Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008 (43. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám
A megváltakozás időszaka II. vagy a kölcsönszerzéshez segítséget, ajánlást kérő levelet írtak és küldtek szét az elöljárók Bécstől Budáig, Eperjestől Egerig. Vallástól , jogállástól, kortól és nemtől függetlenül kérték az ismerőseiket kölcsönadásra, Ш. hitelszerzésre ajánlva a segítségért kisebb-nagyobb honoráriumot is. A törekvés sikerét mutatja, hogy a XVIII-XIX. században több száz hitelezője lett a városnak, közöttük a földesúri plenipotentiárius, Rácz Demeter, a fiscális Mittuch Ferenc, bécsi és pesti hercegnék, közel és távol lakó földesurak, a város polgárai és egyesületei, a szélesebb régió egyházi, jogi, és magánszemélyei.20 A szerteágazó kapcsolatokra példa az az útvonal is, amit 1824-ben, a Károlyi örökváltság kifizetéséhez szükséges pénzt kölcsönözni kívánó küldöttségek tettek. Benkő István főbíró a nemesek hadnagyával, vagy 1-1 esküdttel járt ez ügyben pl. Fancsalon Lehoczky Dávid prédikátornál, Mikóházán Kős Komáromi István Abaúj megyei alispánnál, Nagyváradon Özv. Pataky Jánosné Veres Katalinnál, Késmárkon Hommer Friderikánál, Gölnicen Duronelli Andrásnál, míg más deputátusok Nagykárolyban keresték fel Brósz János patikáriust, Nagyváradon Lányi Márton táblabírót és regisztrátort, Debrecenben Pénczeli József táblabírót és Kálmán János tiszteletes feleségét, Ladányi Juliannát, valamint Bécsben báró Frimont Jánost, Pálffy grófnét és De Ligne hercegnét. Ez évben 461 250 rénes forintot hiteleztek, amely után 1826-ig 20058 rénes forint 20 krajcár kamatot kellett fizetni. A kapitális és az interes visszafizetése mellett a hitel egyéb kisebb kiadásokkal is járt. Gondoljunk itt a pénzért menő küldöttek útiköltségeire, a magukkal vitt „kedveskedő ajándékokra”. És mivel a megnyert hitelek törlesztéseit kölcsönadónként változó időben, különböző helyekre kellett vinni, itt is jelentett némi költséget a deputátusok útiköltsége és diurnuma.21 A hazai nehézkes, magán- és jogi személy által nyújtott hiteleken alapuló kölcsönügyletek ellenére azonban a város meg tudta szerezni időre a szükséges összegeket.22 Általában elfogadható feltételekkel, 4-6 %-os kamatra, és többnyire hosszabb lejáratra kapott pénzt. 1824-1826 között összesen 550 792 forintnyi kölcsönt vett fel Nyíregyháza.23 A XVIII. század végétől folyamatosan kisebb-nagyobb összegeket, az első váltság alkalmával pedig igen tekintélyes nagy összegű pénzt kölcsönzött város nem vesztette el hitelét az évek folyamán, jó adósnak bizonyult.24 Hogy mennyibe kerül a nyíregyháziaknak a két örökváltság, az még a jogi procedúra megindítása előtt beláthatatlan volt, de még 1824-ben sem igazán lehetett tudni a várható költségeket. Ugyanis az örökváltság-szerződésekben meghatározott összeg előteremtéséhez felvett hiteleket éveken át kellett törleszteni. A tőke visszafizetése mellett tekintélyes summát jelentettek a kamatok is, de számolni kellett a „meggyőzés és kedveskedés”, valamint az utánjárás költségeivel is. Egy-egy évben 10 ezer forintot is meghaladta ugyanis az interesfizetéssel vagy tőkefelvétellel megbízott deputátusok útiköltsége. Ha egy-egy küldöttség útra kelt, akkor Egerbe, a Felvidékre, Bécsre, Budára menendő 1-2 hetet voltak távol, azaz 20. 1804 és 1829 között majdnem egymillió forintnyi hitelt vett fel a város 66-50 000 forint közötti öszszegekben 4-6 %-os kamatra. 21. V. A. 101/1. 47/47. 1825.24. 22. Az országban volt több olyan, jó gazdasági körülmények és széles jogi lehetőségek között élő mezőváros, amely azért nem tudott megváltakozni, mert nem kapott hitelt, saját erejéből pedig nem tudta előteremteni a szükséges összeget. Kossuth 20 helységről tudott, amelynek a hitelhiány miatt hiúsult meg a váltsága. 23. A hitelfelvétel természetesen a kölcsöntörlesztésekhez a későbbi években is folyamatos. 24. A váltságkassza perceptorának feladata volt a pontos törlesztés felügyelete.