Szabolcs-Szatmári Szemle, 1977 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 2. szám
nyékét teljesíteni. Hasonló a helyzet a szolnoki és a békéscsabai társulattal is. Marad a két vendégegyüttes, akik rég otthon érzik magukat a nyíregyházi deszkákon. A két társulat művészeti teljesítményét minden évben nívódíjakkal is elismerik. Legutóbb a következő művészek kapták a megyei és a városi tanács nívódíjait. Csokonai: Korcsmáros Péter operaénekes, Oláh György színművész, Orosz György rendező, Pallos Gyöngyi operaénekes. Állami Déryné Színház : Balogh Béla, Haraszin Tibor, Katona Júlia, Dombóvári Ferenc és Torday Gábor színművészek és Sostarics Zsuzsa díszlettervező. A nívódíj egységesen, személyenként 3500 forint volt. A műsor profiljának kialakításánál nem maradnak ki a számításból a fővárosi színházak sem. Igaz, egy-egy élvonalbeli színház egyetlen előadásának nyíregyházi vendégszereplése általában 60—80 ezer forintba kerül, a Móricz Zsigmond Színház vezetői — az adott költségvetési keretek között is — szorgalmazzák a pesti művészek vendégszereplését. Indokolja ezt a nagy távolság, amely Szabolcsot a fővárostól elválasztja, másrészt a megnövekedett közönségigény a színvonalas produkciók iránt. Ez azonban kevés sikerrel jár. Az idei évadban a Madách Színház vendégjátékának örülhettek volna a nézők, az „Egy szerelem három éjszakája” című előadásukat mutatták volna be. Betegségre való hivatkozással lemondták a nyíregyházi szereplést. A színház vonzó — a nagy távolság taszító? Nem tudjuk, sikerülni fog-e a jövőben a fővárosi együttesek Szabolcsba csalogatása, legalább egy színházi évad során egy-két alkalommal. Az idei évad még tartogat meglepetést, a „25. Színház” után májusban a Mikroszkóp Színpad jön új műsorával. Az erőfeszítéseknek mégis van értelme. S ha teljes társulatot ritkán is láthat a szabolcsi közönség, előadói esteken mind többször találkozhat neves szíművészekkel, Bessenyei Ferenc, Bánki Zsuzsa, Ruttkai Éva és mások voltak a vendégek nemrég. Színházlátogatási öröm és gond a bérletes előadások magas száma, amely nem független a műsorpolitikai törekvésektől. Jól vagy rosszul kialakított szerkezeti arányai vonzanak, vagy taszítanak. Öröm, hogy ma már az előadások döntő többsége bérletes előadássorozatokon kerül a közönség elé, így a debreceni társulat idei 90 előadásából mindössze három az úgynevezett szabad, bérletszünetes előadás. Kevés azoknak a szabad előadásoknak a száma, amelyek eszmei, művészi, nevelési céljainkat viszont jól szolgálnák. Általában nagyon kötött, „lebiztosított” minden produkció, nem hagy darabnézési lehetőséget azoknak, akik nem óhajtanak bérletet vásárolni, viszont egy-egy nekik tetsző művet szívesen megnéznének. Jobb a helyzet a Déryné által bemutatott daraboknál, mert a hetven előadásból húszra a pénztárnál válthatók jegyek. A több éves gyakorlat szerint azonban a közönség szívesebben venné, ha a debreceni társulat előadásainál lenne hasonló az arány, ugyanis egyes produkcióknál — főként a zenés daraboknál, operáknál — lényeges színvonalbeli különbséget érez a közönség a debreceni művészek javára. Lényegesen előnyösebb helyzetben van a debreceni társulat a díszletek, színpadi kellékek teljesebb, gazdag eszköztárát tudja felvonultatni, s ez nem mellékes a közönség színpátiájának megnyerésében. Nem elegendő hát a „műsorpolitizálás”, a gondos kiválasztás, műfaji tervezés, a produkciók színvonalának figyelemmel kísérése, majdnem ilyen fontos a közönség szervezése, orientálása, megtartása, illetve az igények állandó növelése. Ezt azonban csak részben teszi lehetővé a jelenlegi bérletezési rendszer. A színháznak 10 700 bérlettulajdonosa van. Az emelkedés évenként kimutatható. Külön örvendetes, hogy a megyeszékhelyen kívül a közeli községekből is egyre többen válnak törzsszínházlátogatókká. Nyírpazony, Kemecse, Nyírtass, Napkor, Nagycserkesz, Nyírtura, Nyírtelek, Máriapócs, Sényő, Császárszállás, Nyírbogdány, Tiszabercel iratkozott fel az utóbbi években a színházlátogatási térképre.