Szakszervezeti Szemle, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám

52 szervezeti rendjét, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az alapfunkció sérel­me nélkül mód legyen a kapacitások kereskedelmi jelleggel való működtetésé­re, illetve hasznosítására is. Ez egyben módot adhatna a működési feltételek egy részének önálló előteremtésére is. A SZAKSZERVEZETI ÉS VÁLLALATI ÜDÜLTETÉS Jelenleg az összességében szerényen bővülő szociálturisztikai „pia­con” lassú szerepváltásnak vagyunk tanúi. A közvetlenül állami költségvetés­ből gazdálkodó SZOT a kedvezményes üdültetésben teremtett vezető szerepét fokozatosan átadja a vállalati szférának. A kedvezményes üdültetés férőhelyé­ből a SZOT csak 23—24 százalékkal részesedik. Évente a szakszervezeti tagság (a bérből és fizetésből élő dolgozók 96 százaléka) mintegy 10 százaléka vesz részt SZOT-üdültetésben. Egy 1974-ből származó KNEB-jelentés szerint a vál­lalatok és ipari szövetkezetek dolgozóik 14 százalékát képesek üdültetni. Ennél lényegesen alacsonyabb az arány az intézményeknél (8,6 százalék) és legkisebb a mezőgazdaságban (6,2 százalék). Meg kell jegyezni, hogy a legjobb helyet el­foglaló vállalati eredmények nagy szélsőségeket takarnak. Vannak olyanok, ahol a dolgozók 40—50 százalékát tudják évente üdültetni, ugyanakkor jelen­tős azok száma is, ahol a dolgozóknak még 5 százaléka sem üdül (például a ta­nácsi vállalatoknál). Azóta természetesen javultak az arányok, annak érzékel­tetésére mégis alkalmasnak tűnik ez a több mint 10 évvel ezelőtti jelentés, hogy a kedvezményes üdültetés ma már nem azonosítható egyszerűen a szak­­szervezeti üdültetéssel. A kedvezményesen üdültető szálláshelyek összetétele a szerényebb színvonalú, alacsonyabb férőhelyszámú, rövidebb üzemelési idejű létesítmé­nyek felé tolódott el. A kapacitás kétharmad része így a magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó — átlagosan 76 férőhellyel rendelkező — üdülőkben áll rendelkezésre. Az állapítható meg egyértelműen, hogy a szálláshelykínálat egyes típusai különböző színvonalon elégítik ki az igényeket. A SZOT kizáró­lag étkezést adó üdülőket üzemeltet. A vállalatok férőhelyeinek 60 százalékát étkezést adó, 21 százalékát étkezést nem adó üdülőkben, 14 százalékát pedig hétvégi pihenőkben tartják fenn. A költségvetési szerveknél az üdülők részará­nya 73 százalékos, ezen belül alacsony — 6 százalékos — az étkezést nem adó üdülőké. Az étkezést nem adó üdülőkben szállást és — az esetek többségében — berendezett konyhát biztosítanak a beutaltaknak. Az egyéb üdülési létesít­mények, üdülőtáborok (napköziotthonos és sátortáborok), hétvégi pihenők és kisegítő létesítmények (kollégiumok, iskolák, kabinok) szállást, tisztálkodást biztosítanak. Az üdülők jelentős hányada a szálláson és étkezésen túl az ideig­lenes tartózkodás más követelményeinek is eleget tesz (szórakozás, sportolás). Kiemelkedő a SZOT-üdülőkben nyújtott kulturális kínálat. A megkérdezett beutaltak több mint 90 százalékának határozott igénye, hogy a kényelmes el­helyezés, korszerű táplálkozás mellett az üdülőkben gondoskodjanak a környék földrajzi, történelmi, művészeti nevezetességeinek és emlékeinek szervezett ke­retek között történő megismeréséről. Megállapítható, hogy a közművelődési munka országosan leghaté­konyabb módon — többek között — a szakszervezeti üdülőhálózatban valósul meg. A SZOT-üdülők felkészültek a kulturális és sportfeladatok igényes ellá­tására. Többségükben felsőfokú népművelői képesítéssel rendelkező szakembe­rek irányítják a kultúrmunkát. Üdülőn belül, vagy üdülőtelepenként kulturá­lis centrumokkal rendelkeznek, ahol jól felszerelt könyvtárak, filmvetítésre, műsoros rendezvények megtartására szolgáló helyiségek várják a beutaltakat.

Next