Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2018 (53. évfolyam, 1-4. szám)

2018 / 4. szám

68 Mercs István A múlt ködén át világító lámpások* Tisztelt Végh Balázs Béla tanár úr! Kedves Tagtársak! Tisztelt Vendégeink! „Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fény­ével, s ha egy helyről másra hurcoltatik, sötétséget hagy maga után.” A szatmári földben gyökerező, onnan szárba szökő, ahhoz holtáig hű Kölcsey Ferenc gondo­latai jutottak eszembe, amikor a Móricz Zsigmond-emlékérem idei kitüntetettjé­re, Végh Balázs Béla tanár úrra gondolok. Egy tanárembert, közösségszervező sze­mélyiséget, invenciózus tudóst, víg kedé­lyű, jó humorú barátot köszöntünk most, aki Kölcseyhez hasonlóan a szatmári föld szülötte, a szatmári táj, emberek és kultú­ra őrzője. „Az emberi tehetség parányi lámpa” — hirdeti a kivételes tehetségekben és meg­próbált sorsokban nem szűkölködő magyar történelem. A századok múltjából szó­lítanak meg minket, mai embereket a múlt nagyjainak árnyai, mint tette ezt Kölcsey Huszt című epigrammájának ormon álló szellemalakja. Szólnak, tanítanak s mint a sötétlő égen az aprónak tűnő, de valójában óriás csillagok, világosságot adnak és utat mutatnak. Szól hozzánk a kettős nemzeti identitású, de magyarul író és Magyaror­szágért küzdő Zrínyi Miklós; a magyar nemzeti érzést hevesen megélő Petőfi Sándor; a halk józanságot kijózanító egyszerűséggel tanító Arany János; a magyarságáért és meggyőződéséért elszenvedett megpróbáltatásokat öntudatos büszkeséggel vállaló Ady Endre; a kiszorítottak és megalázottak mellett kiállni mindenkor kész névadónk, Móricz Zsigmond. A múlt ködön át világító lámpások sorát hosszasan folytathat­nánk. Az ő fényükben fürödve érezzük, hogy van mit tanulnunk, van mit tennünk. A laudáció elhangzott 2018. október 17-én Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond megyei és Városi Könyvtárban, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület által adományozott Móricz Zsigmond-emlékérem átadóünnepségén.

Next