Szabolcsi Építők, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
BIZONYÍTÁS fagypont alatt KOKSZKOSÁR, KÓSTOLÓ, KERESET — S ŐK TIZENHETEN Hét kokszkosár áll „vigyázban” a bejárat előtt: Bajkó János és Balogh József sorosak a tűz táplálásában. Tömik is rendületlenül a bordázott szélű tákolmányokat s ahogy tüzet fog a fekete anyag, magasra csapnak a lángok a „B 3-as” jelű épületnél, itt az Északi nagykörúton. Reggel bemondta a rádió: Nyíregyházán mínusz 16 fokot mértek hajnalban. S a Vancsisin-brigád valamennyi tagja ezen a napon is pontosan érkezett munkába, senki sem késett egyetlen percet sem. Vakolják a tömbben lévő húsz lakást, hogy a minőséggel ne legyen baj, azért kellenek a kokszkályhák, amit majd szépen beállítanak a leendő szobákba, szárítani a nedves falakat Mire felér a malter Meg is van az eredménye a „tűzcsiholásnak”: kívül mínusz 16 fok a hideg, belül Vancsisinék tizenheten plusz 14 foknál végzik megállás nélkül a munkát. Van itt gázkályha, meg sirokkó-kályha is, amelyben úgy sistereg a gázolaj, mintha mozdony eresztené le a felesleges gőzt. Kassai Mihály leszól az állványról : — Gondoskodnak rólunk, nem panaszkodhatunk, azért mégiscsak téli munka ez. Gyorsabban fárad az ember csuklója, mert nehezebben tapad az anyag a falra, hullna vissza minduntalan. Többen is igazat adnak Kassainak. — Utat! Utat! Az ajtó felől jön a felszólítás, Vajda Mihhály és Farkas István érkezik, malterral csurgásig megrakott kézihordóval. Azt mondja menet közben Vajda: — Nem ilyenről álmodoznak a lányok... Mire a liften felér a keverék, majd hogy nem odafagy. Van, amikor kalapáccsal kell szétverni a nagy maltergombócokat. Vancsisin: — Megedződtünk mi már, a fontos az, hogy dolgozhatunk még ezekben a napokban is. Meg aztán jön mindig Margitka a kupával, hozza a forró teát. Nyárádi Margit a brigád egyetlen női tagja már másfélévtizede dolgozik ezzel a kollektívával. Szorgalmas segédmunkás és ilyenkor, télen, az ő feladata a védőital beszerzés. Kupával hozza a felvonulási épületből, ráteszi a gázkályhára, nehogy kihűljön s aztán ki-ki „megkínálja magát” belőle, ahogy egy munkával végzett. „Ludas Matyi“ művezetőnek készül Oldalt egy pörge kalapos fiatalember egyenesedik fel. Ekkor látom, hogy a kalap felgyűrt széle mellett vakítóan piros toll ékeskedik. A többiek nevetnek, amikor a toll iránt érdeklődöm. — Ö ami „Ludas Matyink” a brigád egyik benjaminja. Labbancz Gyuriról van szó, aki elérti az élcet s egyáltalán nem haragszik a ragasztott név miatt. Nőtlen fiatalember, „nyakig benne” az udvarlási korban. Az ilyeneknek ugyancsak kényelmetlen lehet a reggeli kiugrás az ágyból. Gyuri kész a válasszal: — Nem a kislányra pazaroltam tegnap az időt. Művezetői iskolán voltam, számtan óránk volt, utána meg siettem a tv elé, hogy végigszurkoljam a Fradi-meccset a Liverpool ellen. Győzött a kedvenc csapatom, gyönyörű volt a tegnap este. Aztán megtudom, hogy Labbancz Gyuri az egyetlen művezetőjelölt ebben a bronzplakettes szocialista brigádban. Ugyanerre az iskolára jár a főnök Vancsisin, a már említett Kassai, Lippa meg Dobronyi János is. Tanulnak a munka mellett, mert előbbre akarnak jutni, többet szeretnének tudni a szakmából. Szőjük a beszéd fonalát, közben gyarapodik a vakolt felület. Bárhogy is van: kokszkályha, sírokká ide, vagy oda, könnyen átfázhat itt az ember. Egy szatyor hurka Visszatérünk a „hidegre”. Abban egyöntetű a vélemény, hogy a vállalat mindent megtesz a „téliesítettekért.” Jön mindennap másodpercnyi pontossággal a főtt, friss meleg ebéd is, amely ilyenkor — ők látják, érzik — kalóriadúsabb. Ha pedig a szakácsnők szűkebben mérnék az adagot, itt van Vancsisin, a főnökük, aki különben munkahelyi szakszervezeti bizalmis már megy is, „verni az asztalt.” S ha már az étkezésnél tartunk, valaki elújságolja: az idén már majd mindőjük vágott sertést, kivéve talán Vajdát, akinek tíz apró gyereke van, s ahol nagyobb összeget egyszerre nemigen tudnának nélkülözni. (Vajda: „Ami kell, az megvan a húsboltban is.”) De a sertésvágás! Ambrusz József hozta divatba a brigádnál a kóstolóhordást: egyszer csak beállított egy jókora szatyor hurkával, kolbásszal. „Kóstolják már, milyen az íze.” Azóta egyre többen gondolnak a brigádra is, ha odahaza kimondták a végítéletet a gömbölyűre hízott disznó felett. Jó a hangulat, hiába vastagodik kívül a zúzmara a villanydróton. Igaz, a nyári keresetnek ilyenkor csak úgy a 80 százalékát tudják elérni, de a fontos az, hogy nem kell otthon tétlenkedniük, minden napra van munka a kezük alá. Riskó József, a hallatlanul ügyes kőműves s a szakmát még most ízlelgető tanulók is, Csáki Jóska, Csurka Jancsi is ezért igyekeznek kihasználni a munkaidő minden percét. Helytállás az ezüstplakettért Valaki azt mondja: „Egyáltalán nem közömbös a szorult helyzetben lévő családoknak, hogy mikorra leszünk kész ezekkel a körúti lakásokkal.” Vancsisintól pedig búcsúzóul megtudom, hogy a bronz mellé az ezüstplakettet is szeretnék kiérdemelni, ezért is van olyan jó összhang közöttük. A magas elismerésért pedig fagypont alatt is bizonyítani kell! Angyal Sándor A NEB sajtótájékozttója A napokban sajtótájékoztatót tartott a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, ahol Katona Lajos, a NEB elnöke tájékoztatta az újságírókat. Arra kérte a megyében megjelenő újságok szerkesztőit, hogy az adatok birtokában tájékoztassák olvasóikat olyan fontos problémákról, amelyek a dolgozók széles rétegeit érinti. Ezután ismertette azokat a vizsgálandó problémákat, amelyek többek között vállalatunk dolgozóit is érinti. Ennek eredményeiről a vizsgálat után tájékoztatjuk olvasóinkat. Hogyan változik az újítómozgalom ? A vállalat önállósága és az anyagi érdekeltség elvével összhangban 1968-ban az újítómozgalomban is lényeges változásokra kerül sor. Megszűnik a korábban annyira sérelmezett megkülönböztetés, amely az újítók köréből lényegében kizárta azt a műszaki réteget (a gyártmány- és gyártásfejlesztéssel foglalkozó kutatókat, konstruktőröket stb.), amelyeknek a műszaki haladás segítése munkaköri kötelezettsége .1968-tól kezdve lényegesen kibővül a kezdeményezők köre, s új tartalmat nyer az újítás fogalma is. A munkakörökön kívül eső területen jelentkező újítások mellett ugyanis újítás lehet a munkakörön belül megvalósított újszerű műszaki vagy üzemszervezési megoldás is, ha az valóban jelentős — a vállalatnak egyértelműen hasznos — alkotó tevékenység eredménye. Eddig az újítók központi jogszabályban meghatározott keretek közt, általában az elért évi népgazdasági eredmény arányában kaphattak újítási díjat. A jövőben az elbírálás és a díjazás alapja a javaslatok vállalati hasznossága lesz. (Az új rendelkezés csak a díjazás alsó határát állapítja meg a javaslattal elért vállalati eredmény 2 százalékában). A műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó, továbbá a vezető állású dolgozók jelentős alkotó, újító tevékenysége anyagi elismerésének formái (a vállalati vezetők elhatározásától függően) az alábbiak lehetnek: alapbéremelés, célprémium vagy jutalom. Újítási díj az előbbi kategóriába nem tartozó újítóknak alacsonyabb beosztású műszakiaknak, művezetőknek, munkásoknak stb. fizethető, amennyiben a javaslat előterjesztése nem munkaköri kötelességük. Az úgynevezett közreműködési díj megszűnik, az azonban természetesen helyes, ha a vállalatok jutalmazzák, premizálják azokat, akik az újítás bevezetésében, hasznosításában aktív részt vállalnak. Eddig a vállalatok az újítási díjakat a munkabér- és prémiumalapjuktól elkülönített pénzügyi alapokból fedezték, a termelés költségeinek terhére. 1968. január 1-től az újító tevékenység anyagi elismerésének (újítási díj, prémium stb.) pénzügyi fedezete a béralap, illetve a részesedési alap, függetlenül attól, hogy az újító a vállalat dolgozója vagy külső személy. Ez logikusan következik abból, hogy az újítások a vállalati nyereséget s az ebből származó fejlesztési és részesedési alapot lényegesen nagyobb összeggel növelik, mint amennyi a kifizetésre kerülő újításdíjak, jutalmak összege. !Akikre büszkék vagyunk Kedves Elvtársak! Közöljük Önökkel, hogy vállalatuk dolgozója, Illés György honvéd, az 1967-es kiképzési évben elnyerte: „A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ KATONÁJA” kitüntető címet. Köszönjük azt a nevelő munkát, amit kifejtettek annak érdekében, hogy dolgozójukból példamutató, fegyelmezett katona lett. Sándor József őrnagy Kedves Elvtársak! Közöljük önökkel, hogy vállalatuk dolgozója, Jászai András őrvezető, az 1967-es kiképzési évben elnyerte: „AZ EGYSÉG ÉLENJÁRÓ KATONÁJA” kitüntető címet. Elismerésünket fejezzük ki Önöknek azért, hogy dolgozójukból példamutató, szorgalmas, bátor katonát neveltek. Sándor József őrnagy A szakmunkástanulók érdekében Senki számára nem lehet közömbös — főleg a műszakiaknak nem —, hogy a vállalatnál lévő 260 ipari tanuló sorsa, elmélet és gyakorlati oktatása hogyan alakul. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy itt-ott bizony nem megfelelő a velük való foglalkozás. Az elméleti oktatást — a tematika alapján — rendszeresen megkapják. E téren többségük jó előmenetelről tanúskodik. Ilyen vélemény alakult ki a Munkaügyi Minisztérium szakfelügyelője részéről is. Sajnos, a legdöntőbb, a gyakorlati foglalkozások rendszeres biztosítása nem megoldott a vállalatnál. No nem azért, mintha nem volna terület, hanem éppen ellenkezőleg. Egyes építésvezetők, művezetők, szinte „félnek”, „fáznak” a szakmunkástanulók gyakorlati foglalkozásától. Az ilyen magatartást semmi sem indokolja. Sőt, ellenkezőjét lehet bizonyítani. Például Kerekes Gyula villanyszerelő brigádja olyan szeretettel foglalkozik a tanulókkal, s olyan szakmunkásokat nevel, hogy szabadulásuk után — emberi magatartásban, szakmai felkészültségben is — bárhol megállják a helyüket. Ezt mondhatjuk el a Vancsisin brigádról is. Sajnos, aránylag még kevés az ilyen gondolkodás ifjú szakmunkásaink érdekében. Esetenként valósággal rimánkodni kell, hogy gyakorlati munkaterületet biztosítsanak az iparitanulóknak. Pedig ha az építésvezetők, művezetők egy kis számvetést készítenének, rájönnének: magatartásukkal milyen kárt okoznak a fiatal szakmunkások nevelésében, de a vállalat jövő elképzelését tekintve is. Ma, az új gazdaságirányítás rendszerében nem engedhető meg, hogy a jövő szakmunkásaival, az utánpótlással közömbös szemlélet alakuljon ki. Hiszen a jövő feladata, a fokozottabb gépesítés szakképzettebb munkásokat igényel. Másrészt, a tanulók által hozott évi, közel egymillió forint termelési érték sem lehet közömbös számunkra. Javasoljuk a gazdaságvezetésnek, hogy ha szükséges, igazgatói utasításban biztosítsa annak feltételét, hogy a különböző szakmájú ipari tanulók gyakorlati foglalkozásaihoz, időben és megfelelő munkaterületet kapjanak. Építésvezetők, művezetők pedig nagyobb szeretettel és felelősséggel fogadják őket.