Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-03 / 62. szám
XXXI. évfolyam Szatmár, 1899. vasárnap, augusztus hó 3. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frl. — Félévre 2 írt. — Negyedévre 1 frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉGI : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Medecnemü díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyílttér sora 10 kr. Őszinteség a közélet irányítója. Eötvös Károlynak Nagyváradon tett púl lázatát, hogy vidéki központokat kellen ftí^mteni, mi szatmáriak már régen beláttuk ; mert hazánkban fekvésénél fógva talán első helyen áll Szatmár, mint vidéki központ Magyarország északkeleti részén; ez a legnagyobb város, úgyszólván beékelve juthének oláhok és svábok közé, — kulturális szempontból is hivatva lenne egészen vezér szerepet vinni Elég szomorú, hogy városunk eddig valóságos mostoha gyermeke volt a magyar kormánynak bámulatos mégis, hogy saját erejéből annyira fejlődött, ami mindenesetre csakis a polgárok áldozatkészségének köszönhető, amelyért az utókor hálásan fog megemlékezni. Szomorú, hogy városunkat fejlődési útjában egy néhány ember fel akarná tartóztatni takarékosság ürügye alatt, de mindenütt kilátszik valami titkos önzési czél, mert az illetők írnak mindenfélét, de egy sem írja oda a nevét. Itt van p. o. az építendő Vigadó amire nemcsak égető szükség van, de építése folytán városunk anyagi helyzete is javulna. Hiszen igaz, a városra minden esetre igen jó lenne, ha a város a Vigadóra szánt telket eladná, de akadna-e vevő, aki e teleknek teljes értékét megadná? A teleknek becsértéke 100 ezerért, hát megengedhető, hogy ezt 50 ezer írtért elprédáljuk ? vagyis olyan hibába essünk, mint a régi múlt időben azon vezető férfiak, kik már régen a föld alatt nyugosznak, de kiknek hibái nyitott könyvként áll előttünk azért, mert értékes telkeket, melyek ma ezereket érnének, potom áron eladtak és igy a pénz és telkek is elvesztek. Hisz majdnem az egész Attila-utczai telkek a városéi voltak, melyek közzül fölemlítem a többi között p. 0. a Papp Jánosféle telket! Szerezni lehet, de eladni telkeket egy városnak nem szabad. A Szatmár és Vidéke névtelen czikkírójától kérdem, mennyire becsülik a régi törvényszéki épületnek telkét és hiszi-e, hogy valaki annak a becsértékét megadná? Hiszen ép úgy lehetne kérdezni, mire való a Zöldfa vendéglő ? el kell adni! Ott van a haszontalan sétatér, tegyük pénzzé! Azt is lehet kérdeni, mire való a nagy Deák-tér? Ezt is háztelkekre kellene felosztani és eladni A marhavásártért is értékesíteni lehetne. — Igaz, hogy ha ezeket a telkeket mind eladnánk, a jelenben élő polgárok kevesebb pótadót fizetnének, de unokáink bizonyára azt mondanák rólunk, amit az elődeinkről mi mondunk. Nemes dolog a közczélért küzdeni, de tegyük azt nyílt sisakkal és ne bujkáljunk a névtelenség mögé; hiúság és az emberi gyarlóság, magánédekek az önzésnek e soha ki nem elégíthető részei, még indulataink és becsvágyunk fékezésével is tétessenek háttérbe a közügyek tárgyalásánál s ki ettől szabadulni nem tud, ne szegődjék a közügyek szolgálatába, — mert a névtelenség okvetlenül azon gyanút ébreszti, hogy itt valami titkos czél rejlik. Vanna olyan szegény lelkű emberek, akik azt mondják: hja az is azért lelkesül a Hotel mellett, mert félti a bérházát!! A német azt mondja: „Wie der Schelm ist, so denkt er!“ Midőn a Deák téri parkírozását indítványoztam, többen reám rontottak ezen szavakkal: az urnak a jövedelme 5—600 forinttal csökkeni fog Feleletem pedig ez volt: Nem bánom ha ezer forinttal is, de városunk legyen egészséges és szép. Senki sem vádolhat engem önzéssel, mert egész életemen át küzdöttem hazámért, a jóért és szépért, saját érdekemet a közérdek előtt mindég félredobva. Városunk legyen az első vidéki központ, ezt szivemből kívánom és ezért egész erőmből küzdeni fogok, mert ezáltal polgártársaim jóléte is emelkedni fog és ha ma áldozatot is hozunk, gyermekeink majd annak idejében hálásan fognak reánk visszaemlékezni. Jelszavam: „Mindig előre!“ Kovács Leó. Megnyugvás. Már megnyugodtam a változhatlanba, A seb, mely úgy fájt, most már behegedt, Csak néha csillan fel a múlt előttem Mint egy rég olvasott tündérrege. És álmaimban látogat meg olykor A mesebeli szép király leány . . . Felébredek ... és eltűnik az álom, Szertefoszlik az éji látomány. Fásult vagyok. A bus közönynek árja Rideg ködös szárnyával betakart. Száraz szemem, könyeimnek forrása A sok sirástól régen kiapadt. A köny, mit hullaték alászivárgott S jéggé fagyott, körülvevén szivem . Ahogy érzem szivem körül e pánczélt Nem olvasztja fel senki, semmi sem ! Csak egy, de ami ábránd lesz örökre S csodával sem történhet meg talán Ha egyszer hozzám, visszatérne újra Az aranyhajú szép király leány. Ha újra nézhetnék a kék szemébe A bikszádi vasút. Alig van egy egy vasút nemzetgazdasági és kulturális szempontból tekintve fontosabb jellegű, nemcsak megyei, de országos érdekű, mint épen a bikszádi vasút. És vállára lehajthatnám fejem. Szivem körül felolvadna a kéreg És sirnék, — sírnék hosszan — csendesen. Visky Sándor: Az én ismeretségem kezdete M.-gal. Elbeszélés a művészvilágból. — írta: Nagy Elek - Folytatás. Szívélyes búcsuvétel után eloszlottunk, s szép álmokat kívánva egymásnak, nyugalomra tértünk. * ** Még egy, a hölgyek társaságában kellemetesen eltöltött nap s est várt reánk, mely utóbbit a ref. vallásu apáczák — diaconisták — kórháza javára rendezett tánczmulatságban töltöttük el. Jól mulattunk ; a tegnapi ismerősök ma újra eljöttek s azokhoz még újak is csatlakoztak, legnagyobb részt a művészvilágból, kikkel a nap folyamában a festészeti akadémia tárlatán tett látogatásunk alkalmával ismerkedtünk meg. Hiában D.-ban a társasélet legjelentékenyebb alakjai művészek s művésznőkből kerülnek ki. A következő délutánon ismét egy nem dohányzó coupéban ültünk együtt a bájos Emilias Ottiliával, csakhogy itt volt a néni is, kiről az ebédnél kellőleg gondoskodtunk, hogy étvágya ki legyen elégítve s újra vissza ne tartsa az utazástól. A társaságot még M. jelenléte egészítette ki, aki engem — illetve minket — elkísért K.-be. Hogy utazásunk igen kellemesen telt el, arról szólanom is fölösleges, azt méltán elhihetik Önök. Este volt már, midőn K.-be érkezénk; a hölgyeket elkísértük lakásukra s meghívásuk folytán, megígértük, hogy legközelebb meg fogjuk látogatni őket. M. vendégem volt; a hajnal arany fénye s a fölkelő nap sugarai által elözönlött tündéri ragyogásban tündöklő dóm faragványain a vasúti hid remek rácsozatán s II. Frigyes Vilmos szobrán elábrándozhatott amaz ablakból, mely a Rajna felé tekintett; elnézhette a központi indóházból negyedóránként kiözönlő utasok tömegét s a szomszédos árucsarnokba beözönlő vásárosok tarka-barka népét. Egy tanulmány teljes kirándulás a múzeumba ; egy séta az állatkertben; egy csónakázás a Rajnán; ezek voltak azon szórakozások, melyek délelőttünket betörték ; mígnem délután látogatásra mentünk a Séta-téren lakó Kreutz tanácsosokhoz, hol a legszívesebben fogadtatván,