Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-02 / 18. szám

Színház. A szókimondó­­ asszonyságot rövid távol­lét után örömmel láttuk viszont szerdán este. Solty Paula Hübscher Katalinja tökéletes volt. Nemcsak hosszú szerepét tudta kitünően, hanem a bíborba cseppent mosónőnek karakterét he­lyes felfogással, találó színezéssel állította a nézőközönség elé. Játéka magas színvonalon ál­lott, amint azt a legirányadóbb kritika , a kö­zönség osztatlan tetszése elismerte. Margittay Napóleonja sok kívánni valót hagyott hátra, de egészben véve alakítása erőteljes és érdekes volt. A többi szereplők között legügyesebb Szilágyi volt. Mi történt az éjjel? Ez az érdekfeszitő kérdés sok kiváncsit hozott össze Bárdiné csü­törtöki jutalomjátékára. Ő, aki annyiszor keltett bennünk tiszteletet, mint mama, félelemmel ve­gyes csodálatot, mint anyós, most mint feleség imponált mindnyájunknak. Fölötte hálás szerepe volt, de a sikert maga idézte elő talentumra valló játékával. Bárdiné lelkiismeretes színésznő, akinek a színészet nem pusztán kenyér, hanem magas és mélyen átérzett hivatás is. A követ­kezőkben soroljuk fel, hogy mit kapott az este : tapsot, virágot, pénzt és sok mást in natura. H. Lévay Berta a szalonszerepekben ép úgy otthon van, mint a népszínművekben. Elegáns és jó­kedvű játékában mindvégig gyönyörködtünk. Miklóssy patyikusa remek volt, nem minden­napi tehetségével egymaga tudja biztosítani a darab sikerét."Margittay és Mészáros is kitettek magukért. Orpheus a pokolban. Féláru menetjeg­­gyel szállotunk le pénteken este Orpheussal és társaival az alvilágba. A pokolban uralkodó jó kedv átragadt a nagyszámú közönségre, amely tetszéssel adózott a jól rendezett előadásnak. HÍRROVAT. * Fényes ünnepélynek volt színhelye f hó 27-én délben a Kaszinó. — Ekkor tartották ugyanis a pécsi kir. főügyészszé kinevezett Galba Lajos kir- törvényszéki volt elnök tisz­teletére rendezett bucsulakomát, melyen nem­csak városunk, de ugyszólva a vármegye ös­­­szes intelligencziáját ott láthattuk. A bucsula­­komán az első pohárköszöntőt maga az ünnepelt mondotta a királyra, a nála már ismert szónoki hévvel, melyet a közönség állva hallgatott vé­gig. Ezután megeredt a szónoklatok árja, mert alig hangzott el az első pohárköszöntő, azonnal felállott Jékey Mór geberjéni földbirtokos és meleg szavakban kívánt az ünnepeltnek sok boldogságot, majd dr. Papolczy Gyula kir. ítélő tál abiró éltette az ünnepeltet s beszédében bá­mulatának adott kifejezést annak rendkívüli teremtő és átalakitó ereje iránt. Ezután Dénes Lajos kir. ügyész, az ügyészség, dr. Kereszt­­szeghy Lajos ügyvéd, az ügyvédi kar nevében búcsúztak el az ünnepelttől s utóbbi beszédé­ben kijelentette, hogy az ügyvédi kar a mai napot nem tekintheti örömünnepnek, mert egy oly ritka tapintato­s nagymunkásságu egyéntől, milyen az ünnepelt, a mai nappal meg kell válni. Ezután Nagy László alispán s dr. Fech­­tel János, ez utóbbi Szatmár város törvényha­tósága nevében üdvözölték a távozót, majd Rat­­kovszki Pál emelkedett szólásra, ki meleg sza­vakban az ünnepeltre s nejére, mint gyengéd, s szerető apára és anyára ürítette poharát. Ezután­­ ismét Galba Lajos állott fel s meghatott sza­vakban a vármegye és város közönségére, dr. Fekésházy Gyula kir. törvszéki biró, továbbá Domahidy István s nagyváradi Baranyay Imre dandárparancsnok, ez utóbbi, mint a katonaság és polgárság közötti kapocsra köszöntöttek , majd Pótor Dániel ev. ref. lelkész és Demjén Sándor postafönök emelkedtek szólásra s meleg sza­vakban, mind az ünnepeltet éltették. Midőn e helyen a bucsulakomáról röviden megemléke­zünk, a távozónak mi is sok szerencsét kívá­nunk uj otthonában és óhajtjuk, hogy találja fel ott azon szeretet és tiszteletet, melylyel mi szatmári tisztelői és ismerősei irányában min­denkor és minden időben voltunk. — (Demkó János kitűnő konyháját általánosan dicsérték.) * Személyi kir. Galba Lajos, pécsi kir. főügyész, volt állomáshelyéről, városunkból, új hivatalának elfoglalása végett tegnap eluta­zott. * A szatmári takarékpénztár-egyesület XXXIV. évi rendes közgyűlését ma d. e. 10 órakor az egyesület hivatalos helyiségében fogja megtartani. Az igazgatóság jelentéséből a követ­kezőket emeljük ki: Az egyesület üzleti ered­ményeinek ismertetésénél általánosságban meg­­jegyezzük, hogy az előbbi évekhez viszonyítva, nagyobb változás az üzletágak egyikében sem történt s hogy a közgazdaság minden ágában sajnosan tapasztalható pangás következtében a betétek elhelyezése sok nehézséggel járt s a be­tétek után fizetendő tetemes betéti kamatok sú­lyosan nehezednek az üzletre s a jövedelemre nézve is csökkentő hatással voltak. Az évi osz­talékot ezúttal is részvényenkint 36 koronában javasoljuk és kérjük megállapítani. Mint külö­nösebb körülményt felemlítjük, hogy az 1000 koronán felüli váltók kamatlábát a múlt évi ápril havában 6 százalékra leszállítottuk, hogy ez által a nehéz és mostoha viszonyok között levő, hitelt kereső közönség irányában a méltá­nyossági szempontoknak is eleget tegyünk. Ezek után áttérve az egyesület 1901. évi tiszta nye­reményének felosztására, a felosztási tervezetet következőkben van szerencsénk előterjeszteni: az 1901. évi tiszta jövedelem 39318 K 05 fill. ; az 1900. évi nyereményáldozat 2754 K 69 fill.; összesen 42102 K 74 fill. Ezen összeget követ­kezőleg javasoljuk felosztani : I. 3 százalék jó­tékony czélokra 410 K, rendkívüli kiadásokra 670 K 45 fill., szolga jutalmazására 100 K. II. 20 százalék az igazgatók és az igazgatóság tag­jainak 7869 K 60 f. III. 3 százalék a felügyelő bizottságnak 1180 K 45 fill. IV. 6 százalék a tisztviselők ösztöndíjára 2360 K 88 f. V. 68 százalék­ a fenti tételek levonása után fentma­­radó összeg 26756 K 67 f. Ebből adassák külön tartalékalapra 25 százalék 6689 K 17 f. Hozzá­adván ehez a múlt évi nyereségáldozatot 2754 K 69 fill. Ezen összegből adassák 600 részvény után 36 koronájával 21600 K. A fentmaradt 1222 K 19 fill. vitessék át a jövő évi nyere­mény-számlára. * Az állami iskolák helyeinek megvétele tárgyában kötött s jóváhagyás végett felter­jesztett szerződéseket a vallás-és közoktatási mi­nisztérium jóváhagyta s kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy az állami iskolák szá­mára nem három, hanem négy épület emeltes­sék, valamint hozzájárul az építés czéljaira meg­jelölt telkek elhelyezéséhez is azon hozzáadás­sal, hogy Németiben a III. iskolaépület részére az ev. ref. egyház telkéből 120­0­01 a Wesse­­lényi-utczában kihasittassék és nem fogadja el a Perényi-utczára néző sarok telket, a­mely az utcza zajos és poros volta miatt az iskolára hát­rányos. Továbbá kijelenti, hogy a telkek vétel­árában kialkudott 85 300 kor.­ár ellen észrevé­tele nincs, azonban a Három-utczaközben kije­lölt telek 16000 kor. vételárat el nem fogadja s ezen helyre iskolát csak az esetben fog emelni, ha a­ telek vételárát a város viseli, mert az eredeti megállapodás szerint nem négy, hanem csak háro­m iskola építéséről volt szó. * Áthelyezés. Az egyházmegyei hatóság Ekkel Lajos helybeli és Juhász János fel­sőbányai róm. kath. segédlelkészeket kölcsönö­sen áthelyezte. Ekkelnek távozása társas és társadalmi életünkre veszteség, mert ő nemcsak hivatásának, hanem közczéljainknak is buzgó munkása volt. * Uj jogtudor, Fekete Jenő, városunk fia, a helybeli ref. főgimnázium volt jeles nö­vendéke, február 28-án avattatott fel a budapesti m. kir. tudományos egyetemen a jogtudomá­nyok tudorává. Az elért szép sikerhez gratu­lálunk. * Anyakönyvi vizsgálat. Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő a szatmári I. ke­rületi anyakönyvi hivatalt f. év. február 17­-24. napjain megvizsgálta. Közel ötezer bejegyzést vizsgált át s az anyakönyvvezetőknek úgy a házasság­ kihirdetése és megkötése körüli eljá­ Az öreg ur lassankint kiengesztelődik, megbocsát nekik és újra szereti őket. Magát hibáztatja mindenért. Aztán mivel a hivatalos óra nemsokára megkezdődik, haza megy­­ elbúcsúzni. Csak nem fog búcsú nélkül eltávozni. Az ilyen öreg ember már olyan, mint a korhadt fa, nem tudni, mikor dől ki. Hátha meghalna az utczán, vagy fölha­ladva a lépcsőn, vágja az író asztala mellett. Semmit sem lehet előre tudni. Aztán úgy pusztuljon el, hogy övéitől még búcsút sem vett. Hiszen szeretik azok­at, ő a hibás min­denért ! * Az óra tizenkettőt ütött. Perényi, mintha az óraszerkezetével összefüggő alkatrész volna, fölállt. A tollat gondosan megtörölve, óvatosan fektette a tintatartó mellé. Ez volt az ő egye­düli jóbarátja. A telek­t ivet nagy vigyázattal leitatta, elzárta a fiókjába és eltávozott. A többi dijnok mind előbb hagyta el a hivatalt, csak az öreg Perényi volt egyformán pontos mindig. Lement a lépcsőn. Alig várta, hogy kijus­son a nagy épületből, ki a friss, szabad le­vegőre. Mikor a kapun kilépett, nagy sokaság hul­lámzott előtte. Katona zene játszott és a korzón ilyen alkalommal ott volt minden férfi és nő, ki még nem akadt párjára, vagy, a­ki már megunta­­ élete párját. Pernyei egy gyors kitéréssel lekerült a járdáról és a főtéren áthaladva, igyekezett a sokaságtól szabadulni. De még más oka is volt erre. Észrevette, hogy felesége és két leánya, kik egy fiatal ember társaságában voltak, fe­léje közeledtek. Ők még nem vették észre, de ő már jó előre meglátta őket. Kitért, nehogy miatta szégyenkezzenek. Mikor már távol volt tőlük, mintegy kön­­­nyűebben lélegzett föl. Hadd mulassanak, hadd szórakozzanak, hátha még komolyra válik a dolog. Ő nem akarja leányainak a szerencséjét elrontani.* Mikor hazaért, még senkit sem talált ott­hon. Pedig az öreg a mellék­utczában ugyan­csak lassacskán bandukolt. Pár percz múlva érkezett meg Jenő. Ked­ves arcza, szőke fiúcska. Perujáés kedvencze és legfiatalabb gyermeke. A kis Jenő olyan boldog volt, mert hozzá­juthatott ahhoz a darab kenyérhez, mit reggel eltett magának. Csillapítja ez is az éhséget, míg a kedves mama hazaérkezik, akkor aztán majd csak kap még valamit. Pernyei beült a konyhába és rágyújtott a pipájára. A szobában nem tartózkodtak csak olyankor, ha vendéget vártak. Kár volna a nehezen beszerzett garnitúrát tönkretenni. I Jenő jóízűen elfogyasztotta a kenyeret, aztán kiszaladt az udvarra, a többi gy­ermek­­pajtással játszani. Két óra körül érkezett meg Pernyeiné a leányokkal. Hamarosan összeállítottak valamit a teg­napról maradt ételből és ebédeltek. Az­ asztalnál a két lány nagyon izgatott volt. Emma háromszor is fölkelt és lopva be­pillantott a tükörbe. Giza, a nagyobbik, öntel­ten mosolyogott és meg volt győződve, hogy ma délelőtt diadalt ült egy szív felett. Szóval a két leány teljesen el volt fog­lalva vele és egymással. Pernyeiné azonban ráért beszélni. Elmondta rövid félóra alatt mindazt, mit egy reményekkel eltelt anya leánya a kilá­­­tásba helyezett férjéről elmondhat. Pernyei határozottan férj-jelöltnek tartotta és tekintette Bánhidy Gerőt. Bárcsak ma is­merkedtek meg séta közben. Szóbeszéd közt előhozakodott aztán a fér­jének, hogy ma ozsonnára hívta meg Bánhidyt. Csokoládé lesz és czukrászdai sütemény. Csak nem lehet más. Bánhidy gazdag fiúnak látszik, illő, hogy módjához mérten vendégeljék meg. Aztán a fiatal emberek mai napság na­gyon figyelmesek. A fölszolgált ételből ítélnek. Szóval külsőségekkel kell őket félrevezetni. Pernyei mindezekre egy szóval sem felelt. Mikor a kis Jenőnek Giza egy szárazabb kenyér­darabot adott, nyúlt az öreg ur a ko­sárhoz és egy másikkal cserélte föl, mialatt bi­­zony’ára azt gondolta magában: Ti ma délután úgy is pompásan fogtok ozsonnázni! * Mikor az ozsonna ideje közeledett,, már minden rendben volt. A szobában az asztal megtérítve, a sütemények ízlésesen kirakva. Az öreg urat elküldették hazulról. Csak a kis Jenő maradt otthon. Szegény gyerek oljran

Next