Szabolcsi Ifjúság, 1988 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Aki sohasem siránkozik „Egyenesbe jöttünk...” A titkot közreadja Kovács István Nehezen hinné el a fényképet megtekintő olvasó, hogy Kovács István, (akiről a felvétel ké­szült), 3 gyerekes családapa. A Mezőgép baktalórántházi gyár­egysége fiatal gépésze azonban jól össze tudta egyeztetni a csa­lád és az üzem dolgait. „Vonzódtam a szakmához” — Debrecenben a Mechwart­­ban végeztem. Középfokú gé­pészként váltunk el az iskolától. Debrecenben lettem KISZ-tag, s a vezetőségbe is beválasztot­tak. Más volt Baktalórántházán, mint az iskola falai között. Gondot jelentett az előítélet is. Valahogy úgy alakult, hogy a Szakközepesek többsége nem szerette a szakmunkát, így ért­hető, hogy jobban bíztak a szak­munkásképzőből érkezett fiata­lokban. Én az első perctől kezd­ve vonzódtam a szakmámhoz, szívesen töltöttem a szabad­időm is olyan barkácsolással, mely a vasas szakmával kap­csolatos. — Az én életemből sem hi­ányzott a katonaság. Amikor le­szereltem, ide jöttem vissza. Időközben megnősültem. Va­jára költöztünk anyósomék­­hoz. Megkezdtük a takarékos­kodást, s természetesen a több­let munkák végzését. Ez nem jelentette, hogy bármilyen kö­zösségi munkából kihúztam vol­na magam. Éveken át kerékpár­ral, majd a Mezőgép buszával jártam — járok — a munkahely­re. Igyekeztem mindig eleget tenni megbízatásaimnak. A va­sas szakszervezetnek már a ta­nulóévek idején tagja lettem. Vezetőségi tagként dolgozhat­tam itt is. Újabb poszton — Soha nem törekedtem ar­ra, hogy „funkcis” legyek. Az viszont jólesett, ha feladatokat bíztak rám, — s azokat sikerült jól megoldanom. A szakközép­­iskolában tanultakat jól hasz­nosíthattam diszpécserként. Hi­szem, mozgalmi tapasztalataim alapján bíztak meg a lakatos, majd a komplettírozó csoport vezetésével. Ha úgy hozta a sors, még a festők is az én cso­portomba kerültek. Nem volt gondom akkor sem, amikor a gmk-ba szerettem volna belép­ni. Az elmúlt időszakokban munka is volt. Kétszáznyian vagyunk a gyáregységnél. A 27 milliós eredmény azt igazolja, mások is komolyan akartak dol­gozni . Volt úgy, hogy napok alatt kellett teljesen új feladatokat megoldani. Sokat jelent nekünk is a szovjet export. Ez leköti a kapacitásunkat, s mint tapasz­taljuk , jövedelmező is. Nagy reményt fűzünk ahhoz az új él­­hajlító géphez, melyet a diós­győriek gyártottak. Ez az élhaj­lító munkát is ad, s elmélyíti a társ gyáregységekkel is a kap­csolatot. Úgy tudom a Grieser­­cég meg volt velünk elégedve, s a nyugatnémetek 1988-ban is vevők az általunk gyártott mar­kolókra. Ezekről a dolgokról valamennyi párttag, KISZ- és szakszervezi tag tud, s igyek­szik megtenni a maga dolgát. Csak így léphetünk. Műhelysarok — otthon — Így van ez otthon is. Mó­nika, Zsolt és Anikó, a három gyerekünk megköveteli a magá­ét. Önálló lakás is kellett. Csak az a fiatal tudja ezt értékelni, aki szintén így, a két keze mun­kájával teremtette meg ottho­nát. Sok gmk-zás, no meg ubor­­kázás, s takarékosság kellett ahhoz, hogy elmondhassuk, úgy ahogy egyenesbe jöttünk. Egy évvel ezelőtt tudtunk ven­ni egy használt Wartburgot. Na­gyon nagy becsben van — so­kat dolgoztunk érte. Otthon, va­jai lakásunkban is van egy mű­helysarok, ahol barkácsolhatok. Szeretem a szakmám, szeretem a munkahelyem — jól érzem magam a gyáregységben. Kovács István csoportvezető miniszteri kiváló kitüntetést ka­pott a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója al­kalmából. Kovács István Szerelés előtt a váz Indulhat az export Egy rendhagyó ifjúsági parlamentről Elmozdulás a holtpontról Rendhagyó ifjúsági parla­mentest szervezett a Fogyasz­tási Szövetkezetek Szabolcs- Szatmár megyei Szövetségé­nek takarékszövetkezeti tit­kársága. A Nyírség 19 taka­­rékszövekezeténél dolgozó 149 fiatalnak összevont parlamen­tet tartottak Nyíregyházán. Átlag feletti béremelés — Tulajdonképpen már ha­gyománya van nálunk az ös­­­szevont ifjúsági parlament­nek, hiszen a legutóbbi már a harmadik volt — mondta ér­deklődésünkre dr. Fazekas Sándor, a MÉSZÖV takarék­szövetkezeti titkárságának ve­zetője. — Az összevonásra az­ért van szükség, mert egy-egy takarékszövetkezetnél viszony­lag kevés a 30 éven aluliak száma, így nem lenne értelme a külön-külön tanácskozás­nak. Az egyedüli kivételt a Rakamazi Takarékszövetkezet jelenti, ahol természetesen tartottak is parlamentet, de attól függetlenül, a mi tanács­kozásunkra is delegálták kül­dötteiket. — A mostani, harmadik if­júsági parlamentünkön a Ta­karékszövetkezetek Választ­mányának megyei elnöke, Kiss Sándorné számolt be a szövetkezetek 1984-’87. évi if­júságpolitikai munkájáról, az ifjúsági törvény végrehajtásá­ra készült intézkedési terv megvalósításáról. A résztve­vők véleménye egyöntetű volt: valamennyi szövetkezet siker­rel teljesítette feladatát­ . A pályakezdők munkáját, beilleszkedését mindenütt megfelelően segítik. Az idő­sebb dolgozók közül patroná­­lókat jelölnek ki, akik aztán partnerek a gondok közös megoldásában. A fiatalok alapbére, jövedelme, végzett munkájukkal arányosan kerül megállapításra. Az átlagot meghaladó teljesítményeket veszik, s ilyen esetekben rend­szeres a jutalmazás. — Az utóbbi három évben takarékszövetkezeteink ki­magasló eredményeket értek el, így a népgazdasági átlagot jóval meghaladó béremelést tudtak végrehajtani. A bér­­fejlesztés természetesen a fia­taloknál is érvényesült. A lakás, a számítógép és a szabadidő — Ha már itt tartunk: a fiatalok munkájáról a legna­gyobb elismeréssel szólhatok. A 149 ifjú dolgozó döntő többsége becsületesen eleget tesz feladatainak, sikeresen hozzájárul a tervben megfo­galmazott célok megvalósítá­sához. S ebből adódik egy gond is: még az egyébként szerény lehetőségeket sem használják ki mindenütt az erkölcsi elismerésekre. Az utóbbi három évben például csak két takarékszövetkezet­nél — a porcsalmainál és a rakamazinál — kaptak kitün­tetést a fiatalok... — Az oktatásban és tovább­képzésben ugyancsak minden támogatást megkapnak a 30 éven aluliak, ösztönzik őket a tanulásra, továbbtanulásra, és természetesen a költ­ségeket is átvállalják a szövetkezetek. Tudatosabbá, tervszerűbbé is vált ez a mun­ka, úgy szakmai, mint a poli­tikai képzésnél. Ugyanakkor azt is önkritikusan el kell mondani, hogy az ösztöndíjas megoldással még nem kellő számban élnek! Pedig erre a káderutánpótlás érdekében nagy szükség lenne, főleg a felsőfokú intézményekben ta­nulók között. — Előbbre lépés történt a fiatal vezetők és tisztségvise­lők számának növelésében. A választások során többen ke­rültek a különböző vezető tes­tületekbe. Pontosabban: 7 szö­vetkezetnél 11 ifjú dolgozó kapott megbízást vezetői teen­dők ellátására. — Ugyancsak elmozdultunk a holtpontról a lakásépítési alapképzést illetően. Az utób­bi két évben már négy helyen képeztek alapot a lakásépítés támogatására, több mint fél millió forint összegben. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szö­vetkezetek korábban nem ad­­­tak segítséget fiatal dolgozóik lakásgondjának megoldásához. Segítették őket kölcsönökkel, valamint azok kamat- és ke­zelési költségeinek kedvezmé­nyeivel. Hitelt adtak lakásvá­sárláshoz, sőt felújításhoz is, s a kölcsönök visszafizetésére hosszabb időt határoztak meg a szokásosnál. — A munkakörülmények ja­vítására nagy gondot fordítot­tak a szövetkezetek. Mind a 19 áttért a gépi könyvelésre, sőt a többség már rendelkezik számítógépekkel is, amelyek munkába állítása megkezdő­dött. Az üzletházak mindenütt korszerűek, hosszú távon jó körülményeket teremtenek a munkavégzéshez.­­ A szabadidő hasznos el­töltését a szervezésen túl, anyagilag is támogatják a ta­karékszövetkezetek. Az ifjú­ságpolitikai, a jóléti és a kul­turális alapjukból az utóbbi három évben több, mint 1,2 millió forintot fordítottak kul­turális, sport, és üdülési cé­lokra. Az utóbbit illetően öröm, hogy ma már három szövetkezet, a nagyecsedi, a rakamazi és a tiszavasvári sa­ját üdülővel is rendelkezik. Több pénzt ifjúságpolitikai célra — Az ifjúsági törvény vég­rehajtását a szövetkezetek igazgatósága mindenütt figye­lemmel kíséri. Évente lega­lább egy alkalommal a testü­let értékeli a végzett munkát és meghatározza a további tennivalókat. — A legutóbbi összevont parlamenten egyébként az 1988-1990. közötti időszakra intézkedési terv készült az if­júságpolitikai munka színvo­nalának további javítására Megfogalmazódtak az oktatás, a továbbképzés feladatai, a pályakezdők támogatásának módjai, az élet- és munkakö­rülmények — ideértve a la­kásgondok megoldásának le­hetőségeit — további javítá­sának tennivalóit. A határo­zatban hangsúlyt kapott még a jól dolgozók nagyobb erköl­csi megbecsülésének fontossá­ga, az üdülési lehetőségek fo­kozása, az ifjúságpolitikai alap összegének emelése is — mondta befejezésül dr. Faze­kas Sándor, titkárságvezető. (b­d)

Next