Szabolcsi Építők, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Egy halálos baleset margójára szomorú hitről kellt: 1984. január 11- én Ritli József nehézgépkezelő Nyíregyházán, a Korányi Frigyes úti munkahelyet szabálytalanul elhagyva gépével halálos kimenetelű balesetet szenvedett, hallatán az ember szíve elszorul, az arca elkomorodik és önkéntelenül is felteszi a kérdést: miért kellett egy 41 éves, ereje teljében lévő embernek meghalnia? A baleset körülményeit az illetékes szakemberek teljes egészében tisztázták, íme a felvett jegyzőkönyvből egy részlet: A közvetett ok: „... Ritli József, a munkagép kezelője olyan napon, amikor váltókezelője nem tartózkodott a munkahelyen és olyan időpontban, amikor a környezetében dolgozó munkatársak nagy része déli étkezés céljából a munkagéptől távol volt, engedély nélkül elhagyta a munkaterületet abból a célból, hogy saját anyagi előny biztosítása érdekében szabálytalan munkavégzést folytasson magánszemély részére...” A közvetlen ok: „... Ritli József a tanúvallomások, illetve a munkagép állapota alapján a munkagép vezetése közben olyan műveletet végzett, melynek során a munkagép a baleset helyszínén leállt. (Feltehetően lefulladt.) A gép kezelője a gép újraindítását tanúk jelenléte nélkül végezte. A baleset azért következett be, mert az újraindítás alkalmával úgy indította be az indítómotort, hogy az a gép helyváltoztatását idézte elő. Ez azért következett be, mert a munkagép kezelő berendezései nem megfelelő állásban voltak. A gépkezelő egyébként az indítómotor indítását nem megfelelő helyzetből a lánctalpakon állva végezte. A munkagép számára feltehetően váratlan helyváltoztatása őt olyan helyzetbe hozta, hogy a halálos baleset bekövetkezett...” Tehát a körülmény és az ok egyértelmű: a munkahely engedély nélküli elhagyása maszek munka végzésére, a közvetlen gépkezelési utasítás, illetve előírás megsértése, hiszen a szakértői vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a munkagép műszakilag kifogástalan és működőképes volt. A lényeg: az erőgép beindítása közben a lánctalp elkapta és a vezetőfülkéhez nyomta. Sajnos ki kell mondanunk: értelmetlen halálát önmagának okozta. Hátrahagyta feleségét és három gyermekét... Nagyon szomorú ez, de már többé nem várhatják haza édesapjukat. A fájdalmas megállapításokon túl van még más tanulsága is az esetnek. Nemcsak egy, hanem három munkatársa is tudott a maszek munkavégzésének alkujáról, lényéről, mégsem jelentették a művezetőnek, vagy az építésvezetőnek. Nem akarunk túlozni, de ha időben jelzik a különmunka alkuját, a baleset megakadályozható lett volna. Úgy véljük, nemcsak ennek a három embernek kell elgondolkodnia a súlyos szabálytalanságon, hanem mindenkinek a vállalatnál, hogy hasonló halálos, vagy más természetű baleset ne forduljon elő a munkahelyeken. Hiszen nemcsak önmagunkért, másokért is felelősek vagyunk! Újítási fórum a vállalatnál Nő az újítás• A MAI GAZDASÁGI ÉLETÜNKET TEKINTVE A VÁLLALAT ÉLETÉBEN DÖNTŐ JELENTŐSÉGGEL BÍR A TERMELÉKENYSÉG, A HATÉKONYSÁG ÉS A MINŐSÉG NÖVELÉSE. CSAK AKKOR TUDUNK MEGFELELNI A MAI KOR KÖVETELMÉNYEINEK, IT ÁLLANDÓAN KERESSÜK AZOKAT A LEHETŐSÉGEKET ÉS MEGOLDÁSOKAT — MÁS SZÓVAL A MEGÚJULÁST —, AMELYEK PÁRHUZAMOSAN ELŐSEGÍTHETIK A FENTI MEGFOGALMAZÁSOK TELJESÍTÉSÉT. EZT SEGÍTHETIK ELŐ AZ EMBERI TÉNYEZŐK, AZ ÚJÍTÓ ÉS ALKOTÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A VÁLLALATNÁL IS. Ennek szellemében tartották meg 1983. december 22-én az újítók és ötletadók fórumát. Szép számmal jöttek el aok az „ötletes” emberek, akik a fórumom felszólalásaikban sok javaslatot, megoldást mondtak el az újítómozgalom tartalmi fellendítése érdekében. Ez arról tanúskodik: nő az újítási kedv. A beszámolóból — amit Szanyi Bertalan termelési főmérnök és Tömöri Lászlóné újítási főelőadó mondott el — megtudhattuk, hogy 1983. évben a benyújtott újítások száma 55 darab volt — kevesebb mint az előző évben, de ami lényeges, növekedett a hasznosításra elfogadott és bevezetett újítások száma. Más szóval az újításoknál minőségi javulás észlelhető, amely növelte a hatékonyságot és a gazdaságosságot. Íme a példa: az újítások, ötletek révén az elért gazdasági megtakarítás összege közel 7 millió 108 ezer forint. Ha ehhez hozzáadjuk a csernovci munkákkal kapcsolatos újítás várható gazdasági értékét, a 6 millió 555 ezer forintot, akkor ez összesen 13 millió 663 ezer forint. Az eddig ténylegesen realizálódott gazdasági érték összege több mint 4 millió forint. Az újítások többsége az építési munkák minőségének és szervezettségének javítására, a balesetek megelőzésére adott jól hasznosítható elgondolásokat. Érdemes néhány ötletet megemlíteni. Például régebben a körfűrészkorongot csak nehezen, lassan tudták élezni, köszörülni. Broda József asztalos olyan gépet szerkesztett, amellyel az említett művelet könnyen, gyorsan és jó minőségben elvégezhető. Nemes Sándor és társai pedig sikeresen oldották meg a hajlékony függesztőeszközök teherpróbáját. Pauliska András és Szeiler János építésvezetők is nagyszerű ötlettel valósították meg a nem vakolandó födémpanelek illesztési hézagainak lezárását, illetve eltüntetését, így műanyag lécre nincs szükség, s a födém is sokkal esztétikusabb, mint korábban volt, de jelentősen csökkenti a garanciális javítás iránti igényt is. Természetesen az újítók anyagi elismerése sem maradt el. 1983. évben a díjazott újítók száma 44 fő, akik összesen 244 ezer forint összeget kaptak. Ám a beszámolókban és a felszólalásokban is elhangzott: olyan nézet alakuljon ki a vállalatnál az újítómozgalom területén, amely serkentőleg hat az emberekre a kezdeményezésben, az ötletek adásában. Többen kifejezésre juttatták: az időbeni segítés, a megfelelő szakmai elbírálás, az újítások előtt a „zöld út” megnyitása nagyot lendíthet a mozgalmon. Sokszor kedvét szegheti az újítóknak, ha nincs megfelelő feltétel biztosítva a kivitelezésre. Ezért többen javasolták egy kísérleti műhely létrehozását. Jó jelként könyvelhetjük el, hogy erre az intézkedések már megtörténtek. Nagy lépést jelentett előre, hogy a vállalat újítási katalógust adott ki, melynek révén a megvalósított műszaki fejlesztések főbb jellemzőit, alkalmazási területeit ismertetik. Az elkészült katalógust elküldték több társvállalatnak, ahol felkeltették az érdeklődést a vállalatnál heve kedv ezett újítások iránt. Ennek nyomán több vállalat komoly érdeklődést mutatott nemcsak az építőipar területéről, hanem például a Kaposvári Cukorgyár és a Dunai Vasmű is. A jelenlévők alapos tájékoztatást kaptak az újítási jog újraszabályozásáról, melynek alapján elkészül a vállalati újítási szabályzat is. Sok olyan új intézkedések látnak majd napvilágot, amelyek még jobban elősegítik és megkönnyítik az újítók kezdeményezéseit. Olyan légkör valósulhat meg, ahol az egyszerű fizikai munkások is elmondhatják „szunnyadó” ötleteiket az eddig szerzett gyakorlati munkájuk alapján. Ezt kell igazán felkarolni és a megvalósulás útjára terelni. Ezért csak helyeselni lehet azoknak az ötletbörzéknek a megtartását, amelyet eddig kezdeményeztek néhány területen. Kétségtelen, ha a vállalatnal megfelelő rangot, elismerést kap az újítómozgalom, még több eredményt várhatunk a hatékonyságban, a gazdaságosságban. Hiszen az utóbbi évek tapasztalatai arról tanúskodnak: ma már gyorsabbá, rugalmasabbá vált az újításokkal kapcsolatos ügyintézés, elbírálás és a bevezetés is. Igaz, ezt még tovább lehet jobbítani, az újításokat menedzselni, hogy az ötletadók valóban érezzék nemcsak az anyagi, de az erkölcsi megbecsülést is! A fórumon az újításokért huszonnyolcan kaptak igazgatói dicséretet és jutalmat: Batta Ferenc, Hogyinszki József, Lakatos Tibor, Mokánszki Mihály, dr. Nagyőszi Béla, Nemes Sándor, Debreczeni István, Nagy János, Rippel László, Fiumei Frigyes, Freund János, Sikorszki Sándor, Kun Béla, Vékony Sándor, Lukács Gyula, Siska József, Hadobás Mihály, Hályas Gyula, Baráth Károly, Dankó Pál, Kárpás Tibor, Szekeres Sándor, Tóth József, Lipcsei László, Tóth Sándor, Maki István, Szász Sándor, Veress András. ASZTALOSDINASZTIA A SZÁEV-NÉL „A Hudák névre vigyázni kell...” Szabolcs-Szatmár tájain nem ritka, hogy apáról fiúra száll a mesterség. Átadják egymásnak a műhelyt, a szerszámokat és a világ legtermészetesebb dolga, hogy általában a legidősebb fiú folytatja az apa mesterségét. Így történt ez Hudák Mihály esetében is. A vállalat megbecsült szocialista brigádvezetője nem mindennapi családi történet folytatója, apja is asztalos volt, a nagyobbik fia is ezt a szakmát választotta. S most tettetett zsörtölődését büszkeségnek érzem, amikor azt mondja, hogy a középső fia, aki 12 éves, olyan ügyesen csiszolja a karnist, hogy öröm nézni. S hát a legkisebb, a Csaba? Talán ő is...? Ennyi a családi történet dióhéjban. De vajon tényleg ennyi? Hudák Mihállyal és a nagy fiával — beszélgetés közben — megéreztem, ennek a családnak van valami titka, amiért ragaszkodik nemzedékeken át ehhez a mesterséghez. Ennek a titoknak igyekeztem a nyomába szegődni... A legcsodálatosabb... A 43 éves brigádvezető úgy beszél a fáról, mint szerelmes férfi a kedveséről. A természet művészi alkotása — mondja —, ahány annyiféle. És annyi a felhasználási módja is. Ott van például a büszke tölgy. Holtában is csodálatos. Most például a háromszintes, négyszobás, csodálatosan berendezett családi házukba egy tölgyfa étkező garnitúrát készítenek a fiával. Már szárad a felfűrészelt tölgy és szakértő kézre és alkotó fantáziára vár. A kőris a legcsodálatosabb a világon. Olyan évgyűrűket rajzol a törzsére, amilyet művészi kéz soha nem alkothatna. Játékosak az évszakok, hol ilyen, hol meg amolyan rajzolattal gazdagítják a fa törzsét , éppen ebben rejlik a szépsége, hiszen a gazdagon árnyalt hullámzó vonalak, vagy a nyílegyenes -léniák szépsége adja a majdani bútor gerincét. — Szaknyelven egyszerűen csak ággörcsnek nevezzük a természet tévedését — veszi át a szót fia, a 19 éves fiatalember. — Rendszerint, ha nem illik a megmunkálásra váró darabba, kivágjuk belőle. Nemrég a szomszédunknak készítettünk egy karnist és csak annyit kért, hogy azokat a gyönyörű elágazásokat hagyjuk meg benne ... Nemzedékről nemzedékre szállt az asztalosszakma becsülete a Hudák családban. A nagyapa — ma már nyolcvanesztendős — még bizonyára a biztos kenyérkereset miatt választotta ezt a mesterséget. Nehéz körülmények közt kereste meg a nagy családnak a szűkös kenyeret, öt gyerekkel maradt özvegyen. A legkisebb alig volt hathónapos, amikor a gyógyíthatatlan kór sírba vitte asszonyát. Hihetetlen nagy megpróbáltatás egy férfinak, öt gyerekkel. Panasz nem hagyta el a száját. De új rendszert vezettek be az életükbe, amely már a pár éves gyereknek is mindennapos kötelességet adott. A legidősebb bátyja, aki mindössze 14 esztendősen maradt árva, a jószágokra ügyelt. A lányok a háztartás gondját vállalták magukra. Hudák Mihály pedig magától értetődően az apjának segédkezett az asztalosműhelyben. Korán megismerte a szakma fogásait. Édesapja faragott bútort, húzott fel házast, ácsolt koporsót, össze sem lehetett hasonlítani a mai asztalosmunkával, hiszen a fűrészen és a gyalun kívül nemigen akadt eszköz a munka könnyítésére. Ma pedig felsorolni is hosszú, mennyi korszerű kézi és kisgép áll az asztalosok szolgálatában. Szögbelövő készülék, ütve fúró, kézi körfűrész, pisztolyfúró, csiszoló- és gyalugép a mindennapos használat eszközei. Már fizikailag sem tartják a legnehezebb munkák közt számon az asztalosságot. Pontosan dolgozott Tizenöt éves özvegy élet után, amikor mind az öt gyerekének szakmát, kenyeret adott a kezébe, megnősült. Ám az egyik fia, Mihály egy életre emlékezetébe véste azokat a mozdulatokat, amiket apjától látott a műhelyben. — Élvezet volt nézni apám minden mozdulatát. Nem tett egy feleslegeset sem. Ésszerűen, sokat és pontosan dolgozott. A megélhetésről csak annyit, hogy ha a nővérem túrós tésztát főzött ebédre, senkinek nem lehetett egyetlen szava sem, hogy ő esetleg valami mást szeretne. Felnőttünk, de olyan családi összetartozást hoztunk magunknak útravalóul, amit mind az öten érzünk szinte naponta. A legkisebb fiú Mintha igazolni akarná a brigádvezető szavait, váratlanul betoppan a legkisebb fiú, Csajba. Az a Csabai, aki soha nem élvezhette az édesanyja szeretetét, aki hathónapos volt, amikor árva maradt. — Csak azért ugrottam be Miska, mert apu nem érzi jól magát. Én ma már vágtam neki fát, elrendeztem az udvart, de holnap jó lenne, ha ránéznél. Lesz valami dolgod? — Tulajdonképpen Nyírbátorba mennék, utána megyünk vissza Sátoraljaújhelyre, mert most ott dolgozunk, de várjál csak... Holtáig tanulhatja Gyors számvetés és magától értetődik, hogy Hudák Mihály vasárnap délben kimegy Nyírszőlősre öreg édesapjához ... Elgyönyörködöm az ízlésesen berendezett lakásban. Minden a családot dicséri, hiszen a testvérek és a brigádtagok építették fel a nagy házat. Holtáig tanulhatja az ember ezt a szakmát — állítja apja és fia egybehangzóan. — Az új gépek a fa rejtett tulajdonságaira hívják fel a figyelmet. Csak érezni kell a fa mondanivalóját, hiszen legtöbbjük évtizedek, évszázadok üzenetét közvetíti hozzánk. Ha ezt a titkot megismeri a mester, az alkotás örömével ajándékozza meg valamennyi munkadarab. Apa, fia és a feleség egyik testvére dolgozik a Hudák-brigádban. Vajon a szigor rájuk hogyan vonatkozik? — Sokkal erősebben, mint másra — bólogat a fiú. — Ha mi valamit rendetlenül csinálnánk meg, a többiek ránk sütnek, persze, mert a te apád a brigádvezető, te megteheted! De ha valami hivatalos elmarasztalás érne bennünket, még az apai fejmosást is megkapnám a brigádvezetői letolás mellé ... Éppen ezért a Hudák névre vigyázni kell... Tóth Kornélia Nyíregyházán, a Szamuely-lakótelepen új szolgáltatóhelyiséget épít a vállalat. Képünkön a vázszerkezet építése.