Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-13 / 7. szám
Tizenhetedik évfolyam. 7-ik szám. Szatmár, 1900. február HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmand sora 8 kr. Hirdetés és nyilt tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 80 kr. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész én* • 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 , 50 kr. 1 Egyes számára. . . „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utczi líHik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A mi m. királyi postánk. Azon időtől fogva, hogy a szatmári m. kir. postahivatal saját otthonába költözködött, sokat írtak a helyi lapok postai nyomorúságainkról. Sőt, mikor a postahivatali helyiségek közegészségi szempontból is kifogás alá estek, a sajtó a posta bezárását hangoztatta. Ily gyöngéd nyomások hatása alatt a postaigazgatóság időről-időre tákoltatta-fodozgatta, cserélgette a helyiségeket, szemszúrástól egyszer-egyszer egy kis személy- vagy munkaerő szaporitást is eszközölt. Sőt mi több ! Legutóbb oly intézkedéseket hozott be, melyekkel Szatmár — legalább látszatra — postai viszonyok tekintetében is a nagyvárosok sorába lépett. Szervezett Németiben fiók postát; külön választotta a leveleket (hírlapokat) az utalványok (podgyászoktól) sőt horrendum-diktum ma már városunkban markodba nyomják házadnál a Csomagot, az utalványozott összegeket — és a többi. No hát lehet-e okunk mostan a mi m. királyi postánkra panaszkodni. És egyáltalán követelhetünk-e többet az igazgatóság gyöngéd figyelmétől. Hát a mondók vagyunk, hogy mindazok, kik ismerik az itteni viszonyokat, tudják, hogy ezek az újabb intézkedések egyáltalán inkább csak amolyan külsőségek. A belső, intenzív bajok még mindig léteznek. Sőt tudják, hogy míg egyrészről mondom a bajt gyökerestől nem gyógyították, addig a postának — a közönség megadóztatásával — tetemes jövedelmet hoz. Gyorsabb kiszolgálatról e városban most sincs szó, sőt nehézkesebb késedelmezőbb! Mi ennek oka? Oka elsősorban a személyzet létszáma. Megvalljuk, részvéttel nézzük a derék postahivatalnokok buzgalmát. Ezek úgyszólván oda vannak lánczolva és emberfeletti erőt kell kifejteniük, hogy kötelességüket teljesíthessék. Oka a levélhordók létszámának elosztása. A nagy kiterjedésű Németinek van két, mond két kihordója. Így történik aztán, hogy Németiben 11 óra előtt legtöbbször nem lehet a postához jutni, pedig az a szegény levélhordó a lelkét csakhogy ki nem adja. Oka, hogy a németis fiók posta a legszerencsétlenebb helyen van. Még a nagy omnibusz sem tudja megközelíteni. Nem is mer odáig menni, mert a múltkor is ott akadt a sártengerben. Az a körülmény pedig, hogy naponkint csak egyszer szállít (miért nem lehetne egy gyalogpostával többször szállíttatni) közönséges levélszekrény alá helyezi a fiókpostát. A jó hely ott kínálkozik a Gyapai szegleten, hirdetik is hétről, hétre, de úgy látszik az igazgatóság szerfelett praktikus helynek tartja a mostanit. Egyik helyi lap újságolja, hogy ezután rend leszen, mert a levélhordókat havonkint cserélgetik. No hiszen még csak ez kell! Volt már módunkban ezt a csereberét élvezni. A szegény levélhordó maga is szörnyen restelli azt a bandukálást, azt a természerkesztő egy századdal megelőzze a munkatársakat s azok előtt világitó vezérfáklyaként fényt hintsen az idők homályában. Ezt a bókot különben tárczám czimének megmentésére eszeltem ki; remélem, most már nem köt bele abba, hogy lapjában valaki még mindig a 19-ik századról mint jelenről beszél be, hogy ő a jövő esztendőben honnét kerít magának egy új századot, azt nem tudom, hacsak a búr háború befejeztével haza nem vezényel egy sirupiri századot. Tegyünk most már egy lépést a thémám felé is. Hogy Clió tollát megragadjam, és Csokonai utcza legújabb közállapotainak rajzát megadjam, arra több ok is elemi erővel kényszerít. A tudomány terén ki van adva a „részletmunka“ jelszava ! Az egyes ember már nem elég arra, hogy az emberiség tudását csak egy szakban is kellőleg áttekinthesse, annál kevésbbé, hogy művelje : elégedjék meg mindenki egy részlet átkutatásával, tisztázásával igyekezzék csak egy követ faragni a tudomány csarnokához. Mit nekem hát világhistória : nem akarok én nemzeti históriát írni, sem Szatmár város történetét megrajzolni (amelynek tervrajzán úgyis a Kölcsey-kör alussza édes álmait,) hanem megelégszem az utczám ismertetésével ! A másik ok az, hogy az emberiség történetében fontos fordulópontnál vagyunk: a század vége magunkba szállásra int; számot kell vetnünk a múlttal, mielőtt az uj századot megkezdeniük; milyen szerepet töltöttünk be mi (Csók, utcza) az emberiség haladásában, szetes késedelmezést. Aztán mikor kissé benne van, akkor jő a másik csere és jő egy másik kandukálás. Persze ennek levét csak a közönség issza meg. Tudjuk mi, hova czéloz, mit akar az igazgatóság. Csak az a baj, hogy nem jó helyre czéloz. Tessék bent tartani két-három személyt és az járjon olykor-olykor a levélhordókkal és betegség esetén helyettesítsen. Hogy végre oly üzletekben, szerkesztőségekben és egyáltalán ott, hol sok csomag, utánvétel jó, mily igazságtalan adó az az öt, illetőleg 2 krok — arról nem szólunk. Mert ha ezekkel a postaviszonyon segítve volna, szívesen fizetjük. De most sincs segítve ! Itt csak az állam nyert és a közönség vesztett! A Városi közgyűlés, február havi közgyűlés tegnap d. u. három órakor tartatott meg a főispán elnöklete alatt. Meglehetős nagy tárgysorozata volt, amelyből kiemeljük a következő ügyeket. A polgármesteri havi jelentést a tagosítás, a hegyi vasút, az egyesült villamossági társaság ajánlata, a lövölde, a róm. kath. plébániai állás betöltése és a városi óvoda töltötte ki, ezekről tájékoztatta a közgyűlést részletesen, a mely is tudomásul vétetett. Ugyancsak tudomásul vette közgyűlés a belügyminiszter leiratát az 1900. évi költségelőirányzat és az 1898. évi gyámpénztári mérleg jóváhagyására vonatkozólag. Elfogadta a polgármester előterjesztését, hogy feliratot intéz a vallásügyi miniszterhez a végből, hogy a r. kath. plébániai állás betöltésére nézve az 1859. óta fentálló gyakorlat vagyis a város szabad választási joga tartassák fent. A megüresedett kiadói állásra Koós Gábort, mik e hiányok, amelyek pótlására törekednünk kell, mi jót és érdemest műveltünk, amelyet tovább is fejleszteni kötelességünk, szóval kifejteni, mit köszönhet nekünk az emberiség s mit várhat meg joggal tőlünk. Végül kötelességemmé teszi e krónikát a sajtó (Ezres és Vidéke 1898. évf. I. sz.) azon elismerő nyilatkozata, a melylyel engem a Csokonai-utcza kulturmécshordozójának proklamált; buzdít és ösztönöz ez arra, hogy amit nem dicstelenül megkezdettem, azt a várakozáshoz képest folytathassam. De lássuk immár a medvét ... az az hogy Csokonai-utczát s ennek helyére I. oszt. Írnoknak Matkó József, s ennek helyére II. oszt. Írnoknak Berky István választatott meg. A néhai gróf Majláth Antal alapítványi ügyben közgyűlés felirt a miniszterhez, hogy mennyi azon összeg, amire a város az alapítvány jövedelméből számíthat. A szatmárhegyi vasútra már rég megajánlott 95000 frt fedezetére nézve közgyűlés úgy határozott, hogy a még meglévő alapot a szegény- és bikszádi vasutalapból kiegészíti. A városi perek állásáról szóló jelentést tudomásul vette. A közgyámi hivatalhoz és a főkapitányéhoz egy-egy bíjnok felvétetett. Tudomául vette közgyűlés a városi pénztár és a vámhivatal megvizsgálásáról szóló jelentést. A gazdasági munkás közvetítésre nézve kimondotta, hogy arra nálunk szükség nincs. Elfogadta Ferenczy János tűzoltó főparancsnok lemondását és jóváhagyta Nádpataky Gusztávnak főparancsnokká történt választását. Mátrai Lajos indítványára felterjesztést tesz a miniszterhez, hogy az új szőlőültetések fogyasztási adót ne fizessenek s ezen felterjesztést közli a többi törvényhatóságokkal is. A gazdasági egyesületnek a lóversenyre kért 800 koronát megszavazta. A városi óvoda ügyében tett ajánlatot elfogadta, mely czélból, hogy t. i. az óvoda állami kezelés alá vétessék, felír a miniszterhez s egy bizottságot küld ki a telek megválasztására. Az 1899. évi italmérési számadást elfogadta e kimondta, hogy az italmérést fentartja továbbra is, s a kezelőknek a jövedelemből 25 százalékot megszavazott. A közpénztári kiadások fedezésére 48400 korona előleget átutalt. A németi ev. ref. egyház részére Saja Sándor helyettesítési díjában 3 hóra 120 frtot kiutalt, de kimondta, hogy ilyen emü kiadást többé meg nem szavaz, miután a helyettesítési díj az iskolafenntartót terheli, az pedig nem a város, hanem a felekezet. Több kisebb tárgy után Herman Mihály polgármester részére 2 havi szabadságot szavazott meg a közgyűlés s ezzel majdnem 7 é. véget ért. mályban s akkor is másodmagukkal, a házakba meg éppen nem mernek behatolni, hanem szerényen és félénken húzódnak meg a kapukban. — A katonaság helyére kárpótlásul beköltözött az arisztokráczia s igy mindent összevéve, most már a világbéke uralkodik nálunk, védtelenebbek vagyunk ugyan, de legalább előkelőbbek) TAUCZA. — "TATOr—11" " Csokonai-utcza a 19-ik század alkonyán. (Kiülurhistóriai rajzolat.) A jelen év az emberiséget 2 nagy táborra osztotta; az egyik tábornak a 19-ik, a másiknak a 20-ik század a hitvallása Legyen boldog mindegyik a maga hitében, de azért én mégis azt tartom, hogy legboldogabb a harmadik tábor, amelyik egyátalán nem törődik azzal, hogy hányadik században élünk. (E harmadik táborba a kisgyermekek és a szerelmesek tartoznak.) A Szatmár és Vidéke kebelében is megtörtént ez a meghasonlás, amely jövő január elsejére remélhetőleg teljes kibéküléssel végződik, ugyanis főszerkesztőnk már a huszadik században vágtat az idők tengerében (mint népfelkelő tengeri lovas), míg mi munkatársak többnyire még a 19- ik században cammogunk . . Lapunk barátait megnyugtathatjuk aziránt, hogy a lap belső életét nem kell félteni e kis családi viszálytól, mert egyébiránt vannak köztünk közös érintkezési pontok, ahol nézeteltérés nincs közöttünk pl. hogy vacsora után néha-néha fogyasztgatjuk a Sándor sógor ürmösét s a szerkesztőnek a 20- ik s nekem a 19-ik században esik jól. De még helyes és illő dolog is, hogy egy Hadügy. (Világbéke. A hadsereg leszerelése.) Nemzetiségi viszonyok. E tekintetben utczánk kicsinyben hű képe Nagy-Magyarországnak, lakossága vegyes ajkú, van itt mindenféle náczió, még magyar is, beszélnek itt mindenféle nyelven, még magyarul is, mint ahogy Tóti Dorka mondja a Peleskei Nótáriusban. — Újabban, némi aggodalmat keltők a nemzetiségi mozgalmak, különösen az orosz faj rohamos térfoglalása , csakis a kir. ügyészség buzgóságának tulajdonitható, hogy a tovább terjeszkedés egyelőre megakadt. Germanizáló törekvések is észlelhetők, amelyek még veszedelmesebbeknek látszanak, mert határuk tulcsap az utcza határain; innét került ki t. i. egy német grammatika, amely ma már az ország különböző részeiben terjeszti a germanizáczió átkos baczillusait. Dákó-román izgatás is ütötte fel magát az újonnan épült iparos olvasókörben, de e mozgalom félbe maradt s csakis a dákó-forgatásig tudott eljutni. A lengyel elemet egy tiszteletreméltó matróna képviseli, aki különben csak németül beszél. szabó üzlete Szatmár, Deák tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. A Csokonai-utczának elévülhetetlen dicsősége, hogy a miért „buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, az általános békét, a hadsereg leszerelését a maga ben már végrehajtotta. Elbocsátotta köréegész katonaságát: a közösöket, akik ket s a honvédeket, akik egy helyőrséggel voltak képviselve s ma a katonaságból hírmondóképpen csak egy privátdiener maradt, s tulajdonképen az is Bocskay-utczához tartozik. Mint minden korszakos újítás, úgy ez is bizonyos szertelenségekkel, kinövésekkel jár, annyira dühöng ugyanis a béke szelleme, hogy az egyúttal a katonaság iránti ellenszenvvel van összekötve, úgy hogy az idegen utczabeli katonák emiatt nem is mernek erre járni, csakis az estho