Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020 (55. évfolyam, 1-4. szám)

2020 / 4. szám

Régi korok járványai Nyíregyházán mos­t az orvostudomány által még egyáltalán nem ismert járványának a számlájá­ra 811 (lakosság közel 2%-a) megbetegedés és 36 halálos áldozat írható.59 1918-ból csak néhány súlyos beteg eset ment át 1919-re. A tisztiorvos jelentésében már az áll, hogy február 22-én megszűnt a járvány. Igaz májusban ismét jelentettek 6 beteget, de 1919-ben összesen csak 12 eset fordult elő, közülük 2 járt halálozással.60 Az adatok realitásában kételkedhetünk, ugyanis 1919 tavaszán, amikor a pandé­­mia újra fellángolt a világban, Nyíregyházán más foglalkoztatta a lakosságot; a román megszállás. Rendre elmulasztották a jelentési kötelezettséget, és a rendelkezések elle­nére sem jelentették be azokat az enyhébb lefolyású eseteket, amelyekkel nem kellett orvoshoz fordulni. Mindez nagyon megnehezíti a pontos adatok megismerését. A katonák és a menekülők jövés-menése miatt pedig a fertőzés behurcolásának veszélye továbbra is fennállt. Az egész megyét érintő járvány mértékéről szóló hivatalos statisztika 14 213 sú­lyos beteget tart számon, a halottak száma elérte az 1.785 főt. Az említett bejelentési mulasztások miatt a Szabolcs vármegyei tisztiorvos személyes tapasztalatai alapján a megyeszerte megbetegedettek számát 56 000 főre becsülte, többségük nyilván nyír­egyházi illetőségű volt.61 Az biztos, hogy a helyi napilap gyászjelentései között számos esetben utalnak a haláleset okára, amely spanyolnátha volt. Összegzés Az I. világháború és azt követő forradalmi idők sok szenvedést okoztak városunk és megyénk lakosainak egyaránt. A háborús veszteségeken és ellátási nehézségeken túl állandó fenyegetettséget jelentett a területet érintő jelentős migráció, és az ide szál­lított sebesült katonák, foglyok tömege is, akik sokszor komoly fertőző betegségeket hoztak magukkal. Nyíregyháza vezetői jól látták a veszélyt, igyekeztek intézkedéseik­kel megelőzni a bajt. Orvosaink és egyéb egészségügyi dolgozóink emberfeletti mun­kával — néhány esetben magukat is feláldozva mindent megtettek nemcsak a betegek gyógyításáért, hanem a lakosságot fenyegető járvány kialakulásának elhárításáért. A nagy baj közepette szép összefogás tanúi lehettünk, a magyar és román katonaorvosok együttműködésének. A mai koronavírus-járvány által fenyegetett helyzetben értékelhető igazán a rég­múlt idők járványok elleni küzdelmei. Megállapíthatjuk, hogy nincs új a nap alatt, az évszázados módszereket (pl. elkülönítés) alkalmazzuk ma is a járványok terjedésének megakadályozása érdekében. 59 CSERVENYÁK, 1­987. 60 Tisztiorvosi jelentés, 1919. 61 Alispáni jelentés, 1919. 1. félév I­I 5

Next