Szabolcsi Ifjúság, 1986 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Boldog születésnapot! Az Arany Lant kovácsai Egy zenekarról, mely nélkül szegényebbek lennénk Hogy ki az igazi optimista? Hitem szerint az, akii vállalkozik arról, hogy fiatalokból szervezzen zenekart, énekkart. Mert azt tudja a karmester: minden esztendőben elmennek az idősebbek, s helyükbe lépnek az újak. De ezzel a közönség aligha törődik. Elvárja, hogy ugyanaz a színvonal maradjon, hogy a megkedvelt együttes mindig ugyanolyan legyen, mint volt tavaly, még azelőtt, még azelőtt... A nyíregyházi Ifjú Gárda-zenekar most ünnepli fennállása 15. évfordulóját. S akik ismerik, aligha tudják, hogy az alapítók immár tisztes családapák és -anyák, hogy lassan az ő gyermekeik nyúlnak a hangszerek után. Az ünnepségeinken, vidámságaink alkalmával felvonulók, a koncertterem dobogójára lépők ma újak, fiatalok, de méltó folytatói a kezdők művének, s magas mércét állítók a követőknek. Nincs az országnak olyan csücske, ahol fel ne léptek volna. Az országhatárokon kívüli is hírnevet szereztek a megyeszékhelynek, vagy még tágabban: a magyar fúvósmuzsikának. Nincsen nemzeti, állami vagy politikai ünnepség, melyen ne hallanánk őket, de feltűnnek a debreceni virágkarneválon, a budapesti stadionok zöld gyepszőnyegén, a Sportcsarnok rendezvényein, részesei a VIT-ek előtti felkészülésnek, ők ébresztenek ünnepek reggelén Nyíregyházán, Leninvárosban; vendégszereplésre hívják őket Hódmezővásárhelytől Veszprémig, Pápától Aggtelekig, Miskolctól Salgótarjánig. Az 50—60 fős zenészgárda mellett a díszes mazsorettek csoportja, a dobos lányok hangulatkeltő csapata országos hírű. Kikből álltak, kik alkotják a mai együttest? Fiatalok. Diákok, már munkában állók, főiskolások. Csupa zenét tanult vagy tanuló leányból és fiúból verbuválódik a zenekar, akik teljes egészében társadalmi munkában vállalják a sokszor bizony fárasztó szerepléseket. Néha — mondjuk meg az őszinteség kedvéért — méltatlanul mostoha körülmények között állnak helyt, s bizony nem mindig részesülnek abban a társadalmi megbecsülésben, amit pedig megérdemelnének. Ha egy-egy hétre ez kedvet is szeg, a fiatalos lendület átsegíti őket a nehézségeken. Elég a hívó szó, s legyen nyári szünet vagy ítéli zord idő: a gárda kész, a muzsikusok hangszert fognak. Mert szeretik azt, amit csinálnak. Az Ifjú Gárda-zenekar mindig jó közösség volt. Ebben rejlik erejük. Erre építhetett Törtté László karnagy és Batáry Ildikó korrepetitor. Ők az Arany Lant kovácsai, azé az elismerésé, melynél magasabb fúvósoknak nem adható. Várpalotán szerezitek, tucatnyi más zenekarral való összevetés után. Tonté László megszállottan küzdött másfél évtizeddel ezelőtt, hogy legyen zenekar. Ma sem lankadt lelkesedése. Muzsikusaival együtt törődik a hosszú utakon, küzd velük és értük, s újra meg újra bizonyítja: a nyíregyházi fúvósok nemcsak az utca zenészei, hanem pódiumra érett muzsikusok. Két szerv, a KISZ és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tartja fenn a zenekart. Kétfelől is zúdul rájuk a kötelezettség. Az évi száz próbán kívül az ötven-hatvan fellépés még profiknak is sok lenne. Munkával tűzdelt jutalom az egy-egy külföldi út. Pedig a csehszlovákiai Chebben nemzetközi sikert arattak, Lengyelországban, Rzeszówban és Krakkóban ezrek tapsolták végig műsoraikat. Hangszeres tudásuk, repertoárjuk, színes, mozgalmas mazsorettműsoruk indokolná, hogy talán többször is kikerüljenek a határokon kívülre, ami ha úgy tetszik lehet jutalom, de bemutatkozó hírverés is a magyar fúvósmuzsika érdekében. A tizenöt éves fennállást nagyszabású hangversennyel ünnepelték az Ifjú Gárda zenekar tagjai. A közönség legnagyobb örömére. Az ív töretlennek tűnik, s a régieknek nem kell szégyenkezniök a mai muzsika hallatán. A „tanár úr”, Tonté László hite valóra vált. A fúvósmuzsika otthonra talált Nyíregyházán, s méltó hírverőkre talált a fiatal muzsikusok személyében. Tizenöt esztendő. Kamasszá serdül ennyi idő alatt az újszülött is. Ez a zenekar felnőtt. Ha összejönnek régiek és maiak, száll a szó, s ha belelapoznak a zenekar naplójába, felelevenednek a szép napok, az esős vonulások, a válságok, a nagy sikerek, az itt szövődött barátságok, szerelmek. Figyelmet érdemelnek. Város és megye részéről egyaránt. Nélkülük szegényebbek lennénk. A zöld zakós, Bocskai-sapkás muzsikusok, a most pirosba öltözött mazsorettek zenei életünk avatott képviselői, ünnepeink és hétköznapjaink derűt hozó színfoltjai. Boldog születésnapot! Bürger Lajos Egy régi felvétel, amely a csehszlovákiai Marienske Laznéban készült, amikor nemzetközi szereplésen vettek részt. (Folytatás az 1. oldalról) mely eredményeink —különösen középiskolai területen —, az új iskolai KISZ elfogadtatása, megszerettetése, kialakítása pedagógusok és KISZ-vezetők, KISZ-tagok és leendő ifjúkommunisták komoly feladata lesz. A többi réteg speciális programját se lesz könnyebb megfogalmazni és megvalósítani. Szinte fehér foltja az elmúlt időszak KISZ-munkájának az alkotó fiatalokkal való komolyabb törődés. Túl kell lépnünk az egy-egy próbálkozás sikerén vagy kudarcán, folyamatosan kell az alkotó fiatalok minden rétegét bevonni közösségeink ízlésének csiszolására. Az eszmei-politikai nevelőmunkánk az évek alatt egyre soványabb lett. Vezetőképzésünk és tömegpropaganda-munkánk egyre sürgetőbben megújításira vár, ami ugyan nem valósulhat meg a központi elképzelések igazítása nélkül, de nem is várhatjuk,hogy minden feladatát a kongresszus fogalmazza meg. Látjuk, van bőven teendőnk már ma is. Holnap , vagyis a következő egy-két hónap után ettől csak bővebb lehet a lista, mert addigra lezajlanak az alapszervezetek és egyes bizottságok értékelései. Hogy milyen legyen a KISZ, ezt a KISZ-tagoknak kell eldöntetni. Receptet nem adhat sem a KISZ Központi Bizottsága, sem a megyei, városi bizottság arra, hogy mit csináljon az alapszervezet. Mondja meg a KISZ- tag, miilyen alapszervezetet szeretne, milyen városi, megyei és országos feladatot akar.iztos, hogy a kongresszusi levél vitája — ami az új elképzelések próbáját jelenti — sok új feladatot is eredményez. A KISZ- tagság véleménye fogja megerősíteni a helyesen látott feladatokat, a kollektív bölcsesség fogja eldönteni ifjúsági szövetségünk további útját. A KISZ-munka minden szintjének a feladatait most újra lehet és kell gondolni. Várjuk minden KISZ-tag ötletét és javaslatát arra vonatkozóan, hogy mi a teendőnk! B Különösen az év végi beszámoló taggyűlések idején akarják pótolni a KISZ-szervezetekkel, a fiatalokkal szemben elkövetett mulasztásaikat a pártalapszervezetek. Ilyenkor szaporodnak meg a tagfelvételek. Így volt ez a közelmúltban lezajlott pártfórumokon is. Több taggyűlésen vették fel fiatalokat a párt soraiba, bizonyítva: lám, mi nem feledkezünk meg a fiatalok párttaggá neveléséről. Jó ez, de a gondokat nem feledtethetik. Különösen nem azokat,amelyek vissza-vissza tértek most is a párttaggá nevelés ügyében. Bizonyára erre is értendő volt Mizsák Ilonának, a nyírbátori növényolajgyár KISZ- szervezete titkárának egyáltalán nem panaszként felvetett figyelmeztetése. önkrisztikusan szólt: „Közel sem olyan a KISZ- munka, mint szeretnénk. Ez részben betudható annak, hogy új a vezetőség. Nehéz programot állítottunk össze, s az igazsághoz tartozik, hogy a fiatalok többségét is elfoglalja a sok túlmunka, a család.” S csak ez után kérte az idősebb párttagok segítségét. Talán túlzottan önkritikus volt Mizsák Ilona, hiszen a gyár klubja igencsak népszerű a város fiataljainak körében is, és szívesen keresik fel. Ez a klub jó kapocs a város és a gyár fiataljai, a párttag fiatalok és a kívülállók között is, hiszen alkalom nyílik általa egymás jobb megismerésére, s arra, hogy a KISZ-munkát, s vele a mozgalmat még vonzóbbá tegyék azok részére, akiket az ifjúsági szervezeten belül, s majd a párt soraiban szeretnének viszontlátni. Ott, ahol stabil a KISZ-szervezet vezetése, s megfelelő komolysággal foglalkozik a fiatalok ügyével a pártvezetőség, nem gond a fiatalok közül a legjobbak párttaggá nevelése. Sok szép példáját lehetne említeni ennek a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat pártszervezeteinek módszeréből, ahol különösen nagy gondot fordítanak a kiváló szakmunkás és műszaki értelmiségi fiatalok párttaggá nevelésére. Az elmúlt hónapokban is többet vettek fel közülük a párt soraiba. Ahol viszont ismétlődnek a titkárcserék a KISZ-szervezetekben, ott nemcsak a fiatalok párttaggá nevelésével vannak gondok, hanem elsősorban a KISZ-munkával. S a legfontosabb, hogy ezen a területen teremtsenek rendet. Ugyanis, ha vonzóvá válik az ifjúsági élet, s a KISZ megfelelő tekintélyt vív ki magának, akkor ez megkönnyíti az arra érdemesek párttaggá nevelését is. Ilyen gondokon kell úrrá lennie a ramocsa-házi tsz-ben megalakult új KISZ-szervezet vezetőségének is, amelynek intenzív segítséget kell nyújtania a pártszervezeteknek is. Erről el is hangzott ígéret az év végi beszámoló párttaggyűlés elemzésében. Remélhető, hogy a válságos időszakon hamarosan túljut ez a KISZ-szervezet is, s abból az aranytartalékból, amellyel ez a közösség rendelkezik, az arra érdemes, kiválóan dolgozó fiatalok eljutnak a pártig. Jó bázisa ennek a ttsz cipőüzeme, ahol közel kétszáz, főleg fiatal lány és asszony áll helyt a szalagok mellett. S ha megtanulnak tőkés exportra termelni, akkor minden bizonnyal megfelelő előkészítés után többen kopogtatnak majd a párt kapuján is. Ehhez azonban fel kell készíteni még a legjobbakat is. Fogni a kezüket, segíteni, hogy megtegyék a szükséges lépéseket, amelyeket olykor maguk sem tudnak, hogyan. Sok szabolcsi fiatal nyert már országos tanulmányi versenyt, jutott el ifjú szakmunkásként a dobogóra, de sajnos ezeket nem, vagy nem mindig kíséri kellő figyelem a KISZ és az iskolai, üzemi pártszervezet vezetősége részéről. Pedig velük megkülönböztetett módon illenék törődni és foglalkozni. Ugyanis ők már valamit letettek az asztalra, bizonyítottak, különben nem jutottak volna el az országos elismerésig. Szakmájában és országosan igem, de a politikában s idehaza mlág nem. Miért? Nos a legkiválóbbakkal szemben itt vannak feladatai a helyi KISZ- és pártszervezeteknek, hogy a legifjabb generáció arra érdemes kiváló tagjaiból kommunistákat neveljenek. F. K. Aki arra érdemes... Ők többet tudnak „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel hirdetik meg az országos szervek évről évre a vetélkedőt, a középfokú iskolák tanulói részére. Félszáznyi ipari iskola, szakközépiskola és gimnázium fiatalsága tanulmányozta az elmúlt hónapokban a Szovjetunió című havilap számait. A fehérgyarmati Petőfi Sándor Szakközépiskolában a Bodnár Judit, László Endre, Garda Tímea, Divinyi Erika, Nagy Tünde összetételű csapat győzött. Garda Tímea a tavalyi győztes csapatnak is tagja volt: — Megosztottuk a feladatokat. Egy-egy részterülettel foglalkozott egy-egy csapattag. Sajnos a múltbeli csapaton változtatni kellett, mert a továbbtanulás miatt nem mindenki vállalta a pluszmunkát. Szerencsére László Endre beállt közénk, s nagyban hozzájárult a sikerhez. Bodnár Judit újonc a csapatban: — Mindenki várta az idei jó szereplést. Divinyi Erika oroszból kiemelkedően jó, ez egy kicsit magyarázza részvételét. Nagy Tünde nélkül1 pedig szinte nincs ifjúsági rendezvény a suliban. A továbbjutás egyben újabb munkát jelent. Lehet, hogy nem leszünk a területin a dobogó legmagasabb fokán, de az az ismeret, amit szereztünk, szerzünk — megéri a fáradságot. S az sem utolsó dolog, hogy az iskola legjobbjai lehettünk 1985 végén. A győztes csapat.