Szabadsajtó, 1936. október-december (68. évfolyam, 226-301. szám)

1936-10-04 / 229. szám

ROBELLA KOZMETIKA ^adói ( kisebb ház központban, előkelő, csendes utcában,­­ tizenhét méter utcai fronttal, nettó tíz százalék ) bérjövedelemmel. Tőkebefektetésire is kiválóan­­ alkalmas. Részleteik megtudhatók vasárnap dél­­­­után 2—3, hétköznap este fél 8 és fél 9 óra kö­zött Str. Sincai 7. emelet. (IV-211) i—O— Újonnan átalakítva ! Keresünk körzeti képviselőket egy jelentős cipőgyár cikkeinek eladására. Aján­latok cím­zendők: Casuta postala No. 41., Bucu­­­resti, román vagy német nyelven, kizárólag jól bevezetett cégek részéről, amelyek rend­szeresen látogatják vevőkörüket. (IV-288) Hollósi Sándor colfaui riportja: Petőfi colfaui fájáról somfa­magot ültetnek a magyarországi kultur­testületek Beszélgetés a Teleki-kastély utolsó úrasszonyával a colfaui birtok eladásáról Halványlila kökörcsin most van másodvirág­­zásban a Telekiek colfaui kastélya előtti réten és a Gutin tetején tegnap leesett a hó. Az utolsó szeptember vége, amit a Teleki gr­óf í­k ebben a világhíressé lett kastélyban töltenek. Néma szo­morúság üli meg a bucsuzásnak ezeket a fájdal­mas heteit, amely után a Telekiek hat évszázados birtoklás után végkép otthagyják az eladott bir­tokot, a coltáui kastélyt, melyben Petőfi Sándor élete legboldogabb napjait élte és a csaknem két­száz éves somfát, amely alatt a világirodalom leg­gyönyörűbb lírai versei születtek. A SZABADSAJTÓ munkatársa meglátogatta a búcsúzó Telekieket coltáui kastélyukban, mely­nek eddigi ura, Teleki János most betegen fekszik. Felesége, Damokos Ella fogadja helyette a láto­gatókat és az ő kíséretében sétálunk végig a tör­ténelmi nevezetességű szobákban, amelyekben a nagy szabadsághős, Teleki Sándor élt és az eme­leti termet, amelyben Petőfi Sándor legboldogabb napjait élte ifjú hitvesével, Szendrei Júliával. A verandán ülünk az őszi bágyadt napsütés­ben és a jóságos arcú, meleg lelkű főúri magyar asszony bús emlékezéssel beszél szabadságszerető apósáról, annak regényesen nagyszerű életéről, a coltáni kastély történelmi múltjáról és arról a ne­héz útról, amelynek végén hatszáz év után a Te­lekiektől idegen kézre kerül a híres kastély park­jával, földjeivel és — avval a somfával, amely alól Petőfi nézte, hogy: még nyílnak a völgyben a kerti virágok . . . Ahogy Teleki Jánosné Teleki Sándorról be­szél, az nem a tisztalelkű menynek apósa iránt való tisztelete, hanem a magyar úriasszonynak nemes lelkesedése a magyar szabadsághős iránt. Minden szavát rajongás hatja át és szavai nyomán megelevenedik Teleki Sándor egész nagyszerű élete. A fiatal Teleki Sándor, aki egész fiatalon ment ki Berlinbe tanulni és aki Párizsban, Moszkvában, majd Spanyolországban folytatta tanulmányait, külföldön mindenütt összeköttetésbe került forra­dalmi körökkel, ami miatt több helyen súlyos kel­lemetlenségei is voltak. Huszonhat éves korában­­ került haza ebbe a megyébe és részt vett a me­­­­gyei közéletben. Petőfi Sándorral az akkori megyeszékhelyen j egy megyegyűlés alkalmával ismerkedett meg. ’ 1846. szeptemberében őszi közgyűlését tartotta a­­ nemes vármegye és azon megjelent Teleki Sándor­­ is. Petőfi Sándor akkoriban már fürjen megfor­­­­dult ebben a megyében és itteni tartózkodása alatt f­elkerült erre a megyegyűlésre is. Itt akadt össze­­ Teleki Sándorral, akinek a bemutatkozásnál azt­­ mondta:­­ — Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e? kérdezte a költő­ j­től Teleki Sándor.­­ — Az magam is voltam komédiás koromban,­­ mondta Petőfi, akinek Teleki ezt válaszolta: — No cimborám, velem ugyan nem sokat nyer­­­­tél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. ' A megyegyülés után annyira összebarátikoztak,­­ hogy Teleki meghívta magához a költőt coltáni­­ kastélyába. Az év októberében Petőfi meg is lá­­­­togatta és mozgalmas néhány hetet töltött Tele­­­­kinél, akivel komoly mély barátságot kötött. Ezt­­ a látogatását 1847. nyarán kétszer is megismé­telte a költő, aki 1847. őszén, szeptember 9.-től , október 29.-ig ifjú feleségével együtt volt vendége­­ a coltáni kastélynak. Ma is áll a kastély parkjában az a somfa,­­ amely alatt Petőfi legszívesebben tanyázott és s amely alatt néhány örökszép verse született. HARCOK A VILÁGSZABADSÁGÉRT A magyar szabadságharcban ismét együtt van Teleki Sándor költő-barátjával, együtt küzdenek Bem seregében, amelynek Teleki Sándor inten­dánsa volt. A világosi fegyverletételnél Teleki Sán­dor is fogságba került és az aradi vértanukkal együtt őt is halálra ítélték, de édesanyjának sike­rült megvesztegetni az őröket és Teleki Sándort kiszabadítani a börtönből. Rózsa Sándor szabad­­csapatának néhány embere Nikolics Fedor vezeté­sével szöktette át álruhában a fiatal Telekit Szer­biába Lajos nevű coltáni inasával együtt. Az emigrációban egy ideig Kossuth Lajos közvetlen környezetében élt a gróf, akinek életében ezután két hihetetlenül mozgalmas évtized következett. Szerbiából Törökországba, onnan Angliába ke­rült és Londonban feleségül vette Johanna Bicker­­stett nevű dúsgazdag angol hölgyet, akitől azonban rövid idő múlva elvált. A válás után Párisban tűnik fel Teleki Sán­dor, aki részt vett a Napoleon elleni összeesküvés­ben. Az összeesküvést, melyben Hugo Viktor, a világhírű író is részt vett, leleplezték és Teleki Sándort Hugo Viktorral együtt egy szigetre szám­űzték. Amikor Garibaldi megszervezte az olasz fel­kelést és Teleki Sándor, aki még a számkivetettek­nek erre a gondosan őrzött szigetére is kapott hí­reket, megtudta, hogy Türr István, a volt negy­vennyolcas magyar tábornok Garibaldi mellett harcol seregével, megszökött a franciák fogságá­ból és sietett Garibaldi seregébe. Húsz évvel a magyar szabadságharc kitörése után került haza Teleki Sándor, visszavonult col­táni kastélyába és elhúzódott minden politikai mozgalomtól. Életének utolsó tiz esztendejét a bányavárosban töltötte és azalatt összegyűjtötte, feljegyezte eseményekben dús életének minden­­ mozzanatát. Amilyen jóbarátság fűzte Petőfihez, s­ ugyanolyan meleg barátságot tartott Jókaival,­­ akit coltáni kastélyában többször látott vendégül.­­ kegyelettel ápolta Petőfi emlékét és gondozta s azt az öreg somfát, amely alatt Petőfi annyi szép­­ versét irta és amely alatt öreg korában Teleki­­ Sándor is sokat üldögélt. MIÉRT ADTÁK EL A COLTÁUI jI KASTÉLYT? Hogy a somfáról esik szó, Teleki Jánosné be­­­­szél a sirról, mely a somfa alatt volt és amelyben­­ Teleki Sándor hamvai pihentek. Az öreg úr kíván­­t­sága volt, hogy a Petőfiről hires somfa alá te­­r­messék el és fájdalmas, szomorú szavak hangza­ ] ? nak el arról a tragikus nagy változásról, mely a ' * történelmi nevezetességű kastélyra szakadt. — Komoly családi okok kényszeritettek be« Ik­inket, hogy megváljunk a coltáni birtoktól és vele együtt a kastélytól is. Megvallom: nem szí­­vesen adtuk el a kastélyt, amely amellett, hogy gyönyörű fekvésű, irodalomtörténeti műemlék is. Azon igyekeztünk, hogy ez a kastély és ez a park, ahol hatszáz éven át éltek a Telekiek, ahol valami­kor a fél­ vármegye előkelőségeit látták vendégül, ahonnan komoly mozgalmak indultak el és ahol a legszebb magyar lírai versek születtek, ne kerül­jön magánkézbe. - A férjem kísérletet tett egy magyar gaz­dasági iskola létrehozására és amikor ez nem si­került, akkor szó volt arról, hogy a magyar írók szanatóriuma létesüljön ezen a helyen. Ez a tö­rekvés sem vezetett sikerre és igy férjem a bir­tokkal együtt a kastélyt is eladta. A birtokot és a kastélyt dr. Tibii János orsz. képviselő és dr. Tibii Augustin somentai ügyvéd vették meg — értesülésünk szerint — hét és fél millió lejért. KÖLTÖZÉSRE KÉSZÜL A TELEKI CSALÁD A birtokátadás megtörtént, csak a kastélyt nem adták még át az új tulajdonosoknak, de an­nak előkészületei is folyamatban vannak. Ezel kapcsolatban ment végbe a szomorú aktus, mely­ről beszámolt már a SZABADSAJTÓ: Teleki Sán­dor hamvainak exhumálása. Mikor az öreg somfa alatt lévő sírt felbontották, könnyezve állta körül azt a falu egész népe és kegyelettel kísérte el a koporsót a családi sírboltig. A kastélyban különben már csomagolnak, ha­talmas ládákba rakták az értékes könyvtárt és le­véltárat, melyben sok a történelmi nevezetességű okmány. Hogy hová és mikor költözik el Coltáuról a Teleki-család, az még nincs eldöntve, mert nincs eldöntve, hogy a coltáui birtok vételárát hol és mibe fekteti be a család, csak az bizonyos, hogy Teleki János Magyarországon fog megtelepedni. PETŐFI-FÁKAT ÜLTETNEK A COLTÁUI SOMFA MAGVAIBÓL Ismeretes, hogy a coltáni híres somfát a buda­pesti Petőfi-társaság kérte a családtól. Szó is volt róla, hogy Petőfi fáját kivágják és Budapestre szállítják, amihez az új tulajdonosok is hozzájá­rultak. Ez a terv azonban keresztülvihetetlen nem­csak azért, mert a csaknem kétszáz éves somfa olyan terebélyes, hogy szállításra lehetetlen, de azért is, mert az öreg fa törzse annyira odvas, hogy széthullana, ha kivágnák. Most aztán esetleg azt csinálják meg, hogy a híres fa egyik ágát próbálják leválasztani a törzsről és azt küldik el a Petőfi-társaságnak Budapestre. Petőfi somfájával kapcsolatban igen érdekes és kegyeletes mozgalom indult meg a magyaror­szági kulturegyesületek között. Mikor híre ment Magyarországon, hogy a coltáni híres kastély gaz­dát cserél és kikerül a Telekiek kezéből, a közmű­velődési testületek arra kérték Teleki Jánost, hogy küldjön nekik egy-egy oltványt a Petőfi somfájá­ból. Ezt a kérést ebben a formában lehetetlen volt teljesíteni és ezért Telekiék úgy oldották meg a kérdést, hogy a hires fának, mely még ebben az évben is szép termést hozott, magjából küldtek a kulturegyesületeknek, amelyek elültetik Petőfi fá­jának magvát. 1—2 napon belü­l ismét megnyílik a Nicoara bodega és csemege üzlete Str. Mihai Viteazul 16. helyett ugyanabban az uccában 27­ a. alatt. Az Első Erdélyi Általános Biztosító Részvénytársaság­ saiuimiarei főügynöksé­­gének tisztikara mély megilletődéssel és őszinte fájdalommal tudatja, hogy KK­EIH SAMU pénztárn­ak folyó hó 2-án hirtelen elhunyt. Kötelességtudó, lelkiismeretes éis mun­kás férfiút vesztettünk el benne, aki oda­adó szorgalmával minden erejét és tudá­sát társaságunknak szentelte. Emlékét szivünkbe zárva, kegyelettel­­ őrizzük meg. Satu-Maré, 1936. október hó 2.-án.

Next