Szabolcsi Ifjúság, 1984 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Szabolcsi varrólányok Vetélkedők, irodalmi színpad Mándokon Egy új KISZ-vezető tervei Lelkiismeretes, agilis és jó szervezőkészségű — fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt ez volt a véleménye Mándokon a községi klub sportfelelőséről, Oláh Lajosról, így aztán nem véletlen, hogy rá esett a választás: ő legyen az utódja a nagyközségi KISZ-bizottság titkárának, aki gyermekgondozási szabadságot kért. Oláh Lajos jelenleg már túl van a négyhetes KISZ-vezetőképzőn, de még innen a hivatalos „beiktatáson”, ám ez korántsem azt jelenti, hogy addig tétlenkedik. Amikor felkerestük, éppen a KISZ-bizottság tagjaival találkozott, egyebek között az új esztendő feladatait megbeszélni. — S egyúttal ismerkedni is az alapszervezetek sajátosságaival, lehetőségeivel, kéréseivel — mondja Oláh Lajos. — Még inkább együttesen megtalálni a hét különböző — az eperjesi, a tiszamogyorósi, a benki, a mándoki községi valamint a tsz, a vasipari szövetkezet és a pedagógus — alapszervezetben a közöset. Azt a valamit, ami a sokféle érdeklődésű, elfoglaltságú KISZ-tagot összefogja, összehozza. — Bizonyára már van elképzelése arról, mivel, hogyan? — Igen, de amíg ezeket a tagság nem fogadja el, és nem épülnek be az alapszervezetek akcióprogramjába, addig csak személyes vágyálmok. — Hallhatnánk róluk mégis konkrétabban? — Hosszú idő óta nem sikerül Mándokon irodalmi színpadot szervezni. A művelődési ház igazgatójával nemrégiben beszéltem, ő mindenben támogatja ezt az ügyet. De e célért a KISZ- nek is a korábbiaknál többet kell tennie. Vagy itt van például a politikai nevelés. Másfél éve végeztem el Debrecenben a műszaki főiskolát, azóta ismét itthon vagyok, s azóta nem hallottam arról, hogy kül- vagy belpolitikai előadást tartott valaki a községben. Pedig véleményem szerint a fiatalok szívesen eljönnének ilyen rendezvényekre, természetesen nem mindegy, hogy kit hívunk meg előadónak. Vagy szervezhetnénk színházlátogatásokat, vetélkedőket, a közös sportprogramokról nem is beszélve, hiszen ezekre nálunk szervezni sem kell, sokkal inkább a feltételeket megteremteni. — Amiket eddig felsorolt, nem csupán a KISZ-tagokat, hanem a község illetve a társközségek valamennyi fiatalját érintik. — Természetesen. Hiszen a KISZ-nek egyik alapvető feladata, hogy törődjön a KISZ-en kívüliekkel is. Védje érdekeiket, s vonja be őket például a sport-, kulturális programokba. — Egyúttal a mozgalomba is? — Én azt tartom, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Erőszakkal tehát senkit sem szervezünk be, de aki látja, hogy itt értelmes munka folyik, jól érzi köztünk magát, s hozzánk akar tartozni, azt várjuk. Ugyanígy szívesen látnánk a mi alapszervezeteinkben azokat a KISZ-tagokat — például a ZÖLDÉRT és az ÁFÉSZ mándoki dolgozóit —, akik munkahelyük központjának áthelyezése miatt vagy kiléptek a KISZ-ből vagy máshová tartoznak. Őket hamarosan személyesen keresem meg, hiszen aktív, lelkes gárdához — márpedig ilyenek szeretnénk lenni — sok lelkes tagra van szükségünk. — Beszélgetésünk elején említette, hogy január elsejével nemcsak új közéleti tisztségbe, de új beosztásba is került. Az eperjesi Alkotmány Tsz IFA-szerviz üzemének vezetője lett. Győzni fogja a megnövekedett társadalmi munkát? — Most úgy látom, több elfoglaltsággal jár, mint amennyire korábban gondoltam. De szeretem az embereket, a társaságot, a jó programokat, tehát szívesen teszem. Kovács Klára Barát a jóhoz Társadalmi munkában klubot alakít ki Mátészalkán az MMTK sportegyesület KISZ-szervezete. A klub alkalmas lesz arra, hogy a sportoló fiatalok, a szakosztályok tagjai ott találkozzanak, televíziót nézzenek, zenét hallgassanak, vagyis eltöltsék a sportolóknak sohasem sok, és mégis gyakran nehezen eltölthető, szabad időt. A fiatalok, forintban nehezen meghatározható értékű munkával egy elhanyagolt, jelenleg használaton kívüli helyiséget változtattak, illetve építettek, és jelenleg festenek, rendeznek és díszítgetnek maguknak. A helyiséget alkalmassá teszik sportoló-szurkoló találkozók, szakosztályi megbeszélések számára is. Nos, sokszor elhangzik manapság, hogy a terveinkhez gyakorta kevés a pénz. Igaz, de ezt a klubot is hiába kérték volna a fiatalok, mert ha csak kérik, akkor nem kapnak, több vállalattól, intézménytől is segítséget a berendezéshez, akkor nem adja át nekik a művelődési központ egy működésképtelen televízióját, és nem vállalják a helyi szerviz fiataljai, hogy azt felújítják. Ha csak kérnek a fiatalok, akkor nincs pénz festékre, mészre, akkor sohasem lett volna meg ez a klub. A sohasem persze túlzás, hiszen a gondjaink is könnyebbednek majd egyszer, de csak úgy, de csak akkor, ha szándékkal és tettel elébük megyünk. A jóhoz, a jobbhoz ugyanis most is van barát, most is van, segítség. Bizonyság, példa rá ez a klub is, amit ugyan költségvetésben sehol sem terveztek, mégis lesz, mert azt jókedvvel csinálni kezdték. Bartha Gábor A Vizsgázók tétel a., b. részből állt. Jószerivel semmit sem tudtam belőle. Kis idő elteltével úgy véltem, az a. kérdés megválaszolásának végére értem, tehát úgy kell tennem, mint akinek már csak apró, jelentéktelen hozzáfűznivalója van a témához. A vizsgázgató (szigoráról híres ember) izzadtságos igyekezetemet méltányolni látszott : — Nézze! Jó magának az elégséges ? — Természetesen professzor úr ... persze, más körülmények között... csak hát most a dolgok szerencsétlen összejátszása folytán sok még a vizsgám, kevés a nap ... Na csak azért, mert akkor a b. kérdést ötösre kell elmondania. Mindez velem esett meg, de melyik főiskolásnak, egyetemistának, nincsenek hasonló történetei. Többnyire a felkészületlenség „termeli újra” a hasonló helyzeteket, sztorikat. A vizsgaidőszak kellős közepén, annak jártam utána, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiumában, hogy miként készülnek a főiskolások. — Az igazság az, hogy „öregségére” az embernek rutinja, vizsgakultúrája kialakul. Szinte csalhatatlan már abban, melyik vizsgára, milyen osztályzathoz, mennyi tanulás kell. — Hogy mi ennek a titka? Hát mindenek előtt, ismerni kell a vizsgáztatót, mint embert, mint jellemet. — És természetesen a vizsgázónak rendelkeznie kell egy alapműveltséggel és beszédkészséggel, mert ha a tételkérdéssel nincs is teljesen tisztában, de ezek a feltételek megvannak, esetleg olyan irányba terelheti a szót, ahol már otthonosan mozog. — Meg aztán a jó idegrendszer is sokat számít. — Persze készületlenül bemenni mégiscsak lutri. — A hallgatók többsége ezért inkább éjszakázik, különösen egy-egy rázósabb szigorlat előtt. Aztán ha mégis szabaddá tesz magának néhány percet, azt is arra használja, hogy a szorgalmi időszak mulasztásain kesereg. Azok, akik évközben is rendesen, pontosan dolgoznak, könnyebb szívvel ülnek a számonkérők elé. Barnóczkiné Menyhárt Ildikónak, Szabó Gabriellának, Zsák Anikónak, Mester Bélának és Elek Szilárdnak köszöntem meg, hogy a beszélgetés kedvéért felálltak a könyv mellől. Sztancs János Interjú Erdei Zoltánnal Szatmári diákhetek 1981. mindenképp nevezetes év volt a mátészalkai fiatalok életében. Első ízben rendezték meg a szatmári diákheteket. A rendezvénysorozat tanulságairól, jövőjéről beszélgettünk Erdei Zoltánnal, a városi KISZ-bizottság titkárával. — A program rendben lezajlott. Tudjuk, hogy a hivatalos értékelésére még nem kerülhetett sor. Személy szerint hogyan értékeled a szatmári diákheteket? — Mindenképpen kísérlet volt. Nem volt rutinunk a tervezésben, és nem volt rutinunk a lebonyolításban sem. Elég későn kezdtünk a munkához, amit az is magyaráz, hogy szerettük volna ezt a programot úgy összeállítani, ahogy a diákok összeállítanák. Nemcsak programot kínáltunk, hanem még menet közben is kértünk ehhez javaslatokat. Mindent el kell kezdeni egyszer. És mindent összevetve azt mondom, hogy nagy nyereségünk volt ez a vállalkozás. Jövőre nyilvánvalóan lesz ami változik, de egy bizonyos, hogy itt Mátészalkán újra megrendezzük a diákheteket. — Mi sikerült, és mi nem? — Nagyszerű volt a kezdet. Az ERDÉRT-nél rendezett ifjúsági békenagygyűlésünk felejthetetlen marad. Nem nekem, nem a szervezőknek, nemcsak azoknak akik a műsorban dolgoztak, hanem mindenkinek aki ott volt. Nem volt nagy előadói beszéd, lényegében kötött program se volt. A műsor közben fiatalok mondták el, nagyon nagyon röviden, hogy mit jelent nekik a béke. Bebizonyosodott, hogy lehet erről nagyon egyszerűen, és mégis nagyon szépen szólni. Lényegében ez az ifjúsági nagygyűlés alapgondolata végigkísérte a diákhetek minden rendezvényét. Kérdezed, hogy mi sikerült? A diákfórum rendezéshez például, megjegyzem nagyszerűen sikerült a fórum, felnőttek segítségét kértük. Ugyanígy a középiskolák csapatai részére rendezett „A fele sem igaz” vetélkedőnkhöz. És kiderült, segít a könyvtár, a múzeumvezető, a tanácsi dolgozó, Ács József, Farkas József, Vityi Zoltán ... Szinte nagyobb szenvedéllyel, idézőjelbe tehetném, hogy több fiatalsággal segítettek, mint jó néhány a fiatalok dolgaiért hivatásosan felelős ember. Nagy tanulság nekünk, hogy igenis mögöttünk van a város, hogy a KISZ ebben a városban él, hogy bármikor hasonló segítségre, vagy talán jobb szó együttlelkesedésre számíthatunk. — Mi volt a rossz? — Előbb még hadd beszéljek valamiről. A sportvetélkedőnkön nagyszerű volt érezni, látni, ahogy a mátészalkai diákok, iskolai hovatartozást félretéve, egymásért szurkolni tudtak. Mi a fontos ebben? Az, hogy igenis van mondanivalója a gimnazistának, a szakmunkástanulónak, a szakközépesnek, hogy ők jól érzik egymás között magukat... Az’ossz? őszintén be kell vallanom, hogy nem sikerültek a diáknapokra kiírt pályázatok. A képzőművészeti pályázatot leszámítva, kevés és gyenge anyag érkezett. Bizonyos, hogy nem annyi tehetséges fiatal él körülöttünk, mint amennyit ebből a visszajelzésből megismerhettünk. Jövőre megpróbálunk több iskolát meghívni. Megpróbáljuk időben meghirdetni a pályázatot, hiszen a diákhetek vitáiból, beszélgetéseiből tudjuk, hogy gazdagok vagyunk tehetséges emberekben. Még valamit az úgynevezett „rosszról”. Egy programunk maradt el, amit nagyon sajnálok. Helyiség hiányában nem tudtuk megtartani a tervezett diákbált. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy jóllehet a hivatalos program véget ért, erről a másik nagy tömeges diáktalálkozóról nem mondtunk le, megtartjuk januárban, vagy februárban, én remélem hogy valamelyik üzemünk segít majd ebben. Amíg igazi művelődési központ nincs a városban, addig ez az egyetlen megoldás. — Lesz-e folytatás, ha lesz hol és milyen lesz? — Lesz. Itt Mátészalkán. Jövőre és azután mindig. Marad a programsorozat neve, de szeretnénk még több iskolát, intézményt meghívni. Nem szóltam róla, de ez is lényeges: a különböző városok diákjainak találkozói szükségesek. —• Változik-e a program? — Alapvetően nem. A célja, a tartalma ugyanez marad. Más dolog, hogy gazdagodnia kell. Mindazzal, amiről most kiderült a beszélgetésekben, hogy szívesen vették volna. Mindazzal amit a diákok addig maguknak kitalálnak, maguk közt kiérlelnek és elmondanak nekünk. Csak Mátészalkán két és fél ezer diák tanul. Nyilvánvalóan lesznek még addig is kéréseik. (Folytatás az 1. oldalról) van a diákparlamenteknek. Az 1981/82-es diákparlamentek bizonyították, hogy ez a fórum valóban színterévé vált a fiatalok közéletiségre való nevelésének. Ma már gyakorlat, hogy a nevelőtestületi értekezletekre — ha közvetlenül az egész tanulóifjúságot érintő kérdéseket tárgyalnak — meghívják az iskolai KISZ-bizottság titkárát, illetve részortfelelősét. Gondot jelent, hogy a KISZ-esek részvétele e megbeszéléseken többnyire formális. A tanulók vagy nem elég tájékozottak az adott témában, vagy bátortalanságból nem mondják el észrevételeiket, javaslataikat. A KISZ megyei bizottsága a jelentés meghallgatása alapján megállapította: megyénkben jelentősen fejlődött az iskolai demokrácia, de a jövőben szükség van a KISZ-szervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának javítására. Sok még a feladat. Például: meg kell szervezni az IKB érdekvédelmi felelőseinek képzését. A KISZ városi bizottságára vár az érdekvédelmi munkabizottságok tagjainak a felkészítése. Ezt követően Nagy László, a KISZ megyei bizottság első titkára tartott tájékoztatót a káderpolitikai munkáról és a további feladatokról. A testület tagjai megvitatták a „KISZ feladatai a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében” című KB-határozat megyei végrehajtásáról szóló munkatervet. A tanácskozás végén pedig a KISZ megyei bizottsága kinevezte Maros Zoltánt — a megyei tanács volt főelőadóját —, KISZ M. B. gazdasági osztályának vezetőjévé.