivatásunk lesz. Hivatásról­­ beszélnek. Né­hány hónap múlva már az üz­letek pultjai mögött látjuk viszont őket. Udvariasan, jó modorúan. Nemsokára végeznek. Haza­várjuk őket. Egri Gábor Jól választottak Kölesén Szürke, esőre hajló, sáros vasárnap. A kölesei Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet rendkívüli­­ gyűlésére érkeznek az küldött­­embe­rek. Ünneplőbe öltözött asszo­nyok és férfiak ülnek a usz­­székház termében. A jelenlévők gördülékenyen szavaznak a napirendi pon­tok felett: az alapszabályt el­fogadó részközgyűlések ta­pasztalatairól, a szövetségi alapszabály főbb kérdéseiről, az 1970. évi üzletpolitikai ter­vek jóváhagyásáról és a me­gyei áruháztársuláshoz való csatlakozásról. Alapszabály: Másfél év mun­kája érett be. Érdekek ütköz­tek, viták parázslottak. Nem volt könnyű munka. Akik tud­ják, hogy szélesedő demokra­tizmusra nemcsak mérföldkö­veknél, de egész úton szükség van, azok most sem tekintik egyszer s mindenkorra adott­nak a szövetkezet és a tagság jelenlegi kapcsolatát. Az új alapszabály közvetlen forrása egyfelől a gazdaságirányítás új rendszere; a szövetkezetek helyéről, szerepéről és jövőjé­ről folytatott vita; a folyama­tos jogszabályalkotó munka, másfelől — ha bizonytalanul, tétován is —­a Kölese és Vi­déke földművesszövetkezet tag­sága. Előkészítő bizottság, az igazgatóság munkaterve, alap­szabály-tervezet kiadás, helyi vezetőségi ülések, réteggyűlé­sek és végül a részközgyűlé­sek. 1223 tag ismerte meg és fogadta el az alapszabályt. Nem kevés a másirányú gond sem. Olykor az alkalmazottak fölényesen, kellő tisztelet nél­kül bánnak a tagokkal, s ál­talában a vevőkkel. Akadozik az áruellátás, hiányzik a gu­mi lábbeli, a síküveg, szaka­dozott a csomagolt áru, stb Bosszantó szervezési hibák is becsúsznak. Nincs megoldva a sootpaládi italbolt vízellátása, másutt beázik a mennyezet. Kevés a raktártér. Talán leg­állandóbb és legfájóbb a ke­nyérellátás problémája. De nem kevés a tenniakarás sem. Csak a legfontosabbakat: új tagok, több részjegyalap, növekvő kiskereskedelmi, ven­déglátó és felvásárlási forga­lom, új tevékenységek (ex­­portcsomagolás, karbantartó­­brigád) csökkenő emelkedő nyereség költségek, jellemzik az 1970. évi törekvéseket. Köl­ese községben megkezdik kisvendéglő építését, bővítik az a­­lmatárolót. A tiszabecsi ta­náccsal közösen kiscukrászdát létesítenek. Ezenkívül mintegy 240 ezer forint fenntartási alap segíti a legégetőbb gondok eny­hítését Kölesén, Sonkádon, Kispaládon, Magosligeten, Usz­­kán, Tiszabecsen és Milotán. Nemcsak az alapszabály, va­lami más is új Kölesén. Az­ egyik sarokban szavazófülke. Az első titkos választás fogyasztási szövetkezetnél. egy A küldöttek egy része bemegy a fülkébe. Nagyobb része nyil­vánosan, mindenki szeme lát­tára helyezi borítékba és dob­ja urnába a szavazócédulát. Az eredmény: egyhangúlag vá­lasztják meg megyei küldött­nek Gavallér Ernőt, és megyei választmányi tagnak Fóris Zsigmondot. Nem támadtak egyoldalú, túlzott szorongások és remények. Péter László Sok jó javaslat Rakamazon A múlt év december 13-án tartotta a rakamazi ÁFÉSZ a rendkívüli küldöttgyűlését. szövetkezet százhúsz küldötté­­­ből kilencvenketten jöttek el. A szövetkezet vezetői beszámol­tak az új alapszabály elkészí­tésének munkáiról. Az alap­szabály-tervezetet tizennégy részközgyűlésen vitatták meg, melyeken a tagok — leszámít­va a függő listán és az igazol­tan távollévőket — ötvenki­lenc százaléka vett részt. A részközgyűléseken ötvennyol­can szólaltak fel. Elmondták a szövetkezet múlt évi munkájá­ban tapasztalt hiányosságokat és problémákat. Szóltak a szövetkezet veze­tői az 1969. évi gazdasági ered­ményekről és tájékoztatást kaptak a küldöttek az 1970. évi főbb üzletpolitikai célkitű­ jelentk­k­ zésekről. Önkritikusan vetette fel a beszámoló, hogy a fo­gyasztási szövetkezet, de a köz­ségben működő más szövetke­zetnél is — mint a tsz és ktsz-ek — befelé fordulás van, a ami nem segíti elő a tagság és a lakosság jobb áruellátását. Sok területen lehetne együtt­működni, tej- és zöldségboltot közösen üzemeltetni, vagy a Tisza-parti strand egyre nö­vekvő ellátási igényét is meg lehetne oldani közös összefo­gással. Mivel a beszámolók reálisan és kritikusan elemezték a szö­vetkezet múlt évi három­negyedéves munkáját, a kül­döttek is igen aktívan szóltak, összesen tizenhárom küldött szólalt fel. Elmondták a tag­ság megbízásából az egyes köz­ségek problémáit. Többek kö­zött, hogy Tímáron gázpalack - lerakatot kér a tagság, hogy ne kelljen a téli időszakban Rakamazra menni érte. Virá­nyoson kellene egy kulturál­tabb italbolt, vagy egy kis cuk­rászda, ahol a fiatalok jobban elszórakozhatnának. Többen helyeselték, hogy tavaly jól oldotta meg a fogyasztási szö­vetkezet a helyi tsz-szel együtt a házikertek növényvédelmét, melyhez növényvédelmi nap­tárt is adtak ki. Kérték, hogy az idén is hasonlóan oldják azt meg. Felvetette, hogy Ra­kamazon többet építenek, mint a többi helyi szervezeteknél. Hiba volt, hogy nem mondták el a szövetkezet vezetői, hogy Rakamazon a tagok közel egy­millió forint összegű célrész­jegyet jegyeztek azért, hogy új élelmiszerboltot építsenek és a meglévőket korszerűsítsék. Ha­sonló akciót lehetne Tímáron, Virányoson és Tiszanagyfalu­­ban is elindítani a helyi intéző bizottságok kezdeményezésé­re. Bizonyára ezekben a köz­ségekben is támogatásra talál­na a tagság körében. Úgy határozott a küldöttgyű­lés, hogy egyenként megvizs­gálja az igazgatóság a javasla­tokat és a februári küldöttgyű­lésen visszatérnek rá, mit tud­nak megvalósítani belőlük 1970-ben. Gere Ferenc Winkler József: Negyedszázadra emlékezve Ha vissza akarunk tekin­teni arra, hogy megyénk­ben 25 év alatt a szövetke­zeti rendszer hogyan ala­kult meg, s fejlődött, nem nélkülözhetjük a kezdet si­kereinek és nehézségeinek megfelelő bemutatását. 4 A felszabadulást követő­en a régi társadalmi rend álszövetkezetei, nagyjából a letűnt uralkodó osztállyal együtt semmisültek meg. Voltak próbálkozások, hogy Hangya, a Futura, újból aktivizálja magát, s az ele­jén több, kevesebb sikerrel újjá kívánták éleszteni , hálózatukat. Ezen a téren a a volt Hangya bontakozott ki legjobban, mint a fo­gyasztási szövetkezet egyik képviselője. Támasza szakapparátus mellett leg­a­inkább a Kisgazda Párt volt. Falukban és városokban a munkások és agrárprole­tárok keresték a szövetke­zés új formáit, le nem kö­zösködtek a Hangyákkal, így alakultak meg külön­böző neveken, mint Szövetkezet, Munkás Népi Szö­vetkezet, Gazdaszövetkezet Parasztszövetkezet stb. a paraszt és a váro­si munkásság szövetke­zetei. Sok jóhiszemű és jó­szándékú ember adta oda kevés pénzecskéjét vagy termékét, hogy a falukban megkezdhessék a lakosság ellátását. Szegényes volt ak­kor még az áruválaszték. Sok utánajárással, sokszor csak csere útján jutott a la­kosság sóhoz, petróleumhoz, a legszükségesebb textiliák­hoz. Ezek a szövetkezetek sok helyen igen hamar fel­­virágzottak, és egy-két he­lyen a megyében, pl. Nyír­­bogáton és Demecserben hamar az egész falut maguk mögé tudták állítani. Nagyon hiányzott a kez­deti időszakban az, hogy szakmailag segítsék szükség esetén támogassák és meg­felelően ellenőrizzék a jó­hiszemű népi kezdeménye­zéseket. A kommunisták ha­mar rájöttek arra, hogy a falu ellátásának és sokrétű gazdasági életének irányí­tása pár a kommunista párt által támogatott kezdeményezett, és ellenőrzött módon érheti el a kitűzött feladatokat. Természetesen az akkori körülményeknek megfele­lően a Szociáldemokrata Párt és a Paraszt Párt is támogatta sokszor a Kom­munista Párt helyi célkitű­zéseit. 1947-ben a MOSZK (Magyar Országos Szövetke­zeti Központ) magába ol­vasztotta az akkor szövet­kezeti rendszert, így többek között a még külön műkö­dő Hangyát is. A MOSZK egy hatalmas szövetkezeti központ lett, amiben a fa­lusi gazdasági élet majd­nem minden területére ki­terjedő tevékenység össz­pontosult. Szabolcsi vi­szonylatban sok helyen 1946—47-ben már földmű­vesszövetkezetek is alakul­tak, de az előbb említett két szövetkezeten kívül még kevés gyakorlattal, illetve gazdasági sikerrel. 1947-ben többször kaptam a Kommu­nista Párttól, főleg a me­gyei bizottságtól különböző gazdasági szaktanácsadói feladatokat. Főleg ott, ahol a gazdálkodás nem meg­felelő utakon haladt. Ekkor még mint Hangya-ellenőr tevékenykedtem, de Galam­bos István, a MOSZK ak­kori megyei szervező titká­ra többször vett megbízások alapján igénybe egyes feladatok megoldásában. Így fejlődött ki köztünk már 1947-ben egy olyan kapcso­lat, amely révén a későbbi­ekben gyümölcsözően tud­tam az fmsz-i rendszer szervezésében, a Hangyák fúziójának taktikájában, a földművesszövetkezet sok helyen való megalakításá­ban, későbbiekben pedig az ellenőrzés alapjainak lera­kásában gyümölcsöztetni. 1948-ban mintegy 25 sza­bolcsi fiatalt, küldtek MOSZK-hoz felvételi vizs­­ gára azzal, hogy ha megfe­lelnek, a földművesszövet­kezetek szervezői, és ellen­őrei lesznek. Szigorú felté­telek mellett, a koalíció 4 pártjának képviselői előtt számtalan kérdésre kellett a felvételi vizsgán megje­lenteknek tanúbizonyságot adni politikai és gazdasági felkészültségükről. A szabolcsiak közül akkor került a mozgalomba Faze­kas László, Mártha Gábor, Varga László, Gerber János, Németh Balázs, Geszterédi István, Hollós Ferenc és jó­magam. Sárban, vízben sok­szor élelem nélkül agitál­tunk az fmsz megalakulá­sáért, ahol pedig már mű­ködött, annak becsületes ve­zetéséért. Sok más elvtárs, Kállai Sándor, Szabó Mik­lós, Vajda György, Kerék­gyártó Antal, Kiss Ernő stb.

Next