Szabolcsi Építők, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Egy halálos baleset margójára szomorú hitről kell­t: 1984. január 11- én Ritli József nehézgépkezelő Nyíregyházán, a Korányi Fri­gyes úti munkahelyet szabályta­lanul elhagyva gépével halálos kimenetelű balesetet szenvedett, hallatán az ember szíve elszorul, az arca elkomorodik és önkéntelenül is felteszi a kér­dést: miért kellett egy 41 éves, ereje teljében lévő embernek meghalnia? A baleset körülmé­nyeit az illetékes szakemberek teljes egészében tisztázták, íme a felvett jegyzőkönyvből egy részlet: A közvetett ok: „... Ritli Jó­zsef, a munkagép kezelője olyan napon, amikor váltókezelője nem tartózkodott a munkahe­lyen és olyan időpontban, ami­kor a környezetében dolgozó munkatársak nagy része déli ét­kezés céljából a munkagéptől tá­vol volt, engedély nélkül el­hagyta a munkaterületet abból a célból, hogy saját anyagi előny biztosítása érdekében szabályta­lan munkavégzést folytasson magánszemély részére...” A közvetlen ok: „... Ritli Jó­zsef a tanúvallomások, illetve a munkagép állapota alapján a munkagép vezetése közben olyan műveletet végzett, melynek so­rán a munkagép a baleset hely­színén leállt. (Feltehetően leful­ladt.) A gép kezelője a gép új­raindítását tanúk jelenléte nél­kül végezte. A baleset azért kö­vetkezett be, mert az újraindí­tás alkalmával úgy indította be az indítómotort, hogy az a gép helyváltoztatását idézte elő. Ez azért következett be, mert a munkagép kezelő berendezései nem megfelelő állásban voltak. A gépkezelő egyébként az indí­tómotor indítását nem megfelelő helyzetből a lánctalpakon állva végezte. A munkagép számára feltehetően váratlan helyváltoz­tatása őt olyan helyzetbe hozta, hogy a halálos baleset bekövet­kezett...” Tehát a körülmény és az ok egyértelmű: a munkahely enge­dély nélküli elhagyása maszek munka végzésére, a közvetlen gépkezelési utasítás, illetve elő­írás megsértése, hiszen a szakér­tői vizsgálat egyértelműen meg­állapította, hogy a munkagép műszakilag kifogástalan és mű­ködőképes volt. A lényeg: az erőgép beindítása közben a lánc­talp elkapta és a vezetőfülkéhez nyomta. Sajnos ki kell monda­nunk: értelmetlen halálát önma­gának okozta. Hátrahagyta fele­ségét és három gyermekét... Nagyon szomorú ez, de már töb­bé nem várhatják haza édesap­jukat. A fájdalmas megállapításokon túl van még más tanulsága is az esetnek. Nemcsak egy, hanem három munkatársa is tudott a maszek munka­végzésének al­kujáról, lényéről, mégsem jelen­tették a művezetőnek, vagy az építésvezetőnek. Nem akarunk túlozni, de ha időben jelzik a különmunka alkuját, a baleset megakadályozható lett volna. Úgy véljük, nemcsak ennek a három embernek kell elgondol­kodnia a súlyos szabálytalansá­gon, hanem mindenkinek a vál­lalatnál, hogy hasonló halálos, vagy más természetű baleset ne forduljon elő a munkahelyeken. Hiszen nemcsak önmagunkért, másokért is felelősek vagyunk! Újítási fórum a vállalatnál Nő az újítás• A MAI GAZDASÁGI ÉLE­TÜNKET TEKINTVE A VÁL­LALAT ÉLETÉBEN DÖNTŐ JE­LENTŐSÉGGEL BÍR A TER­MELÉKENYSÉG, A HATÉ­KONYSÁG ÉS A MINŐSÉG NÖVELÉSE. CSAK AKKOR TUDUNK MEGFELELNI A MAI KOR KÖVETELMÉNYEI­NEK, IT ÁLLANDÓAN KE­RESSÜK AZOKAT A LEHETŐ­SÉGEKET ÉS MEGOLDÁSO­KAT — MÁS SZÓVAL A MEG­ÚJULÁST —, AMELYEK PÁR­HUZAMOSAN ELŐSEGÍTHE­TIK A FENTI MEGFOGALMA­ZÁSOK TELJESÍTÉSÉT. EZT SEGÍTHETIK ELŐ AZ EMBERI TÉNYEZŐK, AZ ÚJÍTÓ ÉS AL­KOTÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A VÁLLALATNÁL IS. Ennek szellemében tartották meg 1983. december 22-én az újítók és ötletadók fórumát. Szép számmal jöttek el a­­ok az „ötletes” emberek, akik a fóru­mom felszólalásaikban sok ja­vaslatot, megoldást mondtak el az újítómozgalom tartalmi fel­lendítése érdekében. Ez arról ta­núskodik: nő az újítási kedv. A beszámolóból — amit Szanyi Bertalan termelési főmérnök és Tömöri Lászlóné újítási főelőadó mondott el — megtudhattuk, hogy 1983. évben a benyújtott újítások száma 55 darab volt — kevesebb mint az előző évben, de ami lényeges, növekedett a hasznosításra elfogadott és beve­zetett újítások száma. Más szó­val az újításoknál minőségi ja­vulás észlelhető, amely növelte a hatékonyságot és a gazdaságos­ságot. Íme a példa: az újítások, ötletek révén az elért gazdasági megtakarítás összege közel 7 millió 108 ezer forint. Ha ehhez hozzáadjuk a csernovci munkák­kal kapcsolatos újítás várható gazdasági értékét, a 6 millió 555 ezer forintot, akkor ez összesen 13 millió 663 ezer forint. Az ed­dig ténylegesen realizálódott gazdasági érték összege több mint 4 millió forint. Az újítások többsége az építé­si munkák minőségének és szer­vezettségének javítására, a bal­esetek megelőzésére adott jól hasznosítható elgondolásokat. Érdemes néhány ötletet megem­líteni. Például régebben a kör­fűrészkorongot csak nehezen, lassan tudták élezni, köszörülni. Broda József asztalos olyan gé­pet szerkesztett, amellyel az em­lített művelet könnyen, gyorsan és jó minőségben elvégezhető. Nemes Sándor és társai pedig sikeresen oldották meg a hajlé­kony függesztőeszközök teher­­próbáját. Pauliska András és Szeiler János építésvezetők is nagyszerű ötlettel valósították meg a nem vakolandó födémpa­nelek illesztési hézagainak lezá­rását, illetve eltüntetését, így műanyag lécre nincs szükség, s a födém is sokkal esztétikusabb, mint korábban volt, de jelentő­sen csökkenti a garanciális javí­tás iránti igényt is. Természetesen az újítók anya­gi elismerése sem maradt el. 1983. évben a díjazott újítók szá­ma 44 fő, akik összesen 244 ezer forint összeget kaptak. Ám a beszámolókban és a fel­szólalásokban is elhangzott: olyan nézet alakuljon ki a válla­latnál az újítómozgalom terüle­tén, amely serkentőleg hat az emberekre a kezdeményezésben, az ötletek adásában. Többen ki­fejezésre juttatták: az időbeni segítés, a megfelelő szakmai el­bírálás, az újítások előtt a „zöld út” megnyitása nagyot lendíthet a mozgalmon. Sokszor kedvét szegheti az újítóknak, ha nincs megfelelő feltétel biztosítva a kivitelezésre. Ezért többen java­solták egy kísérleti műhely lét­rehozását. Jó jelként könyvel­hetjük el, hogy erre az intézke­dések már megtörténtek. Nagy lépést jelentett előre, hogy a vállalat újítási katalógust adott ki, melynek révén a meg­valósított műszaki fejlesztések főbb jellemzőit, alkalmazási te­rületeit ismertetik. Az elkészült katalógust elküldték több társ­­vállalatnak, ahol felkeltették az érdeklődést a vállalatnál heve­­ kedv­ ­ezett újítások iránt. Ennek nyo­mán több vállalat komoly ér­deklődést mutatott nemcsak az építőipar területéről, hanem például a Kaposvári Cukorgyár és a Dunai Vasmű is. A jelenlévők alapos tájékozta­tást kaptak az újítási jog újra­szabályozásáról, melynek alap­ján elkészül a vállalati újítási szabályzat is. Sok olyan új intéz­kedések látnak majd napvilágot, amelyek még jobban elősegítik és megkönnyítik az újítók kez­deményezéseit. Olyan légkör va­lósulhat meg, ahol az egyszerű fizikai munkások is elmondhat­ják „szunnyadó” ötleteiket az eddig szerzett gyakorlati mun­kájuk alapján. Ezt kell igazán felkarolni és a megvalósulás út­jára terelni. Ezért csak helyesel­ni lehet azoknak az ötletbörzék­nek a megtartását, amelyet ed­dig kezdeményeztek néhány te­rületen. Kétségtelen, ha a vállalatnal megfelelő rangot, elismerést kap az újítómozgalom, még több eredményt várhatunk a haté­konyságban, a gazdaságosság­ban. Hiszen az utóbbi évek ta­pasztalatai arról tanúskodnak: ma már gyorsabbá, rugalmasab­bá vált az újításokkal kapcsola­tos ügyintézés, elbírálás és a be­vezetés is. Igaz, ezt még tovább lehet jobbítani, az újításokat menedzselni, hogy az ötletadók valóban érezzék nemcsak az anyagi, de az erkölcsi megbecsü­lést is! A fórumon az újításokért hu­szonnyolcan kaptak igazgatói di­cséretet és jutalmat: Batta Fe­renc, Hogyinszki József, Lakatos Tibor, Mokánszki Mihály, dr. Nagyőszi Béla, Nemes Sándor, Debreczeni István, Nagy János, Rippel László, Fiumei Frigyes, Freund János, Sikorszki Sándor, Kun Béla, Vékony Sándor, Lu­kács Gyula, Siska József, Hado­­bás Mihály, Hályas Gyula, Ba­­ráth Károly, Dankó Pál, Kárpás Tibor, Szekeres Sándor, Tóth Jó­zsef, Lipcsei László, Tóth Sán­dor, Maki István, Szász Sándor, Veress András. ASZTALOSDINASZTIA A SZÁEV-NÉL „A Hudák névre vigyázni kell...” Szabolcs-Szatmár tájain nem ritk­a, hogy apáról fiúra száll a mesterség. Átadják egymásnak a műhelyt, a szerszámokat és a vi­lág legtermészetesebb dolga, hogy általában a legidősebb fiú foly­tatja az apa mesterségét. Így történt ez Hudák Mihály esetében is. A vállalat megbecsült szocialista brigádvezetője nem mindennapi családi történet folytatója, apja is asztalos volt, a nagyobbik fia is ezt a szakmát választotta. S most tettetett zsörtölődését büsz­keségnek érzem, amikor azt mondja, hogy a középső fia, aki 12 éves, olyan ügyesen csiszolja a karnist, hogy öröm nézni. S hát a legkisebb, a Csaba? Talán ő is...? Ennyi a családi történet dió­héjban. De vajon tényleg en­­­nyi? Hudák Mihállyal és a nagy fiával — beszélgetés köz­ben — megéreztem, ennek a csa­ládnak van valami titka, amiért ragaszkodik nemzedékeken át ehhez a mesterséghez. Ennek a titoknak igyekeztem a nyomába szegődni... A legcsodálatosabb... A 43 éves brigádvezető úgy beszél a fáról, mint szerelmes férfi a kedveséről. A természet művészi alkotása — mondja —, ahány annyiféle. És annyi a fel­használási módja is. Ott van például a büszke tölgy. Holtá­ban is csodálatos. Most például a háromszintes, négyszobás, cso­dálatosan berendezett családi házukba egy tölgyfa étkező gar­nitúrát készítenek a fiával. Már szárad a felfűrészelt tölgy és szakértő kézre és alkotó fantá­ziára vár. A kőris a legcsodála­tosabb a világon. Olyan évgyű­rűket rajzol a törzsére, amilyet művészi kéz soha nem alkothat­na. Játékosak az évszakok, hol ilyen, hol meg amolyan rajzo­lattal gazdagítják a fa törzsét , éppen ebben rejlik a szépsége, hiszen a gazdagon árnyalt hul­lámzó vonalak, vagy a nyílegye­nes -léniák szépsége adja a maj­dani bútor gerincét. — Szaknyelven egyszerűen csak ággörcsnek nevezzük a ter­mészet tévedését — veszi át a szót fia, a 19 éves fiatalember. — Rendszerint, ha nem i­llik a megmunkálásra váró darabba, kivágjuk belőle. Nemrég a szom­szédunknak készítettünk egy karnist és csak annyit kért, hogy azokat a gyönyörű elága­zásokat hagyjuk meg benne ... Nemzedékről nemzedékre szállt az asztalosszakma becsülete a Hudák családban. A nagyapa — ma már­ nyolcvanesztendős — még bizonyára a biztos kenyér­­kereset miatt választotta ezt a mesterséget. Nehéz körülmények közt kereste meg a nagy család­nak a szűkös kenyeret, öt gye­rekkel maradt özvegyen. A leg­kisebb alig volt hathónapos, amikor a gyógyíthatatlan kór sírba vitte asszonyát. Hihetetlen nagy megpróbáltatás egy férfi­nak, öt gyerekkel. Panasz nem hagyta el a száját. De új rend­szert vezettek be az életükbe, amely már a pár éves gyereknek is mindennapos kötelességet­­ adott. A legidősebb bátyja, aki mindössze 14 esztendősen ma­radt árva, a jószágokra ügyelt. A lányok a háztartás gondját vállalták magukra. Hudák Mi­hály pedig magától értetődően az apjának segédkezett az asz­talosműhelyben. Korán megis­merte a szakma fogásait. Édes­apja faragott bútort, húzott fel házast, ácsolt koporsót, össze sem lehetett hasonlítani a mai asztalosmunkával, hiszen a fűré­szen és a gyalun kívül nemigen akadt eszköz a munka könnyí­tésére. Ma pedig felsorolni is hosszú, mennyi korszerű kézi és kisgép áll az asztalosok szolgála­tában. Szögbelövő készülék, ütve fúró, kézi körfűrész, pisztolyfú­­ró, csiszoló- és gyalugép a min­dennapos használat eszközei. Már fizikailag sem tartják a leg­nehezebb munkák közt számon az asztalosságot. Pontosan dolgozott Tizenöt éves özvegy élet után, amikor mind az öt gyerekének szakmát, kenyeret adott a kezé­be, megnősült. Ám az egyik fia, Mihály egy életre emlékezeté­be véste azokat a mozdulatokat, amiket apjától látott a műhely­ben. — Élvezet volt nézni apám minden mozdulatát. Nem tett egy feleslegeset sem. Ésszerűen, sokat és pontosan dolgozott. A megélhetésről csak annyit, hogy ha a nővérem túrós tésztát fő­zött ebédre, senkinek nem lehe­tett egyetlen szava sem, hogy ő esetleg valami mást szeretne. Felnőttünk, de olyan családi összetartozást hoztunk magunk­nak útravalóul, amit mind az öten érzünk szinte naponta. A legkisebb fiú Mintha igazolni akarná a bri­gádvezető szavait, váratlanul be­toppan a legkisebb fiú, Csajba. Az a Csabai, aki soha nem él­vezhette az édesanyja szeretetét, aki hathónapos volt, amikor ár­va maradt. — Csak azért ugrottam be Miska, mert apu nem érzi jól magát. Én ma már vágtam neki fát, elrendeztem az udvart, de holnap jó lenne, ha ránéznél. Lesz valami dolgod? — Tulajdonképpen Nyírbátor­ba mennék, utána megyünk vissza Sátoraljaújhelyre, mert most ott dolgozunk, de várjál csak... Holtáig tanulhatja Gyors számvetés és magától értetődik, hogy Hudák Mihály vasárnap délben kimegy Nyír­szőlősre öreg édesapjához ... Elgyönyörködöm­­ az ízlésesen berendezett lakásban. Minden a családot dicséri, hiszen a­­ testvé­rek és a brigádtagok építették fel a­­ nagy házat. Holtáig tanul­hatja az ember ezt a szakmát — állítja apja és fia egybehang­zóan. — Az új gépek a fa rejtett tulajdonságaira hívják fel a fi­gyelmet. Csak érezni kell a fa mondanivalóját, hiszen legtöbb­jük évtizedek, évszázadok üze­netét közvetíti hozzánk. Ha ezt a titkot megismeri a mester, az alkotás örömével ajándékozza meg valamennyi munkadarab. Apa, fia és a feleség egyik testvére dolgozik a Hudák-bri­­gádban. Vajon a szigor rájuk hogyan vonatkozik? — Sokkal erősebben, mint másra — bólogat a fiú. — Ha mi valamit rendetlenül csinál­nánk meg, a többiek ránk süt­nek, persze, mert a te apád a brigádvezető, te megteheted! De ha valami hivatalos elmaraszta­lás érne bennünket, még az apai fejmosást is megkapnám a bri­gádvezetői letolás mellé ... Ép­pen ezért a Hudák névre vi­gyázni kell... Tóth Kornélia Nyíregyházán, a Szamuely-lakótelepen új szolgáltatóhelyiséget épít a vállalat. Képünkön a vázszerkezet építése.

Next