Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2009 (44. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám
C. Tóth Norbert Imre és Szakolyi Péter és Miklós úgy egyezett meg, hogy megfelezik részeiket a felsorolt birtokokon, s ezek birtoklásában már Szilágyi Erzsébet sem tudta megzavarni őket. A birtokban maradtak részei a Telegdi családnak is. 15. Hort (42), elp. Polgár határába olvadt. B. Pércsi Balázs. A 14. század közepén már a Pércsi család kezében volt a birtok. 16. Iklód (3, 5), elp. Petneháza határába olvadt. B: Iklódi György, nemesek. Az első adat a településre 1371-ből van, s utána az egész középkoron át a család birtokában volt. 17. Jákó (45), ma Nyírjákó. B. Szilágyi Gergely. A birtokot a 14. század első felében szerzik meg egy részét a Balogsemjén-nembeliek, de maradtak benne részeik a Jákói családnak. A Jákói család valamikor a 15. század első felében kihalt, s a birtokrészük leányágon öröklődött tovább. Volt benne része Olcsvári/Oloviai Tamásnak - felesége Piroska révén, aki László (1439-ben már néhai) leánya volt -, a Baktaiaknak és a Petneháziaknak. A birtok (rész)tulajdonosaként feltüntetett Szilágyi Gergely először 1418-ban szerepel a forrásokban, mint Kállói Lőkös Miklós ügyvédje, s ettől kezdve 1471-ig találkozunk vele forrásainkban, közben 1459-1461 között a megye alispánja is volt. 1425-ben perkedi, míg 1459-ben jákói előnével említik az oklevelek. 18. Kércs (49), ma Nyírkércs. B. Kércsi Tamás és nemesek. A falu feltűnésétől kezdve a mondott nemesek birtoka. 19. Kérsemjén [helyesen Kér és Semjén, Szatmár m.] (15, 19), ma Szamoskér és Kérsemjén részei. B. Kállói Lőkös János és Lőrinc (Miklós fiai). A birtok a 13. század második felében tűnik fel a Balogsemjén-nembeliek kezén, s a belőle kiágazó családok kezén volt az egész középkor (és azon túl is) folyamán. 20. Ladány (28), ma Tiszaladány része, Borsod-Abaúj-Zemplén m. B. Szapolyai Imre kincstartó. A birtok 1446-ban Hunyadi János kezén volt, s 10 porta után nem fizette meg az adót. Hogy hogyan került Szapolyai kezére, arra később visszatérek. 21. Laskod (12): B: Kállai Lőkös János. A birtokot 1321-ben iktatták a Balogsemjén-nembelieknek, s azóta az ő birtokukban állt. 22. Léta (18): ma Kisléta. B: Kállai Vitéz János. A birtok a 14. század elején jelenik meg a forrásokban, s a század közepén egy része már a Gutkelednembeliek kezén volt. A 15. században az ecsedi Bátoriak birtokában találjuk. Vitéz Jánosnak felesége, Bátori Tamás leánya, Margit révén lett része a birtokban, akinek a leánynegyede fejében zálogként tarthatta a kezén a birtokfél negyedének a negyedrészét (1/32). 23. Litke (39): ma Fényeslitke. B: Várdai László. A Gutkeled-nembeli család kezén található a birtok 1334-től kezdve. 24. Lugas (40): ma Nyírlugos. B: (ecsedi) Bátori András. A birtok a 14. század közepén jelenik meg a forrásokban a Gutkeled-nembeli Bátori család kezén, s 1393-ban csatolják az ecsedi uradalomhoz, és kerül ezzel az ecsedi ág kezére. 25. Macs (27, 30), elp. Debrecen határába olvadt. B. Szapolyai Imre kincstartó és (kusalyi) Jakes György. A falu a 13. század elején tűnik fel, a század végén kapja meg a Debreceni-család és birtokolják kihalásukig. A birtok további sorsa megegyezik Hatház birtokéval. 26. Mártonfalva (10): ma Nyírmártonfalva, Hajdú-Bihar m. B: Parlagi Pál. A falu 1218-ban Mártonülése néven jelenik meg a forrásokban, s 1387 óta a Parlagi család tulajdonában van. 27. Megyer (16): ma Vasmegyer. B: Kállai Lőkös János. A birtok 1310-ban tűnik fel, s 1378-ban kapja meg Vasvári Fekedh Miklós a birtok egyik, várépbeliek birtokában lévő részét, amely az ő 1407-es magtalan halálával királyi kézre került. A másik fele a várjobbágyi eredetű Megyeri család kezében volt. A Kállóiak kezére nem tudjuk, mikor került a birtokból rész. Felmerül, hogy e Megyer megegyezik az 1427-es adománylevélben szereplő Ómegyer birtokkal. 28. Nádudvar (9, 36), ma Hajdú-Bihar m. B. Parlagi Pál és Guti Ország Mihály nádor. A 13. század elején feltűnő falu az azonos nevű család birtoka volt, akik a birtokuk harmad részét 1390-ben, egy további részt pedig 1397-ben adtak el a Parlagiaknak. Másik 1/3 része 1407-ben leánynegyedként meg 1000 forintért került a Petri Ders család kezére. 1413-ban az egyik Parlagi részét zálogba vetette Szántói Lack Jakab volt erdélyi vajdának, s 1422-ben a Petriek már azért panaszkodtak, mert az ő részeiket is elfoglalták ugyanők. A vajda fiát, Jakabot Zsigmond király 1435-ben jószágvesztésre ítélte, s birtokai ekkor királyi kézre kerültek. Ettől kezdve a település birtoklástörténete meglehetősen zavaros. A jegyzék szerint Parlagi Pál mellett Ország Mihály nádor is birtokos. Később viszont, 1487-es és 1504-es adatok szerint a Kállai Lőkösöknek is van része a birtokban. Az Ország Mihály nádor kezén feltűnő részre egyelőre nem tudok magyarázatot adni. 29. Nagyfalu (32): ma Tiszanagyfalu. B: Rohodi Simon. A birtok a 13. század közepén Gutkeled-nembeli István bán kezén tűnik fel, s e része erre száz évre még a Bátori családé volt. Másik része megmaradt az innen nevezett várjobbágyi eredetű család kezén. 1428-ban Nagyfalui Vince fia, György a fiai és leányai nevében is osztályos és nemzetségi testvérévé fogadta Baktai Gergely alispánt meg fiait és átadta nekik a birtok negyedrészét. A Nagyfaluiak még