Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2000 (35. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám
Ki legyen a képviselő? mint a függetlenségi párt egyik nagyra becsült tagját, földművelésügyi államtitkárrá nevezték ki (1906-1910). Az összeférhetetlenségi törvénynek megfelelően, mandátumáról ekkor lemondott, de kerülete újraválasztotta. 1910-ben is egyhangúlag választották a nagykállói kerület Kossuth-párti képviselőjévé.18 Jelentősebb gazdasági, politikai szerepet azonban a jelöltek többsége nem játszott. Milyen „tényezők” húzódtak politikai sikereik mögött? Társadalmi háttér, családi kapcsolatok A képviselőaspiránsok mozgásterét, győzelmi esélyeit alapvetően határozta meg a dzsentri irányítású közvélemény nyomása, a társadalmi státussal összefüggő „munkahelyi”, baráti és családi kapcsolat, a régi képviselő egyszerű ajánlása s az a teljesítménytől, az országos politikai ranglétrán elfoglalt pozíciótól nem mindig függő kép, amit a jelölt önmagáról s az általa fontosnak tartott értékekről a társadalom számára sugallt. A negyvenkilenc dualizmus kori megyei képviselőnek van egy közös jegye: nevük patinás és „szabolcsias” csengése. Szabolcs vármegye régi nemesi családjainak listáján a negyvenkilenc névből harminckettő szerepelt, a képviselők 65,3 százaléka! Összességében a negyvenkilenc képviselő közül pedig negyvennégy (89,8 százalék) címeres nemesi oklevéllel dicsekedhetett. Az öt nem nobilis „kivétel”: a paraszti származású Bencs László, az üvegkereskedő család szülötte Ferlicska Kálmán, a polgári (kereskedő, haszonbérlő) indíttatású Szomjas József, és két zsidó polgári, nagypolgári (kereskedő, üzemtulajdonos) családban nevelkedett képviselő: a nyírbátori Mandel Pál és Vadász (Weinberger) Lipót Kisvárdáról. Az idézőjelet indokolja, hogy ők sem társadalmi helyzetük, vagy foglalkozásuk hanem csupán származásuk alapján sorolhatók a polgári-paraszti kategóriába. Ők sem igazi „gatyás”, sajátságosan paraszti életmódot folytató vagy iparos, nagypolgári képviselők. A többiekhez hasonlóan értelmiségivé váltak, s a tisztviselői álláson (Bencs László esetében városi főkapitányság, majd polgármesterség, Ferlicska Kálmánnál tiszti ügyészség), a prókátorságon (Mandel Pál, Vadász Lipót) átjutottak el a mandátumig, vagy birtokossá lettek (Szomjas József). A polgári származás és a későbbi társadalmi helyzet, foglalkozás, életmód szoros kapcsolatát, hasonlóságát csupán Mandel Pál és Vadász Lipót pályája mutatja: ők mint jó néhány részvénytársaság, ipartestület, pénzintézet igazgatósági tagjai, szervezői, mindvégig otthonosan mozogtak az üzleti világban is. Mindez azonban a kivétel: a dualizmus kori népképviselet Szabolcsban az országos átlagnál is kevésbé jelentette a polgárok, (kereskedők, iparosok, bankárok) és a parasztság személyes politikai jelenlétét. A kép a foglalkozási, szociális struktúrát tekintve is egyszínű: a negyvenkilenc képviselő közül huszonhét (55,1 százalék) foglalkozott gazdálkodással. Közülük 7 fő (14,28 százalék) sorolható a nagybirtokosok közé.19 Az úri középosztály kategória 18. Életéről: Életrajzi lexikon. 1969. II. köt. 201. p. Országgyűlési almanach, 1897. 303. o. Országgyűlési almanach, 1906-1911. 172. o. 19. Gr. Degenfeld Gusztáv, gr. Vay Ádám, Lembery István, gr. Dessewffy Aurél, gr. Zichy Sándor, Czóbel Albert, Hrabovszky Guidó.