Szabolcsi Ifjúság, 1987 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) két, például kabátokat, kosztümöket, blézereket exportál. A cég a hazai piacon az árbevételének 58 százalékát éri el. Az idén a tőkés exportjuk kismértékű növelését tervezik. Újabb NSZK-beli megrendelőik is vannak. A pillanatban az exportkapacitásuk 78 százaléka lekötött. 1987-ben folytatják a gépi rekonstrukciót és a korábban sikeresen bevezetett új munkaszervezési eljárás eredményeinek megtartására törekednek. A közeljövőben néhány, lízing keretében kapott gyors varrógépet állítanak munkába. Egy-egy munkafolyamat elvégzésére speciális gépeket alkalmaznak. Komplex érdekeltségi rendszert vezetnek be, melyben a középvezető és a munkás fokozottan érdekelt a termékek jó minőségű és takarékos előállításában, valamint a megfelelő munkafegyelem megvalósításában. Mindebben egy hazai szervező vállalat is segít. 1987-ben a teljesítményelszámolásban, a raktári nyilvántartásban egyre szélesebb körűen alkalmazzák a számítógépeket. A Divatruházati Vállalat férfi és női mérték utáni ruhákat, valamint egyenruhákat készítő leányvállalata is jó évet zárt. VÖRÖS OKTÓBER FÉRFIRUHAGYÁR, JENEI SÁNDOR IGAZGATÓ: A VOR-nál dolgozók 40 százaléka 20 éven aluli. A VOR — a gondok ellenére — jó évet tud maga mögött. Azonban a nyíregyházi gyár eredményei elmaradtak a várakozásoktól, a termelésük 8 százalékkal kisebb a tervezettnél. Ebben az is szerepet játszik, hogy sokszor sem belföldi alapanyagot, sem különböző kellékeket nem kapott időben, s ez kedvezőtlenül hatott a munkavégzés hatékonyságára. Tetézte a gondokat a jelentős (40 százalékos) fluktuáció, amit a dolgozók létszámának 30 fős csökkenése is kísért. A VOR nyíregyházi gyára az 1986. évi termelésének egyötödét értékesítette a hazai piacon, a negyedrészét a szocialista, s több mint a felét még a tőkés országokban, elsősorban az USA-ban, de az általa gyártott férfiöltönyök eljutnak Hollandiába, Franciaországba és Belgiumba is. A múlt évben minőségi reklamációt nem kaptak és az árukat is sikerült a megrendelőhöz időben eljuttatni. A gyár 1987-ben várhatóan belföldön kevesebb cikket ad el, a tőkés exportot viszont fokozni szeretnék. A tőkés export zöme bérmunka, kisebb részben saját anyagot. A termékeik keresettek. Az idén az elmúlt év tapasztalatai alapján a gyakoribb termékváltásnál — az átállásnál — jelentkező termeléskieséseket jelentősen csökkenteni kívánja. Ezt előmozdítandó új termelési folyamatszervezést terveznek bevezetni. VOR: VÁSÁROSNAMÉNYI GYÁRA, MATOLCSI IMRE IGAZGATÓ: — A fiatalok ifjúsági munkaversenyt kezdeményeztek. A négy KISZ-alapszervezet eredményeit negyedévenként értékelik. A múlt évben a korábbiakhoz képest önállóbban gazdálkodhatott a VOR vásárosnaményi gyára. Az üzem teljesítette termelési tervét. 245 millió forint termelési értéket produkált. Első ízben 1986-ban az Egyesült Államokba nadrágokat, Franciaországba meg öltönyöket exportált, ami a kollektívát nehéz feladatok elé állította. E cikkeket összesen mintegy 10 millió forint értékben bérmunkában készítették. A kapacitásuk 70 százalékát a Szovjetunió köti le. Az idén a VOR vásárosnaményi gyárának termelése három százalékkal nő. Az egész évi kapacitása lekötött, a termékeinek 70 százalékát exportálja. Vásárosnaményban van elegendő munkaerő. (csetényi) Előtted a pálya December közepétől tekinthető meg a 142. sz. ipari szakmunkásképző intézet pályaválasztási kiállítása Fehérgyarmaton. A jelentős beruházásokat végző szakmunkásképző a lányokat a női ruhakészítő és kötő- hurkolóipari konfekciós szakmákba várja, de jut diákotthoni elhelyezés a fiúknak is, akiket főleg a vasas szakmákban várnak. Hallgatom Szepesi Sándorné vallomását a munka, a szakma szeretetéről, s közben azon töprengek: nem tudom, hogy e honban melyik nagyobb kockázat? Bízni egy nőben, hogy képes lesz olyan poszton bizonyítani, amely „férfit” kíván vagy vállalni a veszélyt, amely ezzel jár? Ez az alig harminc esztendős őszinte lélek, racionális lény, gondolkodó asszony az országban egyedüliként tölti be egy húsipari vállalatnál a fontos felvásárlási osztályvezetői tisztet. Nem várta, meglepte Állattenyésztési üzemmérnöki diplomája van, s rettentő munkaszeretete. S, hogy helytálljon, beiratkozott az agráregyetemre. Izgalom ül az arcán. Vizsgaidőszak van, s mint mondja, már négy vizsgán sikeresen túl van. S mindez a munka, a család, a gyerek mellett. Éjszakai túlórázással, dupla műszakkal, gyerekneveléssel küzdi végig. Szepesiné 1986. augusztus elsején került a felvásárlási osztályvezetői posztra. Nem várta, meglepte, de mint mindent ezt is teljes szívvel-lélekkel tudja csak végezni. — Nem volt idegen, hiszen a vállalatnál kezdtem a pályát előadóként. Pályázat útján kerültem a húsiparhoz. Szükség volt egy állattenyésztési üzemmérnökre. Akkor én Hódmezővásárhelyen a főiskola aulájában pillantottam meg az írást. Levelet írtam a személyzeti osztályra. Válaszoltak: „Jelentkezzen, személyesen is szeretnénk megismerni” — írták. Nagyon jólesett a közvetlen hang. — emlékezik a pályakezdésre És Marika amikor itthon járt, be-belátogatott Csákányinéhoz a személyzeti osztályra. — Olyan bensőséges lett a kapcsolatunk, hogy míg el nem végeztem a főiskolát rendszeresen leveleztünk. Én beszámoltam a vizsgáimról, gondjaimról. Végig figyelemmel kísérték életem, tanulásom. S ez igen jólesett. 1978-ban friss diplomásként lett gyakornok otthon Kisvárdán, a kirendeltségen. — Valójában Berecz Béla tanított be a szakmába, bár akkor még nem ő volt a kirendeltség vezetője — mondja. Magasabb posztra És csodák-csodája egyhónapi mélyvízi merülés után magasabb posztra szólították. Kevés volt a szakember, szükség volt Marika munkájára, s így lett a Amihez kevés vállalat termeltetési és felvásárlási főosztályán előadó. Korai volt? Gyors karriernek számított? „Befürdik? Megbukik? Felemelkedik? Segítik? Gáncsolják?” Megannyi kétely. — Nem tagadom sokat sírtam, mert az új beosztás távol esett a szakmámtól. Rádöbbentem, hogy e beosztásban más a nyelvezet. Levelezést kellett tanulnom és sok-sok mást, olyan dolgokat, amelyeket a főiskolán nem tanítottak. S bizony szükség volt két-három hónapra míg felismertem magam és sikeresen végeztem a vemhes koca kihelyezési akciót. Makacs kitartással, rettentő szorgalommal és akarással bizonyított. Szervezte a megyében a vágómarha termeltetést, segítette a kistermelők részére szervezett akciók sikerét és sok-sok mindent. — Nem, ide nem volt elég a diploma — vallja. Bizonyos adottságra, képességre van szükség, mert a diplomával nem lehetett megélni. Fontos a szakmai felkészültség? Persze. Ez természetes, de az emberekkel a hangnem a kontaktusteremtés legalább annyira lényeges. S a vállalati elkötelezettség, az érdekképviselet sem mellőzhető. És ami, talán a legfontosabb: amit az ember csinál szeresse. Örüljön bejönni a vállalathoz, az övéi, a beosztottjai, a munkatársai közé. — mondja. S ez Marika életeleme. Hit vár a jövőtől? — Úgy érzem megtaláltam életem célját. Nagyon szeretem a munkám. Nem panaszkodom, mert elismernek anyagilag erkölcsileg is. Harminckilenc munkatársam van. Kenyér, tej, hús. S akik erről gondoskodnak, azok megbecsülést érdemelnek. Bizonyára nem tévedek, ha vallom: a megyében az egyik legfelelősségteljesebb beosztásban dolgozik e törékeny nő. Sokrétű munkát végez. Vállain nyugszik a vágóállatok időbeni beérkezésének szervezése. Úgy, hogy a vállalat vágóhídja állandóan dolgozzon. Feladata a társvállalatokkal a kapcsolatteremtés, az élő export biztosítása, s a vágások utáni minősítés. Lényegében egy megye húsellátásának a gondját viseli felelősséggel. Szerencsénkre! V Marika pályázata a diploma... — Nagyon szeretem ezt a munkát. Amit rám bíznak, igyekszem lelkiismeretesen elvégezni. Szeretem a munkatársaimat, valamennyivel baráti viszonyban vagyok. S ez itt elképzelhetetlen másképpen. Bízom bennük. Nyugodt vagyok akkor is, ha nem vagyok benn. Tudom, hogy nem csalódom bennük. Marika egy gyermek édesanyja. Gábor most kétéves. Férje a vállalatnál villanyszerelő. Valóban jól érzik magukat a vállalatnál. — Mit vár a jövőtől? — kockáztatom meg a kérdést az önállóságra utalva. Nyugodt, megfontolt. — Azt várom és igénylem is, hogy mindenki még jobban dolgozzon. Nincs okunk pesszimizmusra, elkeseredésre. S ha valamennyien képességeink szerint cselekszünk, nem marad el a siker. Én bízom az osztályomban. Ha kell, s bizony előfordult! — ha a lakosság érdeke, a megye ellátása úgy kívánja, éjszaka is megszerezzük a sertést, a marhát. Nem lehet fennakadás az ellátásban egy pillanatra sem. Higgyünk Marikának! Farkas Kálmán Vannak látszólag egymástól távol eső dolgok, melyek, ha gondolkodunk, mégis nagyon közel esnek egymáshoz. Az egyik ilyen hír, amely nagyon tetszett, a közelmúltban hangzott el. Arról szólt, hogy a történelem oktatását új alapokra helyezik, szemléletet kívánnak alakítani, egy-egy korszak úgy kerül majd a tankönyvbe, hogy arról átfogó, mély ismeretet kapjon a fiatal. Mondhatnék egyszerűbben: életszerűvé, hatékonnyá, lelkesítővé és példát adóvá válik a história, kilép a száraz tudomány szférájából, valóban segít majd abban, hogy itthon érezhessük magunkat a hazában. A másik hír nem kevésbé érdekes. Arról tudósít, hogy Tiszabecsen a falu fiataljai és az idősebb nemzedék is, konok elszántsággal küzd azért, hogy Rákóczi első győztes csatájának színhelyén, a Bajnok-réten, méltó emlékhelyet alakítsanak ki. Jó partnerre akadtak, a térség országgyűlési képviselője levéllel fordul a művelődési miniszterhez, aki egyben a kuruc kor ismert kutatója is. Ha gondosan olvassuk egymás után a két információt, kiderül azonnal, nagyon is közel esik a tudományos tankönyvírók törekvése és a tiszabecsiek szándéka. Mindketten egyet akarnak, azt, hogy a magyar történelem, a magyar múlt ma is ható tényező legyen. Hogy legyen miből erőt meríteni a mai küzdelemhez, hogy adassék lehetőség arra, ki-ki megértse azt, hogy a nemzet históriájának régvolt eseményei is tartalmaznak tanulságokat. Múlt nélkül nincsen jelen, de nincsen jövő se. Ha nem tesszük okosan mérlegre értékeinket, ha nem látjuk, miként volt lehetséges felemelkedni bukott helyzetekből, ha merünk szembenézni azzal, hogy a régi hősök, mind emberek, miként vállaltak áldozatot, akkor aligha tudjuk saját, mai erőnket okosan hasznosítani. Úgy vélem, ha mindenfelé a megyében a fiatalok vállalják, hogy felkutatják a múlt emlékeit, ha tesznek azért, hogy a hős eszménye ma is ható legyen, ha megfelelő emléket állítanak mindennek és mindenkinek, aki ezerszáz esztendőnk alatt önös érdeke elé helyezte népe érdekét, akkor igazán jó ügy indulhat tódító útra. Mert beszélhetünk nemzeti identitásról, szónokolhatunk hazaszeretetről. Marcangolhatjuk magunkat, siratva vesztett csatákat. De mindez aligha vezet a célhoz. Ha elfogadjuk, s miért ne tennénk, amit Tamási Áron mondott, miszerint avégett vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, akkor csak a biztos történelmi talajba kapaszkodás, a jelen küzdelme és a jövő iránti hit hozhat sikert. Erre az a történelem tanít, melyet jobban kell megtanulnunk. (burget) Történelmi lecke