Szabolcsi Ifjúság, 1976 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A gyármatuzsálem fiataljai Közel kétszáz fiatal dolgozója van a nyírbátori növényolaj ipari és mosószergyártó vállalatnak. A fiataloknak, — köztük az 54 KISZ-tagnak — nagy szerepe van abban, hogy a nyírségi gyárban évről évre szép eredményeket, dinamikus fejlődést érnek el. A gazdasági vezetők minden lehetőséget kihasználnak, hogy az itt dolgozó fiataloknak jó munkalehetőséget, a szabad idő eltöltéséhez kulturált környezetet biztosítsanak. Ezért hozták létre a pinceklubot is, ahol a KISZ-foglalkozások mellett társasjátékokkal, zenehallgatással és tánccal tölthetik szabad idejüket. A létrehozott pinceklub alkalmas kisebb tárlatok, kiállítások megrendezésére is. Legutóbb a 120 éves gyár történetét bemutató anyaső kapott itt méltó helyet. Az üzemben gyártörténeti múzeumot is létrehoztak, valamint több ezer kötetes könyvtár biztosítja a dolgozók művelődését. Elek Emil Munkában a mosószerüzemben Kollégiumot kapnak Tanulnak az étkezésről Kevésbé ismert, az újságban kevésbé népszerűsített az az épületsor, amely Nyíregyházán a Rákóczi utca és a Mező Imre utca kereszteződésének közelében húzódik. A főépületen szerény, kevésbé feltűnő betűk hirdetik az épületek, illetve az intézmény elnevezését: „Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet”. Viszonylag új az elnevezés, újdonság, hogy szeptembertől emelt szintű az oktatás, egy másik újdonságról Ádám József igazgató tájékoztat bennünket: Korszerűbb lesz az új kollégium . Itt, a régi típusú, alacsony épületek mögött épül az új, modern kollégium. A berendezésekkel együtt 13 millió forintba kerül. Száznégy diák elhelyezésére lesz alkalmas, a szobákban négyen fognak lakni. A felszabadult, jelenlegi kollégiummal kényelmesebb, korszerűbb lesz az oktatás és a tanulás. A jelenlegi helyzetről, az itt folyó életről és az egyéni tervéről halljuk először Balázsi Csaba KISZ-titkárt, aki másodéves hallgatója az intézetnek: — Húsipari szakmunkástanuló vagyok, ami talán többet jelent a hentestanulónál. Képeznek még itt konzervipari szakmunkásokat és sütőipari szakmunkásokat. Heten laknak a szüleim, így én is kollégista vagyok, tizennégyen lakunk egy szobában, néha baj van a meleg vízzel, sajnálom, hogy az új kollégiumban már csak egy évet lakhatok. Olyan itt az élet egyébként, mint a többi intézetben. Van színházbérletünk, van saját mozigépünk, igaz, hogy saját mozigépészünk még nincs. A KISZ- élet és a társadalmi együttélés jó nálunk. Az újdonságok közül említek néhányat. Szeptemberben indult nálunk a barkácsszakkör, a kézimunka szakkör és a bélyeggyűjtők szakköre. Az Ifjú Gárda alegységeit is az idei tanévben alakítottuk, jelenleg két szakaszunk van. Az ősszel még fontos esemény volt életünkben, hogy a húsipari vállalatnak segítettünk az „Együtt Nyíregyházáért” című mozgalomban. Egyéni terveimről... Még nincs végleges tervem, talán húsboltban fogok dolgozni. Iskola után konzervgyár Steinbinder Valéria konzervipari szakmunkásnak tanul, funkciója is van, ő a diáktanács titkára. Amolyan összekötő a tanárok és a diákok között. Szintén másodikos és szintén népszerű. Figyelemre méltó tanulmányi eredményéért könyvjutalmat kapott, a Nyíregyházi Konzervgyárban gyakorlati munkáját honorálták könyvjutalommal. Szeret olvasni, az intézet könyvtárát is dicséri. Az elhelyezési körlettel nem teljesen elégedett, de azt mondja, sebaj, épül az új koli, amelyben szépen berendezett szakköri szobák is helyet kapnak majd. A zajtai lány így vélekedik az oktatásról: — A humán tantárgyak mellett megismerjük a gépsorokat is. Értékes laboratórium áll rendelkezésünkre, de a gyár laboratóriumában is gyakran dolgozunk, tanulunk. Heti két alkalommal van gyakorlati foglalkozásunk. Különösen szeretem a matematikát és a kémiát. Az iskola után vagy a konzervgyárban helyezkedem el, vagy otthon Zajtán, ha megépül a tsz-ek konzervüzeme. A vegyipari szakközépiskola levelező tagozatára mindenképp beiratkozom. Néhányan arra biztatnak, hogy jelentkezzem egyetemre, mert ebből az intézetből is mehetnek a munkásfiatalok érettségi nélkül. Ezen még gondolkodom. Ösztöndíjjal Fintor János utolsó éves, vagyis harmadikos a húsipariak között. A magas, erős fiú könnyen bánik munkaeszközeivel, ha a húsipari vállalathoz megy gyakorlati foglalkozásra. Hetente háromszor megy gyakorlatra, ahol „mindent” kell csinálnia, de megéri anyagilag is, hiszen nem kevesebb, mint 800 forint ösztöndíjat kap. Hogy hová teszi ezt a „rengeteg” pénzt? Hát egy részét ifjúsági takarékban helyezi el, így lakáshoz is könnyebben juthat majd. — Különösen a biológiát szeretem tanulni, de a gyakorlati foglalkozásokról most szívesebben beszélek. Nagyon kell hajtanunk, mert egy műszak alatt, vagyis nyolcórás távlatban 300 sertést kell feldolgoznunk. Munka közben persze sok finom falattal találkozom, de vigyázok, mert a korszerű táplálkozásról is oktatnak bennünket. Tapasztalataimnak már otthon, Nyírteleken is hasznát vettem. Az idén is én vágtam sertést a családnak, sőt az egyik ismerősünk is elhívott hentesnek. Vizsga után a húsipari vállalatnál akarok dolgozni, jó szakmának tartom a hentességet. ízletes étel és hangulat Ebben az intézetben tanítják a fiatalokat arra, hogyan kell ízletes ételeket és süteményeket készíteni. Fontos hely ez, tőlük is függ táplálkozásunk, befolyásolhatják hangulatunkat is...