Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-05 / 1. szám
Ami pedig a megye és a város között fenálló jó viszonyt illeti, azt a külön főispánság a legtávolabbról sem érinti, mindenesetre kevésbé, mint a mostani állapot mellett a közös főispánság. Itt a példa előttünk. Bizonyos meghidegülés állott elő az elmúlt években, a mi természetes jognak, folyománya épen a közös főispán- Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a függőben lévő székelykérdés miatt a közös főispán mindig versengés tárgyát fogja képezni, s a szerint lesz népszerűbb egyik vagy másik helyen, amint e kérdésben több vagy kevesebb szimpátiát fedeznek fel viselkedésében. Csakhogy míg a főispán nekünk a székhelykérdésben bír fontossággal, addig a megyénél sokkal több érdek fűződik személyéhez, s megtörténhetik, amint meg is történt, hogy ezen más érdekek miatt a velünk különben egy czélra törekvő megyei székhelypártiak nem rokonszenveznek a főispánnal, aki ellen nekünk semmi kifogásunk nincsen, s az érzelmi szétválás hidegséget támaszt, amint támasztott is, a város és a megyei közönség között. Külön főispán mellett ilyen nem történhetik. Az meg épen tarthatatlan állítás, hogy a megye közönsége azért megneheztelne reánk, hogy mi nem akarunk vele ugyanazon főispán kormányzása alatt állani. Miért neheztelne? Hiszen az okot megmondtuk, s ha csakugyan őszintén óhajtják még mindig a közös cél elérését, még örvendeniük kell a város törekvésén, mely határozottan ezen cél érdekében történik. Sokszor halljuk hangoztatni, hogy a megyei közönséget a városhoz kell édesgetni, de a tapasztalat tanúsítja, hogy ez máig sem sikerült. Az okát ennek a városi szálában megyei elem különböző életjelrelehet feltalálni, s mennyiben ez az életfelfogás aligha fog egyhamar megváltozni, nem is igen van kilátás a szorósabb társadalmi összesimulásra. Ez is egy olyan pont, hol a külön főispánság sokat tehetne a jelen állapot javítására. Egy főispán igenis alkalmas volna vonzerőt gyakorolni a megyei közönségre, s nagyszerűen beválnék arra a szerepre, hogy a városi és megyei elem között fémjelzett ellentétet kiegyenlítse és a két elem közeledését közvetítse, ami a jelenlegi állapotokat tekintve felette kívánatos volna. Sokat lehetne még mondani a külön főispánság üdvös volta mellett, s bárha az említett értekezlet a maga részéről időszerűnek nem találta, mi az eszmét elejtettnek nem tekintjük, s minden esetre olyannak tartjuk, amellyel még ezután is érdemes foglalkozni. * Az uj főispán személyére nézve kétféle kombináczió van forgalomban: Nagy László alispán és Pap Géza polgármester nevét emlegetik a legsűrűbben. A kombinácziókra általában nincs mit adni, de ma olyan kort élünk, amikor a legképtelenebb kombináczió is teljesedésbe mehet. Ilyen legképtelenebb kombináczió pedig, hogy Szatmár-Németi sz. kir. városának Nagy László lehessen a főispánja. S amint mi őt ismerjük, kell, hogy maga is ezt a nézetet vallja Elismerjük tehetségéről, hogy az ország többi 86 törvényhatósága bármelyikének élén megállhatja helyét, de a köztünk lévő akadály olyan, amely lehetetlenné teszi, hogy akár ő minket, akár mi őtet elfogadhassuk, s ha mégis van abban valami, hogy a szatmári főispáni székbe ő volna kiszemelve, akkor ez másként el sem képzelhető, mint csak úgy, hogy külön főispánja lesz a megyének és külön a városnak is. Mert ha annak idején Ujfalussy Sándort, aki semmi tekintetben nem volt lekötelezettje városunknak, csupán azért, mert a székhelykérdésben ellenünk korteskedett, olyan fogadtatásban részesítettük, akkor Nagy László el lehet rá készülve, hogy előtte a közgyűlési terem ajtaját is bezárjuk. Ha tehát a belügyminiszter csakugyan foglalkozik azzal az eszmével, hogy Nagy Lászlót főispánná kinevezze, amiben kételkedni okunk nincsen, akkor foglalkozzék azzal az eszmével is, hogy a megyei és a városi főispáni állást válassza külön egymástól. És ha külön választotta, akkor, a városi főispáni állásra nem kell sokáig keresnie az alkalmas embert, mert erre az állásra a megfelelő erőt a mostani polgármesteren meg fogja találni. Ilyenformán aztán mind a két kombináczió megvalósulhatna, sziveinken s minél tovább pihennek, azután egyszerre annál őrültebb erővel esnek nekünk. Ott vannak, ott élnek s ha ezek szerzik is meg nekünk a múló nagy fájdalmakat, de ezek szerzik meg a múlhatatlan nagy gyönyöröket is. Ezek nélkül nem tudnánk kiélvezni azt a boldogságot a melyet a szerelmi vallomások mint illattalan lángok lobbannának fel ajkainkon — a mámoritó, bóditó édes illatot a szerelem sauce-sza, a szentimentálizmus adja meg. A szentimentalizmus ez a nagyranövelője a szerelmi gyönyörnek, szerelmi kéjnek, ez a beteges érzés, ami nélkül olyan üres, olyan sivár lenne az élet. Üdvözöllek ! A többiek talán nem merik bevallani, de én merem. Miért is ne? Mi századvégi emberek kfinomult idegeinkkel még inkább járma alatt nyögünk, mint elődeink. Mindnyájan, azok is, akik szomorúan bandukolnak az életutakon , ha kérdezik tőlük mi bajuk, megvallják őszintén, hogy a szivük fáj, s azok is, akik gőgös gúnnyal tagadják a létezését. S talán ezek még leginkább nyögnek a jármű alatt . . . Hát legyünk őszinték ! ne nevessük ki egymást ... (Vége.) SZATMÁR ÉS VIDÉKE lőre nézve megszabadult az unalmas havi levonásoktól, úgy hogy január 1-től a magasabb fizetés már teljes összegben fog kifizetés alá kerülni. A pótlék. Végre pénzben is leverődött valami — pótlék alakjában — a régen ígért fizetésemelésből. Felosztásra került a lefolyt 1903. évre kiható erővel 14,800,000 korona, tehát 3,300,000 koronával kevesebb, mint a mennyi eredetileg kontemplálva volt. És épen ez benne a szépséghiba, az állam pénzügyi egyensúly megmentésére pedig — ha ez valóban veszélyeztetve van — ez a három millió a milliárdot meghaladó költségvetésünknél talán nem a legnyomósabb tétel. szesen A III.—XI. fizetési osztályokba ös 22, 579 tisztviselő van sorozva. Ezek közül 17, 975 kapott ugyanoly összegű személyi pótlékot, mint amennyit az eredeti fizetésrendezési javaslat értelmében is nyert volna. 4,664 tisztviselő azonban csekélyebb javításban részesült. Ezek az utóbb említett tisztviselők jutottak volna ugyanis be az V —XI. fizetési osztályok első fokozataiba, illetve részesültek volna a IX—XI. fizetési osztályokban eltöltött huzamos szolgálat után kárpótlékban. Ne feledjük azonban, hogy az állami alkalmazottak fizetésének rendezéséről szóló eredeti javaslatot a Tisza-kormány mind ez ideig nem vonta vissza és reméljük, hogy ezután sem fogja visszavonni. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy az egyes fizetési osztályokban eltöltött 8, illetve 10 évnél, a korpótlékra vonatkozólag pedig 16 és 20 évnél hosszabb szolgálati idő a végleges rendezésnél — az igazság követelménye szerint — mégis méltánylásban fog részesülni,kellő anyagi így teljes tárgyilagossággal, elfogulatlanul ítélve meg a helyzetet, két oly körülményt sem hagyhatunk figyelmen kívül, melyek azt bizonyítják, hogy a kormány szíve megdobbant tisztviselőiért. Az egyik az, hogy habár az obstrukció még mindég tart s ennek folytán az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról szóló törvényjavaslat törvénnyé még nem is vált, az 1903. évre eső pótlékokat a kormány saját felelősségére folyósította. A másik pedig az, hogy jóllehet a biztosíték kiegészítését a kormány nem kívánta, illetve a biztosíték levonását ugyancsak saját felelősségére elengedte. Kár azonban, hogy ezt a saját felelősségére való cselekvést nem terjesztette ki a kormány a személyi pótlékoknak a törvényjavaslat mandosítására is, megszavazásáig való álmert így — intenciója ellenére — nyugalomba vonulni akarók elöl elzárta az utat s ezzel továbbra is megzsibbasztotta az előhaladást. * A pótlék, mely elnevezés alatt az állami tisztviselői kar azt a kisebb nagyobb összeget várta a kormányelnök ígérete alapján karácsonyi ajándékul, mely eddigi s a mostani fizetésrendezési törvényjavaslatban megállapított új fizetések közötti külömbözetet képezi, karácsony első ünnepén mégis napvilágot erre vonatkozó utalványozó látott és az rendeletét a pénzügyminisztérium az összes utalványozási joggal felruházott hatóságokhoz szétküldötte, úgy hogy ennek alapján a pótlék kifizetése szerdán tényleg kezdetét vette. A pótlékot természetesen a tisztidij levonásával fizette ki a kir. adóhivatal s így mindenki a neki járó összeg kétharmadát vette csak kézhez, de egyúttal a jó Színház. Menyecskék. Sokan a magyar népszínművet kihaló műfajnak tekintik. Mondjuk lejárt a kora, mert a verista áramlat bevonta forgatagába közönségünket. Nos nézzék meg azok Verő bájos életképét s meg fognak róla győződni, hogy a magyar népélet kincses tárháza marad mindig a színműirodalomnak, csak legyen olyan rátermett ember, ki éles megfigyeléssel szólaltatja meg a népszínmű alakjait. A „Gyimesi vadvirág” már megfogta a közönség lelkét, a „Bor” fényes sikere pedig megmutatta az igazi nyomot, amelyen a népszínműnek épülnie kell. Verő György kiragadott a népéletből egy alakot- s megalkotta belőle három egyfelvonásos darabját „Menyecskék“ címen. Van-e ennél kedvesebb, alkalmasabb alak arra, hogy körülötte a színpadi élet ezerféle jelenete zajlódjék le? Szerencsés ötlet volt Verő Györgytől, hogy ezt a kedves alakot, mint típust a színpadra vitte. Három egyszerű kis történetet fűzött egybe, melyek szivünkhöz, kedélyünkhöz szólanak s úgy hatnak reánk, mintha festőművészeink magyar életképei beszélnének a maguk egyszerű, igaz közvetlenségükkel. Az I-ső rész „A biróné.“ Egyszerű, kis naiv mese. A katonaságtól hazatért legény fölteszi magában, hogy a szép birónét meghóditja. A kiszolgált huszár meg is próbálja az ostromot, de pórul jár, mert a biróné csak bolondozik vele, végül pedig mikor a huszár nagyon is vakmerő lesz, a biróné pofon üt is beparancsolja a kóterbe. Összegyűl a falu népe, a huszár pedig megszégyenítve kullog elő a börtönéből. Mindig mondtam, hogy baka volt ez, nem huszár! — mondja az egyik esküdt s a függöny legördül. A II. rész „Márika elmén.“ Márika csenevész leányka, aki örökösen a szép halál gondolatával foglalkozik. Bátyja Ferkó még az ő születése előtt világgá bujdosott s a bánatos anya e feletti fájdalmában idő előtt hozta világra Márikát, aki a haldokló előérzetével megsejti, hogy Ferkó visszatér, de azt is tudja, hogy mikor Ferkó megjön, Márika elmen. Meg is kéri a tisztelendő urat, hogy estére hozza el neki az Úr testét. Ferkó csakugyan visszatér a házba s magával hozza feleségét, a kedves székely menyecskét s kis fiát Matyikát. A nagyszülők örvendeznek, miközben az utcáról hallatszik a ministráns csöngetése. Hozzák a Szentséget. Gyötrelmes csend. Az anya megjelenik a tornácon s zokogva, csak ennyit mond: Márika elmén. — A mennyország. Valóságos magyar életkép. Az öreg telkes gazda két fiával, két menyével egy födél alatt lakik s úgy érzi magát köztük, mint a mennyországban. Hiába akarnak a fiuk önállók lenni, az öreg nem akar beleegyezni. A nászok és anyósok haza akarják vinni a sirdogáló boldogtalan menyecskéket. Az öreg gazda ezt sem engedi meg. Végre, midőn a két anyós kijelenti, hogy akkor ők is leányaikhoz költöznek, megretirál az öreg s megengedi, hogy fiaik külön háztartást vigyenek. Inkább lemond a mennyországról, semmint két anyós kerüljön a házba. Ez a három — egy darab, amelyikben szerencsésen s színesen van megörökítve a magyar menyecske típusa. A három közül az első gyöngébb, legjobb a harmadik kép. Ko nai Margit mind három darabban excellált. Tábori kis bírója caracteristikus alakítás. Bátosi s Garai Ilus Márika szerepében miben sem maradt mögötte társainak. Az újdonságnak mindkét estén szép közönsége volt. A hét többi estéin színre került még Cassanova igen jó előadásban, Bob herceg a régi szereposztással, ingyen előadásul a Falu rossza. A Casanova tegnapi előadása egyike volt az idény legsikerültebb operett előadásainak. Komár Margit, nem csak kecses, gracziózus táncával, különösen cakewalkejával, de rendkívül ügyes" játékával is gyönyörködtetett bennünket. Ferenci, Szentes, főerőssége volt az előadásnak. A színház zuffolásig telve volt jókedvű közönséggel.* Színházi műsor: „Lady (Január 5—titk>.) Ma, kedden este: Windermere legyezője,“ Színmű 3 felv. Újdonság. — Szerdán: „Tavasz“, operett?. Harmadszor * — Csütörtökön : „Nagymama“, eredeti vígjáték 3 felv. — Pénteken: „Gésák“, operate. Zóna előadás. — Szombaton : Itt először, nagy újdonság, diszes uj kiállitásál „Aranyvirág“, operette. Vasárnap d. u. fél 4 órai kezdettel, félhelyárakkal „Hüvelyk Matyi“, tündérrege. E"te: Arany virág“ operette másodszor. — Hétfőn : „Tisza gyöngye“, népszínmű. Zóna előadás« Apróságok. Interpellál valaki, hogy amennyiben a fővárosi lapok lejebb szállítják az előfizetési díjat, remélhetőleg a helybeli lapok is bizonyára ugyanazt fogják csinálni. — Sőt ellenkezőleg — mondom neki — azok emelni fogják, miután most már a fővárosi lapokért kevesebbet kellvén fizetni, a közönség a magasabb díjat könnyebben fizetheti.* Egyik tudományos férfiúnak rendes szokása, hogy folyt ott szeret problémákkal foglalkozni. A múltkor is a kaszinóban nagy előadást tartván, a többek között arról is beszélt, hogy némely kérdések hosszú időn át állandóan napirenden vannak.— Igen — szólt közbe Bögre úr —, mint pl. ez is: Használ-e már Stomatint? * A politikáról esvén szó, valaki felhozta, hogy nincsenek olyan kuruc, függetlenségiek, mint a nagykárolyiak, azok még a Kossuth-pártnak is bizalmatlanságot szavaztak, amiért az obstrukczióval felhagyott. — És mindjárt rá — folytatja egy másik beszédet — tömörültek a fiatal gróf körüli . A zeneiskola hatása mind jobban kezd észrevehető lenni. Alig volt meg az első vizsgálat, máris megindult magasabb műkritika, amely a hangok különböző nemeit magyarázva eljutott a zöngék azon fajához is, amely a nyúlbőr és a disznóbőr érintkezéséből származik. Erről a hangról azonban általános a vélemény, hogy zeneileg nem élvezhető. * .* Mostanság egyébről nem folyik a beszéd, mint arról, hogy ki lészen a főispán. Furcsa volna csakugyan, ha a szerencse Nagy Lászlót érné. Szatmár annakidején elvitte Nagykárolyba alispánnak, s most a károlyiak (kis és nagy a-val) visszahoznák nekünk mint főispánt. Nagyot nézhetnénk egymásra a viszontlátáskor. HÍREINK: Demeter,I — A választó kerületek rendezése. Tisza István gróf miniszterelnök a vármegyék alispánjaihoz legközelebb rendeletet bocsátott ki, melyben kéri, hogy , választó, kerületben ír múlt év folyamán történt változásokról, átkapcsolásokról szóló adatokat juttassák tudomására, miután a belügyminisztériumban a kerületek új beosztása tekintetében törvényjavaslat készül. A választókerületek új, arányos beosztására s a cenzus egységesítésére csakugyan nagy szükség van. — Főispáni beiktatás: Domahidy Elemér Debrecen sz. kir város és Hajdú vármegye főispánjának tása január hólkén lesz.ünnepélyes beikta— A nagykárolyi képviselőválasztás. Domahidy Elemér nagykárolyi kerület országos képviselője még december 23 án bejelentette lemondását s a képviselőház elnöke még ugyanaznap értesítette vármegye központi választmányát a lemondásról, hogy az uj választást kitűzhesse és megejthesse. Azonban a képviselőház elnökének értesitvényével egy kis kiadói baleset történt, amennyiben azt Szajnám küldték, ahonan csak december 29-én érkezett a vármegyéhez. Az alispán a központi választmányt január hó 6-ik napjára hívta össze. A választmány valószinüleg január 14-ik napjára csütörtökre tűzi ki a választást. — Programmbeszéd és beszámoló Gróf Károlyi György, a nagykárolyi választókerület párton kívüli képviselő jelöltje vasárnap délután mondotta el Nagy - Károlyban programmbeszédét. Pártba nem lép be úgymond, mert politikai függetlenségét nem akarja feláldozni. Beszédét nagy lekesedéssel fogadták a nagykárolyiak. Megválasztatása bizonyos. — Jékey Zsigmond ugyanekkor tartotta beszámoló beszédét Mátészalkán. — Tisztviselők pótléka A kir. adóhivatal a pótlék illetőleg a mai napig követke’ő kifizetéseket teljesitette: a kir. adóhivatal tiszti kara részére 2563 K 4 f, anyakönyvvezető részére 666 K 67 f, a felmérési felügyelőség tisztviselői részére 506678 I I pénzügyőrség részére 1604 K 82 fillért fizetett ki. Öszesen 9901 K 31 fillért a szolgálati díj levonásával. — Kinevezések: A rendelkezési állapotba helyezett vármegyei számvevőségi tisztviselőket a napokban nevezte ki a pénzügyminiszter. Simkó Géza, Galisz Ödön és Márton Elek alszámvevőket pénzügyi fogalmazóknak illetve számellenőrnek nevezte ki a helybeli kir. pénzügyigazgatóságnál. Ezen kívül Szilágyi Lajos könyvelőt, Bodnár László és Budaházy Zsigmond írnokokat számtiszteknek, MS József és Teleki Antal dijnokokat. számtisztekké nevezték ki,