Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)

1918-10-23 / 252. szám

ötvenedik évfolyam. 252-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. Pályaudvarokon 30 fillér. ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egy évre 48 K— f. m „ 24 K—f. Negyedévre 12 K—f. Egy bóra 4 K—f. Hirdetési dijak előre fizetendők. gj»3C?S3 g?S^^^ SZHT­M­AR-MÉMETI, 1918. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. SZERDA, OKT.23. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Eötvös­ utca 4. Telefon­számok: Szerkesztőség: 373 Kiadóhivatal .. 40 Fel. szerkesztő lakása___ 358 A spanyol nátha. írta: dr. Tanódy Márton. Hónapok óta nem csökkenő, sőt nap­­ról-napra még inkább fokozódó rémülettel és izgalommal tölti el az embereket a spa­nyol kór járványa. A tagadhatatlanul fennforgó veszedel­met nagy mértékben tetézi az a tény, hogy a vész újszerűségénél fogva a leküzdéséhez szükséges tapasztalatok még nincsenek le­szűrve és ennélfogva hiányzik a közönség megnyugtatására alkalmas az a tudat, hogy életének és egészségének megóvására a tu­domány rendelkezik a kellő módszerekkel. Ez a megnyugvás pedig igen haté­kony tényező minden járványos betegség elterjedésének a megakadályozásánál, főleg pedig a felmerült esetek lefolyásánál. Hisz mindenki tudja már, hogy a szervezet ellen­álló képessége a legtöbb betegségben a legfontosabb tényező és közismert dolog az is, hogy a felzavart idegállapot mennyire csökkenti a testi szervezet szabályos műkö­dését, az ebből folyó erőegyensúlyt, vagyis a betegségnek ellenálló lehetőségeket. Mint minden veszélyben azért most is a hideg vér és józan látás az, amire első­sorban szükségünk van. Megpróbáljuk az alábbiakban ehhez némi felvilágosítással hozzájárulni. Sajnos, abban a lehangoló tudatban, hogy a kö­zönség — bárha fejvesztetten keresi is — nem szokta felhasználni és javára fordítani az ilyen kioktatásokat, ehelyett mohón kap minden igaz vagy álhíten, ami az idegeit felzaklatni alkalmas.* Mindenekelőtt szolgáljon tudomásul, hogy a spanyol kór járványa elterjedtség tekintetében városunkban határozott csökke­nést mutat. Abból, hogy a hatóság csak a napok­ban mozdult meg a járványbizottság meg­alakításával, nem következik az ellenkező, amikor tudvalevő, hogy a hatósági ténye­zők (széles e hazában, nemcsak minálunk) nem szoktak lépést tartani a gondjaikra bí­zott ügyekkel, hanem jóval messze ballag­nak a nyomukban. A bejelentési kényszer eddigi hiányá­ban nincsenek ugyan összegyűjtött statisz­tikai adataink, de a gyakorló orvosok szó­beli közléseiből meg lehet állapítani, hogy jóval kevesebb ember betegszik meg spa­nyol náthában, mint néhány héttel ezelőtt. Nem lehet ugyanilyen megnyugtatóan nyilatkozni a felmerülő esetek súlyosságá­ról. De itt viszont megfontolandó, hogy a halálos lefolyás aránylag nem olyan nagy, mint aminőnek a közönség hinni hajlandó, ha a sajtóban közölt haláleseteket figye­lembe veszi anélkül, hogy azokat a meg­betegedések óriási számával összehasonlítani képes volna. Végül nyugtasson meg mindenkit a tapasztalat, hogy a spanyol kór — ha nem is tesz föltétlenül immunissá (védetté) újabb megbetegedés ellen — az eddigi elég bő tapasztalat­ szerint nem gyötri meg másod­szor az áldozatát. (Helytelen az orvoshoz sűrűn intézett kérdés formája, hogy a kórt nem lehet-e újból megkapni? mert erre határozottan nemmel felelni az orvos nem jogosult. Be lehet érni azzal is, hogy az ismétlődés rit­kán fordul elő. E sorok írójának eddig egyetlen ilyen esetet sem volt alkalma észlelni.) * Térjünk át ezek után a hatóság védő intézkedéseire. Hát ebben jöjjünk tisztába két do­loggal. A közönség mint hasonló esetekben mindig, úgy most is mindent „felülről“ vár, onnan pedig (szintén mint mindig) a le­hetőnél jóval kevesebbet kap. Az a gyámoltalanság, amely mástól követel és vár segítséget a bajában, egy­szerűen megdöbbentő és szégyenletes. Ha pl. az áávító­k tisztaságat ajánlják, a ragályos kórok ellen szolgáló védelemül, senki sem tesz egyetlen mozdulatot, vagy pláne erőfeszítést, annak a végrehajtására. Marad minden a régiben, itt csak a féle­­­lemből való sopánkodás és reszketés. A ragályos betegségben elhaltak te­metésén nagy tömegek láthatók, holott mindenki tudja, hogy ez a kegyelet kiszá­míthatatlan eseteit készíti elő a hasonló érzelemnyilvánításnak. Kötelességnek vélik a ravatalok láto­gatását, ezt a legveszélyesebb módját a ragályos kór elterjesztésének. Felhívás jelent meg a járvány­bizott­ság részéről, hogy a közönség tartózkodjék ideiglenesen a templomok látogatásától. Vajjon van, vagy lesz-e csak egyetlen egy­­ ember is, akit ez visszatartson ? Nem­­ hisszük. Pedig ha magunk nem követünk el­­ mindent (sőt semmit) a baj elhárítására, a­­ kétségbeesés aligha fog segíteni rajtunk. j Igaz, az orvosi tudománynak még nem­ áll­t rendelkezésére a spanyolnátha specifikus­­ gyógyítószere. Ámde azért ismeri általános­­s­­ágban azokat a módszereket, amelyek — s a többi járványos kórokhoz hasonlóan — a­­ mostani ellen is elég védelmet nyújtanak s nyújthatnak. Abszolút tisztaság a lakásokban és azok körül, gyakori szellőztetés, kézmosás minden étkezés előtt, szájöblögetés vala­mely fertőtlenítő szerrel többször napjában, szabályos életmód, mértékletes táplálkozás, kerülése a tömeges együttlétnek és a ragá­lyos betegek látogatásának (no meg főleg a ragályban elhaltak temetésének), végeze­tül pedig a bizalom, hogy a rendszabályok követése esetében korántsem olyan nagy az életünket fenyegető veszély, mint sokan in­dokolatlanul hinni hajlandók. Most pedig néhány szót a hatósági intézkedésekről. A Szamos szombati száma megje­gyezte, hogy a járvány­bizottság második ülése sokkal lanyhább volt az elsőnél a határozatok tekintetében. Ismerjük, de mellőzzük ennek az okát. Csak arra szorítkozunk, hogy ennek a második ülésnek a lefolyásáról emlékezet után néhány adatot közöljünk, illetőleg ott (illetékes helyről) elhangzott észrevételt megrögzítsünk. „Nem is nagy a veszedelem, hisz még n­incsenek hiteles statisztikai adataink.“ „Ezért kár is volt még megalakítani a járványbizottságot “ „Miért akartunk mi az intézkedések­ben elsők lenni, mikor sem a kormány, sem más hatóságok eddigelé nem tettek semmi rendkívüli erélyes intézkedést.“ „A járványbizottság (ha már elhamar­kodva megalakult) tartsa szem előtt, hogy intézkedéseiért felelős, ami azt akarja je­lenteni, hogy költséges rendszabályokat ne határozzon el.“ „Kár volna a templomokat a közön­ség elől elzárni éppen akkor, amikor a csüggedt lelkek leginkább rászorulnak a felsőbb lény irgalmának a lekönyörgésére.“ „Megfontolandó, hogy a mulatóhelyek bezárásából és a forgalom korlátozásából milyen óriási anyagi károk származnának.“ „Az utcák és közterek tisztogatásához nincs munkaerő, ha ehez közerőt kellene kirendelni, akkor úri emberekre is rákerülne a sor. Ha pedig foglyokat vennénk igénybe, azokat élelmezni kellene, már pedig élelem nincs.“ „A temetők kivilágítását (ezt a zulu­­kaffer szokást) nem való nagyon sértené a kegyeletet. És még egy hosszú sor stb. Nos, te közönség, számítsd ki mi az, amit az életed és egézséged oltalmára /effi/re/ várnod lehet. Jobb lesz, segíts önmagadon­ eltiltani, mert az Lapunk mai száma 6 oldal. Koronatanács Budapesten Bécs, okt. 22. A napokban Budapesten koronatanács lesz, amelyen a Wilsonhoz intézendő vá­laszjegyzék szövegét fogják megállapítani. A király e célból legközelebb Budapestre érkezik.­­A bécsi lapok szerint a királyi család a legközelebbi napokban több heti tartóz­kodásra nagy kísérettel Budapestre jön. A király huszonharmadikán Debrecenbe megy, ahol ünnepségek lesznek.

Next