Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2022 (57. évfolyam, 2-4. szám)
2022 / 3. szám
Az életet írásban továbbélni... benyomásán alapuló, líraiságba hajló bírálat. Főleg akkor születnek ilyen írásai, ha időszűkében kell az adott témához nyúlnia. Ám ez az elméleti konzekvenciákat megfogalmazó dolgozat részletekbe menő, erősen analizáló jellegű. Nem véletlen, hogy megállapításai, levezetései máig a tudományos igényű elemzések viszonyítási pontjaként szolgálnak. Ez a kritika beteljesíti a foucault-i paradigmát: „A kommentár úgy hárítja el a diskurzus kockázatát, hogy ő maga is beépül a diskurzusba: lehetővé teszi, hogy mást mondjanak, mint maga a szöveg, de azzal a feltétellel, hogy magát a szöveget mondják, mintegy kiteljesítve azt.”12 Móricz eme kritikája nemcsak azért fontos, mert a Színek és évek kanonizációjának kiinduló pontja, hanem azért is, mert maga az értelmezés is kanonikussá vált, megnyitva a teret a további analíziseknek. A Kaffka Margitról írottak áthagyományozódását mutatja, hogy azok már a mű közvetlen megjelenését környező kritikai szakaszban hivatkozási ponttá váltak. Lengyel Menyhért és Schöpflin is Móriczhoz viszonyítva szólal meg. S e Móricz-írás a regény keletkezési idejétől távolabb kerülve, a perspektivikus megközelítésű irodalomtörténeti vizsgálódásban is megkerülhetetlen. Kijelenthető, hogy a regény társadalmi viszonyokat és dzsentriábrázolást előtérbe helyező interpretációit jelentősen meghatározza a Móricz Zsigmond által hagyományozott értelmezői paradigma, illetve az attól való elkülönböződés szándéka. III. Végtisztesség járvány idején Móricznak nem maradt más kritikája Kaffka Margitról. Szövegek útján történő kanonizálásból később nem veszi ki részét, de a kultuszápolásból igen. 1918. december 1-jén a Vörösmarty Akadémia alakuló ülését tartották,13 aminek — a korábban elnöknek választott, ám most gyengélkedő Ady távollétében az alelnök — Móricz Zsigmond volt a levezetője.1,1 Kaffka Margit halálhírét „magából kikelve, sápadtan és felindult hangon” Hatvany Lajos hozta meg.15 Az ülésen résztvevőkkel Móricz közölte, s „meleg hangon méltatta az akadémia első halottjának, Kaffka Margitnak írói értékeit”.16 Indítványozta: az előkészítő ülésen alapított, 5000 koronás Vörösmarty-díjat utolsó művéért posztumusz ő kaphassa meg, hogy az összeget gyermeke nevelésére fordíthassa. (A következő nap az írónő kisfia is a pusztító spanyolnátha járvány áldozata lett.) Levezető elnökként szintén Móricz kezdeményezte, a Vörösmarty Akadémia bízta meg Schöpflin Aladárt, hogy írjon róla monográfiát.17 12 Michel Foucault: A diskurzus rendje. Ford. Romhányi Török Gábor . Michel Foucault: A fantasztikus könyvtár. Budapest, 1998. Pallas Stúdió - Attraktor Kft., 56. 13 Történetére lásd Németh Luca Anna: Az irodalmi modernség egy szervezeti kísérlete. A Vörösmarty Akadémia története és szerepe a 20. század elejének irodalmi életében. Filológia. hu, 2012/2, http://www.filologia.hu/tanulmanyok/az-irodalmi-modernseg-egy-szervezeti-kiserlete-%E2%80%93-a-vorosmarty-akademia-tortenete-es-szerepe-a-20.század-elejének-irodalmi-életeben.html Hozzáférés: 2022. 10. 16. 14 Megnyitó beszéde: Móricz Zsigmond: A magyar kultúra él. Pesti Hírlap, 1918. december 3. 2—3.; újabb kiadása: Móricz Zsigmond: Tanulmányok I. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1978. Magvető Kiadó, 348-350. 13 Schöpflin Aladár: Kaffka Margit most tíz éve halt meg. Nyugat, 1928. 23. sz. 712. 16 Uo. 17 Pesti Napló, 1913. december 3., 10. 65