Szabolcsi Ifjúság, 1975 (9. évfolyam, 2-10. szám)

1975-02-01 / 2. szám

JEGYZETEK 1. Jellemzések A KISZ-TITKÁR IGEN IDE­GES LETT, amikor eszébe ju­tott: már két napja le kellett volna adnia osztályfőnökének a továbbtanulók KISZ-jellemzését. Megkereste a tanárt, és sűrű bocsánatkérés közepette kérdez­­te: mikorra hozza a jellemzése­­ket. Osztályfőnöke nagyvonalú­an legyintett: — Ugyan! Nem érdekes! Már továbbítottam az egészet... Bizonyára nem tűnik különös­nek, ha az­t mondom: a szóban forgó KISZ-titkár némileg meg­döbbent. Sőt, még az is meg­fordult a fejében, hogy úgy lát­szik, nem túl komoly dolog ez a tőlük várt jellemzés. Nyilvánvalóan szélsőséges példát hoztam — ám nem egye­dülállót. Az osztály alapszerve­zete által adott jellemzés sorsa jelentősége minden érintettben felmerült már — ha másként nem, hát úgy, vajon mennyire veszik ezt figyelembe... De most a dolognak nem ez az oldala érdekes — inkább a másik. Az elkészülés körülményei — amelyre persze nem a fenti eset a jellemző. De gondok vannak — , nem is kicsik! A megyei diákparlamenten hangzott el: „A tanuló- és KISZ-s közössé­­gek joga és kötelessége... to­vábbtanulók jellemzése, véle­ményezése. Ezt a munkát fele­lősséggel végzik tanulóink. So­kat kell viszont előrelépnünk abban, hogy KISZ-vezetőink ha­tározott indoklásuk mellett oda­írják nemleges javaslatukat is a továbbtanulók jellemzésébe .. Felelősséggel, öntudattal ír­ják társaik jellemzését a fiata­lok. Tisztában vannak az általuk adott kép fontosságával — tud­ják, hogy egy embert nem a fe­lettesei, oktatói, hanem a társai ismernek, ismerhetnek a legjob­ban. Köztük, velük él, tanul, dolgozik. Éveken át nem alakos­­kodhat — hibái éppúgy kiüt­köznek a kollektívában, mint erényei. Lehetnek-e, de mennyi­re lehetnek! — olyan szokásai, kedvtelései, melyekről tanárai­nak fogalma sincs. És ez nem feltétlenül a tanár hibája — ő soha nem teremthet olyan kap­csolatot diákjaival, mint annak társai. De... És ez a de nagyon fon­tos. Milyen felelősséget, megfon­toltságot, komolyságot várha­tunk egy KISZ-szervezettől ilyen esetek után. Ha nem velük történt, akkor is értesül­nek róla , és joggal van elítélő véleményük! Ha az osztályfőnök nem tartja lényegesnek, hogy egy diákról a társai adjanak vé­leményt, jellemzést, akkor ter­mészetes, hogy a diákok is le­gyintenek: „Ha már úgyis írni kell — miér­t írjunk rosszat?” Közelít a jelentkezések idő­szaka — s azt megelőzi a jel­lemzés. Közelít ennek a rossz gyakorlatnak az újbóli felme­legedése is. Nem veszik komolyan a jel­lemzéseket, mert nem reálisak. Nem reálisak a jellemzések, mert nem veszik komolyan őket. A kör bezárult... Az a tanár, aki nem értékelte a KISZ-jellemzések súlyát — gondoljon tanítványai jövőjére. Ez a példa rossz példa: az ifjú­sági mozgalom lejáratása, a mozgalmi, közösségi munka le­becsülése. Hogyan­ gondolkozik majd az iskolából kikerülő fia­tal, ha az emberréformálás-ne­­velés műhelyében ezt tapasz­talja! AZOK A FIATALOK PEDIG, akik nem becsülik sokra a KISZ-jellem­zéseket, gondoljanak arra, amit az iskolaévek alatt láthattak: a kollektíva erejére, véleményének súlyára. Meg ar­ra, hogy a nyílt, őszinte véle­mény — az esetleges nemleges javaslat is! — az ifjúsági szer­vezet tekintélyét erősíti. Az elfogultságtól mentes, jó­zan mérlegelés után született KISZ-jellemzések megtörhetik az említett bűvös kört... T. Gy. 2. Együttműködési szerződéssel FIATAL SZAKEMBEREK százaira lenne szükség Szabolcs- Szatmár megye államigazgatási, igazságszolgáltatási apparátu­sában — egy felmérés szerint e területeken közel háromszáz jogi képzettségű szakembert tudná­nak nyomban elhelyezni. A me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­ga és a szegedi tudományegye­tem jogi kara januárban együtt­működési szerződést kötött. A képzett jogászok hiánya nem pusztán munkaügyi prob­léma — sokkal lényegesebbek azok a gondok, amelyeket a most e helyeken dolgozók szak­képzetlensége, tapasztalatlansá­ga okoz. Az államelmélet fejlesz­téséhez nélkülözhetetlenek a képzett szakemberek. Ezt pedig csak az utánpótlás tervszerűvé tételével, szervezettségével le­hetséges. A most kötött szerző­dés kiemelten foglalkozik az utánpótlásnevelés kérdéseivel. Jelenleg is több száz szabolcs­­szatmári diák tanul a szegedi egyetemeken — többek között a jogi karon. Szülőmegyéjükbe vi­szont sajnálatosan kevesen tér­­nek vissza a diploma megszerzé­se után. Ennek egyik oka: szin­te teljesen elvesztik kapcsolatu­kat a megyével, nem ismerik megfelelően annak fejlődését, életét, tájékozatlanok az itteni lehetőségekről. A megállapo­dásban lefektették: a megye pályázatokat fog hirdetni a ka­ron, kutatási témákat ajánl a hallgatóknak. Munkahelyeket ajánl fel a kötelező szakmai gya­korlatra , és a végleges lete­lepedésre. Ez utóbbihoz még anyagi támogatást is remélhet a pályázó! A szerződés másik sarkalatos pontja: az egyetemre jelentkező szabolcs-szatmári fiatalok fel­készítése. Különösen a fizikai dolgozók gyermekeinek szeret­nék megkönnyíteni a jogi pá­lyára lépést. Ez természetesen távolról sem azt jelenti, hogy valamiféle előnyt kapnak a fel­vételin. Előnyt szerezhetnek, az igaz — de csak szorgalommal, áldozatvállalással, megkettőzött erőfeszítéssel. Vagyis a részük­re szervezett egyetemi előkészí­tőkön való részvétellel, az ott oktatott anyag minél jobb elsa­játításával. Egyetem és megye. Nemcsak fogalmilag távolesők — területi­leg is. A szegedi egyetem és Szabolcs-Szatmár között az ott tanuló megyebeli fiatalok jelen­tették a kapcsolatot. Ezek után ez a távoli és véletlenszerű kap­csolat tervszerű, gyümölcsöző együttműködéssé válik. És to­vábbgondolkodásra késztet... Megyénk rohamosan iparoso­­dó része az országnak. Egyre sürgetőbb az igény a felkészült műszaki szakemberek iránt. A megfelelő végzettségű fiatalokat örömmel fogadják. A helyzet tehát ugyanolyan, mint az ál­lamigazgatás területén — a meg­oldás is kézenfekvő. A miskolci műszaki egyetem, a debreceni építőgépészeti főiskola ■— hogy többet ne mondjak — jóval kö­zelebb van, mint Szeged. Vagy gondoljunk egyre szorongatóbb orvoshiányunk­ra. Debrecenben orvosi egyetem működik ... EZ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS kiváló példa le­het. Az utánpótlás megszervezé­se, tervszerűsége életbevágóan fontos követelmény az élet min­den területén. Különösen fontos ez olyan esetekben, amikor ma­gasan kvalifikált szakemberek­ről van szó. Olyanokról, akik nagy teljesítményekre képesek — és többségükben vezetőkké válnak... (tarnavölgyi) Fiatalok vezető poszton Beszélgetés az érvényesülésről a mátészalkai gyáregységben 1. Azt mondják, hogy a MOM mátészalkai gyára a fiatalok üzeme. Ha ez így van, akkor itt sok fiatal vezetőnek kell len­nie, így van-e ez? Molnár Mihály gyárvezető: —­ így van, s mi arra törek­szünk, hogy az arra érdemes fiatalokat előléptessük, s gon­doskodjunk is az ehhez szük­séges ismeretek megszerzéséről. Czuh János 21 éves. Csoport­­vezető. — Még nem teljesen vagyok ennyi idős, majd áprilisban töl­töm be. — Képesítése? — Vasesztergályos az egyik szakmám. Közben Budapesten a Bánki Donáthban leérettségiz­tem, s utána beiratkoztam a technikus minősítő tanfolyamra. Ha minden sikerül, úgy ez év októberében forgácsoló techni­kus leszek. János az általános iskoláin kívül eddig minden iskoláját Pesten végezte. — És hozzáteszem, úgy, mint a gyár munkása. Ide való va­gyok Mátészalkára. Itt lettem tanuló is, de Pesten tanultam, mint a gyár ösztöndíjasa. És most is az vagyok. — Ez mivel jár? — Sok kedvezménnyel. Tu­lajdonképpen csak tanulnom kell. Tanulásomra a pénzt, ked­vezményt immár öt éve fedezi a gyár. Egyik felelős helyen, a mű­anyagfröccsöntő üzemben cso­portvezető, ahol a hidegvízmérő órák alkatrészeit gyártja az ő stábja. — Tizenhatan, lányok-asszo­­nyok. Csaknem valamennyi fia­tal. Két idősebb asszony van közöttünk. Egyiknek csaknem annyi idős a fia, mint én, a má­sik, Kósa Sándorné csaknem egyidős édesanyámmal. De jól kijövünk, megértjük egymást. — Mióta csoportvezető? — 1972-ben mint gépbeállító kezdtem, Pankotai Gabi kivéte­lével azokat, akik most velem dolgoznak, csaknem mind én tanítottam be. 1973-ban lettem itt csoportvezető, s most 14,50 az órabérem­. — Hogyan ítéli meg előlépte­tését? — Ha azt nézem, hogy alig voltam 19 éves, amikor cso­portvezető lettem, akkor elége­dett lehetek. Nem tudom, hogy karrier-e, de azt igen, hogy igyekeztem minden munkát be­csületesen elvégezni. Mindig szerettem az új dolgokat, s en­nek a munkának ez a szépsé­ge. Ösztönzi az embert. Igaz, sokat kell tanulni, hogy megfe­lelően foglalkozzak az embe­rekkel. Biztos, hogy ez nekem új, s nem is könnyű. Szeren­csém, hogy segítenek a töb­biek, különösen Pák István, a művezetőm, a közvetlen felet­tesem. Ha valamilyen technológiai gondja van Jánosnak, akkor egyedül szinte csak Pák István­hoz fordul. Kevés szakember van e szakmában. Szabolcsban talán ők ketten! — Könnyebb az esztergályosok­nak, mert többen megbeszélhe­tik, ha valami gond van. — örül-e, hogy ilyen fiata­lon vezető? — Ezen még nem is gondol­kodtam. Attól függ, mikor kér­dezik meg az embert. Ha ke­vés a gondja, akkor örül, ha sok, akkor főhet a feje. — Elfogadják-e az idősebbek? — Szememben még senki nem mondta, hogy nem fogad el. Úgy gondolom elfogadnak. Persze, ha vékony a boríték, akkor zsörtölődnek. Úgy ítélem meg, hogy ilyen lehetősége ma minden rendesen dolgozó fiatal­nak adva van. Persze azért tör­nie kell magát az embernek is. Nem adják könnyen, csak ha becsületesen dolgozik, tanul va­laki. Úgy tűnik én szerencsés csillagzat alatt születtem. 3 . Szabó Gyula mátészalkai fiú, 24 éves, nős, egy gyermek apja. Optikus oktató. Ez rang a szak­mában, s érvényesülés is a ranglétrán. — Tanműhelyben oktatom az első éveseket. Nemrégiben még magam is tanultam. 1970-ben kezdtem a szakmát, mint a gyár ösztöndíjasa. Érettségizett, s utána lett szakmunkás. — Hogyan ítéli meg, gyors volt az előrejutása? — Én 1972 szeptembere óta vagyok oktató. Mindenképpen sikeresnek és gyorsnak tartom. Különösen akkor, ha azt is tudják, hogy tíz érettségizett indult, s közülük egyedül én lettem oktató, optikus. Most 2300 forintot keresek. — Mi a célja? — Megszerezni a szakoktatói oklevelet, s ezt a szakmát foly­tatni. Most nincs ilyen képesí­tésem. Hamarosan szakoktatói képzőre járok majd Miskolcra, ha a gyár hozzájárul. — Mit mond a gyárvezető? — Természetesen segítjük — mondja Molnár elvtárs. — Már említette Zelei elv­társ is, az oktatási felelős. Olyan munkásfiatalok, akik itt Szatmárban a végeken, szü­lőföldjükön csinálnak karriert. 4. És most arra büszkék, hogy szakmásító tanfolyamot szer­veztek a gyáron belül. Fiatalok az oktatók. Beleadnak apait, anyait, hogy sikerüljön. — Nagyon jó, hogy szorgal­mas fiataljaink vannak és so­kat segít a KISZ-szervezet — mondja Szabó Gyula és a ter­melésvezető Novák József, a KISZ-csúcsvezetőség tagja. — Most 70-en járnak az optikus szakmunkásképzőbe. Ezekből több mint félszáz a KISZ-es. Valójában sokat tesz azért a KISZ, hogy számítani tudunk a fiatalokra. — Lehet a fiatalokra számí­tani — dicséri őket a gyárve­zető. — Ez a munkájukban is meglátszik. Ott voltak, s helytálltak, amikor a régi csarnokból az új­ba kellett költözni. Ők végez­ték. A megüresedett vízóra­csarnokban a takarítást elvé­gezték. KISZ-műszakot szer­veztek. Verbuválták a fiatalo­kat­, akik az éjszakai műszakba és szombaton is helytálltak a termelésben. Lehet a fiatalokra számítani. Ezt vallják a gyár vezetői. És mit mondanak a fiatalok? Azt, hogy ők is számítanak a gyár­ra. Ezt érzik, tudják, elismerik. Ezt mutatja megbecsülésük, ér­vényesülési lehetőségük. Segítik őket tehetségük ki­bontakozásában, s abban, hogy az arra érdemesek vezető poszt­ra kerüljenek. Farkas Kálmán Czuh János csoportvezető

Next