Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)
1899-02-02 / 10. szám
XXXI. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre 1 trt. Az , Otthon “-nal egy negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. SZERKEZTŐSÉG : Rákóczy utcza y sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Médennemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 80 kr. Szatmár, 1899. csütörtök, február hó 2. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 10-ik szám. Meghívó. Az 1898 ik évi pénztári számadások megvizsgálására kiküldött bizottságot felkérem, hogy f. hó 4-én d. u. 2 órakor a szatmári termény és hitelbank helyiségében a revidiálás megejtése végett megjelenni szíveskedjék. Domahidy Sándor, biz. elnöke. A talajojtásról. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által rendezett téli felolvasások múlt vasárnapi szatmári programmját e kérdés fejtegetésével dr. Schober Emil gymn. tanár tartotta. Az előadás mély tanulmány és fáradságos készületről tett bizonyságot. Hallgatósága közepes számú volt, mintegy 80, köztük nagy számban előkelő hölgyek, kik mindvégig figyelemmel kísérték a fejtegetést s végül elismeréssel jutalmazták az előadót. Az értekezés tárgya a felsőbb akadémikus gazdaságtanba vág, s e sokak előtt egészen új theoriát a könnyed előadás annyira érthetővé, egyszerűvé tette, hogy a hallgatóság azzal a benyomással távozott, hogy a talajojtás obeoreticus nagyszerűsége mellett gyakorlatilag is jövővel bír. Nem lesz érdektelen, ha röviden ismertetjük a kérdést, mely egyébként a téli előadások gyűjteményes kiadásában egész terjedelmében meg fog jelenni. Régi gyakorlati tapasztalat, hogy a hüvelyes növények nagymértékben talajjavító tulajdonsággal bírnak, mit azok a légköri nitrogén nagyobbmérvű leszűrő képességével magyarázunk meg. E növények eszerint nagyobb mértékben adják vissza bentmaradó dús légeny tartalmú gyökereik utján a talajnak azt az alkotó részt, mi a talaj termékenységét oly mértékben befolyásolja, hogy trágya alakjában vagyunk kénytelenek egyéb ily alkatrészekkel együtt pótolni. A termő talaj annyira szükségeli a nitrogént, hogy bizonyos növények termelésénél éppen ez alkatrész szervéből indokolt egyoldalú műtrágyák — mint pl. chilisalétrom — alkalmazása. gén Ifjabb időben kimutatták, hogy e nitrogyűjtő növények e képessége bizonyos gyökereiken élősködő baktériumnak tulajdonítható, az u. n. baktérium, radificalanak mely nitrogén táplálékát a növényből véve fel, a növény az elvont legeny tartalmat uj legeny fokozott felvétele által kénytelen pótolni. A növényből egy elvont nitrogén, a baktériumokban halmozódik össze, melyek ha elhalna a talaj nitrogén tartalmát növelik. Miután kísérletek útján ki van mutatva, hogy e radificala baktérium nem minden talajban egyforma mennyiségben van jelen, gondoskodni lehet, hogy a baktérium fogékony talajokban oltás útján lehessen azt pótolni. E baktériumok oltását előbb dús talajok áthordásával s a sivár talaj beterítésével igyekeztek eszközölni, ez azonban annyra költséges, hogy ma mesterséges tenyésztés útján előállított baktériumok, úgy nevezett nitragin oltása által érik el a czélt, a nitragin alig kerül katastrális holdanként 5 írtnál többe. Ily módon tehát lehetővé volna téve, hogy a talaj nitrogén szükséglete ne drága tárgya útján, hanem a levegőből legyen pótolható. Természetesen a theorin gyakorlatban alkalmazást még nem nyerhet, egyrészt azért, mert eléggé kipróbálva még nincs, másrészt mert szükség rá csakis teljesen baktérium mentes talajban volna. Mindazonáltal gyakorlati jelentősége idővel lehet, ha kísérletek által teljesen ki lesz ismerve. Nálunk ez idő szerint a Magyar Óvári gazdasági akadémia foglalkozik a kísérletekkel. Poszvék Nándor: Tanügyi nyomorúság. E czim alatt irt t. Szilva István számosbécsi ev. ref. lelkész ur egy hírlapi czikket a „Szamos“ „8-ik számában, intézvén azt mint nyílt levelet hozzám s a kir. tanfelügyelő úrhoz. Nem szívesen teszem, de a t. olvasó közönség iránti köteles figyelemből megadom a rövid nyílt választ a rövid nyílt levélre, főkép azért is, nehogy a t. olvasó közönség e hírlapi czikkből következtetést vonjon a szatmári ev. ref. egyházmegye tanügi állapotára. A nyílt levél írójára czikk elején azt állítja: „Mikor múlt év junius havában a nt. egyházlátogatás iskolánkban volt, még csak kritika alá sem vette a tanítás eredményét, mivel nem volt gyermek, akit vizsgáztatni lehetett volna!“ Ez állítással szemben közlöm az egyházlátogatási Jegyzőkönyvet Szamosbecsre vonatkozólag, mely így hangzik: „Az iskola vegyes, IV osztályú. Tankötelesek száma 5>í, kik közül vizsgán megjelent 28. A tanítás s a gyermekek előmenetele fogyatékos. Magyar nyelvtant épen nem, a többi tantárgyakat is kevés eredménynyel tanította a tanító. Egyháztanács is elégedetlenségének adott kifejezést s a tanító változtatását kérelmezte. Esperes ígéretet tett, hogy ügyökön segíteni fog. Általános eredmény: alig elegendő.* A tiszteletes lelkész úr állítása tehát valótlan, mert a tanítás eredménye igenis kritika alá vétetett, nem csak, de a tanító onnan el is lett helyezve, a vizsgán pedig 56 tanköteles gyermek közül 28 állott elő. Midőn a tanító onnan elhelyeztetek, én az állomást be akartam tölteni egy okleveles óvónővel ideiglenesen, tiszteletes lelkész úr pedig önmagát bizatta meg a tanítással, hogy majd az iskoláját rendbehozza. Mint iskolaszéki elnök s mint tanító egy szemétben működik tehát Szamos-Becsen az iskola föllendítésén. Hogy a tanévben öt hónap alatt nekem soha jelentést nem tett a rendetlen iskoláztatásról, ebből azt következtetem, hogy csakugyan rendbe jön az iskolaügy Sz -Becsen, és íme hírlapi nyílt leveléből kell megtudnom, hogy a sz.-bécsi iskolaügy nem fölfelé, de lefelé lendült. E napokban lesz a téli félévi iskolalátogatás. A hivatalos jelentés majd beszámol minden iskoláról. Abból megláthatja tiszteletes Szilva ur, hogy a szatmári ev. ref. egyházmegyében az iskolaügyet általában ez a kettő jellemzi : túltömött tantermek és kitűnő tanítók! Ahol a tanterem üres, s a tanítás eredménye gyönge, ott nem a hatóságokban szoktuk keresni és megtalálni a hibát. A nyílt levél végső passzusára, hogy t. i. „az iskoláztatásra nézve semmiféle felelősséget nem vállalok senkivel szemben . . .“ csak annyit mondok, hogy mint iskolaszaki elnök és mint tanító igenis felelősséggel tartozik hatósága előtt. Ugyan ám megjárnánk, ha egy hírlapi czikkel kivethetnénk a hivatali felelősséget nyakunkból. Egyébiránt ez a dolog nem tartozik a hirlapolvasó közönség elé. Ezzel tiszteletes Szilva ur sem önmagának, sem iskolájának, sem senkinek semmit sem használt. Nekem — úgy érzem — e rövid nyílt választ meg kellett adnom a szatmári ev. ref. egyházmegye iskoláinak reputatiója érdekében, nehogy a „Tanügyi nyomorúság“ más iskolánkra is alkalmaztassák. Biki Károly, a szatmári ev. ref. egyházmegye esperese. A Vértetü. (Sehizoneura lanigera Hausm.) A vértetü az almafának a legnagyobb ellensége, a mennyiben az ettől a rovartól ellepett fa, ha emberi kéz segítségére nem jó, nemcsak hogy nem igen, vagy ritkán és kevesebbet terem, hanem teljesen el is pusztulhat. Hogyan lehet a vértetűt fölismerni? A vértetű az almafának csak fás részein, tehát a törzsön, az ágakon és gallyakon fordul elő (ritkábban föld alatt, a körtefácskák csemeték gyökerein), és pedig mindig csak olyan sebes-forradásos helyeken, amelyek a széltől és esőtől leginkább vannak védve, vagyis a törzsnek nem a szélnek kitett oldalán s az ágaknak és gályáknak alsó (földfelé néző) részén vannak. A törzs és az ágak sima kórgü részein, vagy a leveleken állandóan soha sincs vértetű. A vértetű nem egyenként fordul elő, hanem egy helyen eleinte kisebb később szerfelett tömeges számban. Ahol a fa sebében vagy forradásos helyén a vértetű letelepedett, ott a rovar tömegét az annak testéből fejlődő, finom hófehér, mintegy gyapotszerű bevonat takarja. E gyapotszerű bevonat tavasszal május-június havában igen bőven fejlődik, annyira, hogy az illető sebet nemcsak betakarja, hanem arról le is csüng ; a száraz július és augusztus havi időszakban a gyapjas váladék már kisebb mennyiségű, ellenben nedves, meleg ősszel, egészen október, november hó végéig ismét buján fejlődik. Télen át a sebhelyen alig van kis váladék s a seb ilyenkor lilás színü. Ha a vértetü-foltról a gyapjas váladékot könnyedén leemeljük, alatta az egész seb fenekét kitöltve nagy mennyiségben találjuk a letelepedett rovart. A vértetű felnőtt korában 1 fél millió. nagy szárnyatlan, felülete fehéres-hamvas teste hátsó részét (potrohát) felül aránylag bőven fejlődő fehér váladék borítja; ha ezt a fehér váladékot a rovarról eltávolítjuk, láthatóvá válik színe, amely sötét barnás. Igen fiatal korában a vértetü azonban borostyánkő szinü. Ha a vértetü telepet, melyről a viaszkos váladékot eltávolítjuk, újunkkal szétnyomjuk és az abból kiömlő nedvet fehér papirosra mázoljuk, a keletkező folt piros szinü lesz, amely némileg a szétmázolt aludt vér színére emlékezett: innen származik e rovar neve, hogy „vértetü.“ Hogyan él és hol fejlődik a vértetü? A vértetü első (tavaszi) fejlődését a régi (előző évi) vértetü sebekben folytatja : az ugyancsak ezeken a helyeken •áttelelt anyarovarok nem petét, hanem párzás nélkül (tehát u. n. szüzén szaporítás útján) azonnal eleven rovart számszerűnt mintegy 30 -40—50-t. Ez az ivadék rövid két