Szabolcsi Vízmű, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Amatőr képzőművészek kiállítása a szocialista brigádoknak December 10—20. között három amatőr képzőművész kiállítását tekinthették meg dolgozóink a vállalat központjában. A kiállí­tást a városi képzőművészeti stú­dió és a vállalat művelődési bi­zottsága a szocialista brigádok­nak ajánlotta megtekintésre. kiállítást Horváth János festőmű­­­vész, főiskolai tanár nyitotta meg. Részletek e megnyitóbe­szédből : „Közművelődéspolitikánk egyik feladata az alkotni vágyó állam­polgárok alkotóigényeinek fel­színre hozása, azok rögzítése. Az amatőrmozgalom erősödése a művészeti területeken egyre több ember számára teszi lehet­ségessé képességeinek bemutatá­sát. Ez nemcsak az önmutogatást szolgálja, hanem egyúttal lehető­séget ad a szabad­idő kulturált el­töltésére. Szabó János, Péter Mihály, dr. Vikár István napi munkája mellett évtizedek óta a képzőmű­vészet nyelvét tanulja. Lanka­datlan szorgalommal, egyre igé­nyesebb műhelymunkával a kép­alakítás szép példáihoz jutottak. A tárlaton elmesélik élményei­ket, belső szorongásaikat, véle­ményüket a világról. Szabó János bácsi 77 évével a legromantikusabb. Képei a fal­vak részleteinek formailag hite­les, ugyanakkor hangulatilag ízes megfogalmazása. Képfelületeinek megmívelése a festékanyag kife­jező lehetőségeinek keresésére utal. Kompozíciói érett feszült­ségről tanúskodnak. Péter Mihály: rajzaival a hét­köznap embereiről mesél. Grafi­kai lapjainak erénye a hiteles­ség. Dr. Vikár István: festménye a modern művészet tanulságainak felhasználását tükrözi. Dekora­­tivitásra törekvése mellett igyek­szik harmonikus, célszerű szín­összhangot teremteni. Horváth János főiskolai tanár Szabó János élményeit mondja el. A Vásárhelyi Pál Vízügyi Szakközépiskola életéről Megtisztelő számunkra, hogy üzemi lapjuk hasábjain köszönt­hetjük a Szavicsav dolgozóit, ve­zetőit. E lehetőség iskolánk és a vállalat régi, tartalmas kapcso­latából adódik, amelyet erősíte­nek ott dolgozó öregdiákjaink, s az iskolánk levelező tagozatán tanuló vállalati dolgozók. Erősí­ti a közös cél, a szakágazat előtt álló feladatok megvalósítása. En­nek érdekében évenként rögzíti az együttműködést szocialista szerződésben az állami és moz­galmi vezetés, s a KISZ-szerve­­zetek, fiatalok is munkálkodnak a közös célok megvalósításán. Iskolai feladataink sokrétűek. Az elmúlt tanév volt a tizedik iskolánk történetében, s szép eredményeket összegezhetünk, magasépítő, mélyépítő és vízügyi ágazaton egyaránt. A szakmai tanulmányi versenyeken 1974-től 11 tanuló volt olyan eredményes, hogy felvételi nélkül vették fel egyetemre, s a jelentkezőknek 60—70 százaléka elkezdhette ta­nulmányait felsőfokon. A mun­kába álló diáktársainkról többet tudnak mostani munkatársaik. Nem ismeretlenként kerülnek a vállalathoz. gyakorlatokon A nyári szakmai lehetőséget ke­resnek az ismerkedésre, ottani munkálkodásra. Három tanuló élt a lehetőséggel ösztöndíj szer­ződés vonatkozásában, s törek­szik megfelelni a tanulmányi feltételeknek, ismerkedik a vál­lalat életével. Levelező tagoza­tunk vízügyis osztályaiban je­lenleg húszan tanulnak a vállalat dolgozói közül, s a nappali tago­zaton is vannak olyanok, akik­nek szülei a vállalat dolgozói. Most az új tanévre való beis­kolázás időszakában vagyunk. Bizonyára érdekli azokat a dol­gozókat, akiknek gyermeke az általános iskola befejezéséhez közeledik, hogy milyen a felvétel iskolánkban. Szakközépiskola az építőipari és vízügyi szakközép­­iskolánk, középfokú képzési cél­lal. Ez azt jelenti, hogy végzett növendékeink érettségi bizonyít­ványt szereznek, s szakközépis­kolai érettségi bizonyítványt, melynek birtokában két év szak­mai gyakorlat után technikusi vizsgát tehetnek. Magasépítő, mélyépítő, vízügyi szakon isko­lázunk be egy-egy osztályt. (Haj­­dú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéből). Döntően fiúkat, így osztályonként csak 6—8 kislány nyer felvételt. Matematikából, fi­zikából és rajzból oldanak meg feladatokat a jelentkezők, s elért eredményeik alapján dönt felvé­telükről a vizsgabizottság. A vállalat személyzeti osztályán kapcsolataink révén pontos tájé­koztatást tudnak adni, de isko­lánkban is szívesen látjuk az ér­deklődő szülőket, fiatalokat. Bí­zunk abban, hogy akik fejlődő kapcsolatunk kibontakozásán fá­radoznak, öregdiákjaink is szíve­sen adnak tájékoztatást, segítsé­get. A KISZ-bizottság, s az isko­la Radnóti KISZ-alapszervezete között politikai, sport-, kulturális együttműködés él, ami jól szol­gálja a vállalat életének, mun­kájának megismerését. Ez évi szép eredményeinkről többször beszámolt a Diákélet, iskolai KISZ-szervezetünk újságja. Ifjú­ságunk készül hivatására, a fel­nőtt életre. Reméljük, hogy a to­vábbiakban is sikerül a kapcso­lat ápolása, tartalmas megvalósí­tása, s ennek révén törés nélkül, fiatalos lendülettel állnak majd munkába a végzősök. Köszöntjük mindazokat, akik ebben segítenek bennünket! Bol­dog új évet kívánva köszöntjük a Szavicsav dolgozó kollektívá­ját! Hódi Gábor és Gaál Miklós Vásárhelyi Pál szakközépiskola A Vízmű II. Szocialista Brigád bemutatkozik Betelt a brigádnaplónk. Nem is csoda, hiszen 1973., október 1. a megalakulás kelte. „Nyíregy­háza város vízellátása nagy fel­adatot jelent Vállalatunknak ... Saját beruházásban végzi a II. vízmű építési munkáit... Ezek a tények vezették osztályunk dol­gozóit arra az elhatározásra, hogy e szép, de igen nagy fel­adat megoldására szocialista bri­gádot hozzanak létre ...” — ol­vashatjuk az eredeti bejegyzést. Hat éve valóban ez az egyik legfontosabb feladata a brigád tagjainak. Hadd álljon itt mindjárt e fő­­feladat értékelése is. A hét kivi­telezővel, három külföldi és vagy tíz belföldi szállítóval megvaló­suló fontos közműberuházás ideiglenes üzemindítása 1974. augusztus 5-én volt. Jóval a ter­vezett időpont előtt már vizet adott a városnak. Az első ütem 1976-ban — kis késéssel és műszaki problémákkal — zárult, de egyidejűleg már megkezdő­dött a második fejlesztési ütem tervezése, 1977-ben pedig a kivi­telezése is. 1979. november 27.: Nyírteleken már 22 vízműkút és a teljes technológiai sor üzemel. A város vízellátása — a rohamos növekedés ellenére — körülbelül két évre ismét biztosítva van! Pedig az elmúlt hat év alatt de sok változás történt. Az alapí­tó tagok közül csak a jelenlegi brigádvezető és Komolai Pista bácsi van most is közöttünk. A brigádnévsor már 41 tagot, volt tagot tartalmaz. Jelenlegi lét­számunk 14 fő. Átszervezések, személycserék bőségesen előfor­dultak. S ezt a brigádmunka fo­lyamatosságára is rányomta a bélyegét. Az 1975-ben elnyert „Szocialista” címet 1976-ban bri­gádzászló követte, 1977-ben is­mét csak „oklevél”, majd az 1977. július 1-i átszervezést kö­vetően 1978-ban nem lehetett a brigádmunkát értékelni. Ez év­ben ismét „zászlósak” lettünk. Talán most sikerül még előbbre lépnünk ... Mert a brigádmun­ka a hármas jelszó szellemében jelentősen megerősödött. Nem csak a közös munkafeladat kap­csol össze. A két osztály (beru­házási és a tervosztály) nem sok közös feladatot lát el. Szükséges viszont az, hogy gyakran konzul­táljunk gazdaságpolitikai, válla­lati gazdasági ügyekben. A kö­zös kulturális érdeklődési kör, a közös tanulás (terv-beruházói tanfolyamon), meg a brigádki­rándulások, társadalmi munkák erősítették meg az összhangot, ami már nemcsak hagyomány, hanem a munkát is segíti, a munkalégkört javítja. Vállalásainkban, melyeket brigádgyűléseinken vitatunk meg, tükröződik ez a kettősség és összhang. A sajátos beruházá­si és tervmunkavállalások mel­lett a társadalmi munkában, óvodapatronálásban, kultúrmun­­kában közös, tanulásban, önkép­zésben egyéni felajánlások szü­lettek. Ketten például tavaly fejezték be szaktanfolyami ta­nulmányaikat, két másik munka­társunk most fogja megkezdeni. A különféle szemináriumoknak mindig van közülünk hallgatója, előadója. Szerteágazó munkafeladatain­kat, vállalásaink teljesítését min­den részletében igen terjedelmes lenne ismertetni. A tervstatiszti­kai munka eredményeként na­gyot javult a vezetők, középve­­zetők informáltsága. A gazdasá­gi eredményeink jó alakulásában bizonyára fontos szerepe van an­nak, hogy megalapozott gazdasá­gi döntések születhettek. Beru­házási munkánkat a tanácsok, a fogyasztók is megérzik, eredmé­nyeit elismerik. Az elmúlt két évben a teljesítések tervszerűsé­ge kiemelkedően jó volt. Ami azt is bizonyítja, hogy nemcsak bri­gádon belül, de a vállalat többi osztályaival és az idegen szállí­tókkal, kivitelezőkkel is erősít­jük, szélesítjük kapcsolatainkat. Nehézségeink főként a fejlesz­tések anyagi előfeltételeivel van­nak. A tanácsi pénzeszközök sze­rény lehetőségei messze nincse­nek arányban a vízellátás, és főként a szennyvíztisztítás iránti — ma már természetes — növek­vő igényekkel. Nagy tere van itt a takarékosabb megoldások keresésének. Nem véletlen tehát, hogy rendszeresen újítók is van­nak közöttünk. Brigádunk, osztályaink mun­kájának nagy elismeréseként ér­tékelte minden brigádtag, hogy november 7-én két munkatár­sunk kapott OVH-kitüntetést, il­letve -dicséretet. Ez további jó munkára ösztönöz valamennyi­ünket. Ami most, az ötödik öt­éves terv záróévében, a követ­kező előkészítése végett valóban nagyon szükséges. Béres Imre brigádvezető Egy bírósági és egy fegyelmi ügy margójára Gyurkovics István 1977. febru­árjától 1979 februárjáig volt a vállalat nyírteleki II. számú víz­műtelepének vezetője. 1978 őszén feljelentés alapján a rendőrség helyszíni nyomozás során mint­egy 50 ezer forint értékű vállala­ti anyagot foglalt le, részben Gyurkovics lakásán, részben pe­dig a telep kapcsolótermének ká­belfolyosójában, aknába rejtve. Ezeket az anyagokat Gyurkovics a leltározás alól kivonta. A bűn­vádi eljárás megindult. Időközben azonban a telepve­zető ellen a vállalatnak fegyelmi eljárást is kellett indítania egyéb szabálytalanságok miatt. Gyur­kovics ugyanis beosztásával vis­­­szaélve rendszeresen magáncél­ra használta a rendelkezése alatt álló kis tehergépjárművet. 1979 januárjában pedig a telep dolgo­zóinak béremelését önkényesen úgy hajtotta végre, hogy a szak­­szervezeti bizalmi távollétében annak nevét a bérfejlesztési ja­vaslatra aláhamisította. A válla­lat műszaki igazgatóhelyettese ezen vétségekért 1979. február 26-án „alacsonyabb munkakörbe való áthelyezés” fegyelmi bünte­téssel sújtotta. A fegyelmi ha­tározat indokolásában többek között ez olvasható: „A fegyelmi büntetés kiszabását indokolta az a körülmény, hogy Gyurkovics rendszeresen és sorozatosan vis­­­szaélt telepvezetői beosztásával is. Egyértelműen megállapítható, hogy beosztásához méltatlan ma­gatartást tanúsított, végered­ményben nem felettesei, hanem a saját maga által önkényesen megszabott munkaköri és erköl­csi normák szerint látta el a gondjaira bízott vízműtelep ve­­­zetését. Súlyosbító körülmény­ként értékeltem a fegyelmi bün­tetés kiszabásakor az effajta kö­telezettségszegések rendkívül sú­lyos társadalmi veszélyességét a vállalat dolgozóira, a szocialista munkaerkölcsre demoralizáló hatását.” Az 1978 őszén Gyurkovics el­len megindult bűnügyi eljárás 1979. október 30-án zárult le a Nyíregyházi Járásbíróság ítéle­tével, mely ítélet a nyolc hónapi — két év vádlottat próba­időre felfüggesztett — szabad­ságvesztéssel sújtotta, továbbá 904 forint kár és a bűnügyi költ­ségek megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerős. 1979. október 25-én a vállalat igazgatója Kovács Pál nyíregy­házi műhelygépkocsi-vezetőt kénytelen volt fegyelmi úton el­bocsátani ismételt munkaidő alatti italozásért. Kovács Pál 1978 szeptemberé­ben részesült első ízben „szigo­rú megrovás” fegyelmi bünte­tésben, mivel munkaidő alatt it­tas állapotban találták. 1979. feb­ruárjában egy személygépkocsi­ban okozott kárt a vállalati köz­pont előtt. Ezt követte október­ben a harmadik eset. Az elbocsá­tást kimondó fegyelmi határozat jogerős. Idézem a határozat indokolá­sának néhány sorát: „vétkes ma­gatartása a vállalatra nézve és a társadalomra nézve is igen ve­szélyes. Ittas állapotban a vál­lalat eszközállományában is nagy kár keletkezhetett volna, de sa­ját és dolgozótársai testi épségét is veszélynek tette ki. Az »ittas állapot« munkahelyen — társa­dalmi veszélyessége miatt is — semmilyen körülmények között sem tűrhető el.”. A társadalmi tulajdon védel­me és az alkoholizmus elleni küzdelem két olyan terület, ahol csak következetes szigorral lehet eredményt elérni. Az ismertetett két esetből vállalatunk dolgozói levonhatják a szükséges követ­keztetéseket. De ezen a két veszélyes terüle­ten országos szinten is megtör­tént a tapasztalatok felmérése és a tanulságok leszűrése. Ezt rea­lizálta a napokban az a törvény­­erejű rendelet, amely a Munka Törvénykönyvét módosította. A társadalmi tulajdon fokozott vé­delme indokolta az eddigieknél differenciáltabb, de egyszerűbb felelősségrevonási lehetőséget, gondatlan károkozáskor. Ezért a dolgozó az eddigi 15 százalék he­lyett a jövőben havi átlagkerese­tének 50 százalékáig tehető fele­lőssé. A kirívóan súlyos gondat­lansággal, illetve gondatlan bűn­­cselekménnyel okozott kárért pe­dig ezentúl 6 havi­­ átlagkereset erejéig szabható ki a kártérítés, beosztásra tekintet nélkül. Leg­gyakoribb eset az alkoholos be­folyásoltság hatása alatti fegye­lemsértés. Ezek csökkentése vár­ható attól a szabálytól, amely szerint a károkozáskor ittas ál­lapotban volt dolgozóval szem­ben kiszabható kártérítés — mi­ként a szándékos károkozás ese­tében — általában nem mérsé­kelhető. Ezen új rendelkezések 1980. ja­nuár 1. napjával léptek hatályba. Dr. Horváth Sándor jogi osztályvezető

Next