Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)
1918-10-23 / 252. szám
ötvenedik évfolyam. 252-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. Pályaudvarokon 30 fillér. ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egy évre 48 K— f. m „ 24 K—f. Negyedévre 12 K—f. Egy bóra 4 K—f. Hirdetési dijak előre fizetendők. gj»3C?S3 g?S^^^ SZHTMAR-MÉMETI, 1918. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. SZERDA, OKT.23. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Eötvös utca 4. Telefonszámok: Szerkesztőség: 373 Kiadóhivatal .. 40 Fel. szerkesztő lakása___ 358 A spanyol nátha. írta: dr. Tanódy Márton. Hónapok óta nem csökkenő, sőt napról-napra még inkább fokozódó rémülettel és izgalommal tölti el az embereket a spanyol kór járványa. A tagadhatatlanul fennforgó veszedelmet nagy mértékben tetézi az a tény, hogy a vész újszerűségénél fogva a leküzdéséhez szükséges tapasztalatok még nincsenek leszűrve és ennélfogva hiányzik a közönség megnyugtatására alkalmas az a tudat, hogy életének és egészségének megóvására a tudomány rendelkezik a kellő módszerekkel. Ez a megnyugvás pedig igen hatékony tényező minden járványos betegség elterjedésének a megakadályozásánál, főleg pedig a felmerült esetek lefolyásánál. Hisz mindenki tudja már, hogy a szervezet ellenálló képessége a legtöbb betegségben a legfontosabb tényező és közismert dolog az is, hogy a felzavart idegállapot mennyire csökkenti a testi szervezet szabályos működését, az ebből folyó erőegyensúlyt, vagyis a betegségnek ellenálló lehetőségeket. Mint minden veszélyben azért most is a hideg vér és józan látás az, amire elsősorban szükségünk van. Megpróbáljuk az alábbiakban ehhez némi felvilágosítással hozzájárulni. Sajnos, abban a lehangoló tudatban, hogy a közönség — bárha fejvesztetten keresi is — nem szokta felhasználni és javára fordítani az ilyen kioktatásokat, ehelyett mohón kap minden igaz vagy álhíten, ami az idegeit felzaklatni alkalmas.* Mindenekelőtt szolgáljon tudomásul, hogy a spanyol kór járványa elterjedtség tekintetében városunkban határozott csökkenést mutat. Abból, hogy a hatóság csak a napokban mozdult meg a járványbizottság megalakításával, nem következik az ellenkező, amikor tudvalevő, hogy a hatósági tényezők (széles e hazában, nemcsak minálunk) nem szoktak lépést tartani a gondjaikra bízott ügyekkel, hanem jóval messze ballagnak a nyomukban. A bejelentési kényszer eddigi hiányában nincsenek ugyan összegyűjtött statisztikai adataink, de a gyakorló orvosok szóbeli közléseiből meg lehet állapítani, hogy jóval kevesebb ember betegszik meg spanyol náthában, mint néhány héttel ezelőtt. Nem lehet ugyanilyen megnyugtatóan nyilatkozni a felmerülő esetek súlyosságáról. De itt viszont megfontolandó, hogy a halálos lefolyás aránylag nem olyan nagy, mint aminőnek a közönség hinni hajlandó, ha a sajtóban közölt haláleseteket figyelembe veszi anélkül, hogy azokat a megbetegedések óriási számával összehasonlítani képes volna. Végül nyugtasson meg mindenkit a tapasztalat, hogy a spanyol kór — ha nem is tesz föltétlenül immunissá (védetté) újabb megbetegedés ellen — az eddigi elég bő tapasztalat szerint nem gyötri meg másodszor az áldozatát. (Helytelen az orvoshoz sűrűn intézett kérdés formája, hogy a kórt nem lehet-e újból megkapni? mert erre határozottan nemmel felelni az orvos nem jogosult. Be lehet érni azzal is, hogy az ismétlődés ritkán fordul elő. E sorok írójának eddig egyetlen ilyen esetet sem volt alkalma észlelni.) * Térjünk át ezek után a hatóság védő intézkedéseire. Hát ebben jöjjünk tisztába két dologgal. A közönség mint hasonló esetekben mindig, úgy most is mindent „felülről“ vár, onnan pedig (szintén mint mindig) a lehetőnél jóval kevesebbet kap. Az a gyámoltalanság, amely mástól követel és vár segítséget a bajában, egyszerűen megdöbbentő és szégyenletes. Ha pl. az áávítók tisztaságat ajánlják, a ragályos kórok ellen szolgáló védelemül, senki sem tesz egyetlen mozdulatot, vagy pláne erőfeszítést, annak a végrehajtására. Marad minden a régiben, itt csak a félelemből való sopánkodás és reszketés. A ragályos betegségben elhaltak temetésén nagy tömegek láthatók, holott mindenki tudja, hogy ez a kegyelet kiszámíthatatlan eseteit készíti elő a hasonló érzelemnyilvánításnak. Kötelességnek vélik a ravatalok látogatását, ezt a legveszélyesebb módját a ragályos kór elterjesztésének. Felhívás jelent meg a járványbizottság részéről, hogy a közönség tartózkodjék ideiglenesen a templomok látogatásától. Vajjon van, vagy lesz-e csak egyetlen egy ember is, akit ez visszatartson ? Nem hisszük. Pedig ha magunk nem követünk el mindent (sőt semmit) a baj elhárítására, a kétségbeesés aligha fog segíteni rajtunk. j Igaz, az orvosi tudománynak még nem állt rendelkezésére a spanyolnátha specifikus gyógyítószere. Ámde azért ismeri általánosságban azokat a módszereket, amelyek — s a többi járványos kórokhoz hasonlóan — a mostani ellen is elég védelmet nyújtanak s nyújthatnak. Abszolút tisztaság a lakásokban és azok körül, gyakori szellőztetés, kézmosás minden étkezés előtt, szájöblögetés valamely fertőtlenítő szerrel többször napjában, szabályos életmód, mértékletes táplálkozás, kerülése a tömeges együttlétnek és a ragályos betegek látogatásának (no meg főleg a ragályban elhaltak temetésének), végezetül pedig a bizalom, hogy a rendszabályok követése esetében korántsem olyan nagy az életünket fenyegető veszély, mint sokan indokolatlanul hinni hajlandók. Most pedig néhány szót a hatósági intézkedésekről. A Szamos szombati száma megjegyezte, hogy a járványbizottság második ülése sokkal lanyhább volt az elsőnél a határozatok tekintetében. Ismerjük, de mellőzzük ennek az okát. Csak arra szorítkozunk, hogy ennek a második ülésnek a lefolyásáról emlékezet után néhány adatot közöljünk, illetőleg ott (illetékes helyről) elhangzott észrevételt megrögzítsünk. „Nem is nagy a veszedelem, hisz még nincsenek hiteles statisztikai adataink.“ „Ezért kár is volt még megalakítani a járványbizottságot “ „Miért akartunk mi az intézkedésekben elsők lenni, mikor sem a kormány, sem más hatóságok eddigelé nem tettek semmi rendkívüli erélyes intézkedést.“ „A járványbizottság (ha már elhamarkodva megalakult) tartsa szem előtt, hogy intézkedéseiért felelős, ami azt akarja jelenteni, hogy költséges rendszabályokat ne határozzon el.“ „Kár volna a templomokat a közönség elől elzárni éppen akkor, amikor a csüggedt lelkek leginkább rászorulnak a felsőbb lény irgalmának a lekönyörgésére.“ „Megfontolandó, hogy a mulatóhelyek bezárásából és a forgalom korlátozásából milyen óriási anyagi károk származnának.“ „Az utcák és közterek tisztogatásához nincs munkaerő, ha ehez közerőt kellene kirendelni, akkor úri emberekre is rákerülne a sor. Ha pedig foglyokat vennénk igénybe, azokat élelmezni kellene, már pedig élelem nincs.“ „A temetők kivilágítását (ezt a zulukaffer szokást) nem való nagyon sértené a kegyeletet. És még egy hosszú sor stb. Nos, te közönség, számítsd ki mi az, amit az életed és egézséged oltalmára /effi/re/ várnod lehet. Jobb lesz, segíts önmagadon eltiltani, mert az Lapunk mai száma 6 oldal. Koronatanács Budapesten Bécs, okt. 22. A napokban Budapesten koronatanács lesz, amelyen a Wilsonhoz intézendő válaszjegyzék szövegét fogják megállapítani. A király e célból legközelebb Budapestre érkezik.A bécsi lapok szerint a királyi család a legközelebbi napokban több heti tartózkodásra nagy kísérettel Budapestre jön. A király huszonharmadikán Debrecenbe megy, ahol ünnepségek lesznek.