Szabolcsi Ifjúság, 1976 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A gyármatuzsálem fiataljai Közel kétszáz fiatal dolgozója van a nyírbátori növényolaj ipa­ri és mosószergyártó vállalat­nak. A fiataloknak, — köztük az 54 KISZ-tagnak — nagy szerepe van abban, hogy a nyírségi gyár­ban évről évre szép eredménye­ket, dinamikus fejlődést érnek el. A gazdasági vezetők minden lehetőséget kihasználnak, hogy az itt dolgozó fiataloknak jó munkalehetőséget, a szabad idő eltöltéséhez kulturált környeze­tet biztosítsanak. Ezért hozták létre a pinceklubot is, ahol a KISZ-foglalkozások mellett tár­sasjátékokkal, zenehallgatással és tánccal tölthetik szabad ide­jüket. A létrehozott pinceklub alkalmas kisebb tárlatok, kiállí­tások megrendezésére is. Leg­utóbb a 120 éves gyár történetét bemutató anyaső kapott itt méltó helyet. Az üzemben gyártörténe­ti múzeumot is létrehoztak, va­lamint több ezer kötetes könyv­tár biztosítja a dolgozók műve­lődését. Elek Emil Munkában a mosószerüzemben Kollégiumot kapnak Tanulnak­­ az étkezésről Kevésbé ismert, az újságban kevésbé népszerűsített az az épületsor, amely Nyíregyházán a Rákóczi utca és a Mező Imre utca kereszteződésének közelé­ben húzódik. A főépületen sze­rény, kevésbé feltűnő betűk hir­detik az épületek, illetve az in­tézmény elnevezését: „Élelmi­­szeripari Szakmunkásképző In­tézet”. Viszonylag új az elneve­zés, újdonság, hogy szeptember­től emelt szintű az oktatás, egy másik újdonságról Ádám József igazgató tájékoztat bennünket: Korszerűbb lesz az új kollégium . Itt, a régi típusú, alacsony épületek mögött épül az új, mo­dern kollégium. A berendezések­kel együtt 13 millió forintba ke­rül. Száznégy diák elhelyezésé­re lesz alkalmas, a szobákban négyen fognak lakni. A felsza­badult, jelenlegi kollégiummal kényelmesebb, korszerűbb lesz az oktatás és a tanulás. A jelenlegi helyzetről, az itt­ folyó életről és az egyéni tervé­ről halljuk először Balázsi Csaba KISZ-titkárt, aki másodéves hallgatója az intézetnek: — Húsipari szakmunkástanuló vagyok, ami talán többet jelent a hentestanulónál. Képeznek még itt konzervipari szakmun­kásokat és sütőipari szakmun­kásokat. Heten laknak a szüle­im, így én is kollégista vagyok, tizennégyen lakunk egy szobá­ban, néha baj van a meleg víz­zel, sajnálom, hogy az új kol­légiumban már csak egy évet lakhatok. Olyan itt az élet egyéb­ként, mint a többi intézetben. Van színházbérletünk, van saját mozigépünk, igaz, hogy saját mo­zigépészünk még nincs. A KISZ- élet és a társadalmi együttélés jó nálunk. Az újdonságok közül említek néhányat. Szeptember­ben indult nálunk a barkács­­szakkör, a kézimunka szakkör és a bélyeggyűjtők szakköre. Az Ifjú Gárda alegységeit is az idei tanévben alakítottuk, je­lenleg két szakaszunk van. Az ősszel még fontos esemény volt életünkben, hogy a húsipari vál­lalatnak segítettünk az „Együtt Nyíregyházáért” című mozga­lomban. Egyéni terveimről... Még nincs végleges tervem, talán hús­boltban fogok dolgozni. Iskola után konzervgyár Steinbinder Valéria konzerv­ipari szakmunkásnak tanul, funkciója is van, ő a diáktanács titkára. Amolyan összekötő a ta­nárok és a diákok között. Szin­tén másodikos és szintén nép­szerű. Figyelemre méltó tanul­mányi eredményéért könyvju­talmat kapott, a Nyíregyházi Konzervgyárban gyakorlati mun­káját honorálták könyvjutalom­mal. Szeret olvasni, az intézet könyvtárát is dicséri. Az elhe­lyezési körlettel nem teljesen elégedett, de azt mondja, sebaj, épül az új koli, amelyben szé­pen berendezett szakköri szobák is helyet kapnak majd. A zajtai lány így vélekedik az oktatás­ról: — A humán tantárgyak mel­lett megismerjük a gépsorokat is. Értékes laboratórium áll rendel­kezésünkre, de a gyár laborató­riumában is gyakran dolgozunk, tanulunk. Heti két alkalommal van gyakorlati foglalkozásunk. Különösen szeretem a matemati­kát és a kémiát. Az iskola után­ vagy a konzervgyárban helyez­kedem el, vagy otthon Zajtán, ha megépül a tsz-ek konzervüzeme. A vegyipari szakközépiskola le­velező tagozatára mindenképp beiratkozom. Néhányan arra biz­tatnak, hogy jelentkezzem egye­temre, mert ebből az intézetből is mehetnek a munkásfiatalok érettségi nélkül. Ezen még gon­dolkodom. Ösztöndíjjal Fintor János utolsó éves, vagyis harmadikos a húsipariak között. A magas, erős fiú kön­­­nyen bánik munkaeszközeivel, ha a húsipari vállalathoz megy gyakorlati foglalkozásra. Heten­te háromszor megy gyakorlatra, ahol „mindent” kell csinálnia, de megéri anyagilag is, hiszen nem kevesebb, mint 800 forint ösztöndíjat kap. Hogy hová teszi ezt a „rengeteg” pénzt? Hát egy részét ifjúsági takarékban helyezi el, így lakáshoz is kön­­­nyebben juthat majd. — Különösen a biológiát sze­retem tanulni, de a gyakorlati foglalkozásokról most szíveseb­ben beszélek. Nagyon kell haj­tanunk, mert egy műszak alatt, vagyis nyolcórás távlatban 300 sertést kell feldolgoznunk. Mun­ka közben persze sok finom fa­lattal találkozom, de vigyázok, mert a korszerű táplálkozásról is oktatnak bennünket. Tapasztala­taimnak már otthon, Nyírtele­ken is hasznát vettem. Az idén is én vágtam sertést a család­nak, sőt az egyik ismerősünk is elhívott hentesnek. Vizsga után a húsipari vállalatnál akarok dolgozni, jó szakmának tartom a hentességet. ízletes étel és hangulat Ebben az intézetben tanítják a fiatalokat arra, hogyan kell íz­letes ételeket és süteményeket készíteni. Fontos hely ez, tőlük is függ táplálkozásunk, befolyá­solhatják hangulatunkat is...

Next