Szabolcsi Ifjúság, 1971 (5. évfolyam, 11-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

Kongresszustól — kongresszusig Ha megjön a villany a Vadas-tanyán Ahogy az ember elindul Nyír­egyházáról a Rozsrét bokori autó­busszal és leszáll a végállomáson, még onnan is túl kell menni az „Óperencián”, míg megtalálja a Vadas-tanyát. Körülbelül kétszáz ember lakik itt, köztük egy sereg fiatal. Villany még nincs. Itt született, itt él és dolgozik Gyurján Katalin, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet KISZ alapszervezetének gazdasági fele­lőse. „Már­’ tizennyolc éves. Két éve tagja a termelőszövetkezet­nek. De még régebben gazdasági felelős. Közel a városhoz Ezt a munkát még a kis tanya termelőszövetkezetének egyesü­lése előtt kezdte. Ennek az össze­sen 80—90 felnőtt tsz-tagnak volt egy pirinyó Rákóczi nevezetű termelőszövetkezete, amely nem­rég egyesült a Dózsával. Most ta­vasszal múlt két éve, hogy a két termelőszövetkezet egyesült. Igen érdekes módon, a közös KISZ- szervezetekbe, amely most már összesen 24 főből áll a döntő többséget, 18 fiatalt a kis tsz ho­zott. A városhoz közelebbi és nagyobbik létszámú nagy tsz-nek mindössze hat fiatalja van a kö­zös alapszervezetben. Játékos „gyerek” ez, jelzi, a vá­rosközeli fiatalok magatartását és a tanyasiak, a villanynélküli­ek nagyobb vágyát a szervezeti életre. Egyébként furcsa, de így van: a két KISZ-szervezet csak idén tavasszal egyesült, két évvel a termelőszövetkezetek egyesülé­se után. Játékok még: ez a termelőszö­vetkezet gyakorlatilag Császár­­szálláshoz, sőt közigazgatásilag Nagy­kállóhoz tartozott és tarto­zik. A vadasiak mindenképpen. A KISZ-titkárt a vadasi, villany nélküli iskola pedagógusát Csá­szári Jánosnak hívják. Nyolcszáz forint a kasszában Amikor Kati átvette a gazda­sági felelős beosztását, 800 forin­tot talált a KISZ kasszájában. Most 3700 forintjuk van. Ezt úgy szerezték, hogy a KISZ-tagok társadalmi munkában dolgoztak, de a szervezet javára befizet­tették. A termelőszövetkezet nem­csak ebben segíti fiataljait, a Vadas-tanyai élet változásai kö­zé tartozik, hogy a tsz segítsé­gével tavaly egy hétig utaztak a Balaton körül, a legtöbb Vadas­tanyasi fiatal, aki részt vett ezen a kiránduláson, életében először látta a magyar tengert. Másik nagy ajándékuk a ter­melőszövetkezettől, hogy kaptak egy televíziót a fiatalok. A vil­lany nélküli tanyán ez a máso­dik képernyő. Nézik is sokan es­ténként és összejárnak szomba­tonként táncolni. Ez a második tv a tanyán, az első a tsz köz­pontjában működik, de annak is van mindig nézője, úgy­hogy a fiataloknak nagyon jól jött, hogy parányi termükben ők is részt vehetnek a világ eseményei­ben és művészi élményekben. Havonta van KISZ-gyűlés, az egyesült tsz terme a többséget alkotó Vadas-tanyaiaknak 10 ki­lométerre van. Ilyenkor terepjá­ró kocsikon viszik oda őket. Nagyon szegényes a Vadas-ta­nyai termük. Egy szekrény, két asztal, negyven szék és a tévé. Többen is jönnének, ha elfér­nének közösségi életet élni, de a parányi teremben már nem tudnának le sem ülni. Pedig vol­na miről beszélni, ha más nem, a televízió ad­ témákat. Most azt remélik, hogy a tanyai is­kola egyik termét megkaphatnák, ha megjön a villany. Nincsenek egyedül Mit várnak a kongresszustól? Kati lelkesen beszél arról az egy hónappal ezelőtt lezajlott beszél­getésről, amit Iván Mihállyal, a termelőszövetkezet párttitkárá­val folytattak a fiatalok. Mi­hály bácsi — mondja a gazdasá­gi felelős — nagyon őszinte volt, nemcsak engedte őszintén beszél­ni a tanyasi fiatalokat, hanem még biztatta is őket, hogy bátran mondják el problémáikat. Így aztán ennek a beszélgetésnek az összefoglalásaképpen Gyurján Kati is tudja már, hogy nincse­nek egyedül ők ott azon a kis tanyán. A fiatalok társadalma, a fiatalodó magyar társadalom és az ország felelős vezetői való­színűleg nemcsak érdeklődéssel fogják hallgatni, amit róluk, ta­nyasiakról mondanak majd a kongresszuson, hanem követ­kezményei is lesznek kéréseik­nek. Kati nagyon őszintén beszélt. Szomszédjukban van a Manda II. bokor. Húszezer forintot kapott klubéletre. Ugyancsak szom­szédjukban van a Bálint-bokor. Fiataljai 13 ezer forintot kaptak klubéletük fejlesztésére, működ­tetésre. Ők semmit. Ha most, megjön a villany és kigyul a fény ezen a kis tanyán is talán újévre — a 3700 forint­jukból egy magnetofont szeretné­nek venni, de ezzel aztán vége. Lehet, hogy ezek nagyon „pén­zes” vélemények, de hiszen egy gazdasági felelőssel beszélgettünk és ezek a kis összegek sok min­dent kifejeznek a Vadas-tanya fiataljainak életéről és reménye­­iről. „Ifjúság a gyárért,­­ gyár az ifjúságért“ Gumigyári hétköznapok — — Mi van, miben tudok segí­teni? — ezzel kezdem rögtön, Itt valami nem megy. Pedig nálunk kevés­­ olyan KISZ-tag van, akit noszogatni kell. Egyéb­ként is mindegyikhez odamegyek, nem csak a KISZ-csoportoknak mondom el, mit kellene csinálni. Érzik a tagok, hogy törődnek ve­lük. Tóth Jolán, a nyíregyházi gumigyár kemping­üzemének alapszervezeti KISZ-titkára csak 1969 óta van a gyárban. Mond­hatni szerencsés időben érkezett , ami az ifjúsági mozgalmat il­leti. Akkor az egész gyárban szá­moltak 74 KISZ-tagot, most csak az üzemi alapszervezetben van annyi. Programot adtunk mindenkinek Ahogy jöttek a fiatalok, mind­egyikkel beszéltem. Legtöbbjük másutt már KISZ-tag volt, de olyan is akadt, aki a mi mun­kánkat látva keresett fel, hogy szeretne belépni. Programot pedig mindenkinek tudott adni az alapszervezet. Kezdeményező készségben ma sincs hiány, ahogy azt a KISZ VIII. kongresszusára készülve éppen a kemping üzemből indí­tott mozgalom jelzi. — „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjúságért” címmel indítottunk mozgalmat. A gyári küldöttérte­kezleten csatlakozott hozzá a többi alapszervezet is, a KISZ- bizottság részletesen kidolgozta a tennivalókat. Szerepel a mozgalomban töb­bek között a fiatalok munkára való nevelése, az ifjúsági terme­lési mozgalmakba minél több fiatal bevonása, az ifjúsági brigádok és helyi védnökségek szervezése, a gyár megszeretteté­se, hogy minél többen váljanak a törzsgárda tagjaivá. Természe­tesen — ahogy a mozgalom ne­vében is benne van — a fiatalok­nak is vannak elvárásai, kérései, amihez a feltételeket a gyár­nak kell megteremtenie. Megál­lapítják ugyan, hogy a­­ gyár gazdasági és társadalmi szervei sokat tettek anak érdekében, hogy a KISZ-szervezet eredmé­nyesen működjön. Ám továbbra is fontos, hogy a fiatalok élet- és munkakörülményei tovább ja­vuljanak, hogy minél többen ke­rüljenek be a vezetésbe. Az ifjú­sággal való törődés másik fela­data: segítsék a fiatalok tovább­­tanulását, anyagi megbecsülését, hogy megtalálják helyüket a gyárban, s biztosítva lássák a jövőjüket. Vállaltuk és sikerült teljesíteni Ezt a programot, ami az „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjú­ságért” mozgalommal jár, min­den alapszervezetnek a maga körülményeihez kell igazítania. Mit tesznek ezért a kemping üzemben ? — Itt van a védnökség. Mi azt vállaltuk, hogy a gumimatra­cokból több jut exportra, mint amennyit terveztek. Eddig ezt sikerült teljesíteni. Jövőre még tovább emeljük a szintet, na­­gyob lesz a gyár bevétele. — Ugyanígy vagyunk a bri­gádmozgalommal. Ezelőtt két évvel még az egész üzemben csak egy brigád volt. Most már öt, és ebből négy ifjúsági brigád. A kemping üzem bejáratánál — ahogy a gyár többi üzeménél is — faliújság fogadja a látoga­tót. A KISZ-élet hírei, üzemi tu­dósítások vannak rajta. A kem­ping üzemben egy kicsit beljebb még egy faliújság hívja fel ma­gára a figyelmet. Ezen már em­léklapok, oklevelek is sorakoz­nak. Az alapszervezet eredmé­nyeinek tanúbizonyságai ezek. — A kongresszusi műszakban 500 gumimatracot gyártottunk — tájékoztat Tóth Jolán. — Az elismerés? — Fel voltunk karolva eddig is, de nem eléggé. Fiatalok va­gyunk, és lelkesek. Ezt a lelke­sedést kell elismerni, hiszen er­re minden szinten nagy szükség van, hogy többet, jobban termel­hessünk. „Nem vártam, nagyon meglepődtem" — Mit szól ehhez, aki már nem KISZ-tag? — Az idősebbekkel is jó a kapcsolat. Megértjük egymást. Van néhány idős néni az üzem­ben, még a brigádokban is. Ők szintén megértik a feladatokat Egy ötven éves nénitől — akinek családja van, egyéb otthoni prob­lémái vannak — nem kívánha­tom, hogy ugyanúgy mindig bennmaradjon, mint a fiatalok. Viszont nagyon örülünk neki, hogy segítenek. A KISZ-bizottsággal is jó a kapcsolatunk. Holló Laci, a tit­kár szinte minden nap lejön az üzembe. Egyébként is, ha valami probléma van, akkor: „Gyerekek, ezt és ezt kell csinálni” — mond­ja. Megbeszéljük, rendben megy minden. A gyári küldöttértekezleten ketten kiváló dolgozó kitüntetést vehettek át — elismerve gazda­sági és társadalmi munkájukat. A kitüntettek egyike: Tóth Jo­lán. — Nem vártam, teljesen meg­­lepődte­m, amikor adták. Ahogy visszajöttem az üzembe, itt is mindenki gratulált, én meg azt sem tudtam, honnan hallották. Kiderült, hogy szinte mindenki tudta már az üzemben, csak én nem. Azt viszont már az üzemen kívül is tudják: a kemping üzem női labdarúgó-csapata is jól sze­repel. Most a kongresszusi vetél­kedőn mutatták meg, hogy nem­csak a munkában állnak helyt, hanem a sportban is. A csapat egyik erőssége pedig a KISZ- titkár, Tóth Jolán, variációkkal Válasz a főiskoláról ■ f­iatal, lelkes, igaszségke­­•e­­reső. Ha­­ három szóba le­hetne sűríteni, hogy mit várnak a KISZ-tagok a KISZ-titkártól, valószínűleg ez a három szó len­ne a refrén. Kevés helyen van még függetlenített KISZ-titkár, akinek „főfoglalkozása” az ifjú­sági mozgalomban való részvé­tel. Kolláth Adrienne a Nyíregy­házi Tanárképző Főiskola KISZ bizottságának titkára „főfoglal­kozású” KISZ-titkár. — Hogyan foglalnád össze a KISZ VII. kongresszusa óta el­telt idő változásait a főiskola KISZ-életében? — Négy évből az utolsó kettő jelentett nagyon sokat, amikor a KISZ betört a főiskola életébe. Most már nem­ döntenek a KISZ bizottság megkérdezése nélkül, olyan ügyekben, amelyekhez az­előtti­­ is ugyanannyi közük lett volna, min­t most. Például tanul­mányi ügyekben. Vizsgahalasz­tás, kollégiumi felvétel — most már nekünk is van szavunk ezek­ben a kérdésekben. Vagy itt van például a reggeli. Kilencszáz em­bert a konyha nem tud étkez­tetni. Jól tudjuk, nem a főisko­la hibája, hogy nagyon kevés a reggelire fordítható összeg. Egy forint valahány fillér egy ember­nek. Mit lehet abból előállítani? Nekünk panaszkodnak a gyere­kek, mégsem voltak őszinték: a mi közvéleménykutatásunkra azt mondták: nem kell a reggeli, a kollégiumnak pedig azt, hogy kell. Egy első kategóriás fizetés­be tartozó hallgató fizet 50 fo­rintot a kollégiumért, a víz, az ebéd, a vacsora és a szá­llás is benne van, a reggeli pedig 86 forintjába kerül egy hónapban. Aláírásokat fogunk gyűjteni, s akkor senki sem beszélhet két­féleképpen. Az őszinteség. Az egy nehéz téma nálunk. Nincs olyan főis­kolás, aki ne lenne KISZ-tag. Talán az elsősöknél van, amíg az átigazolásokat nem rendezi. Sajnos nagyon sok közöttük az olyan, aki nem való a KISZ- ben. Azt gondolja, jó ha KISZ-tag vagyok — legalábbis papíron — még hasznát vehetem. Itt szüle­tett az a kifejezés­, amely azt hi­szem a kongresszusra is eljutott: sok a „2 forintos automata”. Az olyan KISZ-tag, aki egy hónap­ban egyszer befizette a tagdíjat, s tovább semmi gondja. Vannak persze olyanok is, akik színes­­lélekkel dolgoznak. Csak egy pél­dát a történelem tanszékről. Két­hetenként összejönnek: vannak köztük állandó „újságügyelete­sek” a nyelvszakosok közül. Fi­gyelik az idegen nyelvű folyóira­tokat, átnézik az illető ország történelmét, s máris kész a kis előadás. Van Dél- és Latin Amerika, Észak Afrika és Közel- Kelet „szakértőjük”. Egymást segítik, hogy ne maradjanak el az aktuális politikai események­től a nagy tananyag miatt.­­ — Mit vársz a VIII. kongres­­­szustól? Hogyan segítheti a kong­resszus a KISZ­ életének fejlő­dését? — Nem egy olyan kongres­­­szust várok, amelyik csak dicsér;» „jól van elvtársak”. Olyan kong­resszusit várónk, amelyik ismer­teti és felfedi azt is, hogy nem­csak „rózsás” felületek vannak, hanem problémák is, amelyekkel számolni kell, amelyeket meg kell oldani. Remélem, arról is döntenek, hogy ne legyenek KISZ-taigak azok, akik csak „2 forintos automaták”. Olyan em­berek kellenek, akik érzik és ér­tik az ifjúsági mozgalom célját és ezért dolgozni is akarnak.

Next