Szamos, 1926. április-június (58. évfolyam, 74-143. szám)
1926-06-18 / 134. szám
UL 18. * A nagybányai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Körének tisztújító közgyűlése. Tudósítónk jelenti: Vasárnap d.e. tartotta meg évi tisztújító közgyűlését a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre, amely most már teljesen átélte azt a válságot, ami annak folytén keletkezett kebelében, hogy egyesek az érdekellentétekre hivatkozva külön szervezetekbe akarták tömöríteni a kereskedőket és kereskedelmi alkalmazottakat. A közgyűlés meghallgatta a múlt évi erkölcsi és anyagi beszámolókat, majd egyhangúlag a következőképpen niitotta meg a Kör tisztikarát: Elnök Glavitzky Károly, aki már 27 éve áll élén a Körnek, alielnök Platthy Zoltán, titkár Platthy György, a pénztáros Török Pál, ellenőr Marosán Emil, a könyvtáros Hanay Flórián, a felügyelő-bizottság tagjai Lezniczky Árpád, Rozenfeld Adolf , és Mégay Miksa, a választmány tagjai pedig Kassay Kálmán, Radó Dezső, Rusoran József, Msndel Mór, Hsracsik Vilmos, Berényi Simon, Kiss Ernő, Steinfeld Adolf, Fok Jenő, Weisz jgláz Ármin, Dumbravicean György, Lőwy Ernő, Konrád József, Steiner Jenő, Bunkovics Géza és Marosán Gyula. Elhatározták ezután, hogy a kereskedő ifjúság nevelése céljából a Kör helyiségét jobban ellátják könyvtárral és szórakozó eszközökkel s ezzel a gyűlés végetért. * Szigeti kereskedők a piaci bódék ellen. Sziget! tudósitónk jelenti: Rövid idő alatt egészen megváltozott Sziget főterének a képe. A polgármesteri hivatal egyre-másra engedélyezi a cukros- és gyümölcsösbódék felállítását Sziget főterén, a járda mellett. Ez súlyosan érinti az üzlettel rendelkező kereskedők, büfféssk érdekeit és ezért elhatározták, hogy deputációban arra fogják kérni a polgármestert, hogy a főtérről, illetve a járdák széleiről telepíttesse el azokat a gombamódra szaporodó bódékat. A kereskedők eme kérését a Sfatul Negustoresc is támogatja. * A magyar pengő-bankjegyek csak január elsején kerülnek forgalomba. Budapestről táviratozzák. A Nemzeti Bank julius elsejével csak a felülbélyegzett bankjegyeket hozza forgalomba , s a pengő-bankjegyeket ilyenformán január elsején bocsátja ki. A pengősökkel egyidejűleg jelentékeny mennyiségű húsz- és ötvenfilléres * fog forgalomba kerülni. • * A budapesti terményhatáridő üzlet viszaállításával kapcsolatban az árutőzsde megállapította, hogy a forgalmi adó szempontjából a külföldi rendelések egyforma bánásmódban részesülnek a belföldiekkel. TARTÓS CIPŐ az egészség és pénzmegtakarítás érdekében minden praktikus ember részére elengedhetetlen. A Palma-kaucsuk saruk és talp kétszeresen tartóssá teszi cipőjét, olcsóbb, spinta bőr, ruganyos járástad is megkíméli önt nedves időben a meghűléstől ékmm 7. oli*L A világszok heti műsora: Csütörtökön: Szomorúságának énekese. Pénteken nincs előadás. Szombaton: DybucU. Vasárnap d.u. Zöld mezők. * este: Féltékenység. Pap és éf. Scfj. Ansky háromfelvonásos tragédiáia r a Vilnai Zsidó Szintársulat vendégjátékának első előadása. Még az este, rögtön előadás után leültem, hogy megírjam ezt a kritikát, azaz dehogyis, csupán mindent átfogni és átérteni törekvő beszámolót a vilnaiak nálunk legelső fellépéséről. Nem restellem bevallani, nem ment. Annyira, olyan szinte elenyészted fölém-magaslással uralt ez az impozáns élmény, hogy meg sem tudtam kísérelni a lebírását, azt, hogy objektiváljam, hogy a megméréshez elengedhetetlenül válságra vetítsem ki magamból. szükséges tárgy voltam valahogy, mint amikor legelőször láttam egy hatalmas gótikus, égbeszökő tornyot — talán a bécsi Stephanskirchéét — s a benyomás eltörpítő grandiozitásának hatása alatt valósággal fizikai fájdalmat éreztem amiatt, hogy a csúcsíves monumentumot körülvevő szűk tér odakényszerített a torony tövéhez s nem engedte, hogy a perspektíva önbizalmat adó, felülkerekedésre képesítő messzeségéből mérjem le és alakítsam ki hozzá való viszonyomat. A tegnap esti lelki szenzáció az előadás után is egyformán, teljes erősségével hatalmában tartott s nem volt más hátra számomra, mint feladói a birkózást és távolságot, legalább egy éjszaka távolságát megszerezni vele szemben. És ha jól meggondoljuk, talán nem is megy ez soha máskép egy olyan mélyremarkoló, egészen penetráló élménnyel, mint a tagna esti előadás volt.* A vilnaiak tegnapi bemutatkozó-előadása két nagy kontrasztnak volt a nagyszerű szintézise: a klasszikusan görögös sorstragédia legrégibbb tónusa ölelkezik benne meglepően újszerű harmóniába a modern színjátszás legutolsó szavával. Mert Sch. Ansky tragédiája Igazi zsidó vadipiáda a klasszikus szomorújáték összes jellegzetességeivel, a vak végzettszerűségből eredő verbűnnel és az egész cselekményt beburkoló, primitíven erőteljes misztikum patinájával, míg az a mód, ahogyan a vilnai társulat ezt a darabot interpretálja, a modern színművészet egyik legújabb iránya, az expresszionizmus. S éppen a darab tartalmának klasszikuma és az előadás modernsége volt leginkább az, ami különösen ható egybekapcsolódásával megkopott és elragadott. Bizonyára vannak, akik a vilnaiak játékát egyszerűen a tragédia műfajához alkalmazkodó zsidó koturnusz-művészetnek vagy legjobb esetben a speciálisan zsidó színművészetmodorba felolvasztott reinhardiizmusnak minősítik, az ilyeneknek azonban alig van igazuk. Az ugyanis, ami eredetileg zsidó naturalisztikus játékstílusnak látszik náluk, rövidesen elvitathatatlanul kimutatja a színművészetben expresszionizmus hatásait s rájövünk, hogy a vilnaiak előadási módjában finoman leszűrte« tulajdonképen a Tajrov színpadnak a moszkvai zsidó kamaraszínház által közvetített eredményei jutnak impozás kifejeződésre. Az egészen új színművészet bélyegét viseli magán a vilnaiak játéka s ezért jelent mélységes élményt azok számára is, akiknek idegen a darabok témája és teljesen vagy csaknem érthetetlen az előadás nyelve, a zsargon. * Erről az előadásról nem lehet referáciasablonban írni, úgy, hogy »jók voltak« és »kabinetalakítást nyújtottak«, mert azokat, akikről szó van, éppen a teljes sablontalanság jellemzi. A főhőstől az utolsó statisztáig egyetlen szereplőtől sem lehet látni mozdulatot vagy hallani hangot, ami az akadémikus színészet nyomaira, kaptafáira emlékeztetne, ami na a színész belsejéből, igaz átéléséből fakadna s ami ne az előadás kollektív hatását szokábá. És a vilnaiaknál aztán van összjáték! Egyetlen, a sok összetevőből közvetlen erőltetlenséggel eredő impresszió kvel át a színpadról a nézőtérre s olyan kapcsolatot teremt, hogy a publikum szinte tudatalattian forr egybe a játszókkal. A szereplők meggyőző pátosza, expresszionisztikus, tehát a kifejezést lendülettel izmosító játéka gótikus hatásba csúcsosodik s egészében elnyeli, birtokába keríti a nézőt. Ilyenformán semmi értelme annak, hogy a szereplőket külön-külön kiemeljük, mivelhogy egytől-egyig a kellő hozzájárulást adták az ensemble sikeréhez s így igazságtalanságot követ el, aki összeméri őket. A casidok épp olyan nagyszerű teljesítményt nyújottak szerepükben, mint a főszereplők, Alex Stein, Judith Lares, Josef Bulow, Myriam Orleska és Jacob Weislitz vagy a többiek, mindegyikük igazán élő alakokat jelentetett meg a legmeggyőzőbb plaszticitással. S a játékhoz méltóan kiváló munkát végzett a rendező is, akinek teljesítményét nem kevésbé bámulhatta meg a közönség. Egyszerű, de művésziesen nagyvonalú, teljesen modern beállításaival olyan effektusokat teremtett, melyek az előadás nagyszerűségéből hatalmas részt tulajdoníttatnak neki s amelyek dicséretére válhatnának a legnagyobb rendezőknek is. Csak a Tóra ünnep jelenetére mutatunk rá, amely a legtöbb volt, amit megrendezésben adni lehet.* Most pedig még néhány szót nem magáról az előadásról és a viinaiakról, hanem csupán vendégszereplésük ez első estéje kapcsán. Az elmúlt színiévad folyamán sok sok szó esett a közönségnek a színházzal szemben tanúsított közönyéről s főleg arról, hogy a mai közönségnek már nem kell a próza, a szomorújáték és a szinma, meg hogy átkos, kárhozatos konkurenciát fújt ki általában az egész színpaddal szemben a film. Nos, nyilatkozzanak most azok, akik ott voltak a vilnaiak tegnap esti előadásán: komoly versenytársáé hát a beszélve előadó színművészeinek a mozi és kell-e a tragédia és a dráma? Nincs kétségünk aziránt, hogy a válasz egyöntetűen pozitív. Igen, az ilyen színművészet kell, az ilyen előadásokat nem hagyná cserben senki a moziért. Mert at nem az évtizedes sabont,nem az elkopott modort kapjuk a játékban és a rendezésben, hanem hozzájutunk valamihez, jó sokhoz a modern színjátszás lázas kereséseinek nagyértékű eredményeiből is. A darabok maguk nem minden; elsőrendű fontosságú, hogy hogyan, milyen stílusban interpretálják őket. S ebből a szempontból nem ártana, ha színidiraktoraink és rendezőink, »vajúdó kisebbségi színészetünk istápolóig tanulnának egy keveset a vinnaiaktól, abból, amit érvényesítenek az uj színművészet vívmányaiból s amit ezek révén a »fásult és közömbös« közönségből kiváltanak. Ha alaposabban megnéznék őket, ha csak egy parányit ellesnének abból, amit a vilnaiak tudnak, akkor bizony kerületünk jelenlegi igazgatója nem tenne olyan büszke hitvallást a »Máramaros« című hetilapban a konzervatív, a negyven év előtti színművészeihez és annak tradícióihoz való törhetetlen ragaszkodásáról s talán sülyedt szinvonalu kisebbségi színművészetünk is jobb jövőnek, biztatóbb kilátásoknak nézne elébe . . . * A vilnai társulatnak ezt a bemutatkozóelőadását egyébként telt ház nézte végig, mintegy helyes előre megérzésével ásnák, hogy ezúttal újat, különlegeset kapunk. A publikum, melynek soraiban meglehetős számmal voltak keresztények is és olyanok, a kik legfeljebb német nyelvtudásuk segítségével értettek valamit Ansky megrázó és mesterien megirt végzettragédájából, minden felvonás végén hosszasan ünnepént a kitűnő szidészekst. Krizsán Sándor. A Visnai-társulat pénteken nem tart előadást. Szombaton Ansky drámája, »Dybuk« kerül bemutatásra a legkiválóbb szereposztásban. A díszletezés és rendezés olyan frappáns újításokkal szolgál, mely eddig csak Reinhardt simázainál volt látható. A kitűnő előadás előtt lárh jí > apr its is meghozza iaí várt eredményt s az érdeklődésből ilálve valószínűleg zsúfolt ház fog az előadásban gyönyörködni.