Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2002 (37. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám
Váci Mihály és a nyugati magyarság és kultúránk című folyóirata egyik szerkesztője - jelenleg társelnöke vagyok az Anyanyelvi Konferenciának (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága). Angol és magyar nyelvű tanulmányaim, cikkeim 1965 óta jelennek meg amerikai és magyarországi könyvekben és folyóiratokban. 1977-től 1997-ig szerkesztettem a Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör Tanúk korukról című szóbeli történelem előadás és nyolc kötetes kiadványsorozatát a Rutgers egyetemen. - Miről szólnak a könyvei? -Tanítsunk magyarul (Püski, New York, 1977); Magyar szigetvilágban ma és holnap (Püski, New York, 1984); Szigetmagyarság és szolidaritás (Corvin, Montreal, 1988); Küldetésben (Madách, Pozsony, 1996) és Emigránsok küldetésben (Csokonai, Debrecen, 2000) című könyveimben a magyar nyelv és kultúra külföldi fenntartásának, művelésének módozatait, a küldetésszerűen vállalt kettős kultúrájúság jelentőségét, valamint a Kárpát-medencében és a világ sok más országában élő magyarság kapcsolatait elemeztem. Szerkesztésemben 1991-ben angolul először jelent meg Bibó István legfontosabb tanulmányainak, írásainak 591 oldalas kötete: István Bibó Democracy Revolution, Self-Determination, Selected Writings, Social Science Monographs, Boulder, Co, Atlantic Research and Publications, NJ, USA. Nagyon előrefutottunk az időben, ezért térjünk vissza az 1960-as évek elejére, amikor Ön 1964 nyarán egy szociológiai felmérést végzett az Egyesült Államokban működő magyar iskolákról. - A kérdőíves és személyes, több szakaszos adatfelvétellel megállapítottam, hogy az 1960-as évek elején az Amerikai Egyesült Államok hét államában 23 szervezet és egyház folytatott intézményes magyar nyelv- és kultúraoktatást elemi és középiskolai fokon. A 23 iskolában évente mintegy 650 tanulót 75 tanár, tanító, ifjúsági vezető és pap tanított, átlagosan évi 110 tanórában magyar írásra, olvasásra, fogalmazásra, irodalomra, történelemre, néhol a népművészetre és vallásra is. Kiderült a felmérésből az is hogy az iskolák látogatottsága az utóbbi években emelkedett, de a rendelkezésre álló tananyagok színvonala, a tanerők szakmai felkészültsége, az iskolák egymással és a szakmával való kommunikálása nagyon hiányos - tehát sürgős és alapos segítséget igényel. A felmérés eredményeit elküldtem minden ismert iskolának, valamint sok külföldi magyar szervezetnek, egyháznak, újságnak és egyénnek. Gondolom így került kapcsolatba Váci Mihállyal? - 1965 elején Váci Mihálynak is elküldtem a felmérő tanulmányt Budapestre. Vácit még Nyíregyházáról ismertem, ahol egy ideig ő is és én is tanyán tanítottunk. 1965- ben Váci már országos hírű költő volt, az Új írás szerkesztője és Szabolcs megye országgyűlési képviselője. Azért küldtem el neki a tanulmányt, mert rájöttem a hatvanas évek elején, hogy Váci igazat ír, és a magyarság felemelkedéséért küzd. A tanulmányhoz mellékelt levelemben a többek között a következőket írtam Vácinak: „Nyíregyházán születtem, és jártam a 4. Számú Állami Általános Iskolába (szemben az evangélikus templommal, azelőtt Evangélikus Elemi volt, apám is odajárt), ahol Maga is tanított engem egy pár hétig, ha jól emlékszem helyettesített valakit. Elvégeztem a tanítóképzőt, és egy gyakorlóévet a benkőbokori iskolában tanítottam. Közben zongorista is voltam a Béke, meg a volt Bacsik-cukrászdában, és az Irodaházban. 1963 januárja óta rendszeresen olvasom a Kortárst, az Új írást, az Ést, amellett hogy rendszeresen rendelek meg otthon megjelent könyveket (Mélytengeri áramlás, Rozsdatemető, Tudósítás a toronyból, Tanyavilág - bomló világ stb.).