Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2004 (39. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám

234 egyháza társadalmának, polgárosodó, kultu­rális életének javát szolgálták. Az évkönyv harmadik, levéltár szakmai dolgozatokat tartalmazó egységében Balogh István Szabolcs vármegyei levéltár 1768— 1786 közötti időszakról címmel korábban irt dolgozatát folytatja. Lakos János a Levél­tárak Országos Központja bizalmas iratai alapján az 1953-1955 közötti időszak magyar levéltárügy alapkérdéses dolgoza­tában a centralizált levéltár létrehozása törvényeivel, jogszabályaival foglalkozik. Szegőfi Anna a tanácsi iratok selejtezése és rendezése közben szerzett tapasztalatait adja közre. Sorra véve az egyes iratkezelési kor­szakok rendezésének módszereit, ezek során kiemel néhány sajátosságot. Fodor László a Hodászban élő, kisnemesi származású Lakatos család iratait mutatja be 1848-ig. Időrendben közli az iratok kivonatos tartalmát, a község tisztségviselőit, az elő­forduló földrajzi neveket. Józan Lajos egy református lelkész által készített regiszteres füzet alapján közli a huszti nemes szent eklézsia ládájában lévő XVII-XIX. századi leveleket. Az évkönyv függelékeket, információs anyagokat is tartalmaz, melyek közül a le­véltár munkatársainak 1996—2002 közötti publikációs tevékenységét bemutató biblio­gráfiát tekinthetjük a legfontosabbnak. Ezt angol és német nyelvű rezümé követi. A gazdag és sokrétű anyagban a gyors tájéko­zódást segíti a kötet végén található hely- és személynévmutató. Ismertetésünket azzal zárjuk, hogy kisebb hiányosságok mellett, a kiadvány egészét tekintve mintaszerűen gondos, a helytörténeti forráskiadás legjobb hagyo­mányait folytatja, s reméljük, hogy még jó néhány hasonló kötettel örvendeztetik meg a szakma és a megye érdeklődő olvasóit a sorozat szerkesztői. Kívánunk a munkához kedvet és kitartást, a megjelentetéshez pedig a jó ügyet továbbra is fölkaroló támogatókat. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XVI. Nyíregy­háza, 2003.431 p. Orosz Szilárd Csokonai boldog napjai Csokonai Vitéz Mihály rossz csillagzat alatt született: jobb sorsra érdemes, boldogságra tekintő költő létére kitagadottan halt meg saját városában, hazájában, s alig volt rövid életének néhány önfeledt boldog órája. Ezek az órák azonban, érdekes módon, a szülővá­rostól távoli vidékeken derítették jó kedvre a költőt, s a hagyomány is úgy tartja, hogy ilyen távoli barátságok emléke dereng fel az olyan kiváló verseiben, mint pl. Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, melyet a költő állí­tólag egy zempléni földbirtokos, Puky István gesztelyi kocsmájában írt, sőt a legenda még Lavotta Jánosal, a korszak híres muzsikusá­val is összehozza ebben a kocsmában, ahol is a poéta és a hegedűs, iszogatás közben nem egyszer hajbakapott, olyannyira, hogy a kocsmárosnak Puky Istvánért kellett szalaj­­tania küldöncét, hogy teremtsen békét a ci­vakodó múzsafiak között. Legenda vagy valóság? Ha jól belené­zünk a legendák mélyére, mindig megtalál­juk azt a valóságanyagot, melyet kiszínezhet és elfedhet ugyan az anekdotikus felszín, amelynek mélyéről mégis előhívható a való­ság. Kilián István új könyvének java részé­ben e Csokonai-legendák mélyére tekintett, azt kutatva, hogy vajon mi lehet igaz ebből SZEMLE

Next