Szabolcsi Vízmű, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Jeszenszki István: — Milyen nagyságrendű lét­számcsökkentést tervez a váll­­atvezetés 1989-re? — A vállalatvezetés 1989-re körülbelül 50—80 fő létszám­­csökkentést tervez. Ez csa­k ter­vezett szám, mivel még nincs végleges, teljesen kialakult terv ezzel kapcsolatban. Azt fontos hangsúlyoznom, hogy ezt a lét­számcsökkentést elsősorban bel­ső átszervezésekkel akarjuk megoldani úgy, hogy a kilépet­tek, a nyugdíjba vonulók helyé­re nem veszünk fel új dolgozó­kat és a szerződéses munkavi­szonyban lévők egy részének a szerződését nem hosszabbítjuk meg. Ebben az ügyben az elbo­csátások lehetősége csak a leg­végső döntés lehet. — Hol tart a szovjet-magyar vegyesválalat ügye, s mikortól működne? Ki lesz annak a ma­gyar vezetője vállalatunktól? — Ebben az ügyben a múlt héten (december 21-e előtt) vol­tunk Budapesten egyeztető tár­gyaláson az illetékes minisztéri­umokkal, gazdasági és pénzügyi szervezetekkel. A közös vegyes­vállalat ungvári székhellyel léte­sülne, és a vállalatunk 10 millió forint tőkével társulna be a kö­zös vállalkozásba. Ezért a pén­zért a részvények 35%-a lenne a mienk. Már a tervezett közös vállalat épületét is megnéztük Ungváron, a faipari üzem pedig Munkácson létesülne, hisz a fi­zetségünket parkettában kap­nánk meg, melyeket itthon érté­kesíthetnénk majd. Természete­sen más termékek is szolgálnak majd fizetőeszközként — a vég­zett munkától függően —, amit mi ott megveszünk és itthon szintén eladjuk. Elképzelésünk a szovjet partnerrel az, hogy 1989. július 1-től működne a vállalat KAVA BILD néven és a faipari üzemet leszámítva elsősorban vízművek, szennyvízcsatorna és vízhálózat építésével foglalkoz­na. Mi a 10 millió forint tőke­­részesedésünket egyrészt aszta­losipari gépekben, számítástech­nikai berendezésekben és egyéb gépi berendezésekben, gépjár­művekben vinnénk át. A Szavi­­csav részéről Tóth András lenne az általános igazgatóhelyettes, az AKVA BILO közös vegyes­vállalatnál. Az igazgató a szov­jet fél részéről lenne, a részvé­nyek aránya miatt. — Igaz-e, hogy tervezi a ta­nács a vállalat kettéosztását, megyei és városi vállalatokra? — A minisztériumnak 1988. december 31-ig kell elkészítenie a vízügyi vállalatok működésé­ről, átszervezéséről a terveket. Valószínű, hogy ebben az ügy­ben halasztó döntés lesz, mert magát a minisztériumot is most szervezték át. Én úgy tudom, hogy inkább összevonásokat ter­veztek, tehát még a TRVV-ket is össze akarják vonni a megyei vízmű vállalatokkal. Végleges, kialakult álláspont még nincs, de szétválasztásokról nem hal­lottam. — Milyen mértékben fog vál­tozni a vállalat szervezeti felépí­tése? — 1989. január 1-től különö­sebb, vagy nagyobb változásra nem kell számítani a szervezeti felépítés területén. Viszont társulati osztály az anyagköny­­­veléssel együtt fokozatosan meg­szűnik. Természetesen, ha lesz értelme, vagy ha a gazdasági mutatóink indokolnák, megten­nénk a szükséges lépéseket. — Várható-e, hogy a munkás­szállító járatok számát csökken­tik 1989-ben? — Igen, hogy pontosan me­lyiket, mi­kortól és hogyan, an­nak a vizsgálata még jelenleg folyik. Ez cs­ak arra a két járat valamelyikére fog vonatkozni, melyek reggel hozzák, este vi­szik haza a dolgozóikat. A vál­lalatnak ez két millió forintjába Vállalatunk történetében először, 1988. december 21­ -én vállalalati fórum meg­szervezésére került sor. Ezt indokolttá tette az tény, hogy az ezt megelőző­­ időkben sok mende­monda kapott szárnyra. A jó mun­kahelyi légkör és a jó munkatársi viszonyokat szem előtt tartva a vállalat gazdasági és társadalmi ve­zetőinek kezdeményezésére lehetőség lett biztosítva mindenki számára, hogy az őt foglalkoztató vállalati kérdésekre a legilletéke­sebbtől, a helyszínen kap­jon választ. A kérdezőknek még az is megadatott, hogy kérdéseiket akár név­telenül, egy papírlapon fel­­tehessék. Ezt a lehetőséget kihasználva a szerkesztő­­bizottság úgy döntött, hogy az érdekesebb kérdésekről és az arra kapott válaszok­ról összeállítást Természetesen ez a közöljön­ közlés még a válaszadások eseté­ben sem teljes értékű, mert a lap terjedelme ezt nem teszi lehetővé. A kérdések­re Jeszenszki István igaz­gató, Kovács Antal a válla­lati szakszervezeti bizott­ság titkára és Orosz Béla a vállalati pártbizottság tit­kára válaszolt. kerül évente, így indokoltnak látszik lépésünk ez irányba. — Milyen nagyságú béreme­lés várható 1989-ben, és mikor­tól? — Amit most mondok, azt nem szabad 100 százalékra ven­ni, mert ez csak a mi előzetes, szerény számolgatásaink szerin­ti terv, ami 8 százalékos bére­melést tartalmazna 1989. április 1-től. Egyelőre nem látjuk még biztosan most sem a bérszabá­lyozást. Két részből próbálnánk megoldani ennek a lehetőségét. Egyik része, 5 százalék nyere­ségből, másik része, 3 százalék pedig a létszámmegtakarításból lenne. — Fogunk-e szivattyúalkatré­szeket gyártani? — Úgy néz ki, hogy nem fo­gunk,mert mint kiderült, ez kö­rülbelül 10—15 millió forintos beruházást igényelne. Ez pedig a mai körülmények között igen soká térülne meg, és üzleti érte­lemben sem biztos, hogy jó lenne. — Igaz-e, hogy megszűnik a vállalatnál a lakásépítési alap? — Erről sokat még nem tu­dunk. Előzetesen arról van szó, hogy a nyereségünk körülbelül 6 százalékát egy központi vállala­ti alapba kell majd befizetnünk, és onnan lehetne majd visszaigé­nyelni — ami még nem biztos. — Van-e lehetőség arra, hogy egyes önellátó egységet leány­­vállalati formában működtessen a vállalat? — Jelenleg nincs lehetőség mert a minisztérium nem járul hozzá. Ennek magyarázata az, hogy a leányvállalatnak nem le­het utasítást adni. Ez pedig sok esetben bizonytalanná tenné alaptevékenységünk maradékta­lan és biztos ellátását. — Van-e lehetőség az ifjúsági alap megemelésére, reálértéké­nek megőrzése érdekében? — Van, de ennek előzetesen a lehetőségét meg kell vizsgál­nunk. Kovács Antal: — Alakul-e új szakszervezet a vállalatnál? — Erre egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy nem. De ha a kérdező ezzel a kérdésével arra célozna, hogy ez a mostani HVDSZ szakszervezet hogyan fog tovább működni, lesz-e új neve, és majd mi ennek továbbra is tagjai akarunk-e maradni, és hogyan, az már más választ eredményez. Jelenleg tervbe van véve, hogy a közüzemi vízügyi dolgozók egy önálló szakszerve­zetet hoznának létre, amely csak szövetségi alapon tartozna a még HVDSZ nevet viselő szakszervezethez. Viszont ez a dolog majd csak valamikor feb­ruár végén fog eldőlni. Egyéb­ként ennek a majd szövetségen belüli önálló szakszervezetnek a célja — a legalapvetőbb — az lenne, hogy a szakmai együvé tartozáson keresztül egy hatáso­sabb képviselet és érdekvédelem. — Jövőre bővíti-e az SZB a saját üdülési lehetőségeket? — Nem, csak minőségileg kí­vánjuk javítani az üdülési lehe­tőségeinket. Azért nem kívánjuk bővíteni, mert az elmúlt öt év­ben nem volt olyan jogos igény, amit nem tudtunk volna kielégí­teni. — Változik-e a szakszervezeti tagdíj rendszere jövőre? — Előzetes értesüléseim sze­rint elképzelhető, de ennek több összetevője van, mely elsősorban a szakszervezet belső átalakulá­sával kezdődhetne meg. Orosz Béla: — Megszűnik-e a vállalati pártbizottság? — Előre láthatólag a feladatok jövőre úgy fognak megoszlani a lakóhelyi és a munkahelyi párt­­szervezetek között, hogy a párt­munka dandárja a lakóterülete­ken fog jelentkezni. Ennek oka az egyre közelgő új helyi és or­szágos választások időszerűsége. Ez azért lesz fontos — vélemé­nyem szerint —, mert itt fog el­dőlni, hogy a szocialista plura­lizmuson belül az MSZMP meg­­őrzi-e vezető szerepét a hatalom megosztásában, vagy csökkenni fog. Ettől függetlenül nincs arról szó, hogy emiatt a munkahelye­ken megszűnnének a különböző pártszervezetek. A feladatunk viszont biztos, hogy változni fog. — Van-e a vállalati pártbi­zottságnak saját költségvetése, és mennyi az? — Van is, meg nincs is. A ré­gi értelemben vett pártköltség­vetést mi nem is igényeltük, de ettől függetlenül minden felté­tel adott a jó és még jobb poli­tikai munkához. Hogy miért nem igényeltünk? Nem árulok el titkot, ha megmondom. Le­hetett volna képezni a vállalat pénzéből háromezer forintot. De a háromezer forinttal vajon mit tudna kezdeni egy ilyen nagy létszámú pártalapszervezet azon kívül, hogy legfeljebb előfizethe­tő a Kelet-Magyarország. A má­sik ok, amiért nem igényeltük, hogy itt nincsenek függetlenített politikai munkatársaik, itt min­den párt tisztségviselő társadal­mi munkában látja el feladatát. — Hogyan viszonyulna a párt­bizottság ahhoz, hogyha a vál­lalatnál alternatív szervezet ala­kulna? — Én úgy gondolom, hogy minden politikai, vagy nem po­litikai szervezetnek és mozga­lomnak a tettei, cselekedetei azok, amelyek alapján a hoz­zájuk való viszonyt ki kell ala­kítani, és ez nem előítélet kér­dése kell, hogy legyen. Az összeállítás végén — úgy érzem — fontos hangsúlyozni, hogy a kérdésekre adott vála­szok 1988. december 21-én hang­zottak el. Ez azt eredményezhe­ti, hogy mire a fórumról készült összeállítás megjelenik, sok min­den másképpen alakulhatott, vagy más szabályozók alapján kellett új döntéseket hozni, ami már nem biztos, hogy megegye­zik az ak­kor adott válaszokkal. Tehát ennek a lehetősége fenn­áll, de ettől függetlenül is fon­tosabb az a tisztességes szándék, amivel a válaszadók leültek ak­kor az asztalhoz. M.J. A dolgozók kérdezték Vállalati fórum decemberben Vw Negyven éve elkötelezetten .A felszabadulás eseményeit átélni nagy pillanat volt. Az em­berek sokasága érezte, hogy most már más világnak kell jönnie. Sokan pontosan nem tudták, hogy milyenek, de azt igen, hogy csak olyan lehet, melyben szavuk van az embereknek és ember­nek tekintik őket, ahol végre megszűnik a teljes kiszolgáltatott­ság, az értelmetlen világ! így én sem tudtam, csak éreztem magamban, hogy tenni kell azért, hogy másként alakuljon, em­beribb legyen ez a sokat szenvedett ország. Nekem ez különösen nehéz volt, mert apám kereskedő volt, és az átlaghoz viszonyít­va jó módban éltünk, egyedül voltam gyerek is. Ennek ellenére a felszabadulás érzelmi feltöltöttségével találkoztam először a kommunista eszmével, melyről előtte nem sokat, konkrétan pe­dig semmit nem tudtam. Hogy kerestem-e ezt az eszmét, vagy O .,találta rám, ma már nem tudom, de azt igen, hogy számomra örök marad és mindvégig igaz, még a jelen ellentmondásos kö­rülményei között is. Éppen a szülői háttér, a jómód miatt sokszor a szememre v­tették, hogy mit keresek én a kommunista pártban. Ezt külön­ö­­sen akkor mondogatták, mikor mint „A’’-gárda tag részt vette­m az akkori választások lebonyolításában, és már szabályosan ,s a kommunista párt tagja lettem. Igen, szabályosan, mert bár előt­te is tagja voltam, 1945-től a pártnak, de meghamisított szüle­tési dátummal. Ez­­ a születési dátumváltoztatás azért volt fon­tos, hogy a kis falvakban is minél nagyobb arányban legyünk jelen kommunisták, erősítve befolyásunkat. Divat most a pártot bírálni. Tudom azt is hogy régen renge­teg hibát elkövettünk, melynek ma érezzük nehézségeit, és ma kell nekünk, régi kommunistáknak is szembenézni velük, elvi­selve a tényszerű vádakat. A­­ múlt hibáiért ma sikk elfelejteni az elért eredményeket — ami viszont már nem korrekt dolog. Éppen ezért tartom nagyra a mostani pártnak az átalakulását, a múlttal való szembenézést, a hibák kijavítását, az 1945 utáni történelem valós feltárását. Ez engem bizakodással tölt el, és ezért elmondhatom, hogy voltak nehezebb évek is a maiaktól, melyeknek soha nem szabad még csak lehetőséget sem adni a vis­­­szatérésre. Én tudom, mi volt a Rákosi korszak, és tanúja vol­tam az 56-os eseményeknek is. Tudom, ma nehezebb kommu­nistának lenni, de én akkor sem, és ma sem titkolom, hogy an­nak érzem magam. Mindezeket elmondta­ Komorai István, a III. sz. pártalap­szervezet tagja, aki novemberben kapta meg 40 éves párttagsá­gáért az MSZMP KB díszoklevelét. A negyven éves párttagság­hoz hozzátartozik még, amit nem említett, hogy le sem tagad­hatta volna kommunista voltát, hisz sokáig a megyei pártbizott­ság instruktora, tíz évig alapszervezeti titkár, majd nyolc évig titkárhelyettes volt, jelenleg pedig alapszervezeti vezetőségi tag. El kell még mondani, hogy Pista bácsi alapító tagja a vállalat­nak, 1954-től dolgozik itt. Mint körzeti szerelő kezdte, majd mű­vezető és gépjavító üzemvezető lett. Jelenleg műszaki ellenőr. Nagyon sok­ ember ismeri és tiszteli nyíltságáért, őszinteségéért. Gazdasági munkájáért eddig hétszer „Kiváló Dolgozó”, kétszer „OVH Elnöki Dicséret”, egyszer „OHV Kiváló Dolgozó” elisme­résben részesült. Lejegyezte: Marinka János _____________________s Kerékcsere — a munkagépen

Next