Szabolcs-Szatmár-Beregi Szövetkezetek, 1991 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1991-05-01 / 1-2. szám

Lapszélen SZEGÉNYSÉG... A szövetkezeti áruházban az egyik tanuló lélekszakadva ro­han az üzletvezetőhöz: — ... kartárs! Az egyik vá­sárló a kosár helyett a szatyor­­jába tette a kiflit, meg a te­jet. .. Tessék jönni, megmuta­tom, melyik az. A fiatalember máris indul a gondolák között, majd ami­kor a tanuló mutatja a pénz­tárt megkerülni igyekvő vá­sárlót, megtorpan. Egy ősz ha­jú, idős néni tipeg az ajtó fe­lé. .. A boltvezető láthatóan elpirul, s int a tanulónak: — Itt a pénz, fizesd be légy­szíves a kifli és a tej árát a pénztárban. Egy ötvenest húz elő a pénz­tárcájából és a megrökönyöd­ve álló tanuló kezébe nyomja. Annak értetlenségét látva hoz­záfűzi: — Nem a néni tehet arról, hogy idős korában ilyesmire kényszerül... S ami még ettől is szomo­rúbb: nem egyedül van a né­ni... PINCÉREK, MUNKA NÉLKÜL — Akár munkanélküli-se­gélyre is mehetnék... Keserű a pincér hangja a szövetkezeti étteremben, amely szinte kong az ürességtől. — Alig tér be valaki hoz­zánk. Délben az előfizetésesek jönnek, ők is lényegesen ke­vesebben a korábbiaknál. A legtöbben ugyanis már hideget esznek délben a munkahelyü­kön. Nem tellik étteremre... így jó, ha már negyven-ötven adagot főz a konyhánk. Az a néhány, nagyközségünkben megforduló idegen étkezik ét­lapról nálunk. Nem megy a bolt, kérem! Italból is vissza­esett a forgalom. Sorra nyit­nak a palackozott italárusok a faluban. Inkább ott vásárol­nak legtöbben, bolti áron... Mondaná még panaszárada­tát a pincér, ha nem térne be egy vendég, így mennie kell. — Egy kávé és kóla! — ki­áltja a pultosnak felvétele után. Majd a rendelés nekünk megjegyzi: — A bizonyíték, az elmon­dottakhoz. .. FÉL A FELVÁSÁRLÓ... Többen várnak szerződéskö­tésre a szövetkezeti felvásárló­nál. Akik már végeztek, vidá­­man-szomorúan távoznak. Az örömöt az okozza, hogy néhány mezőgazdasági termékre — zöldségfélére, gyümölcsre — tudtak átvételi megállapodást kötni. Néhányra viszont nem, s ezért morgolódniuk is kell. — És mit kezdek majd az almámmal? — kérdi méltat­lankodva az egyik. Választ nem kap, így a fogai között káromkodva indul kifelé. — Előre félek az ősztől — mondja a felvásárló. Mi lesz itt, kérem! Sokan próbálkoz­nak a mezőgazdasággal, mert az iparban, vagy a szolgálta­tásban munkanélkülivé váltak. Egyetlen lehetőségük így a föld... Közülük sajnos, nem sokan gondolnak a szerződés­­kötésre. Úgy termelnek, hogy nem biztosítják az áru tovább­adását. Jó néhány termékből biztos, hogy nagy almából, túlkínálat lesz, amire eddig még nincs piac... Mi lesz ezekkel a termelőkkel, akik kis pénzüket most befektetik, és a betakarításkor majd nem kapnak vissza csak keveset...? Majd bennünket, felvásárlókat fognak szidni... Pedig a hely­zetért aligha mi leszünk a fe­lelősek ! V_____________ B. D. 1991. május Országos Nagydíj a fehérgyarmatiaknak Dicsérő oklevél Levelekre és Mátészalkára Lapunkban is többször ad­tunk hírt a fehérgyarmati Má­jus 14-e téri Általános Iskolá­ban működő iskolaszövetkezeti csoport eredményeiről. Ma már némi nosztalgiával idézi Sza­­niszló Ferencné — a csoport ta­nárvezetője — az alakulás idő­szakát. Már évfolyamok ballag­tak, akik éveken át formálód­tak kollektívává, baráti közös­séggé. A mindennapi iskolabolti árusítás mellett a diákok ha kellett könyvet árultak, nyertek terítési versenyt, készítettek tárgyakat, gyűjtöttek hulladékot, felvállalták idős emberek se­gítését. Nem múlt el olyan me­gyei iskolaszövetkezeti rendez­vény, ahonnan ne „aranyosan” tértek volna vissza. Ez egyaránt értendő az irodalmi színpadra, a tánccsoportra, a citerazene­­karra, vagy éppen labdajáté­kokra. A kiemelkedő munka elismerése sem maradt el. Me­gyei, majd országos szinten is „jegyezték” a csoportot. Idő­közben az iskola felvette Köl­csey Ferenc nevét. Szinte min­denki természetesnek tartotta, hogy az iskolazászlót a helyi ÁFÉSZ adományozta. A közelmúltban az Áfész el­nökségi termében (Budapesten) értékelték az iskolaszövetkeze­tek elmúlt évi tevékenységét. Megyénkre nézve is kitüntetés, hogy az általános iskolások kö­zött, az országban egyedüliként, a fehérgyarmati „Kölcsey Fe­renc” Általános Iskola gyerekei lehetnek „Kiváló iskolaszövet­kezeti csoport és Nagydíj” bir­tokosai. Pető József — az iskola igaz­gatója — okkal hangsúlyozta, hogy a csoportvezető tanár, de közvetlen segítői: Tóth Ágota és Mester Károly nevelők mellett a diáktagoké a legnagyobb ér­dem. A kapott 20 ezer forintos jutalmat az iskolszövetkezeti csoport nyári kirándulásán hasz­nálják majd fel. A tanárvezetőt 5 ezer forinttal jutalmazták. Tóth Zsigmond, a Fehérgyar­mat és Vidéke Áfész elnöke az iskola nyilvánossága előtt kö­szönte meg az évek óta egyre magasabb elismerést érdemlő munkát, megfogalmazva, s el­várva a további — hasonló szín­vonalú — tevékenységet. Megyénkből dicséretben ré­szesült a leveleki, illetve a má­tészalkai II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola iskolaszövetkezeti csoportja. Szerkesztőségünk nevében gratulálunk a szép sikerhez! Kép és szöveg: Molnár Károly Tóth Zsigmond, a Fehérgyarmati ÁFÉSZ elnöke átadja az okle­velet Szaniszló Ferencné tanárelnöknek. Sorban állnak a diákok az iskolabolt előtt. Nem kora, hanem a munkába eltöltött évei miatt „régi bútor­darab” a szövetkezeti mozga­lomban Máté Lajos, a Mátészal­ka és Vidéke ÁFÉSZ gépkocsi­­vezetője. Békés, csendes termé­szetű ember, akinek biztos ke­ze és szeme közel egymillió ki­lométeren át vezette az ÁFÉSZ gépjárműveit, szállította áruit, vitte dolgozóit, tagjait. Ötven éve Panyolán, egy sok­­gyermekes családból indult éle­te. Testvéreivel, édesapju­kat követve, a szövetkeze­ti mozgalomban kezdte el a kenyérkeresést. Előbb, 1955-ben tanuló lett a vasboltban, ahol vas-műszaki eladó szakmát ta­nult. Gépkocsira először a hon­védségnél ült, s leszerelve, 1963- ban az Áfésznél tehergépkocsi­vezető lett. Tíz évi áruszállítási munka után került a központi igazgatás állományába, személy­­gépkocsira. Odakerülésének — sajnos — egészségügyi okai vol­tak. Ö is azok közé tartozik, akik egy életen át viszik ma­gukkal a derékfájást... Hol felerősödő, hol elcsituló fájdalmait egyáltalán nem gyó­gyítja a nagyban való otthoni gazdálkodás ... mondja — élni, Dehát — mint valamivel a keresetet kiegészíteni kell. A gépkocsiban szerzett idegi fára­dalmat jól levezeti a palántázás, a paradicsomszedés, zöldség­tisztítás. No, és még valami — de az már a teljes kikapcsolódás — a horgászat. Saját ladikjában jár­ja a Holt-Szamost, a gyönyörű vidéket, keresve a kapást, re­mélve a sikert. Büszke hor­gászeredményeire és a közben szerzett barátságokra. Magánéletéről még annyit: felesége, Éva asszony is az ÁFÉSZ dolgozója. A felvásárlá­son adminisztrációs munkát vé­gez, segít a nagytételű árufor­galom lebonyolításában. Egy leány és egy fiú gyermekük van. S ez év január 11-én igen nagy öröm érte a Máté-családot. Dá­vid néven egy életerős, egész­séges unoka érkezett. Büszke is rá a nagypapa és a nagymama! Akinek a sok munka, a gond nem rajzolta ki még a nagyapai, nagymamás vonásokat. — Sokáig akarom szeretni ezt a legényt! — búcsúzott tőlünk a milliomos gépkocsivezető. Ügy legyen! (kóródy) Máté Lajos Baktai Újdonságok Szövetkezetünk vezetése már az elmúlt év utolsó hónapjai­ban körvonalazta az 1991-es év üzletpolitikai stratégiáját és taktikáját. Ebből „ollózok ki” és mutatok be néhány jól sike­rült, már meg is valósult célt. Szólok olyanokról is, amelyek megoldása még feladat kollek­tívánk számára. Döntéseinkről még annyit: határozatainkat elsődlegesen a piaci verseny fokozódása, to­vábbá a tagsági érdekek haté­konyabb és markánsabb szol­gálata motiválta. A szövetkezetünk piaci rész­arányának megtartása, esetle­ges fokozása érdekében több üzletünkben olcsóbban árusít­juk a kenyeret, a tejet, az ét­olajat, a cukrot és a rizst. Fel­erősítettük egyes nagykeres­kedelmi „láncszemek” kiikta­tását, azaz fokoztuk a közvet­len termelői beszerzést. A likviditási készségünk tar­tása érdekében valamennyi szerződéses üzletünket önálló pénzforgalomra alakítottuk át. Az így felszabadult forgóesz­közt magasabb kondíciójú te­rületekre áramoltattuk. Újabb közös üzemelésű üz­leteket kívánunk nyitni. Ezzel a mezőgazdasági kistermelők, a farmergazdaságok igényeit szeretnénk jobban kielégíteni. Újból korszerűsítettük a há­lózatirányítás szervezetét. Mindez a hatékonyabb munka elérésének érdekében történt. Jelenleg szövetkezetünknek nyolc egysége működik vállal­kozási formában, némelyek teljesen új profillal. A szerző­déses formában üzemelő bol­tok száma 17, míg a jövede­lemérdekeltségű egységé egy. Folyik — lehet, cikkünk meg­jelenéséig már meg is történt (A szerk.) — a baktalórántházi iparcikk áruházunk átszerve­zése is. Ami a vagyonnevesítést ille­ti: az idén 20 százalékot neve­sítettünk. Kincs Géza ÁFÉSZ-elnök Közvetlen hívás ÁFÉSZ-crossbar Megyénk ÁFÉSZ-einek fe­le már be van kötve az or­szágos távhívó-rendszerbe, közvetlenül tárcsázható tele­fonon. A szövetkezetek mun­katársainak kérésére adjuk most közre a telefonszámo­kat, hogy megkönnyítsük a kapcsolattartást. íme a tele­fonszám (az ÁFÉSZ neve után zárójelben a körzet­szám) : Baktalórántházi ÁFÉSZ (42) 52-126, Csengeri ÁFÉSZ (44) 41-768, Győrteleki ÁFÉSZ (44) 57-315, Máté­szalkai ÁFÉSZ (44) 11-135, Nagykállói ÁFÉSZ (42) 63- 102, Nyírbátori ÁFÉSZ (43) 11-064, Nyírbélteki ÁFÉSZ (42) 89-104, Nyíregyházi ÁFÉSZ (42) 13-511, Tisza­­szalkai ÁFÉSZ (42) 14-789, Tiszavasvári ÁFÉSZ (42) 72- 444, Vásárosnaményi ÁFÉSZ (44) 71-168, Záhonyi ÁFÉSZ (42) 60-115.

Next