Szamos, 1926. január-március (58. évfolyam, 2-73. szám)
1926-01-03 / 2. szám
4. oldal óramúé I 3 A magyarság magatartása ellen senkinek sem lehet kifogása és minden jogát meg kell adni . „Erdélyben nincs szükség hadizónára^ Goga Octavian a magyar-román közeledés kimélyitéséről. Goga Octavian, akinek a sajtóban tett nyilatkozatai az utóbbi időben nem egyszer keltettek nagy feltűnés intranzitens voltukkal, az alábbi interjút az Erdélyi Hírlapnak adta. Onnan vettük át „Elérkezett a béke ideje" Az első kérdés a nagynevű politikushoz az, hogy hogyan látja Románia belső helyzetét, konszolidációját és hét esztendővel a háború lezajlása után nem ő tartja megdöbbentőnek, hogy az országban még mindig súlyos ellentétek vannak a többségi és kisebbségi nép között, melyet a hatalom urainak a kisebbségi jogok megadásával sikerülne elsimítani. — Tényleg már hat esztendeje, — mondja Goga Octavián — hogy a háborút befejeztük. És visszapillantva erre az időszakra, meg kell állapítanunk, hogy Románia eddig az időpontig biztosan haladt előre belső konszolidációjában. Összehasonlítva Romániát a többi államok úgy lelki, mint gazdasági helyzetével, különösen a körülövező országok helyzetét tartva szem előtt, kitűnik, hogy közállapotaink természetes mederben fejlődtek. Az ország lelki egyensúlya nem billent meg, a politika nem lépte át a pártharcok kereteit és azok a centrifugális tendenciák, melyek Csehszlovákiában és Jugoszláviában jelentkeztek, Romániától távoltartották magukat. És ebben az állami keretben beilleszkedtek a nemzeti kisebbségek is és szemmel kísérve román szempontból a kisebbségek működését, meg kell állapítanom, hogy nem akadhat senki, aki szemrehányásokkal illethetné a nemzetiségek magatartását. A magyarság különös nyugalommal és rezignációval fogadta az uj eseményeket és több ízben tanújelét adta közeledési óhajának. És most minden jel arra mutat, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a kivételes állapotokat béke váltsa fel, amikor félretéve az összes súrlódásokat, ellentéteket Románia összes polgárai összefogjanak a nagy, közös munkában, az ország megerősítésében. „Elismerem a magyarság jogait" —^ Hogyan gondolja kegyelmes uram a kisebbségi és a többségi nép teljes együttműködését mindaddig, amíg a kormány a kisebbségi jogok megsemmisítésére törekszik. Annak az annyira kívánt és ez ország szempontjából annyira fontos együttműködésnek első alapfeltétele az, hogy a nagy lelki kiegyenlítődés megtörténjen és ez pedig nem lehetséges máskép, mint a kisebbségi jogok megadásával. A költő miniszter hosszasan elgondolkozik a kérdés felett és határozott hangon ennyit mond: — Ami a magyar kérdést illeti, én nem mondok új dolgot akkor, amikor hangsúlyozom, hogy a magyarság teljes politikai és kulturális érvényesülésének jogát elismerem és az erre vonatkozó jogokat biztosítani kívánom. Első voltam a román politikusok között, aki félretéve a két nép között támadt ellentéteket kifejeztem azt politikai dogmát: magyarok és románok egymásra vannak utalva. És ebből következik, hogy meg kell találni az utat a teljes kibéküléshez. Talán emlékeznek, hogy aktív miniszter koromban minden magyar ügyet, mely a kezem közé kerül, nem csak toleranciával de barátsággal igyekeztem kedvezően elintézni. A mostani kormány uralma alatt tovább mentem egy lépéssel ebben a programszerű munkában és Averescu tábornok jóváhagyásával megkötöttem az úgynevezett csúcsai paktumot a Magyar Párttal, melyben a magyarság minden jogos kívánságát magamévá tettem és ezeknek életbeléptetését kormányra jutásunk alkalmával garantáltuk. Ezért politikai ellenfeleim részéről igen sok támadás ért, legnagyobb megelégedésemre azonban a román nép, a román közvélemény a magyarság és a románság közötti közeledőt a legjobb akarattal fogadta és ez az, ami engem ennek a barátságos viszony további kimélyítésére buzdít. Ami ezek után következne, ez mind a magyarság politikai belátásától függ, ami minket illet, mi betartjuk fegyvertársi hűségünket és adott szavunkat. Magyarlakta területeken — magyar képviselő. — És kormányrajutás esetén, amikor életbe lép a csúcsai paktum és a magyarság a kisebbségi jogoknak teljes birtokában lesz, mi a véleménye Kegyelmes Uramnak, hány parlamenti képviseletünk lesz és hogyan használhatjuk nemzeti nyelvünket közigazgatásban, igazságszolgáltatásban ? Ami a parlamenti képviseletet illeti, az az elv fog érvényesülni, hogy ahol a magyarság többségben van, ott magyar képviselő lesz. Ott pedig, ahol magyarok és románok vegyesen élnek, ott közös listát állítanak fel és a szavazásra bízzuk, hogy a kerület milyen képviselőt akar. Ezt igazságosan és becsületesen visszük keresztül és a kisebbségek ezzel megkapják teljes parlamenti képviseletüket. Ami nemzeti nyelvük használatát illeti, azt is teljes mértékben elismerem és ezért az állami adminisztráció minden ágában néhány vezető pozíciót erdélyi emberekkel töltetünk be, de nem csak Erdélyben, hanem itt a bukaresti minisztériumokban is, hogy ezzel módot adjunk az ideutazó kisebbségeknek arra, hogy a minisztériumokban meg tudják magukat értetni. „Erdélyben nincs szükség fradizónára." — Mi a véleménye Kegyelmes Uramnak a határvégeken még ma is életben lévő kivételes intézkedésekről. Az erdélyi viszonyokat nem tartja-e elég konszolidáltnak ahhoz, hogy Aradot, Temesvárt, Szatmárt kivonják a hadizóna rendelkezései alól? — Egyéni véleményem szerint a mai helyzetben a hadizóna rendelkezésnek csak egyedül Besszarábiában van létjogosultság. Az erdélyi állapotok sokkal békésebbek, mintsem hogy szükségesnek tartanám, hogy különös katonai rendszabályokkal törekedjünk a rend fenntartására. Itt megvan az akarat a teljes rend megteremtéséhez és jobb közigazgatással felmenthetjük magunkat a különös rendszabály alól. Természetes ez a meggyőződésem a mai állapotokból adódik és ha szók változnának, úgy a fe fogásom is akként módosul. — Hogyan gondolja Kegyelmes Uram Románia és Magyarország között a békés együttműködést megteremteni ? — Ez teljesen Magyarországtól függ. Románia teljes jóakarattal tekint Magyarország felé. Részünkről csak akkor lenne morális lehetetlenség a közeledést megteremteni, ha a magyar kisebbség el lenne nyomva. A két ország együttműködésével mindketten nyernének, úgy Románia, mint Magyarország gazdaságilag egymásra vannak utalva és nyerne az erdélyi magyarság is, ha Budapestről nem irredenta, hanem tűrhető, békés hangok jelentkeznének. Úgy hiszem, nem csalódom akkor, amikor leszögezem azt az impressziómat, hogy ebben a kérdésben Magyarország közvéleményében bizonyos változások mutatkoznak. Azt biztosan mondhatom, hogy minden magyar részről történő közeledést Románia szeretettel fogad. ^ — Én mindent elkövetek, hogy a két nép, a két ország között kimélyítsem a békét. Jövőre nagy tervem vannak. És pedig az, hogy Madáchnak klasszikus művét, Az ember tragédiáját előadatom a bukaresti Nemzeti Színházban és erre az alkalomra kölcsön kérem a budapesti Nemzeti Színház díszleteit. Ugyanekkor össze szeretném hozni a román és magyar irodalom kiválóságait, hogy a két nép kulturáján keresztül megtaláljuk az utat a nagy békéhez. Az írók I legyenek előhírnökei ennek az uj felvilágosodott, nagyszerű kornak. Tisztáldozat A Szamos számára irta: Osvát Kálmán. (Budapest.) A magyar sport kínos szenzációját — amely körül utaznak gondolatain — alighanem tudomásul vette már napok előtt az erdélyi kozönság és azért elég lesz rók párszavas emlékeztető. Posta Sándor dr világbajnokunkat a Vívószövetség minapi ülésében megfosztotta az amatőrségétől, a versenyzéstől mindenkorra eltiltotta és zsűriben való részvételét is lehetetlennek mondotta ki. Sújtotta pedig a vívás világbajnokát evvel a büntetéssel azért, mert Posta Sándor dr. 60 milliós kamatmentes kölcsönt vett igénybe Fodor Károly vívómestertől azzal a kötelezettséggel, hogy eddigi sportegyletéből kilép, felvéteti magát egy, Fodor által megjelölendő sportegyletbe. Fodor termeiben a hét bizonyos napjain megjelenik, ott a kijelölt vívókkal asszózik, más helyiségben pedig egyáltalán nem szerepel. Ebben az eljárásban a Vívószövetség az amatőrszellem súlyos megsértését látta es a Postát a legsúlyosabb szankcióval büntette. Sem érdeklődésem, sem kompetenciám nem elégséges hozzá, hogy sportszempontból, kommentáljam ezt a viharos lefolyásúnak ígérkező sportbotrányt. Az ügyben Posta Sándor nyilatkozata érdekel, különösebben annak is egy mondata, amelyben akut anyagi zavarokkal indokolja a terhes elkötelezettség vállalását. Semmi kétség, nehéz elhatározás volt. Mellnyomásos nappalok, álmatlan éjszakák gyötrik a férfit, ha választás előtt áll: drága terhei közül —melyikkel könnyítse hajóját. (Az amatőrsport szent alapszabályai csak rideg és merev minősítéseket ismernek, nem ismerik az »akut anyagi zavarok” érzelmi szintézisét; de mi, — mi emberek vagyunk, sőt férfiak, kik minden percben állunk, vagy állhatunk gondnyomásos választás előtt, nekünk bőven ad alkalmat az életünk, hogy fájdalmas búcsút vegyünk némely ideáltól, nehogy elveszítsünk — még fájdalmasabban nélkülözhető némely másokat.) Mert megy, megy az a »minden poklokon keresztül!« — viszi a férfi sokáig folttalanul a lobogóját (és mások szemének: talán annál is tovább, talán halálig . . .) de jöhet — és óh de sokszor jön is — pillanat, amelyben csak »Tisztáldozat« segít. A sakkjátékból való ez a szó, feláldozását jelenti lónak, futárnak s még nemesebb tiszteknek is s az áldozattal szerzett pozíció előnyt jelent. Az erkölcsi tisztáldozat — céljában is, kivitelében is — valami hasonlót jelent. Pozícióelőnyt. Esetleg nyerést. Életet. De feláldozott tisztjeink a mezőre vissza többé nem kerülnek s örökre távozván, bus szemmel néznek vissza ránk. »Itt állok, másként nem tehetek« — mondhatná minden pillanatban minden igaz ember, de ez a kétségtelenség csak kifelé az, a többi emberek felé, kik mindent megértvén mindent megbocsátanak, míg befelé — nem ad abszoluciót, bus fájdalommal jár minden tisztáldozat.* Látnivaló, hogy intern ügyekről beszélek. Elhatározásokról, melyeket férfi magában intéz, súlymérésekről, melyek végeztetnek kizárólag egyéni erkölcsi mérlegen s hol a serpenyőt nem terhelik sem büntetőjogi, sem társasági szankciók. (A Posta-ügy sem érdekel csak addig a pontig, mig Posta Sándornak tisztán intem ügye, mig a mérlegelésére az eshető következményeknek árnya sem borul.) Hogy a következmények közelfekvők, alig elhárithatók s magát a mérleget is súlyosan handicapelők — jól tudom s az áldozat annyival fájdalmasabb. Többnyire külső díszek elvesztésével is számolni kell. De én mostan csak a férfit idézem, testvéremet, ki áll léket kapott hajóján, háborgó tengeren, szertefutó millió hajók közt, mégis MettlBKfssí * A BEHETVÁS PASZTILLA legmakacsabb fejfájást is elmulasztja r