Szamos, 1924. április-június (56. évfolyam, 73-143. szám)

1924-04-19 / 89. szám

56. évf. 89. sz £ ö«:3S«ras Ara 3 lev. Satu-Mare (Szatmár-Németi) 1924. Szombat IV 19. SIHSÍKSÍBTOSfiG• Plata I. C. Bratianu (Deák-tér) 3. sz., I. emelet. P­aíaíes szerkeszti t Oénea filaRtco*-. SMDOHIVATAL: Strada Cuza Voda (Eötvös-utca) 4. %•* 1919. április 19. Ma öi esztendeje, hogy a román csa­patok bevonultak a városba. A nap jelen­tőségét a Casa Culturalának ma délután a színházban tartott ünnepi Ülésén ismertette Ferencz Ágoston polgármester. Az érdekes, történelmi tanulmány­számba menő felolvasásból, amely számos olyan részletét tartalmazza a történelmi eseménynek, amely a közönség előtt nem ösmeretes, alább közlünk részleteket. Bevezetésében elmartani a felolvasás a háború befejezését, a monarchia össze­omlását, a Habsburgok detronizálását, a köztársaság kikiáltását. (Bajd így folytatja : A köztársasági kormány alatt az er­délyi részekben a románok által lakott ré­szeken a lehetőség szerint megvalósultak Wilson ervei. Nagyban hozzájárult ehhez Berthelot tábornok látogatása is, aki be­utazta a volt osztrák magyar monarchia azon területeit, amelyeket nemzetiségek laktak. A köztársasági kormány megen­gedte az 1918. december 1-i gyulafehér­vári nemzeti gyűlés megtartását, amelyen az őshazával való egyesülés­ kimondatott, megtűrte a nemzeti gárdák szervezését annál is inkább, mert a köztársasági kor­mány nem volt abban a helyzetben, hogy az országban a rendet és nyugalmat biz­tosítsa. Itt, a mi vidékünkön IAncea kapi­tány szervezte a nemzeti gárdákat a köz­ségekben, amelyeknek nagy és fontos sze­repük volt még a román hadsereg bevo­nulásakor is. Így például egy ghidsni (zsadányi) gárdista kitüstülést kapott a megszálló csapatok részére nyújtott se­gítségért. Speciállisan Satu Mara városá­ban nem alakítottak nemzeti gárdát, mert a köztársaság idejében még nagyon ke­vés román volt a városban, tehát polgári gárdát alakítottak, amelyben mi románok, ahányan voltunk, szintén részt vettünk. Azonban nálunk is megalakult a román nemzeti tanács. A köztársasági kormány 1919. már­cius 21-én a szocialisták terrorja alatt kiadta kezéből a hatalmat és átadta a kommunista szovjeteknek. Ettől kezdve teljesen felborult az or­szágban a rend és elkezdődött a kommu­nista terror. 1919. április hó elején egy román repülőgép repült el városunk fö­lött, amelyből ezrével dobtak le röpcédu­lákat, amelyekben bátorítottak, hogy ne essünk kétségbe és ne higyjünk a hazug­ságoknak, legyünk kissé türelemmel, rö­videsen felszabadítnak bennünket. A kommunista uralom alatt a mi vá­rosunkban is megalakult a bolsevista ta­nács, a direktórium, amely a városházai és a püspöki palotában helyezkedett el A legjobb minőségű vásznakból a legszebb kelengyéket készíti­ és átvette a város kormányzását. Szeren­csére azonban sokkal többet foglalkozott a politikai és szociális propagandával, mint a közigazgatással. A kommunizmus közigazgatási tevé­kenysége a városi közigazgatás terén bi­zonyos összeírásokra szorítkozott, amelyek nagyon sérelmesek voltak a lakosságra, mert a lakás­statisztikánál mindannyiunk­­nak kilátásba helyezték, hogy a kényelme­sebb lakásokat a proletárok fogják elfog­lalni, továbbá az élelmiszerek, ruhák, fa bérneműek, ékszerek, stb. rekvírálását. £­­­kommunizálták az összes magánvagyono­­kat, közintézményeket, iskolákat, internátu­­sokat, színházat, a szerzetesek és apácák klastromait. A szerzeteseket és apácákat kötelezték, hogy vessék le szerzetesi ruhá­jukat és ö­­tsaceli civil ruhát. A román hadseregtől való félelmében a direktórium a városi pénztárban volt öt­millió értékű értékpapírt Budapestre szállí­totta el. Városunkban volt az időben egy szé­kely gyalog hadosztály. Azonban a bolse­vista szovjetnek nem vett bizalmat*^ a katonákban Ezért a központból egy po­litikai megbízott volt kirendelve ehhez a parancsnoksághoz: egy Karikás Frigyes nevű vasmunkás. A székely divízió tartalékban maradt és csak egy kis részét a frontnak őrizték a székelyek Hóba községnél. Ellenben a Szamos balpartján levő fronton Témásé— Pomi—Bornești—Ardusat (Tománya—Re­metemező—Barlafalu —Erdőszáda) közsé­geknél a bolsevista vörös csapatok állot­­tak. A román csapatok 1918 karácsony táján Baia filarale^ hatoltak előre és a kommunista csapatokkal szemben állott a nevezett fronton a nagyszombat ünnepéig, amikor egyszerre haladt előre Satu Msre felé , Bihor és Salaiban levő román csa­patokkal. Az Ilba-Tamaia (Iloba-Tománya) fron­ton állandóan voltak kisebb csaták, ame­lyekben a bolsevikiek fogságába jutott hét román tiszt, egy lelkész és hatvan katona, akik itt, Satu Marén voltak letartóztatva a mostani Regina Maria kaszárnyában és a bolsevista haditörvényszék elé voltak utalva. Ugyanebben a kaszárnyában volt le­tartóztatva négy székely tiszt, mint ellen­­forradalmárok, mert gránátot dobtak egy Molnár nevű központi delegátusra, akit a fresten levő vörös csapatok megszervezé­sére küldöttek. Azonban nem sikerült őt elpusztítani. Ezek fölött április 18 án kellett volna bolsevista haon­os vályszéket ülni, azonban szabadon bocsájtották őket, mert a frontról érkezett Információk után már PASKAI IMRe 38 év óta fennálló üzletét áthelyezte Plata Bratl­­apu (volt Deák tér) 17. 83. alá , azt a tavaszi 66 nyá­r idénynek megfelelő árukkal dúsan felszerelte, nem tartottak tárgyalást és már április hó 18 án a bolsevista uralom is megsem­misült Ápril 16 án dr. Bárból I. Károly ügy­véd, dr. Pop Silvia kir. ügyész és dr. Do­­bosy Endre dr. Nagy Vince volt belügy­miniszter felhívása folytán megbeszélést tartottak Nagy Vincs lakásán. Kratochwil tábornok, a székely divízió parancsnoka is dr. Nagy Vince lakásán tartózkodott, de egy másik szobában. Dr. Nagy Vince köz­vetíti a két fél között az egyezkedést. Ekkor telefonon érkezett az értesítés, hogy Deb­recen felől négy vörös terrorista csapat közeledik Szatmárra. A székelyek felkérték dr. Pop Silviu «, Barbul Károly urakat, hogy délután 4 órakor a divízió autójával keljenek át a fronton a román hadsereg­hez és kérjenek muníciót a székelyek ré­szére, hogy a terrorista csapatoknak ellent­­állhassanak és hogy fenntarthassák a ren­det a román csapatok bejöveteléig. Négy órakor a nevezett urak jel­at­keztak is, de azt mondták nekik, hogy nincs automobil, menjenek kocsival. Lát­ván, hogy nem eléggé komoly a dolog, mindenféle további közbenjárást meg­tagadtak.­­r­et történt ugyan­csak dr.Nagy Vince” Intétvení főlára dr. Pap Mihálynál és dr. Dobosi Endrénél, hogy másnap délután 2 órakor menjenek át a fronton és hogy a román csapatok parancsnokától kérjenek szabad elvonulást a székely divízió részére. A találkozás helye a római katholikus temetőnél volt megjelölve. Azonban a divízióból való urak nem jelentkeztek az autóval. Dr. Papp Mihály szemrehányást tett dr. Nagy Viccé­nek a félrevezatás miatt és visszautasított minden további kísérletet annál is inkább, mert már úgy hiriett, hogy a román csa­patok elhaladásban vannak és áttörték a vörös hadsereg frontját. Április 17-én este a kommunista di­rektórium megszűnt. A városi tanács azon­nal összelőtt, átvette a közigazgatást és megtette a szükséges intézkedéseket e vá­ros biztonsága szempontjából. Egész éjjel permagenciában volt és kontaktusban ál­lott a székely parancsnoksággal. A tér­­parancsnokságot egész éjjel és a követ­kező napon Csekő alezredes látta el. Dr. Lénárd István volt polgármester, Csekő alezredes és néhány más tiszt támogatásá­val a direktórium tagjait, akik utazásra készen állottak, felhívták, hogy a náluk levő városi értékeket adják át. Ezek ki­jelentették, hogy hajlandók ezt megtenni, ha szabadutat kapnak és esetleges inzul­tusoktól megvédik őket. ígéretet meg­kapták, mire átadtak egymilliókétszázötven­­ezer koronát. Ezen a napon késő este ki­szabadították a vörös hadsereg kezéből azt a hét foglyot, akik a kaszárnyában voltak Férfika­lapok rendkívüli olcsó árban kaphatók! —----■—------------­^Co **G R ° - °*C30B**

Next