Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2004 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám
234 egyháza társadalmának, polgárosodó, kulturális életének javát szolgálták. Az évkönyv harmadik, levéltár szakmai dolgozatokat tartalmazó egységében Balogh István Szabolcs vármegyei levéltár 1768— 1786 közötti időszakról címmel korábban irt dolgozatát folytatja. Lakos János a Levéltárak Országos Központja bizalmas iratai alapján az 1953-1955 közötti időszak magyar levéltárügy alapkérdéses dolgozatában a centralizált levéltár létrehozása törvényeivel, jogszabályaival foglalkozik. Szegőfi Anna a tanácsi iratok selejtezése és rendezése közben szerzett tapasztalatait adja közre. Sorra véve az egyes iratkezelési korszakok rendezésének módszereit, ezek során kiemel néhány sajátosságot. Fodor László a Hodászban élő, kisnemesi származású Lakatos család iratait mutatja be 1848-ig. Időrendben közli az iratok kivonatos tartalmát, a község tisztségviselőit, az előforduló földrajzi neveket. Józan Lajos egy református lelkész által készített regiszteres füzet alapján közli a huszti nemes szent eklézsia ládájában lévő XVII-XIX. századi leveleket. Az évkönyv függelékeket, információs anyagokat is tartalmaz, melyek közül a levéltár munkatársainak 1996—2002 közötti publikációs tevékenységét bemutató bibliográfiát tekinthetjük a legfontosabbnak. Ezt angol és német nyelvű rezümé követi. A gazdag és sokrétű anyagban a gyors tájékozódást segíti a kötet végén található hely- és személynévmutató. Ismertetésünket azzal zárjuk, hogy kisebb hiányosságok mellett, a kiadvány egészét tekintve mintaszerűen gondos, a helytörténeti forráskiadás legjobb hagyományait folytatja, s reméljük, hogy még jó néhány hasonló kötettel örvendeztetik meg a szakma és a megye érdeklődő olvasóit a sorozat szerkesztői. Kívánunk a munkához kedvet és kitartást, a megjelentetéshez pedig a jó ügyet továbbra is fölkaroló támogatókat. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XVI. Nyíregyháza, 2003.431 p. Orosz Szilárd Csokonai boldog napjai Csokonai Vitéz Mihály rossz csillagzat alatt született: jobb sorsra érdemes, boldogságra tekintő költő létére kitagadottan halt meg saját városában, hazájában, s alig volt rövid életének néhány önfeledt boldog órája. Ezek az órák azonban, érdekes módon, a szülővárostól távoli vidékeken derítették jó kedvre a költőt, s a hagyomány is úgy tartja, hogy ilyen távoli barátságok emléke dereng fel az olyan kiváló verseiben, mint pl. Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, melyet a költő állítólag egy zempléni földbirtokos, Puky István gesztelyi kocsmájában írt, sőt a legenda még Lavotta Jánosal, a korszak híres muzsikusával is összehozza ebben a kocsmában, ahol is a poéta és a hegedűs, iszogatás közben nem egyszer hajbakapott, olyannyira, hogy a kocsmárosnak Puky Istvánért kellett szalajtania küldöncét, hogy teremtsen békét a civakodó múzsafiak között. Legenda vagy valóság? Ha jól belenézünk a legendák mélyére, mindig megtaláljuk azt a valóságanyagot, melyet kiszínezhet és elfedhet ugyan az anekdotikus felszín, amelynek mélyéről mégis előhívható a valóság. Kilián István új könyvének java részében e Csokonai-legendák mélyére tekintett, azt kutatva, hogy vajon mi lehet igaz ebből SZEMLE