Szabolcs-Szatmár-Beregi Szövetkezetek, 1990 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
A bútoripari kisszövetkezetben jártunk KéudlBak u OUitnUUitt • kirpétotOsemben. Qtpkocal-Oléshuuatat Tarnak a PaToritra. A aaBatkaaatnak HJM bolti* ni a totopholyta. Munkában az aattalototom dogótól. A tanműhelyben a jOvff szakmunkásait képzik. A FOGYASZTÁSI ÉS IPARI SZÖVETKEZETEK LAPJA * I_____Tanács-vb előtt a nyíregyházi lakásszövetkezet munkája_____ Jelentősen hozzájárultak a város fejlesztéséhez A Nyíregyházi Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága januári ülésén beszámoltatta munkájáról megyeszékhelyi Lakás-, Gaarázs-, Üdülőépítő és Fenntartó Szövetkezetét. A testület megállapította: a LAKSZÖV alapvető feladatainak eleget tesz, tevékenysége az utóbbi időszakban tovább fejlődött. A szövetkezet jelentős mértékben hozzájárul a város fejlesztéséhez. A nyíregyházi lakásszövetkezet a nehéz gazdasági helyzet, a fizetőképes kereslet csökkenése ellenére továbbra is szervezi a lakásépítést. Elkészítette a többi között a Honvéd utca egy részének beépítési tervét, 116 családi otthonra. Amennyiben a területet építésre alkalmas állapotban megkapják a városi tanácstól, úgy megindítják Változatlanul a beruházást, tervezik a meghirdetett nyugdíjasház megépítését is. A tanulmányterv már kész, a területelőkészítés elhúzódása miatt azonban az engedélyes és kiviteli dokumentációkra megbízást nem tudták megadni. Foglalkoznak foghíj-telkek beépítésével is. Újabb területek feltárására törekednek, olyanokra, ahol a minőségi építési igények kielégítésére kerülhet sor. Ehhez a munkához kérik a jobb együttműködést a tanácstól, annál is inkább, mivel közös érdekről van szó. A lehetőségek szerint ugyancsak szervezik a garázsépítést. Jelenleg már több, mint 2700 gépkocsitárolóval rendelkeznek, 24 pedig most készül. A nyilvántartott igények száma egyébként meghaladja az ötszázat, s a legtöbb igény a város belterületéről van. Ott viszont telek hiányában újabb garázsok építése nemigen várható. A szövetkezet fenntartói munkája szintén jelentős. Hatezer lakás és 2790 garázs karbantartásáról, javításáról gondoskodik. A javító-karbantartó részlegnél 53 dolgozó látja el a nem kis feladatokat. A lakhatóságot gátló hibákat a tagok bejelentése után azonnal igyekeznek megszüntetni. egyéb javító-karbantartást és felújítási munkát a házbizottságok megrendelése alapján végzik el. Lakásszövetkezeti házak a Kert közben. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, és a hanem a Romániának alelmük között segítettek a szövetkezetek December 22-ért az egész világ Romániára figyelt, ahol a sokat nélkülzött nép — a hadsereggel karöltve — megbuktatta a Ceausescu-rendszert. Másnap, 23-án, már megindultak a segélyszállítmányok megyénkből a román lakosság megsegítésére. A gyógyszert, kötszert, élelmiszert és ruhaneműket felajánlók között ott voltak az ipari és a fogyasztási szövetkezet tagjai, dolgozói is. Sokan a különböző politikai pártok és szervezetek, egyházak, valamint a Magyar Vöröskereszt megbízottainak adták át adományaikat, így ugyanis az első napokban konvojok vihették a szállítmányokat, és kísérte őket a román hadsereg több fegyverese is, hogy a gépkocsik baj nélkül célba érkezzenek. Mások pedig saját , maguk vitték át a határ túloldalára adományaikat. Az elsők között ajánlott fel egymillió forint értékű élelmiszert a Szabolcs-Szatmár megyei ZÖLDÉRT Vállalat. Boltjainak raktáraiból állította össze a szállítmányt. A ZÖLDÉRT vállalta azt is, hogy saját gépkocsijaival juttatja el a többnyire tartós élelmiszerekből álló adományát Romániában. A román határ mentén gazdálkodó fogyasztási szövetkezetek, a csengeri, a fehérgyarmati, a jánkmajtisi és a győrteleki ÁFÉSZ-ek ugyancsak a legelső segítők között voltak. Jelentős értékű élelmiszert szállítottak Romániába. A csegeri ÁFÉSZ december 24-én indította útnak adományát, amely élelmiszerekből állt. A szövetkezet két tehergépkocsija kelt át a határon. A közeli Szatmárnémetibe ezerkétszáz liter tejet és tizenegy mázsa kenyeret vittek.. Csenger egyébként az adományok gyűjtőállomása volt az első napokban, hiszen csak nappal lehetett átkelni — a harcok miatt — a csengersimai határállomáson. Az estére és éjjel érkező gépkocsik így a városban, a különböző helyeken rakták le a gyógyszer, kötszer, élelmiszer és ruhanemű szállítmányokat. Másnap pedig onnan indították útnak a küldeményeket. A csengeri lakosok közül — a határ megnyitása után — többen önként vállalkoztak az élelmiszerek átvitelére. Közöttük volt Bakk Antal, Haláséi Gábor, Horváth Mihály, Apáti László és Péter Ferenc is. Aztán újabb önkéntesek csatlakoztak hozzájuk, követték példájukat. A baktalórántházi ÁFÉSZ 30 ezer forint értékű adományt küldött Romániába. A szállítmányban a többi között volt cukor, rizs, konzervek és testápolási cikkek is. A szövetkezet szállítmányát Nagybányára juttatta el. Említhetnénk más szövetkezeteket is, hiszen szinte nem akadt olyan, aki valamivel ne segített volna a szomszédos ország népein. A szövetkezeti tagok és dolgozók közül többen adtak térítésmentesen vért, ami ugyancsak Romániába került a nyíregyházi vérellátó alközpont jóvoltából. Mások pénzt fizettek be a Magyar Vöröskereszt számlájára, hogy abból gyógyszert, kötszert és élelmiszert vásároljanak, s majd eljuttassák a határon túlra. Sokan voltak azok is, akik felajánlották, román gyerekeket fogadnak, s látnak vendégül. Az önzetlen segítők jelesre vizsgáztak emberségből! Minden bizonnyal a fordulat éve lesz 1990. az ipari és a fogyasztási szövetkezetek életében. Az idén — februárban és áprilisban — ül össze ugyanis a két ágazat kongresszusa, hogy meghatározza a hogyan továbbot. A kongresszusokat érthetően nagy várakozás előzi meg, hiszen nem kevesebbről kell dönteni, mint jövőről. Az alaposan megváltozott politikai és gazdasági viszonyok miatt ugyanis az eddigitől alapjaiban is más, új útra van szükség. Méghozzá olyanra, amely a kialakuló piacgazdaságban versenyképessé teszi a szövetkezetet, hosszú távon jó feltételeket ad boldogulásukhoz, fejlődőképességük megőrzéséhez. A tét nagy, így a kongresszusok felelőssége óriási. Szerencsére ezzel tisztában vannak az ágazatok vezetői, s ennek figyelembe vételével rendezték meg eddig a kongresszusokat előkészítő tanácskozásokat, a választásokat. Bátran le 1990 írhatjuk: az eddig végzett munkát kellően áthatotta az a felelősségérzet, amely elengedhetetlenül fes a kongresszusok szükséeredményességéhez, sikeréhez. A szövetkezeti mozgalmak megújítási szándéka soksok olyan ötletet, javaslatot „hozott ki” a tagságból és az amelyeket alkalmazottakból, megvalósítva előbbre léphetnek a szövetkezés, az összefogás révén létrejött és jövedelmezően gazdálkodó egységek. A fordulat eléréséhez emellett ott van az a szinte példa nélkül álló, közel másfél évszázados hagyomány is, amelyet sikeresen tudhatnak maguk mögött a szövetkezetek, s amelyből „meríthetnek” erőt a jövőhöz. Mert tény: a szövetkezés, az összefogás az idők során, az állandóan változó politikai és gazdasági körülmények között is kiállta a próbát. Bármilyen társadalmi rendszerben bizonyította hullámvölgy életképességét, nélkül élte meg itthon és külföldön az 1844 óta eltelt hosszú időszakot. Mindezeket alapul véve bízhatunk a jövőben, a következő évek sikereiben. S reméljük, a két kongresszuson olyan határozatok születnek majd, ami jó keretet, lehetőségeket ad az ipari és a fogyasztási szövetkezeteknek egyaránt a változtatáshoz, a gyökeres megújuláshoz. S az összefogás, a kölcsönös segítség, az erők tömörítése, a tőkével nem rendelkező lakosságnak is megadja majd a módot arra, hogy munkájával alkotó részt vállalhasson az annyira és érthetően szorgalmazott vállalkozásaikban. Mert ugye azt ezért senki sem vitathatja, hogy mégiscsak az embernek kell(ene) a legfőbb értéknek lennie kis hazánkban ... __________________________(bfl,