Szabolcsi Ifjúság, 1971 (5. évfolyam, 11-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
Kongresszustól — kongresszusig Ha megjön a villany a Vadas-tanyán Ahogy az ember elindul Nyíregyházáról a Rozsrét bokori autóbusszal és leszáll a végállomáson, még onnan is túl kell menni az „Óperencián”, míg megtalálja a Vadas-tanyát. Körülbelül kétszáz ember lakik itt, köztük egy sereg fiatal. Villany még nincs. Itt született, itt él és dolgozik Gyurján Katalin, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet KISZ alapszervezetének gazdasági felelőse. „Már’ tizennyolc éves. Két éve tagja a termelőszövetkezetnek. De még régebben gazdasági felelős. Közel a városhoz Ezt a munkát még a kis tanya termelőszövetkezetének egyesülése előtt kezdte. Ennek az összesen 80—90 felnőtt tsz-tagnak volt egy pirinyó Rákóczi nevezetű termelőszövetkezete, amely nemrég egyesült a Dózsával. Most tavasszal múlt két éve, hogy a két termelőszövetkezet egyesült. Igen érdekes módon, a közös KISZ- szervezetekbe, amely most már összesen 24 főből áll a döntő többséget, 18 fiatalt a kis tsz hozott. A városhoz közelebbi és nagyobbik létszámú nagy tsz-nek mindössze hat fiatalja van a közös alapszervezetben. Játékos „gyerek” ez, jelzi, a városközeli fiatalok magatartását és a tanyasiak, a villanynélküliek nagyobb vágyát a szervezeti életre. Egyébként furcsa, de így van: a két KISZ-szervezet csak idén tavasszal egyesült, két évvel a termelőszövetkezetek egyesülése után. Játékok még: ez a termelőszövetkezet gyakorlatilag Császárszálláshoz, sőt közigazgatásilag Nagykállóhoz tartozott és tartozik. A vadasiak mindenképpen. A KISZ-titkárt a vadasi, villany nélküli iskola pedagógusát Császári Jánosnak hívják. Nyolcszáz forint a kasszában Amikor Kati átvette a gazdasági felelős beosztását, 800 forintot talált a KISZ kasszájában. Most 3700 forintjuk van. Ezt úgy szerezték, hogy a KISZ-tagok társadalmi munkában dolgoztak, de a szervezet javára befizettették. A termelőszövetkezet nemcsak ebben segíti fiataljait, a Vadas-tanyai élet változásai közé tartozik, hogy a tsz segítségével tavaly egy hétig utaztak a Balaton körül, a legtöbb Vadastanyasi fiatal, aki részt vett ezen a kiránduláson, életében először látta a magyar tengert. Másik nagy ajándékuk a termelőszövetkezettől, hogy kaptak egy televíziót a fiatalok. A villany nélküli tanyán ez a második képernyő. Nézik is sokan esténként és összejárnak szombatonként táncolni. Ez a második tv a tanyán, az első a tsz központjában működik, de annak is van mindig nézője, úgyhogy a fiataloknak nagyon jól jött, hogy parányi termükben ők is részt vehetnek a világ eseményeiben és művészi élményekben. Havonta van KISZ-gyűlés, az egyesült tsz terme a többséget alkotó Vadas-tanyaiaknak 10 kilométerre van. Ilyenkor terepjáró kocsikon viszik oda őket. Nagyon szegényes a Vadas-tanyai termük. Egy szekrény, két asztal, negyven szék és a tévé. Többen is jönnének, ha elférnének közösségi életet élni, de a parányi teremben már nem tudnának le sem ülni. Pedig volna miről beszélni, ha más nem, a televízió ad témákat. Most azt remélik, hogy a tanyai iskola egyik termét megkaphatnák, ha megjön a villany. Nincsenek egyedül Mit várnak a kongresszustól? Kati lelkesen beszél arról az egy hónappal ezelőtt lezajlott beszélgetésről, amit Iván Mihállyal, a termelőszövetkezet párttitkárával folytattak a fiatalok. Mihály bácsi — mondja a gazdasági felelős — nagyon őszinte volt, nemcsak engedte őszintén beszélni a tanyasi fiatalokat, hanem még biztatta is őket, hogy bátran mondják el problémáikat. Így aztán ennek a beszélgetésnek az összefoglalásaképpen Gyurján Kati is tudja már, hogy nincsenek egyedül ők ott azon a kis tanyán. A fiatalok társadalma, a fiatalodó magyar társadalom és az ország felelős vezetői valószínűleg nemcsak érdeklődéssel fogják hallgatni, amit róluk, tanyasiakról mondanak majd a kongresszuson, hanem következményei is lesznek kéréseiknek. Kati nagyon őszintén beszélt. Szomszédjukban van a Manda II. bokor. Húszezer forintot kapott klubéletre. Ugyancsak szomszédjukban van a Bálint-bokor. Fiataljai 13 ezer forintot kaptak klubéletük fejlesztésére, működtetésre. Ők semmit. Ha most, megjön a villany és kigyul a fény ezen a kis tanyán is talán újévre — a 3700 forintjukból egy magnetofont szeretnének venni, de ezzel aztán vége. Lehet, hogy ezek nagyon „pénzes” vélemények, de hiszen egy gazdasági felelőssel beszélgettünk és ezek a kis összegek sok mindent kifejeznek a Vadas-tanya fiataljainak életéről és reményeiről. „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjúságért“ Gumigyári hétköznapok — — Mi van, miben tudok segíteni? — ezzel kezdem rögtön, Itt valami nem megy. Pedig nálunk kevés olyan KISZ-tag van, akit noszogatni kell. Egyébként is mindegyikhez odamegyek, nem csak a KISZ-csoportoknak mondom el, mit kellene csinálni. Érzik a tagok, hogy törődnek velük. Tóth Jolán, a nyíregyházi gumigyár kempingüzemének alapszervezeti KISZ-titkára csak 1969 óta van a gyárban. Mondhatni szerencsés időben érkezett , ami az ifjúsági mozgalmat illeti. Akkor az egész gyárban számoltak 74 KISZ-tagot, most csak az üzemi alapszervezetben van annyi. Programot adtunk mindenkinek Ahogy jöttek a fiatalok, mindegyikkel beszéltem. Legtöbbjük másutt már KISZ-tag volt, de olyan is akadt, aki a mi munkánkat látva keresett fel, hogy szeretne belépni. Programot pedig mindenkinek tudott adni az alapszervezet. Kezdeményező készségben ma sincs hiány, ahogy azt a KISZ VIII. kongresszusára készülve éppen a kemping üzemből indított mozgalom jelzi. — „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjúságért” címmel indítottunk mozgalmat. A gyári küldöttértekezleten csatlakozott hozzá a többi alapszervezet is, a KISZ- bizottság részletesen kidolgozta a tennivalókat. Szerepel a mozgalomban többek között a fiatalok munkára való nevelése, az ifjúsági termelési mozgalmakba minél több fiatal bevonása, az ifjúsági brigádok és helyi védnökségek szervezése, a gyár megszerettetése, hogy minél többen váljanak a törzsgárda tagjaivá. Természetesen — ahogy a mozgalom nevében is benne van — a fiataloknak is vannak elvárásai, kérései, amihez a feltételeket a gyárnak kell megteremtenie. Megállapítják ugyan, hogy a gyár gazdasági és társadalmi szervei sokat tettek anak érdekében, hogy a KISZ-szervezet eredményesen működjön. Ám továbbra is fontos, hogy a fiatalok élet- és munkakörülményei tovább javuljanak, hogy minél többen kerüljenek be a vezetésbe. Az ifjúsággal való törődés másik feladata: segítsék a fiatalok továbbtanulását, anyagi megbecsülését, hogy megtalálják helyüket a gyárban, s biztosítva lássák a jövőjüket. Vállaltuk és sikerült teljesíteni Ezt a programot, ami az „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjúságért” mozgalommal jár, minden alapszervezetnek a maga körülményeihez kell igazítania. Mit tesznek ezért a kemping üzemben ? — Itt van a védnökség. Mi azt vállaltuk, hogy a gumimatracokból több jut exportra, mint amennyit terveztek. Eddig ezt sikerült teljesíteni. Jövőre még tovább emeljük a szintet, nagyob lesz a gyár bevétele. — Ugyanígy vagyunk a brigádmozgalommal. Ezelőtt két évvel még az egész üzemben csak egy brigád volt. Most már öt, és ebből négy ifjúsági brigád. A kemping üzem bejáratánál — ahogy a gyár többi üzeménél is — faliújság fogadja a látogatót. A KISZ-élet hírei, üzemi tudósítások vannak rajta. A kemping üzemben egy kicsit beljebb még egy faliújság hívja fel magára a figyelmet. Ezen már emléklapok, oklevelek is sorakoznak. Az alapszervezet eredményeinek tanúbizonyságai ezek. — A kongresszusi műszakban 500 gumimatracot gyártottunk — tájékoztat Tóth Jolán. — Az elismerés? — Fel voltunk karolva eddig is, de nem eléggé. Fiatalok vagyunk, és lelkesek. Ezt a lelkesedést kell elismerni, hiszen erre minden szinten nagy szükség van, hogy többet, jobban termelhessünk. „Nem vártam, nagyon meglepődtem" — Mit szól ehhez, aki már nem KISZ-tag? — Az idősebbekkel is jó a kapcsolat. Megértjük egymást. Van néhány idős néni az üzemben, még a brigádokban is. Ők szintén megértik a feladatokat Egy ötven éves nénitől — akinek családja van, egyéb otthoni problémái vannak — nem kívánhatom, hogy ugyanúgy mindig bennmaradjon, mint a fiatalok. Viszont nagyon örülünk neki, hogy segítenek. A KISZ-bizottsággal is jó a kapcsolatunk. Holló Laci, a titkár szinte minden nap lejön az üzembe. Egyébként is, ha valami probléma van, akkor: „Gyerekek, ezt és ezt kell csinálni” — mondja. Megbeszéljük, rendben megy minden. A gyári küldöttértekezleten ketten kiváló dolgozó kitüntetést vehettek át — elismerve gazdasági és társadalmi munkájukat. A kitüntettek egyike: Tóth Jolán. — Nem vártam, teljesen meglepődtem, amikor adták. Ahogy visszajöttem az üzembe, itt is mindenki gratulált, én meg azt sem tudtam, honnan hallották. Kiderült, hogy szinte mindenki tudta már az üzemben, csak én nem. Azt viszont már az üzemen kívül is tudják: a kemping üzem női labdarúgó-csapata is jól szerepel. Most a kongresszusi vetélkedőn mutatták meg, hogy nemcsak a munkában állnak helyt, hanem a sportban is. A csapat egyik erőssége pedig a KISZ- titkár, Tóth Jolán, variációkkal Válasz a főiskoláról ■ fiatal, lelkes, igaszségke•ereső. Ha három szóba lehetne sűríteni, hogy mit várnak a KISZ-tagok a KISZ-titkártól, valószínűleg ez a három szó lenne a refrén. Kevés helyen van még függetlenített KISZ-titkár, akinek „főfoglalkozása” az ifjúsági mozgalomban való részvétel. Kolláth Adrienne a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola KISZ bizottságának titkára „főfoglalkozású” KISZ-titkár. — Hogyan foglalnád össze a KISZ VII. kongresszusa óta eltelt idő változásait a főiskola KISZ-életében? — Négy évből az utolsó kettő jelentett nagyon sokat, amikor a KISZ betört a főiskola életébe. Most már nem döntenek a KISZ bizottság megkérdezése nélkül, olyan ügyekben, amelyekhez azelőtti is ugyanannyi közük lett volna, mint most. Például tanulmányi ügyekben. Vizsgahalasztás, kollégiumi felvétel — most már nekünk is van szavunk ezekben a kérdésekben. Vagy itt van például a reggeli. Kilencszáz embert a konyha nem tud étkeztetni. Jól tudjuk, nem a főiskola hibája, hogy nagyon kevés a reggelire fordítható összeg. Egy forint valahány fillér egy embernek. Mit lehet abból előállítani? Nekünk panaszkodnak a gyerekek, mégsem voltak őszinték: a mi közvéleménykutatásunkra azt mondták: nem kell a reggeli, a kollégiumnak pedig azt, hogy kell. Egy első kategóriás fizetésbe tartozó hallgató fizet 50 forintot a kollégiumért, a víz, az ebéd, a vacsora és a szállás is benne van, a reggeli pedig 86 forintjába kerül egy hónapban. Aláírásokat fogunk gyűjteni, s akkor senki sem beszélhet kétféleképpen. Az őszinteség. Az egy nehéz téma nálunk. Nincs olyan főiskolás, aki ne lenne KISZ-tag. Talán az elsősöknél van, amíg az átigazolásokat nem rendezi. Sajnos nagyon sok közöttük az olyan, aki nem való a KISZ- ben. Azt gondolja, jó ha KISZ-tag vagyok — legalábbis papíron — még hasznát vehetem. Itt született az a kifejezés, amely azt hiszem a kongresszusra is eljutott: sok a „2 forintos automata”. Az olyan KISZ-tag, aki egy hónapban egyszer befizette a tagdíjat, s tovább semmi gondja. Vannak persze olyanok is, akik színeslélekkel dolgoznak. Csak egy példát a történelem tanszékről. Kéthetenként összejönnek: vannak köztük állandó „újságügyeletesek” a nyelvszakosok közül. Figyelik az idegen nyelvű folyóiratokat, átnézik az illető ország történelmét, s máris kész a kis előadás. Van Dél- és Latin Amerika, Észak Afrika és Közel- Kelet „szakértőjük”. Egymást segítik, hogy ne maradjanak el az aktuális politikai eseményektől a nagy tananyag miatt. — Mit vársz a VIII. kongresszustól? Hogyan segítheti a kongresszus a KISZ életének fejlődését? — Nem egy olyan kongresszust várok, amelyik csak dicsér;» „jól van elvtársak”. Olyan kongresszusit várónk, amelyik ismerteti és felfedi azt is, hogy nemcsak „rózsás” felületek vannak, hanem problémák is, amelyekkel számolni kell, amelyeket meg kell oldani. Remélem, arról is döntenek, hogy ne legyenek KISZ-taigak azok, akik csak „2 forintos automaták”. Olyan emberek kellenek, akik érzik és értik az ifjúsági mozgalom célját és ezért dolgozni is akarnak.