Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek, 1972 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Mo­lnár Frigyes SZÖVOSZ-elnök szóbeli előadása (Folytatás az 1. oldalról) — Az érdekeltek igényeire alapozva, a lakásépítés töme­gesebb és perspektivikus for­májává kívánatos fejleszteni a lakásépítő szövetkezést. Kü­lönösen nagy segítséget nyújt­­hat ez a forma a fiatalok, az ifjú házasok és az üzemi kol­lektívák lakásgondjainak meg­oldására. Mégpedig azért, mert a szövetkezet támasz­kodhat leendő tulajdonosai­nak munkájára, továbbá az üzemek és az üzemi kollektí­vák segítségére bizonyos munkák elvégzésében. — Fel kell készülni az el­következő években az egyre több szövetkezetben sorra ke­rülő lakóházak nagyjavításá­ra, a növekvő karbantartási igények kielégítésére. Az ajánlott számos módszer kö­zül, a közös karbantartó rész­legek megszervezését alkal­mas szövetkezeti megoldásnak tartjuk. Tisztelt kongresszus! mással, az iparral és a me­zőgazdasági szövetkezetekkel, sőt az állami vállalatokkal is. A szövetkezetek közötti együttműködés és a kölcsönös segítség: igen fontos területe mozgalmunkban a Közös Fej­lesztési Alapok, valamint Kölcsönös Támogatási Alapok a képzése,­­ az ezzel kapcsolatos célkitűzései­nk megvalósítása. Az elmúlt években a szö­vetkezeti közös pénzügyi ala­pok túlnyomórészt hatékonyan segítették a szövetkezetek gaz­dasági fejlődését és biztosítot­ták az időlegesen nehéz hely­zetbe jutott szövetkezetek megsegítését. A két­­t kong­resszus közötti időszakban 1,6 milliárd Ft Kölcsönös Támo­gatási Alap szolgálta a szö­vetkezetek és a vállalataik fejlesztését. Emellett 187 mil­lió Ft-ot fordítottunk az ele­mi károk, a veszteségek és más okok miatt nehéz helyzet­be került­ szövetkezetek meg­segítésére. Igen szép példája volt az összefogásnak és a szolidaritásnak az elmúlt évi Tisza menti leállításában árvízkárok hely­a szövetkezete­ink segítségnyújtása. Mint ismeretes a küldött elvtársak előtt, ez évben a szövetkezetpolitikánk mai követelményeihez igazítottuk a szövetkezeti alapok képzé­sének és felhasználásának rendszerét. Nagy jelentőségű kormány­­ati döntésnek tartjuk az ezzel kapcsol­atos jogi szabályozást. Jól szolgálja a szövetkezetek sajá­t vagyonával arányos esz­közlekötési járulékból szárma­zó KFA a megyei szövetség demokratikus testületi döntése alapján kerül felhasználásra. Ugyanakkor nagy a felelős­ségünk abban, hogy az alapok felhasználásában érvényesül­jenek az OFT irányelvei és a pénzeszközeinket megfontol­tan, hatékonyan a közös szö­vetkezeti érdekeket szem előtt tartva használjuk fel. A két kongresszus időszakban az országos közötti szö­vetkezeti vállalatok fejlődő és eredményes munkát végeztek Törekedtek mind jobban segí­teni a szövetkezeteket és alap­vető feladatokat túlnyomó­­részt eredményesen látták el. Külön említést érdemel né­­hány vállalatunk: a HTUNGA­­HOCOOP, a ZÖK­DÉRT, a Herbaria, az OMSZV és a VOSZK. Mint ismeretes, az országos vállalatok átalakítása, a tu­lajdon és az érdekeltségi vi­­szonyok rendezése, folyamat­ban van. Az a törekvésünk hogy e vállalatok a szövetke­zetek irányítása és ellenőrzése­­ alatt, a jövőben még hatéko­nyabban és eredményesebben szolgálják a szövetkezeteket, emelkedő szerepe és érdeme volt és lesz a jövőben is a szö­vetkezetek dolgozóinak, mintegy 130 ezer fős kollektí­­­vának , az elnököknek, mind, a testületek vezetőinek, a szo­cialista brigádoknak, a dol­gőzök többségét kitevő szö­vetkezeti törzsgárdának, a szövetkezetek, a szövetségek és az Országos Tanács ügyin­­téző szervezete dolgozóinak — a hivatástudatán, az emberi magatartásán nagymértékben múlik szövetkezetpolitikánk sikere, a szövetkezetek és a mozgalom eredményes fejlő­dése. í­ . „ .­­­­ .. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a szövetkezetek cél­jainak még eredményesebb megvalósítását jól szolgálja az a sajátos helyzet, hogy a szö­vetkezeti alkalmazottai dolgozók nemcsak a szövetkezet­nek, hanem csaknem teljes számban tagjai is a szövetke­zeteknek. Tehát kétszeresen érdekeltek a szövetkezetek ha­tékony gazdasági munkájában. Hivatástudatukat egyben nö­veli az a tény is, hogy gazda­sági tevékenységük mellett, elősegítik a szövetkezetek tár­sadalmi feladatainak az ellá­tását is, a szocialista életfor­ma fejlődését, tehát e téren is fontos küldetésük van. Nagy erőforrása ez a szövetkeze­teknek, mert a dolgozók mun­kájában a hivatásszereteti, a mozgalomért való felelősség és a tagsági érdekei­kél való azonosulás fejeződik ki, és A szövetkezetek elnökeinek vezető megítélésében munkatársainak a szövetkezet­politikai elvek és a jogszabá­lyok alapján lényegi változás következett be. Korábban szövetkezeti vezetők a felsőbb­­ szervek utasításától és végrehajtásától függtek, ezek Ma pedig igen helyesen, munká­juk megítélése a tagok érde­kében végzett eredményes munkától, a szövetkezetek tagságától függ Ma jobban hasznosíthatják felkészültsé­güket, ügyszeretetüket, alko­tókészségüket és megfelelően élhetnek a testületi vezetés demokratizmusával, érvénye­sítve egyben a személyes fe­lelősséget is. A szövetkezeti vezetők egy része mégis inkább a külön­böző problémákat hangsú­lyozza a megváltozott új vi­szonyok közepette Kétségkívül bonyolultabb és nehezebb is új módon, a magasabb igé­nyek és a demokratikus dön­tések alapján vezetni. Mégis ez az emberi személyiségre kedvezően visszaható tevé­kenység, a maga sok-sok örö­mével. Nemes és megtisztelő feladat, mely új típusú szocia­lista igényt és magatartást tükröz. A különböző szinte­ken dolgozó Vezetőknek is lehet szebb és emberi nem hi­vatása, mint a szocializmust építő kollektívák és egész né­pünk szolgálata Engedjék meg a küldött ívtársak, íogy kiemeljek né­hány, — a fejlődésünk mai fényeiből követelményt fakadó — fontos a szövetkezeti vezetők szemléletével, a ve­zetés­ szakmai és erkölcsi szín­vonalával kapcsolatban. Az egyik, az a szövetkeze­teinkben még széles körben élő szemlélet, hogy a gyor­sabb fejlődést az állam által nyújtott további kedvezmé­nyek, a szabályozórendszer kisebb-nagyobb kedvező mó­dosításával tegyék lehetővé. A szövetkezetek többségé­nek gazdálkodási eredményei azt mutatják, hogy az állam támogatása, az érvényes sza­bályozórendszer megfelelő. Szervezett alapvetően gazdál­kodás mellett alapvetően ki­­­elégítő körülményeket biztosít szövetkezeti tevékenység ellátásához A IV. ötéves terv­ben csak a már ismert állami támogatással számolhatunk, amelyet a nagyfokú­­ takaré­kosság jellemez. A tényleges pénzüg­yi problémák beoldá­sa érdekében ezért csak bizo­nyos szabályozók kisebb mérvű változtatását várhatjuk a gazdaságpolitikai intézkedé­sek keretében. A továbbfejlődés legfonto­sabb anyagi erőforrásait mi, a szövetkezetek még hatéko­nyabb munkájában, a mun­ka- és üzemszervezés fejlesz­tésével, a takarékosság és fegyelem erősítése útján fel­a tárható tartalékok kiaknázá­sában látjuk. Vizsgálataink alapján rá kívánok mutatni arra, hogy már ma is, és várhatóan a jö­vőben még inkább, szövetke­zeteinknél a tagok szolgálatá­nak színvonalában, s a nyere­ségben# cláltság, mutatkozó differen­s vezetés és üzem­­szervezés színvonalára, a szak­mai hozzáértésre és a kezde­ményezőkészségre, a tartalé­kok jobb, vagy kevésbé jó kihasználására vezethetők vissza. Az Országos Tanács részéről ezért nyújtunk 30 szövetkezet részére közvetlen segítséget a belső vezetési rendszer továbbfejlesztésé­hez. E tapasztalatokat kíván­juk elterjeszteni az egész mozgalomban. A szövetkezeti jellegű veze­tés továbbfejlesztése tapasz­talataink szerint azt is kíván­ja, hogy a vezetők rendszere­sen és tartalmasan tájékoz­tassák a szövetkezetek vezető testületeit, a tagság széles kö­rét és dolgozóit a gazdaságpo­litikai és szövetkezetpolitikai céljainkról és ezek helyi, te­hát szövetkezeti megvalósítá­sának tennivalóiról. Az erre fordított munkájuk egyben hatékonyan segítheti a szö­vetkezeti demokrácia és akti­vitás továbbfejlesztését. Szeretném hangsúlyozni a szövetkezetek vezetőinek a tagok és az egész mozgalom iránti relatíaségét is. Néhány szövetkezetnél átmeneti gaz­dasági fellendüléshez vezetett az, hogy tevékenységük egy részét működési területükön kívül, a mozgalom céljaitól eltávolod­va, csupán üzleti szempontok alapján bővítet­ték. E szövetkezeteknél ese­tenként komoly szabálytalan­ságok is következtek, amelyek ártanak az adott szövetkezet­nek, de az egész mozgalmunk tisztaságának és presztízsének. Közös felelősségünk, hogy tendenciákkal szemben , a tes­e­tületekben hatékonyan fellép­jünk, és érvényesítsük az erre vonatkozó jogszabályokat, va­lamint a szocialista közéleti erkölcs elveit. Kedves elvtársak! A szövetkezeti állandó figyelmet Vezetéknek szükséges fordítaniuk arra, hogy a szö­vetkezeti alkalmazottak köré­ben megvalósuljanak az élet­színvonal-politikánk célkitű­zései. A teljesítményekkel arányosan növekedjék a szö­vetkezeti dolgozók jövedelme, váljék könnyebbé különösen a nődolgozók munkája, érvénye­süljön a dolgozókról való fo­kozott­­ gondoskodás, az anya­gi és az erkölcsi elismerésük. A fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágazatában igen fontos szerepe van a dolgozók társadalmi öntudata megnyi­latkozásának, szocialista mun­kaversenyének. Szükség van azonban a munkaverseny to­vábbfejlesztésére. A versenyt a szövetkezeti vezetés szerves részévé és méginkább mun­kahelyi mozgalommá kívána­tos formálni. Ennek érdeké­ben célszerű az adott munka­­területek legfontosabb felada­tait és a teljesítésükhöz szük­séges feltételeket beépíteni szövetkezetek terveibe.­­ Meg­a­valósításuk érdekében a szö­vetkezeti vezetésnek kell megadni azt, hogy a megfelelő segítsé­g termelőegységek, a brigádok, a munka­­­­söpörtök, illetve az egyének között szé­les verseny alakulhasson ki. A verseny értékelésében, a jutalmazásokra és a kitünte­tésekre vonatkozó javaslatok megvitatásában, érvényesíteni kell a versenyben résztvevők demokratikus döntését. Kedves küldött elvtárnnk! Szövetkezeti mozgalmunk eredményes tevékenységének egyik alapvető forrása, szocia­lista államunknak, a lenini elveknek megfelelő magatar­tása és irányító tevékenysége. Államunk tevékenysége ismert jogalkotó mellett mind határozottabbá válik a hatás­­körileg illetékes miniszterek ágazati irányító munkája és egyben ágazati felelőssége is. Különösen jelentős szövetke­zeteink számára a Belkeres­kedelmi Minisztérium egyre hatékonyabb ez irányú tevé­kenysége. Hasonlóan, mind hatékonyabbá válik a szövet­kezetek irányában az Építési és Városfejlesztési Minisztéri­um, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és Külkereskedelmi Minisztérium a tevékenységre. A tanácsok ugyancsak mind­jobban ellátják a törvényes­ségi felügyelettel és a hatósá­gi feladatokkal kapcsolatos teendőket. Jó és mind szoro­sabb kapcsolataik alakulnak ki a fogyasztási szövetkezetek­kel. Az állami szervek és a szö­vetkezetek kapcsolatában azonban ma még számos prob­léma is jelentkezik. Ezek leg­inkább abból fakadnak, hogy a szövetkezetpolitikai elvek és a magas szintű jogszabá­lyok teljes körű értelmezésé­nek és alkalmazásának még a kezdetén vagyunk. Tapasz­talataink szerint szükség van arra, hogy az egyes állami szervek még jobban megis­merjék szövetkezeteinket, a tevékenységük társadalmi­­gazdasági súlyát, az eredmé­nyeiket és a nehézségeiket. Ez segítheti elő­, hogy gyorsabban megszűnjék a helyenként még tapasztalható és a szövetkezeti bizonytalanság elvek gya­korlati alkalmazása követke­zetes legyen. A szövetkezetek törvénybeli deklarált egyenjogúságának általános érvényesülése mel­lett, az egyes konkrét kérdé­sekben gyakran még nem azonos a szövetkezetek elbí­rálása. A területi és a telepü­lésfejlesztési tervek céljainak megvalósításában egyes me­gyékben még nem megfelelő a kölcsönös együttműködés a szövetkezetekkel. Egyes taná­csok a szövetkezetektől gyak­ran a tagsági célokat és a szö­vetkezet anyagi erejét megha­ladó beruházások megvalósí­tását várják el. Az említett problémákat ideiglenesnek tartjuk. Biza­lommal vagyunk aziránt, hogy a párt és a kormány­ szövet­­kezetpolitikája most már a jogszabályok szellemében, minden szinten és következe­tesen valósul meg. Hatéko­nyan szolgálja azt a célt, hogy a szövetkezetek tényleges tár­sadalmi és gazdasági­ szere­püknek megfelelően fejlődje­nek tovább. Kedves elvtársak! Szocialista szövetkezeti mozgalmunkban a szövetke­zeti összefogásnak szükség­­szerű és hagyományos eszkö­ze a szövetségi rendszer, amelynek jelentős szerepe volt és lesz a jövőben is a mozga­lom fejlődésében. Hazánkban a mozgalom tör­ténelmi fejlődése úgy alakult, hogy egy hosszabb időszakon át a szövetségek — eltérve eredeti hivatásuktól — az ál­lami szervekkel azonos irá­nyító és felügyeleti funkció­kat láttak el. Ez sok tekintet­ben még akkor is, ha ob­jektíve , következett a gazda­ságirányítás korábbi rend­szeréből — gátolta a szövet­kezeti jellegnek megfelelő te­vékenység erőteljes kibonta­kozását, a sokrétű helyi adott­ságok hasznosítását, bürokra­tikus módszerek meghonoso­dását eredményezte, és ezzel csökkentette a szövetségi munka hatékonyságát is. Szövetkezetpolitikai elveink helyességét e téren is az el­múlt évek tapasztalatai alá­támasztották. Jónak bizonyult, hogy álla­mi feladatokat a megyei szö­vetségek és az Országos Ta­nács ma már nem végez, ha­nem ezeket az állam megfe­lelő szervei látják el. Ismét lehetővé vált, hogy a megyei szövetségek és az Országos Tanács, az alapvető rendelte­tésüknek megfelelően, demok­ratikus módon, a mozgalom alapintézményét, a szövetke­zeteket szolgálják. A fő feladatuk a szövetke­zetek érdekképviseletének, sokoldalú gazdasági, társadal­a­mi tevékenységének, demok­ratikus működésüknek a segí­tése és az ezzel kapcsolatos mozgalmi feladatok ellátása. E célokat szolgálja az a de­mokratikus átalakulás, am­ely a szövetkezetekben indult el, majd a megyei szövetségeket alakította át és ma pedig a kongresszus munkájában ér­vényesül. Kongresszusunkat a szövetkezetek készítették elő, a küldött elvtársak közvetle­nül a szövetkezeteket képvi­selik. Elmondhatjuk tehát, hogy a VII.­­ kongresszusunk ismét a szövetkezeteik kong­resszusa. Az Országos Tanárt? tagjainak túlnyomó többségét ugyancsak közvetlenül válasz­tották meg és ezért, mint szövetkezetek országos szerve á fogja kifejteni tevékenységét. Az Országos Tanács egyben a három fogyasztási szövet­kezeti ágazat föderatív, tehát közös szerve, mert tagjai kö­zött ott vannak a fogyasztási - és értékesítő, a takarék- és a Folytatás a 3. oldalon) Kedves elvtársnők, elv­tár­sak !­­ . Az együttműködés és a köl­csönös segítség nemcsak szövetkezeteken belül, hanem a a szövetkezetek között is ,régi hagyománya és fontos erőfor­rása szövetkezeti mozgal­munknak. A szövetkezeti moz­galmat sohasem a szűk cso­portérdek, hanem az egész társadalom progresszív érde­keinek szolgálata jellemezte. A gazdasági reform és szö­vetkezetpolitikánk újabb le­hetőséget teremtett e téren is. Gazdaságpolitikánk megva­lósítása, a tagság és a lakos­ság szolgálatának jobb ellá­tása szükségszerűvé is tette a szövetkezetek együttműködé­sét, a közös­ alapok képzését, a ezek ésszerű felhasználását és szövetkezetek különböző társulásainak létrehozását. A kisvállalati jellegből fakadó hátrányok leküzdését, az elő­nyös beszerzést, a feldolgozást és az értékesítést a tapaszta­latok szerint igen jól szolgálja a sokrétű együ­ttm­űködés. A gazdasági feladatok mellett a szövetkezeti együttműködés elősegíti a közös társadalmi kulturális és sportcélok haté­konyabb megvalósítását is. Az együttműködés fejlesz­tése, az anyagi és szellemi erő­forrásoknak a különböző tár­sulások útján történő össz­pontosítása megítélésünk sze­rint a helyes, és a szövetke­zeti jellegű megoldása a szö­vetkezetek integrációjának is Ennek során a szövetkezetek megtartják önállóságukat, a közös célok és közös felada­tok érdekében pedig kialakít­ják a sokrétű együttműködési szükség esetén a közös vállal­kozásukat is. Ezért tartjuk szükségesnek a különböző fogyasztási sze­ A mozgalom korszerűsödé­­se keretek fokozott együttmű­vébeit és a szövetkezetek ködésének fejlesztését egy­ gyors ütemű fejlődésében ki- Kedves elvtársak! A VII. kongresszus plenáris ülése.

Next