Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-01 / 1. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. az emberek érdeklődése hozzátartozóiknak az egészsége iránt. Szinte hihetetlen (pedig igaz), hogy a szülők figyelme a gyerme­keik betegsége tekintetében is kimutatható fogyatkozásban van. Odáig ugyan még nem jutottunk el, hogy segítség nélkül hagyják az általuk betegnek tartott gyer­meket, habár a vagyontalanabb osztályban ez is elég gyakran fordul elő. De kialvóban van az a félelem, amely régebben a legcsekélyebb változásnál megragadta a szülő szívét. Indokolatlan vá­rakozás, magát sokszor megboszuló biza­kodás a saját ítéletében, meg a semmin sem alapuló remény, hogy hátha magától is jobban lesz, megfosztják a beteget a kívánatos orvosi segélytől, amely annál hatékonyabb, minél korábban veszik al­kalmazásba. Lépten-nyomon van dolga az orvos­nak olyan emberekkel, akik a saját faju­kat is heteken­ meg hónapokon át viselik semmittevéssel vagy az ennél gyakran még rosszabb kuruzslás mellett, azzal a megoko­­lással, hogy nem hitték komolynak a be­tegségeiket. Hát az a rengeteg panasz, amit hall­gatnunk kell, ha olykor járványos beteg­ségek alkalmából az óvodákat meg az elemi iskolákat hatóságilag be kell záratni ! Tudja, érti-e a szülő csakugyan, hogy a gyermeke nem betegednék meg könnyen ragályozás által, ha járvány idejében isko­lába járna ? Semmiképp. És, ha mégis panaszko­dik a gyermeke otthon való maradása miatt, akkor ebben benne rejlik, mint az okoskodásának egyik végoka, az, hogy a legrosszabb esetben megkaphatja a gyer­mek a járványos bajt, és­­ bele is pusz­tulhat. De minek folytatni a bizonyítást? Kérdezze meg mindenki önmagától, vajjon nem érzi-e, hogy jobban lehetne és jobban kellene törődnie a maga és az övéi egészségével ? S ha a felelet nemleges lesz, akkor forduljon hozzánk további bizonyí­tékért. Szívesen és könnyen szolgálunk neki. A magánegészség dolga kétségtele­nül úgy áll, amint itt röviden ecseteltük. És, milyen különös, a közegészség iránt, amely pedig távolabbról érinti az embert, látszólag jóval élénkebb érdeklő­dés mutatkozik. Gondolom azért, mert itt a teendők elvégzése másokra tartozik, s mindig kön­­­nyebb ezeket, mint önmagunkat megszá­moltatni és felelősségre vonni. Mulatságomra szolgál, mennyire szid­ják a futott közkutaink vizét azok, akik régebben a Szamosból ittak. Pedig a mély kutak vize általában a mieinké pedig kü­lönösen egészséges, alig kifogásolható, mi­után a fúrással elért mélységre a felső földrétegekbe hatoló szennyvíz nem jut­hat el. Hányszor hallani kifakadásokat az utcán néha hosszabb időn át hagyott sep­­redék miatt az olyan emberek részéről, akik az udvarukon sertést hizlalnak, trágyadombot emelnek és illemhelyek nyilt gödreit csak rendőri beavatkozásra taka­­rittatják ki. Hát ne essék ez szemrehányásként. Ellenkezőleg. Szükség van rá, és örven­detes, hogy él a közönségben a helyes érzék a közegészség iránt. Csak az a kár, hogy ez is csak plátói szerelem. Mert ahányszor szóba került a csatornázás és vízvezeték kérdése, amelynek megoldása bizony tetemesen meg fogja terhelni a la­kosságot, azonnal felzúdult a közönség, noha jól tudhatja, tudja is, hogy sűrűn la­kott városok közegészségének alapfeltétele a kifogástalan ivóvíz meg a talaj megóvása mindenféle szennytől. Nálunk ez a berendezkedés több mint egy évtizede hogy „előkészül.“ Gon­dos és lelkiismeretes vezetés mellett dű­lőre is lehetne juttatni, ha úgy az orszá­gos, mint a helyi kormányzat nem me­rülne ki a hivatalos akták elintézésében. Addig is a jó Isten óv bennünket sok olyan bajtól, amitől magunkat kellene megóvnunk. És jól védelmez meg az ingyen mű­ködő Gondviselés. Mert véve hogy mennyire veszélyes ta­lajon épült fel városunk, ahol alapásások­nál gyakran két méternyi trágyás föld­ben kell dolgozni, a csodával határos, milyen kedvező a közegészségügyünk. Kedvező abszolúte, és más hazai vidéki városok egészségével összehasonlítva is az. Túlzás ugyanis közönségünknek az a folyton hangoztatott véleménye, hogy nálunk sohasem szűnnek meg a járvá­nyok. E sorok írója, aki egy századnegyed óta folytatja itt az orvosi gyakorlatát, túlzás nélkül meri állítani, hogy ez elég hosszú idő alatt még egyetlenegy járvány sem volt Szatmáron. Az elmúlt november hóban is álta­lános volt a rémület, lmgy kiterjedt vör­­henyjárvány uralkodik. És kisült a hivata­los kimutatásból, hogy összesen tizennégy eset merült fel abban a hónapban. Annyi, amennyi egy kis faluban is előfordul, ha csakugyan járványról lehet szó. Mikor pedig a fertőző betegségek valamivel sűrűbb számban lépvén föl, az iskolákat járvány címén bezárják, ez is inkább csak óvóintézkedés, hogy „igazi“ járvánnyá ne fajuljon a baj. Kár tehát rémlátásokkal egymást ijesztenünk, és a „fertőző“ betegségi ese­tet mindjárt „járvány ”-nak tekinteni, ami csak akkor helyes, ha a fertőző betegség­ben sok egyén betegszik meg. Annak az alaptalan híresztelésnek az ijedelmen kívül egyéb káros hatása is van. Elterjed a vélelem városunkról, hogy itt veszélyes lakni, ami aztán visszatart sokakat attól, hogy nevelés céljából a gyermekeiket ideküldjék, vagy esetleg ma­guk családostul beköltözzenek. Hogy pe­dig ennek mi a hátránya, tán fölösleges magyaráznunk. Tartsuk azért magunkat az igaz lé­nyekhez, és ne ijedjünk meg ok nélkül. Viszont azonban jó lesz félni, és (ha sor­a kerül majd valamikor) teljes nyugalmunk biztosítására fogadjuk szívesen a terhei dacára is a csatornázást és vízvezetéket. Színház, Aesculap. Az elmúlt­ héten a kelleténél több félhelyáras délutáni előadást láthattunk. Nem tudjuk megérteni, miért van az, hogy ezek a délutáni előadások oly határtalan rosszak. Minden kritikán aluli felületes­­séggel s gondatlansággal játszanak a szí­nészek és pedig csaknem kivétel nélkül. Pedig a délutáni közönség is megfizeti a belépő díjat s igényelhet elfogadható játé­kot. Ezt azért bocsátottuk előre s ajánljuk az illetékesek figyelmébe, mert több oldal­ról halljuk a közönség panaszát. Apám uram. (dec. 26.) Az újabb népszínmű-irodalom egyik legjobb terméke. Rogozi Bálint fiatal gazda boldog házas­­­ságban él feleségével Eszterrel. A Bálint özvegy édes­apja szemet vet a menyétre s szerelmi ajánlatokkal üldözi. Mikor a férj távol van, az após behatol éjjel a fiatalok lakásába s az asszonyt előbb szép szavak­kal majd erőszakkal akarja elcsábítani. Eközben váratlanul haza érkezik a férj s a dulakodókat felelősségre vonja. Eszter ekkor, hogy apósa bűnös tervét leplezze, azt mondja, hogy apósa egy legényt ta­lált nála s most azért verte meg. Bálint gazda erre elűzi a feleségét, akit aztán az egész falu megvet. Az ipám uram pedig elbujdosik s elemészti magát. Csak halála után derül ki az Eszter ártatlansága. Tit­kát u. i. nővérére bízza a ki felvilágosítja Bálintot, — mire a fiatalok kibékülnek. A főcselekmény mellett több epizód fejlődik s bonyolódik le. A darab nagyon tetszett s a színészek kedvvel, jól játszottak.­ A címszerepet Kiss Miklós adta. Ha gondo­san foglalkozik egy szereppel, ő megtudja jól játszani. Bebizonyította, gyönyörköd­tünk a Váradi érces szép hangjában és a Tisztás, Tihanyi, Szűcs Irén szende alakí­tásában. Jók voltak Fábián L., Barna M., Jászai O., Peterdi s Barna Andor. A páholy, (dec. 27.) A végtelen mulatságos szórakoztató darab előadása elé várakozással néztünk. A véletlen közbe­jöttével sikerült is elfogadható előadást kapnunk. A Hidas szerepébe beugrott Kiss Miklós. Látszott, hogy aznap kapta a sze­repet, de ép ahhoz képest elég jól adta. Tihanyi a Csíz Pepi szerepében kitünően érvényesítette recitatori képességeit. A legkedvesebb alakítást azonban minden­esetre Kőszegi nyújtotta, ki jóízű humoros előadásával valóban jó kabinet alakot mu­tatott be. Közönségünk bizonyára örülne, ha Kőszeginek több alkalmat nyújtana az igazgató tehetségének érvényesítésére.­­Jó volt a Tisztás, Jászai, Szűcs Irén, Báthori, Papp Etel, alakítása. Tábori a kedélyes apaszerepekre nem alkalmas s mégis v­ele játszatja a direktio. Miért? — Mert nincs más. Pedig mert már biztosítva van a jövő év s idején való lenne a Társulat kiegészítése. Pénteken a Gül Babát adták félhelyárakkal zsúfolt ház előtt. Asszony, (dec. 20.) Modern társa­dalmi színmű. Témája a mindig új, bár nagyon régi, — az asszony. Az ideges, a szeszélyes,­. a csupán csak magának élő asszony. Önzés, léhaság, hiúság, felületes­ség és minden más elképzelhető női gyön­­geség összpontosul a Porzsolt Asszony-ában. Csak a lélek és a szív rejtőzik benne igen észrevehetlenül. De mikor felébred ez a két szunyadó hatalom, akkor előttünk áll a sivatagbeli ősasszony, bűnét megölve, újjászületve, — rózsaszín reformruhában. Pethő Loránd képviselő neje Jolán, — az „asszony“. Udvarlója Tabajdi képviselő körmönfont és hosszú ostrom után ráveszi, hogy menjen el a lakására. Jolán elmegy. Gyöngyösi kapitány — a férj hajadon húgának udvarlója meg akarja menteni az asszonyt a bukástól, azonban ez nem sike­rül, mivel Tabajdy a túlbuzgó erényért kiutasítja a lakásából. Ebből természetesen lovagias ügy keletkezik. A férj előtt el kell titkolni, hogy Jolánért lesz a párbaj, s ezért Tabajdy megkéri az Etel kezét. Az asszony így kimenekülne a bajból, — azon­ban az eddig elnyomott nemes érzés most mind egyszerre tör ki belőle s ő maga vallja be férjének, hogy megcsalta. A férj erre Tabajdit párbajra hívja. Ott a szobá­ban, tanuk nélkül lőjenek egymásra s aki elesik,— írván előbb levelet—öngyilkosnak deklarálta­k. Azonban a párbajt megaka­dályozza az asszony, a bosszúálló, kicsa­varja csábítója kezéből a férjének szegezett­­ fegyvert s önmaga lövi agyon azt, akit családi boldogsága feldúlójának vél, — az udvarlót. — Szerencsétlen ! Mit tettél ? — Megöltem a bűnömet. — Meghalt I... — .... Én pedig ujjászülettem.... Közönségünknek ut volt ez a szokat­lan hang, ami ennek a darabnak a jelle­gét megadja. És mindvégig odaadó figye­lemmel hallgatta az olykor hosszú, de mindig érdekes dikciókat. És be kell val­lanunk, hogy ez — bár a szerzőé az oroszlánrész,­ részben a színészeink ér­deme. Kiss Jenő helyett az udvarló sze­repére pénteken ugrott be Tihanyi, s egy napi tanulás után kitűnő, értékes kidolgo­zott szép alakítást nyújtott. Pedig a sze­repet megtanulni sem lehetett csekélység. Mellette jó volt Báthory, Papp Etel. Kiss Miklós és Barna Andor nem nekik­ való szerepet adtak. Jászay nagy ambícióval, de ismét a rettenetes szavalás hibájába esve játszta az „asszony“ címszerepét. Apróságok. — Miért vagy olyan bús hangulatban? — Előre borsódzik a hátam az uj évtől. — De hát miért, hiszen akkor min­denki csak jót kíván. — És eszedbe juttatja, hogy könyvei lezárásánál mit tapasztalt. * A Jézuska nekem is hozott kriszkind­­libe 100 darab jó virzsiniát. sógor — No ez furcsa — jegyezte meg a — hogy még a Jézuska is tudja, hogy te csak a virzsiniát szereted. • Pumpfi úr az idén azt a tréfát csinálta, hogy az egyik temetkezési vállalattól köl­csönkért fekete drapériával díszítette fel kí­vül az ajtóját, s bent a szobában jót kaca­gott rajta mindannyiszor, mikor a gratulán­­sokat hallotta az ajtótól sebesen vissza­fordulni.* Szilveszter-estély volt a kaszinóban, a Kereskedelmi csarnokban, a Pannóniában és még más helyeken is. Az emberek kacagva vettek búcsút az ó esztendőtől és kacagva köszöntötték az újat, a­mi helyes is, mert erre is áll, a­mint. Petőfi mondja: Pályámon, hisz úgy is tudom, Leend­ők sírni még. * Az újévi gratulációkról folyik a be­széd, s egyhangú a vélemény, hogy ember­társaink jó kívánsága pénzbe kerül. — Már én új­évkor csak orvos sze­retnék lenni — jegyezte meg valaki — mert ez az egyetlen, a­kinek pénzzel gra­tulálnak. Demeter, HÍREINK. — Munkatársainknak és olvasó­­inknak boldog újévet kívánunk l volt minisz­ter, váro­­sunk díszpolgára és a szatmárnémeti ev. ref. főgimnásium fentartótestületi elnöke decem­ber 28-án agyvérzés következtében hirtelen elhalálozott. A közélet terén fényes szerepet töltött be, s mintaképe volt az önerejéből magasra jutott egyéniségnek, aki dacára a bekövetkezett változásnak, becsülését birta még ellenfeleinek is. Koporsójára úgy a vá­ros, mint az ev. ref. főgymnasium koszorút helyezett, s a tegnap Budapesten végbement temetésen a várost dr. Vajay Károly tiszti­főügyész, a főgymnasiumot pedig Bakcay Gergely h. igazgató és dr. Hantz Jenő tanár képviselték. — Beiktatott főrendek. A főrendi­ház e hó 21-én tartott ülésében az igazoló bizottság jelentése alapján főpásztorunknak, dr. Boromisza Tibornak, továbbá urai Uray Bálint bárónak nevét a főrendek névjegyzékébe pótlólag beiktatta. — Szerkesztőváltozás: Dr. Hantz Jenő, a „Szamos“ szerkesztője, ezen állásá­tól megválik és helyébe Osváth Elemér ref. főgimn. tanár lép. Nem válhatunk meg dr. Hantz Jenőtől egy meleg búcsúszó nél­kül. Magas, nagyon magas értelmiségű, szép tanulmányú és igen ízléses tollú írója volt a helyi sajtónak. Szerette és értette a mé­lyebb járatú kérdéseket, és élvezetes alak­ban sokat foglalkozott is ilyenekkel. Csak fájlalhatjuk, ha ezután kevesedszer olvasha­tatunk tőle. A helyi közélet dolgait is min­dig tiszta látással és igazságszeretettel tár­gyalta és igy mi sem természetesebb, mint az, hogy aktiv szerepre a közélet még ed­dig nem hivta meg. Ezek a szerepek mások számára tartják fönn. Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy Hantz Jenő szívesebben marad meg a saját magasabb színvonalán, és onnan kitűnő közérzettel nézi a hegyesre nyírt törpe fenyőket, amelyek ég felé tör­nek. Kívánunk neki kellemes pihenést, a hosszú és szép munka után, amelyért a leg­őszintébb és legnagyobb elismerést itt kar­társi szeretettel kinyilvánítjuk. — Kinevezés: A képviselőház elnöke K­ó­n­y­a István nagykárolyi pénzügyi szám­tisztet a magyar képviselőház­hoz pénztári segédtisztté nevezte ki. — Polgármester választás: Dr. Vajay Károly tisztiügyész a polgármes­teri állásra már beadta pályázatát, s kivüle még valószínűleg csak a főjegyző fog pá­lyázni és így a mérkőzés kettőjük között lesz. — Dr. Fejes István, lapunk fe­lelős szerkesztője, kinek neve a közönség körében, mint jelöltté, szintén forgalomban van, nem pályázik, mert azon elvből indul ki, hogy a polgármesteri állás olyan, a­melyre a tisztikarban lévő egyének minden felszólítás nélkül, már e minőségüknél fogva pályázhatnak, de a tisztikaron kívül álló egyén csak akkor, ha erre a választó­közön­ség egy tekintélyes része által felbérelik. Minthogy pedig ez nem történt, ebből az látszik, hogy a közönség az adott helyzeten változtatni nem kíván, s így nem volna semmi célja egy esetleges választási harc felidézésének. A függetlenségi párt vasárnap értekezletet tartott, a­melyen kimondta, hogy a küszöbön álló választásból pártkér­dést nem csinál, mindenki tetszése szerint szavazhat. Kovács Leo indítványozta, hogy a tisztiügyészi állásra a párt dr. V­e­­r­é­c­z­i Ernő mellett foglaljon állást, de ehhez az értekezlet nem járult hozzá. — Nyugalomban. T­r­e­i­s­z­i­g Ist­ván m. kir. honvédszázados ezredkezelő tiszt, aki háziezredünktől a besztercebányai 16. gyalogezredhez lett áthelyezve, nyugalomba vonul. Treiszig István a kassai 9-ik, a mun­kácsi 11-ik és a szatmári 12. m. kir. hon­­védgyalogezredeknél összesen 35 évet töltött szolgálatban, a­mely idő alatt úgy feljebb­­valói és bajtársainak, mint pedig a polgári társadalomnak osztatlan szeretetét és becsü ̋­lését vívta ki. Állandó tartózkodási helyéül városunkat választotta, amelynek különben már régi idő óta adófizető polgára. Kíván­juk, hogy hosszú szolgálata alatt becsület­tel kiérdemelt nyugalmát sokáig és jó egész­séggel élvezhesse körünkben. — Helyreigazítás. Lapunk egyik legutóbbi számában szó volt arról, hogy egy Szatmáron felállítandó kivándorlási ügynök­ségről a megye részéről intézkedés tétetett. Ez a hír tévedésen alapul, mert városunk­ban ez az ügynökség meg­van, sőt régen működik, s mint belügyminiszteri kivándor­lási meghatalmazott, E­m­e­r­i­c­h Tivadar, a Foncier Pesti biztosító intézet főtitkára vezeti. Hegedűs Sándor Télikabát CSAKIS :: szövet: : a legjobbnak bi­zonyult szövetek különlegességek­­ vannak forgalom­ban a legmoder­nKMü­­nebb kivitelben. WEISZ GYULAO gyapjúszövet divat­ üzlete I ----IDesüs-tér 21. szám. -e----------------------------------­IgV Utólérhetően olcsó árak. Martin Sons Különlegességek­­ & C. LTD. ——női Gostame angol gyapjúszö­vet gyárosok—szövetekben. egyedüli raktára.I SiiiS

Next