Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)
1899-05-04 / 36. szám
XXXI. évfolyam Előfizetési ár: évre 4 írt. — Félévre 2 írt.’— Negyedévi* l írt. Egyes példány ára !0 kr. SZERKSZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. itt ndelnemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. íyilitér sós1» 10 kr. Szatmár. 18S9. csütörtök, május hó 4 SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szaporodnak a büntettek. A legutóbb előfordult gyilkosságok, rablások, betörések és sikkasztások, különösen a fővárosban, minden gondolkodó főt meggyőzhetnek arról, hogy itt nem egy két teveteg léle gonoszságával, hanem társadalmi bajjal van dolgunk Voltak ugyan minden időben gonosztevők, de soha sem voltak számosak és soha sem oly őrületesek tetteik: csekély értékért látunk gyilkosságokat összehalmozódni rövid ideig tartó előnyökért rémsikkasztásokat elkövetni, családokat városokat, egész vidéket tönkretenni. Ha ezekhez hozzáveszük a kissebb büntettek s vétségek ijesztő szaporodását, a börtönök s fogházak túlteltségét, nem távolíthatjuk el magunktól annak felismerését, hogy a mai társadalom oly kórtünetével állunk szemben, melynek okait s orvoslását vizsgálata tárgyává kell tennie a sajtónak, ha teljesíteni akarja kötelességét. Mindenekelőtt a mindinkább terjedő vallástalanságot kell okául, fő okául vennünk a büntettek szaporodásának. Egy másik ok, s egyszersmind a vallásos érzület hiányának oka, olyan paedagogia, melynek programmjából vagy egészben, vagy nagy részben kihagyatott a földöntúli felelősség érzetének felkeltése, s elvül állíttatott föl a „szabad ember“ a „tetteinek ura“ fölnevelése. Ennek első eredménye az isteni, szülői és hatósági tekintély fitymálásában nyilvánul: látunk alig felserdült ’faltat kik Istenről, szülőkről, polgári felsőbbjeikről oly módon nyilatkoznak, mint a túlhaladott álláspontokról szokás. S ez ittyan a nagy, mint a kisebb városokban, és ha a vidékről kevésbé romlott egyén felvetődik ilyenek társaságába, csakhamar utoléri sőt túlhaladja ezeket, azt Ami jó pedig még benne szunnyadozott, megrontja a ponyvairodalom. Látják-e illetékes köreink a „Népszava“ „Szabadszó“ stb czimü lapokat? Ismerik-e ezek működését? Észlelték-e, mint rágódnak ezek a társadalmi hulladékokon és terjesztik azokat képes ábrázolásban ? Vegyünk kezünkbe egy ilyen lapot Első helyen egy hírhedt betörés képével találkozunk, melynek kíséretében mindenféle életekkel fűszerezve közük a gonosztett részleteit. Napi újdonságaik sorába találunk sikamlósnál sikamlósabb trágárságokat a világ minden részéből; következik a lap fő j rovata: a „törvényszéki csarnok“, melyben híven fel van jegyezve minden lopás, verekedés, rablás bírósági tárgyalása; utánna jön a „rendőri hírek“ az öngyilkosságok, gyermekgyilkosságok s más nagyobb és kisebb bűntények részletes leírása; ezután következik a „regény csarnok“, a legképtelenebb rémdolgok ecsetelésével, hol tucatszámra fordulnak elő házasságtörések, gyilkosságok erőszakosságok s rablások, melyek után a borzadalmas „hős“ végre büntetlenül megnyugszik babérjain. A lap kis hirdetései csupa trágárságot vagy szédelgést foglalnak magukban És ez így megy napról napra, évről évre! És ez így van — legalább részben — egyik másik elterjedtebb s renomistabb napilai útknál is ! Nem tompul-e ezek olvasásától a jobb érzelem, ha azt nem támogatja magasabb miveltség vagy vallásos érzület? Nem fog e utó végre a bűntények büntetlen dicsőítése rést ütni a félművelt s minden magasztosabb iránt közönyös egyén lelkiismeretén? Sőt még többet mondhatnánk, de megelégszik ezzel, hogy minden józan gondolkodású egyénnél konstatáljuk az ily irány erkölcsrontó hatását. Kérdjük tehát, szabad s lehet-e ezt megterni? Nem jön-e önmagával ellenkezésbe a törvényhozás, midőn pl. a szemérmetlen ábrázolások készítését, terjesztését büntetetendő cselekménynek minősiti, de ugyanazon tárgynak hirlapi többé-kevésbé kendőzött ecsetelését eltűri; avagy midőn a bűntettre való rábeszélést bünteti, a bűntett dicsőítését elnézi? Midőn törvényeiben a vallás tiszteletét garantirozza, de másfelől annak hirlapi sárral dobálását mibe sem veszi ? Ezen ellentmondás okvetlenül a pozitív törvény kárára, az általános erkölcs hátrányára van; mert ámbár a jó s becsületes Ki fogad el kisebb hozományt? Amerikai humoreszk. Ralph Kolman úr üzletében ült és valamelyik jövőbeli operettből ismeretlen dallamot fütyölt. — Hirtelen megszakította a rögtönzött dalt és üzleti ügyekben törte a fejét. — E fejtörés tárgya bájos leányának, Judithnak kiházasitása volt. Az apa oly kérőt protezsált, aki leányának rokonszenvét sehogysem tudta megnyerni. Dr. Jack Blackstone csinos férfi, ki különben rohamban szokta meghódítani a leánysziveket. Orvosi pályát választott és rendelési órákat is tartott már. E rendelési órák alatt temérdek látogatói voltak — csupa hitelezők, kik sajnos olyan egészségesek voltak, mint a makk és kiknek még a sok utánjárás, házhoz jutás sem ártott. E sajnálatraméltók a tágas, pompásan berendezett váróteremben foglaltak helyet és sóvárogva várták az első beteget, kinek okvetlenül költséges és hosszadalmas betegségben kellene szenvednie, hogy a kölcsönteher némi csökkenése állhason be. De a vágyva várt premiere soká váratott magára. Csak egyes könnyebb esetek, náthák mulékony torokbajok, olcsó, mindennapos főfájások fordultak elő, amelyek nagyon keveset hoztak a konyhára. E benső kulisszai titkokról Kolman úr mit sem sejtett. stone-t u orvost akart leánya férjéül és dr. Blackalkalmi vételnek tekintette. — Bízott, kiszemelt vejének pátiensgazdag jövőjében. Azt is remélte, hogy kiterjedt ösmerős körével kibővítheti klientelljét. Mathematikus érzéke pillanat alatt két tucat „ösmeretes“ beteget ragadott ki részére! Hirtelen számításaiban az orvos belépése által — kellemesen félbe lett szakítva. Minden bevezetés nélkül, azonnal a házasságról kezdtek beszélni. A fiatal ember szíve a hozománnyal hamar megegyezett. Mielőtt azonban megkötötték volna a „szerződést“ — a papa nagyon is üzletszerűleg fogta föl a dolgot — a doktor úr azt hitte, hogy mégis csak a leánnyal is kell előbb beszélni, mert ebben az ügyben ő is némileg érdekelve van. Igaz tehát elhalasztották a végleges szerződéskötést. Körülbelül ugyanabban az időben Kolman mama boudoiijában ült és gondolatainak néhány legbecsesebbjét Judith sorsának szentelte. A leány házasság képességei a végtelenségbe nőnek, hozzá kell látni, emelkedett a gondos anya. Hála Istennek — van a tejbe aprizni való, csittitá meg aggódó szivét. — Legkedvesebb lett volna neki a kis szőke „Sport,“ aki mindig olyan szellemesen tudott csevegni a lovakról és a „Foot Ball“-ról és akinek amerikai családja annyira előkelő. Óvták ugyan az uracstól, kinek semmiféle foglalkozása se volt és aki csak abból élt, hogy apja rendesen kifizette adósságait. De az elvakított asszony megfoghatónak találta, hogy „ilyen finom ur“ ne bajlódjék foglalkozással. Szép testtartásnak, vele született méltóságának, nonchalant lénének mindent megbocsátott; imponált neki és a fiatal embert kérdéses előnyeivel, az „álmodott ideádnak tartotta; ez a mintavö legyen az enyém, s az én akaratom legyen Judith menyországa, volt anyai gondolatainak végső eredménye. — Charier, kérlek, ne lógasd le olyan öngyilkoson a fejedet, fel a szemmel és nyájas arczot! Charier, Judith apjának fiatal segédje, aki Judith szívét bírta Szerette a derék jó fiút, de az apa praktikus érzékének ezer kifogása volt ellene. — Csak ne légy oly szomorú, az fáj nekem, te édes, fejveszett bohó ! Vigasztaló szavakkal iparkodott szomorú kedélyét felvidítani. — A két mafla kiállhatatlan nekem, folytatta, eléggé jól tudod, majd meglátod, az igaz szerelem nemcsak a regényekben győzedelmeskedik, hanem az életben is. — Az uracskáknak minden perczben jönniük kell, tréfából ide rendeltem őket. — Ma ütik nyélbe férjhez menetelemet. Haha, pompás tréfa! Újból ünnepélyesen kijelentem, hogy szomorúságra semmi okod sincs. Künn hevesen csengettek, közvetlenül utána belépett az orvos. — Nemsokára rá belépett a kicsi „Sport“ is. Judith nem sokat teketóriázott a két kérővel. — Uraim, tudják, hogy 50,000 dollár hozományt kapok.