Szabolcsi Ifjúság, 1975 (9. évfolyam, 2-10. szám)
1975-02-01 / 2. szám
JEGYZETEK 1. Jellemzések A KISZ-TITKÁR IGEN IDEGES LETT, amikor eszébe jutott: már két napja le kellett volna adnia osztályfőnökének a továbbtanulók KISZ-jellemzését. Megkereste a tanárt, és sűrű bocsánatkérés közepette kérdezte: mikorra hozza a jellemzéseket. Osztályfőnöke nagyvonalúan legyintett: — Ugyan! Nem érdekes! Már továbbítottam az egészet... Bizonyára nem tűnik különösnek, ha azt mondom: a szóban forgó KISZ-titkár némileg megdöbbent. Sőt, még az is megfordult a fejében, hogy úgy látszik, nem túl komoly dolog ez a tőlük várt jellemzés. Nyilvánvalóan szélsőséges példát hoztam — ám nem egyedülállót. Az osztály alapszervezete által adott jellemzés sorsa jelentősége minden érintettben felmerült már — ha másként nem, hát úgy, vajon mennyire veszik ezt figyelembe... De most a dolognak nem ez az oldala érdekes — inkább a másik. Az elkészülés körülményei — amelyre persze nem a fenti eset a jellemző. De gondok vannak — , nem is kicsik! A megyei diákparlamenten hangzott el: „A tanuló- és KISZ-s közösségek joga és kötelessége... továbbtanulók jellemzése, véleményezése. Ezt a munkát felelősséggel végzik tanulóink. Sokat kell viszont előrelépnünk abban, hogy KISZ-vezetőink határozott indoklásuk mellett odaírják nemleges javaslatukat is a továbbtanulók jellemzésébe .. Felelősséggel, öntudattal írják társaik jellemzését a fiatalok. Tisztában vannak az általuk adott kép fontosságával — tudják, hogy egy embert nem a felettesei, oktatói, hanem a társai ismernek, ismerhetnek a legjobban. Köztük, velük él, tanul, dolgozik. Éveken át nem alakoskodhat — hibái éppúgy kiütköznek a kollektívában, mint erényei. Lehetnek-e, de mennyire lehetnek! — olyan szokásai, kedvtelései, melyekről tanárainak fogalma sincs. És ez nem feltétlenül a tanár hibája — ő soha nem teremthet olyan kapcsolatot diákjaival, mint annak társai. De... És ez a de nagyon fontos. Milyen felelősséget, megfontoltságot, komolyságot várhatunk egy KISZ-szervezettől ilyen esetek után. Ha nem velük történt, akkor is értesülnek róla , és joggal van elítélő véleményük! Ha az osztályfőnök nem tartja lényegesnek, hogy egy diákról a társai adjanak véleményt, jellemzést, akkor természetes, hogy a diákok is legyintenek: „Ha már úgyis írni kell — miért írjunk rosszat?” Közelít a jelentkezések időszaka — s azt megelőzi a jellemzés. Közelít ennek a rossz gyakorlatnak az újbóli felmelegedése is. Nem veszik komolyan a jellemzéseket, mert nem reálisak. Nem reálisak a jellemzések, mert nem veszik komolyan őket. A kör bezárult... Az a tanár, aki nem értékelte a KISZ-jellemzések súlyát — gondoljon tanítványai jövőjére. Ez a példa rossz példa: az ifjúsági mozgalom lejáratása, a mozgalmi, közösségi munka lebecsülése. Hogyan gondolkozik majd az iskolából kikerülő fiatal, ha az emberréformálás-nevelés műhelyében ezt tapasztalja! AZOK A FIATALOK PEDIG, akik nem becsülik sokra a KISZ-jellemzéseket, gondoljanak arra, amit az iskolaévek alatt láthattak: a kollektíva erejére, véleményének súlyára. Meg arra, hogy a nyílt, őszinte vélemény — az esetleges nemleges javaslat is! — az ifjúsági szervezet tekintélyét erősíti. Az elfogultságtól mentes, józan mérlegelés után született KISZ-jellemzések megtörhetik az említett bűvös kört... T. Gy. 2. Együttműködési szerződéssel FIATAL SZAKEMBEREK százaira lenne szükség Szabolcs- Szatmár megye államigazgatási, igazságszolgáltatási apparátusában — egy felmérés szerint e területeken közel háromszáz jogi képzettségű szakembert tudnának nyomban elhelyezni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a szegedi tudományegyetem jogi kara januárban együttműködési szerződést kötött. A képzett jogászok hiánya nem pusztán munkaügyi probléma — sokkal lényegesebbek azok a gondok, amelyeket a most e helyeken dolgozók szakképzetlensége, tapasztalatlansága okoz. Az államelmélet fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek a képzett szakemberek. Ezt pedig csak az utánpótlás tervszerűvé tételével, szervezettségével lehetséges. A most kötött szerződés kiemelten foglalkozik az utánpótlásnevelés kérdéseivel. Jelenleg is több száz szabolcsszatmári diák tanul a szegedi egyetemeken — többek között a jogi karon. Szülőmegyéjükbe viszont sajnálatosan kevesen térnek vissza a diploma megszerzése után. Ennek egyik oka: szinte teljesen elvesztik kapcsolatukat a megyével, nem ismerik megfelelően annak fejlődését, életét, tájékozatlanok az itteni lehetőségekről. A megállapodásban lefektették: a megye pályázatokat fog hirdetni a karon, kutatási témákat ajánl a hallgatóknak. Munkahelyeket ajánl fel a kötelező szakmai gyakorlatra , és a végleges letelepedésre. Ez utóbbihoz még anyagi támogatást is remélhet a pályázó! A szerződés másik sarkalatos pontja: az egyetemre jelentkező szabolcs-szatmári fiatalok felkészítése. Különösen a fizikai dolgozók gyermekeinek szeretnék megkönnyíteni a jogi pályára lépést. Ez természetesen távolról sem azt jelenti, hogy valamiféle előnyt kapnak a felvételin. Előnyt szerezhetnek, az igaz — de csak szorgalommal, áldozatvállalással, megkettőzött erőfeszítéssel. Vagyis a részükre szervezett egyetemi előkészítőkön való részvétellel, az ott oktatott anyag minél jobb elsajátításával. Egyetem és megye. Nemcsak fogalmilag távolesők — területileg is. A szegedi egyetem és Szabolcs-Szatmár között az ott tanuló megyebeli fiatalok jelentették a kapcsolatot. Ezek után ez a távoli és véletlenszerű kapcsolat tervszerű, gyümölcsöző együttműködéssé válik. És továbbgondolkodásra késztet... Megyénk rohamosan iparosodó része az országnak. Egyre sürgetőbb az igény a felkészült műszaki szakemberek iránt. A megfelelő végzettségű fiatalokat örömmel fogadják. A helyzet tehát ugyanolyan, mint az államigazgatás területén — a megoldás is kézenfekvő. A miskolci műszaki egyetem, a debreceni építőgépészeti főiskola ■— hogy többet ne mondjak — jóval közelebb van, mint Szeged. Vagy gondoljunk egyre szorongatóbb orvoshiányunkra. Debrecenben orvosi egyetem működik ... EZ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS kiváló példa lehet. Az utánpótlás megszervezése, tervszerűsége életbevágóan fontos követelmény az élet minden területén. Különösen fontos ez olyan esetekben, amikor magasan kvalifikált szakemberekről van szó. Olyanokról, akik nagy teljesítményekre képesek — és többségükben vezetőkké válnak... (tarnavölgyi) Fiatalok vezető poszton Beszélgetés az érvényesülésről a mátészalkai gyáregységben 1. Azt mondják, hogy a MOM mátészalkai gyára a fiatalok üzeme. Ha ez így van, akkor itt sok fiatal vezetőnek kell lennie, így van-e ez? Molnár Mihály gyárvezető: — így van, s mi arra törekszünk, hogy az arra érdemes fiatalokat előléptessük, s gondoskodjunk is az ehhez szükséges ismeretek megszerzéséről. Czuh János 21 éves. Csoportvezető. — Még nem teljesen vagyok ennyi idős, majd áprilisban töltöm be. — Képesítése? — Vasesztergályos az egyik szakmám. Közben Budapesten a Bánki Donáthban leérettségiztem, s utána beiratkoztam a technikus minősítő tanfolyamra. Ha minden sikerül, úgy ez év októberében forgácsoló technikus leszek. János az általános iskoláin kívül eddig minden iskoláját Pesten végezte. — És hozzáteszem, úgy, mint a gyár munkása. Ide való vagyok Mátészalkára. Itt lettem tanuló is, de Pesten tanultam, mint a gyár ösztöndíjasa. És most is az vagyok. — Ez mivel jár? — Sok kedvezménnyel. Tulajdonképpen csak tanulnom kell. Tanulásomra a pénzt, kedvezményt immár öt éve fedezi a gyár. Egyik felelős helyen, a műanyagfröccsöntő üzemben csoportvezető, ahol a hidegvízmérő órák alkatrészeit gyártja az ő stábja. — Tizenhatan, lányok-asszonyok. Csaknem valamennyi fiatal. Két idősebb asszony van közöttünk. Egyiknek csaknem annyi idős a fia, mint én, a másik, Kósa Sándorné csaknem egyidős édesanyámmal. De jól kijövünk, megértjük egymást. — Mióta csoportvezető? — 1972-ben mint gépbeállító kezdtem, Pankotai Gabi kivételével azokat, akik most velem dolgoznak, csaknem mind én tanítottam be. 1973-ban lettem itt csoportvezető, s most 14,50 az órabérem. — Hogyan ítéli meg előléptetését? — Ha azt nézem, hogy alig voltam 19 éves, amikor csoportvezető lettem, akkor elégedett lehetek. Nem tudom, hogy karrier-e, de azt igen, hogy igyekeztem minden munkát becsületesen elvégezni. Mindig szerettem az új dolgokat, s ennek a munkának ez a szépsége. Ösztönzi az embert. Igaz, sokat kell tanulni, hogy megfelelően foglalkozzak az emberekkel. Biztos, hogy ez nekem új, s nem is könnyű. Szerencsém, hogy segítenek a többiek, különösen Pák István, a művezetőm, a közvetlen felettesem. Ha valamilyen technológiai gondja van Jánosnak, akkor egyedül szinte csak Pák Istvánhoz fordul. Kevés szakember van e szakmában. Szabolcsban talán ők ketten! — Könnyebb az esztergályosoknak, mert többen megbeszélhetik, ha valami gond van. — örül-e, hogy ilyen fiatalon vezető? — Ezen még nem is gondolkodtam. Attól függ, mikor kérdezik meg az embert. Ha kevés a gondja, akkor örül, ha sok, akkor főhet a feje. — Elfogadják-e az idősebbek? — Szememben még senki nem mondta, hogy nem fogad el. Úgy gondolom elfogadnak. Persze, ha vékony a boríték, akkor zsörtölődnek. Úgy ítélem meg, hogy ilyen lehetősége ma minden rendesen dolgozó fiatalnak adva van. Persze azért törnie kell magát az embernek is. Nem adják könnyen, csak ha becsületesen dolgozik, tanul valaki. Úgy tűnik én szerencsés csillagzat alatt születtem. 3 . Szabó Gyula mátészalkai fiú, 24 éves, nős, egy gyermek apja. Optikus oktató. Ez rang a szakmában, s érvényesülés is a ranglétrán. — Tanműhelyben oktatom az első éveseket. Nemrégiben még magam is tanultam. 1970-ben kezdtem a szakmát, mint a gyár ösztöndíjasa. Érettségizett, s utána lett szakmunkás. — Hogyan ítéli meg, gyors volt az előrejutása? — Én 1972 szeptembere óta vagyok oktató. Mindenképpen sikeresnek és gyorsnak tartom. Különösen akkor, ha azt is tudják, hogy tíz érettségizett indult, s közülük egyedül én lettem oktató, optikus. Most 2300 forintot keresek. — Mi a célja? — Megszerezni a szakoktatói oklevelet, s ezt a szakmát folytatni. Most nincs ilyen képesítésem. Hamarosan szakoktatói képzőre járok majd Miskolcra, ha a gyár hozzájárul. — Mit mond a gyárvezető? — Természetesen segítjük — mondja Molnár elvtárs. — Már említette Zelei elvtárs is, az oktatási felelős. Olyan munkásfiatalok, akik itt Szatmárban a végeken, szülőföldjükön csinálnak karriert. 4. És most arra büszkék, hogy szakmásító tanfolyamot szerveztek a gyáron belül. Fiatalok az oktatók. Beleadnak apait, anyait, hogy sikerüljön. — Nagyon jó, hogy szorgalmas fiataljaink vannak és sokat segít a KISZ-szervezet — mondja Szabó Gyula és a termelésvezető Novák József, a KISZ-csúcsvezetőség tagja. — Most 70-en járnak az optikus szakmunkásképzőbe. Ezekből több mint félszáz a KISZ-es. Valójában sokat tesz azért a KISZ, hogy számítani tudunk a fiatalokra. — Lehet a fiatalokra számítani — dicséri őket a gyárvezető. — Ez a munkájukban is meglátszik. Ott voltak, s helytálltak, amikor a régi csarnokból az újba kellett költözni. Ők végezték. A megüresedett vízóracsarnokban a takarítást elvégezték. KISZ-műszakot szerveztek. Verbuválták a fiatalokat, akik az éjszakai műszakba és szombaton is helytálltak a termelésben. Lehet a fiatalokra számítani. Ezt vallják a gyár vezetői. És mit mondanak a fiatalok? Azt, hogy ők is számítanak a gyárra. Ezt érzik, tudják, elismerik. Ezt mutatja megbecsülésük, érvényesülési lehetőségük. Segítik őket tehetségük kibontakozásában, s abban, hogy az arra érdemesek vezető posztra kerüljenek. Farkas Kálmán Czuh János csoportvezető