Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-01-02 / 1. szám

enyhe hatású és megbízható hashajtó­szerre van szükségük. A jónevü fűszerkereskedésektől a garantált valódi Ferencz József keserű­­­viz, mely a használatban oly olcsónak bizonyul, könyvszerrel beszerezhető. Modern kőnyomda. — Litographia intézet. — DÁVIDHÁZY KÁLMÁN könyvkötészet és dobozgyár rt. DEBRECEN Füvészkert­ u. 9. sz. ---------------* anx---------------­Ajánlja legújabb találmánya gyors­­sajtóval felszerelt kőnyomdája *— — készítményeit — — reklám nyomtatványokat modern színes kivitelben. Levél­papír és üzleti nyomtatványokat, név­­jegyeket sima és dombor nyomás­sal. Térképeket, hangjegyeket stb. stb. — — művészi kivitelben:------004 Elmélkedés a drágaságról. Országszerte, sőt az egész világon a legfontosabb élelmi és szükségleti cikkek ára elérte azt a magasságot, ahol a további drá­gulás életfojtogató hatalommá válik. A kor­látolt jövedelmű emberek nagyon hamar el­jutottak ahhoz a határhoz, hol sem a jöve­delem nem szaporitható, sem a szükséglet nem apasztható tovább. Az a bíró nem mér­heti drágábban az igazságot, a tanár sem a tudomány­t! Miután az emberek már reményüket vesztik, kezdenek az erőszak útjára lépni. Természetesen ez az út sem vezet ki a drá­gaságból. S ha megfontoljuk, hogy a leg­szolidabb és a kereskedelem terén legmeg­bízhatóbb országok is, mint pl. Anglia, belesodródnak a drágulás általános áramlatába önkéntelenül keressük a drágulás mélyebben rejlő okait s a kivezető utat. Az általános drágaságnak egyik igen nevezetes oka fényűzés: a ruhában, bútorban, lakásban, kosztban s egyebekben. Évszázados történelmi tapasztalat, hogy a drágaság a fényűzés elharapózásával karöltve jár. A francia forradalom előtt a kiváltsá­gos osztályokban terjedt el a luxus egészen az esztelenségig, a ma még a munkásosztály­nál is olyan fényűzést találunk, aminőre az emberiség történelmében még nem volt példa. A modern hitvallásnak általános keletű mot­tója az, hogy az élet hangsúlya ne a más­világra essék, hanem erre az életre. Ez aztán az életet nemcsak hangossá, fényűzővé és üressé teszi, hanem drágává is. Ha vala­mit nagyon keresnek, ha valamire rendkívül sokan reflektálnak, annak az ára fölmegy. Ha mindenki a földi életben akarja kivenni a maga egész jussát, részét, itt akarja ke­resni a boldogságát, akkor a földi életnek árfolyama nagyon felszökik. Az igények egészséges lesrófolása volna egyike a legjobb orvosságoknak. De az ne­hezen megy. Nincs, aki belekezdjen. Tessék, mutassák meg azt az úrinőt, aki az első lesz a vállalkozók közt s a divat ellenére mer olcsóbb, kevésbbé díszes kalapban és ruhában járni ! . . . Más igen érdekes oka is van az álta­lános drágaságnak. A munkadíjak emelkedése, a jogos és igen sokszor jogtalan és oktalan sztrájkok révén kiküzdött jobb munkabérek mindenütt azzal az eredménnyel jártak, hogy nyomuk­ban egyik áru a másik után megdrágult. A vállalkozó tőke ugyanis a nagyobb munka­bért mindig át akarja hárítani a fogyasztó közönségre. E téren a szociáldemokrata kő­­mivesek jártak legelől. Az ő követelőzéseik­nek és áremeléseiknek a nyáron akarnak persze annyit keresni, mint más foglalkozású ember egész évben — az ő sztrájkjaiknak tudható be az épületek, a lakások drágasága s ami mindezek nyomában jár, s ez áremelések és sztrájkok eredménye, hogy minden drágább s a munkásosztály sorsa nem javult. Keresnek ugyan naponta 5—6 és még igen sok koronákat, de nagyobb munkabérekből nem szerez magának a leg­nagyobb többség fele akkora vagyonkát sem, mint 20 évvel ezelőtt a jóval kisebb munka­bérekből.­­ Az az állapot, hogy a vállalkozó tőke, tehát elsősorban a közvetítő kereskedelem mindent áthárít a fogyasztó közönségre s ő szabja meg a maga hasznát és nyereségét .SZATMÁR ÉS VIDÉKE úgy, ahogyan neki tetszik, merőben anarchisz­tikus eljárás. Azok a gyomorforradalmak, melyek mind sűrűbben fordulnak elő, meg­győző tanúságai annak, hogy a fogyasztó közönség a drágaságot nem elemi csapásnak, nem szükségszerű rossznak, hanem egyedül bizonyos osztályok túlkapásainak, erőszakos­kodásainak tartja, amely ellen lehet és kell is védekezni. Hibás, nagyon hibás e téren a liberá­lis gazdasági rendszer, mely szerint az ára­kat a kereslet és- kínálat szabályozza, nem , pedig az, hogy mit ér az előállítónak, a termelőnek az általa forgalomba hozott iparcikk vagy mezőgazdasági termény. Amit elméleti tudósok, Adam Schmitt­ek és tár­saik kifundáltak, amit a nagy gyárosok munkásaikkal s a nagy­világgal szemben gyakoroltak, azt csinálja most az a szatmári kofaasszony, mikor a tojás árát 9—10 fil­lérre tartja. Nem néz ő arra, hogy befektetése aránylag csekélység, hogy az a tyúk, mely úgyszólván a tarlón, a mezőn táplálkozik, csaknem ingyen tojja azt a tojást: a keres­­let-kiválat elvét aprópénzre váltja s tiz fil­lérért adja, mert úgyis megveszik. Ugyan­ezt az elvet vallja az a csirkekofa, ki a csirkekereskedőnek eladta a Csirkék javát, s a megmaradottakért kétszer akkora árat kér és röhög a szegény vevő szeme közé, mert tudja, hogy az venni akar, venni kell s az ő csirkéje okvetlenül elkel. Azt hisszük, nem vagyunk messze attól az időtől, mikor e liberális gazdasági rendszer ellenében az államnak magának kell hangsúlyoznia, hogy az erkölcs törvé­nyeivel s az állam érdekeivel csak az a­ felfogás egyezhető össze, mely az árak meg­­­szabásánál azt nézi, hogy ki mit fektetett a forgalomba hozott cikkek előállításába, mi lehet a tisztességes polgári haszna — nem további Ami már többször előfordult az­ évszázadok folyamán, úgy látszik, annak, most be kell következnie: az államnak ma­­­gának kell az árak limitálásába (mérséklő­­­lésébe) közvetlenül befolynia. Kicsinyben van rá példa a legújabban felállított pesti hatósági hentes-üzletekben és bódékban. A szabad verseny és az árak szabad­ alakulása (a mindez legkevésbbé sem ke­resztény elv !) olyan zsákutcába jutatta a­ társadalmat, ahonnan csakis állami, illetve hatósági beavatkozás révén szabadulhat. K. X. Figyelmeztetés! Az Abadie-papir társaságtól. Mivel ut­óbbbi időben a mi általában ismert és kedvelt szivarkahü­velyü­nknek, a Riz Abadie-nak(RizÉ’É) különböző utánzatai kerültek forgalomba, kérjük m. t. vevőinket, hogy gondosan ügyel­jenek az Abadie névre, amelyet az utánzatok különböző egyéb szóval igyekeznek pótolni. Óva intünk mindenkit a csekélyebb értékű utánza­tok vásárlásától, mert mi minden törvényes eszközt felhasználunk ezen utánzatok ellen. Az Abadie-papír Társasága. Minden szőlő­birtokos beültetheti szőlőjét, mert a legmegbízhatóbbnak ismert lyfUMlliin­tl szőlőoltványtelep Tulajdonos: Samu Jakab és Társa Medgyes (Erdély) szállít szokvány minőségű szőlőoltványokat külön­féle fajokban, fajtisztaságáért pontos, dús válasz­tékban és legolcsóbb árért. Fenti telep elvállalja nagyobb területek felingd­ozását és beültetését. BT Költségvetéssel és tervvel Ingyen szolgálunk. Tessék képen árjegyzéket kérni. Az árjegyzékben találhatók számos elis­merő levelek, ennélfogva minden szőlőbirtokos megrendelésének megtétele előtt az ismerős sze­mélyiségektől úgy szől, mint írásbelileg bizony­ságot szerezhet magának fenti Szőlőtelep feltétlen megbízhatóságáról. Színházi esték. A Karácsony-ünnep hetéről kell be­számolni a kritikusnak. Valóban érzésekben, színekben, arcokban forróbb, közvetlenebbek voltak az esték. Maga a műsor az ünnep vidám hangulatának megfelelően ügyesen volt megválasztva. Vasárnap, ünnep szom­batján délután a „Tatárjárás“ ment simán, gördülékenyen. Jókedvben, mosolygásban a színpad és nézőtér összeolvadni látszottak, hisz a nézőtér kivilágított karácsony­fáknak ajándékoknak, — színészeink egy legédesebb estének, egy üres, szabad estnek néztek elébe. S micsoda öröm s ajándék ez nekik!? * A két ünnepnap, hétfőn „A király házasodik“ este „a Kis gróf“ kedden d. u. „az ezred apja“ este hatodszor az „ártatlan Zsuzsi“ ment, — mindannyi telt ház előtt. Úgy ezen darabok, — mint a szerda estén előadott Dr. Guthy Soma ötletes „Kegyel­mes úr“ — a már jól ismertek az előző hetek műsorából. — De itt volna egy meg­jegyzésünk! Nászút, pásztorórák, bóndok­ok, vetkőzés, — öltözés, — és a többi egyébb sokat sejtető nyalánkságok, „cirpelések“, „pocsolyázások“ — nem tudjuk, — véletle­nül avagy készakarva, — (az ünnepek mi­att?) fiatal leányzók és ifjúuruk előtt bo­nyolódtak le: apai és mamai asszisztencia mellett!? Mi nem morál őrködésből, csak vizsgálódásra mint igen érdekes és értékes jelenségből említjük fel. Széles a perspek­tíva, melyet tömegek érzésbeli, társadalmi, kultúrái, világfelfogási folytonos változása jelez. Mert nem nagy-e a távolság a „Hó­fehérke és a hét törpétől“ — az „Ártatlan zsuzsi­“igl? Meg kell adni azonban, az előadások jók voltak. Az „Ezred apjából“ Harmath Zseniyt és Heltait kell kiemelnünk a fino­man és stílszerűen előadott Éjféli keringő betétjéért. Az operetteket Balla Mariska, Dénes Ella, Répa, Baróti, Heltai, játszották sok melegséggel és ötletességgel. Radócz Ferinek, ennek a szerény, de igen érdekes, eredeti, természetes és mégis művészi játéku komikusunk a „Kis gróf“ tanárjának, Kocso­­nyának alakításáért külön dicséretet mon­dunk. — A „Kegyelmes urat“ Fehér, Hah­­ner A., de különösen Baróti, Harmath és Szőke Sándor (kitÜDő gróf!) — tették ismét igen kellemessé.* Csütörtökön a nagy francia regényíró­nak, Zola Emilnek „L’aesomoir“ c. regénye u­tán irt drámának a „Pálinkának“ riorizo volt W. Busmack és Gastineau íróktól, Rákosi Jenő fordításában. Nagy, hatalmas emberi érzések, igazságok, szenvedelmek tombolnak szinte vad, fojtogató erővel e tendentio sue drámában : mint tehet a pálinka, a most is pusztító méreg egyeseket, csalá­dokat, társadalmat tönkre. Azonban nem nekünk való. Kinőttünk, kiváltoztunk az ilyenekből. A széles alapú regényből való átdolgozás miatt itt, ott nagy ugrásokkal nekünk támadni, durván, szinte nyersen igazságokat alakokba önteni, hátborzongató mechanizmussal műtélveztetni: nem lehet se tanítás, se gyönyörködtetés. Mert hosszú az ut­ód­ától Bernsteinig és Henri Bataillig s mi meg nagyon közel vagyunk­­ az utóbbi „Balga szüzéhez“ és „Szerelem gyermekéhez!? A művészeink azonban dicséretre méltó buzgósággal enyhítették a közönség bántóan fanyar, tán’ ijj‘‘dt, hangulatát. Fehér ..Gyula, coupeauja természetes, a pálinka — gyilkos hatását festő nehéz monológban valósággal mesteri. Maszkja hű és kitűnő. Harmath Zsenny tökéletesen átértette, beleélte magát Gervase szerepébe, úgy szintén Z. Huhner A., az intrikus is. A többi szereplők is, fő­leg Szőke Sándor jók voltak. A rendezés festői plasztikus és korfestő. B—y S—r.* Színházi műsor. Kedden „Utánam“ Henry Bernstein színműve. Szerdán ez idényben először „Testőr,“ Molnár Ferenc nagysikerű vígjátéka. A cím­szerepben Szőke Sándorral. Csütörtökön „ A kis lord“ életkép. A címszerepben Pálma Tusival. Pénteken újdonság, itt először „A len­gyel menyecske“ operetté. Szombaton délután előadás, — este „A lengyel menyecske“ operette. Vasárnap délután előadás — este „A lengyel menyecske“ operette. A kristálytiszta, kellemes, csvpös izü Máriavölgyi vizet igyuk, mert ez a legolcsóbb, legjobb égvény­es savanyu vix. Apróságok. Vége a karácsonynak, sőt újév napja is elmúlt, de azért kell egy hét hozzá, míg az ember oda jut, hogy már nem fogja hallani a „Boldog új évet kívánok !“ közismert szólás­­formát. Mert ez is olyan, mint egy üzlet, hosszabb időt igényel a lebonyolítása, a mint­hogy üzlet is az, de a­mely csak az egyik félnek jövedelmez, míg a másiknak csak bosszúságot szerez.* — Hol voltál ünnepelni, több mint egy hete, hogy nem láttalak. — Barátom, nem voltam én sehol, csak az történt velem, hogy belekezdtem „Az Újság“ karácsonyi számának az olvasásába és ambíciót csináltam belőle, hogy el is ol­vasom. A háziorvosom a fejébe vette, hogy ő nyugalomba vonul és vasárnap már a „Sza­mos“ hasábjain el is búcsúzott a betegeitől és a kartársaitól.­­— Ezt nem jól csináltad, — mondom neki — hogy újév előtt búcsúzkodtál, oko­sabb lett volna utána megtenni, mert a házi­orvost az ember újévkor fizeti, s ha most újév előtt azt látja, hogy már nem házi­orvosa, egészen inasként fog gondolkozni. Szinte magam is úgy érzem, * X. uz idages ember, s különösen az, ha az újév beköszönt. Nem sajnálja a sok jelentkezőtől az adományt, de meg van tiltva a „Boldog uj évet kivánokl“ kiejtése. A régi alakjai már tudják, s ha belépnek hozzá, csak annyit mondanak, hogy „két korona“, „egy korona“, „ötven fillér“ stb. a szerint, kinek mennyi a kompetenciája, ha pedig uj alak jön, arra rögtön rákiált, mielőtt a száját kinyithatná . — Egy szót se szóljon, mert különben egy vasút sem kap!* Hát az bizonyos, hogy az a sok boldog újév kívánás hasonlít keveset a kolduláshoz, keveset a zsaroláshoz és bizony sok ember­nek nagy boszúságára van, de ez már olyan meggyökeresedett szokás, a­mit kiirtani nem lehet. És aztán nincs is miért, mert hiszen sok olyan szegény ember van, a­kinek a budgetjében az az egyetlen biztos tétel, mitől megfosztani tehát vétek volna. Inkább ív borzankodjék az, a­kinek adni kell, mint az, a­ki kapni akar. — Tessék elhinni, — mondta egy ilyen gratuláns —­ ez sem olyan jó foglalkozás már, mint régebben volt. Sok az olyan em­ber, a­ki adhatna, de mindig kevesebb és kevesebb lesz, a­kinek szive is van. Demeter. — A Nehma Lajos József kávés üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzé­kenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10—12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávé szükségletü­ket mint bárhol. HÍREINK. Évforduló. A Nagy Konstantint megkeresztelő I. Szilveszter pápa napja volt tegnap, azé a Szilveszteré, aki cserébe ezért az aktusért a császártól Rómát és a későbbi egyházi államot kapta ajándékba. Mindezek persze komoly, sőt unalmas dolgok, a­mik a mi Szilveszter fogalmainkba egyáltalán nem illenek bele. Szilveszter ma már sokkal vi­dámabb dolgokkal van összefüggésben. Konstantin császár és Róma helyett újesztendei malacra, meg a barátságos­ kaba­rékra gondolunk az év utolsó napján és az egyházi állam születése helyett- azok a problémák foglalkoztatnak, am­elyek a fix fizetésű emberek exisztenciájával kapcsola­tosak. Mert nincsen annyi tenger csillag az égen, mint a­hány oldalról a pantallóban járó embert a boldog uj évet kívánók meg­rohanják. A színlaphordó, hivatalszolga, iskolaszolga, levélhordó, újságkihordó,­susz­ter, borbély, pincér, stb. mind-mind kéjes gyönyörűséggel veti magát üres pénztár­cánkra, mintha megannyi Mózesnek lennénk, akik a kősziklából is vizet tudunk fakasz­tani. És milyen kevés mindezzel szemben az az ajándék, a­mivel a figyelmes főpincér, vagy a borbély meglep bennünket új év napján. Trabukó, zsebnaptár, levelezőlap, névjegy és Isten tudja még micsoda özön­­lik zsebünkbe, a­mit hétköznap a tiz­edrészén megkaphatunk annak, amit itt borravalók­első debreceni orvosilag elismert 1-6 legújabb halcsont nélkül, valamint has és csípi fűzök, haskötik Wr- Árjegyzékkel, mérték utánltánnal kívánatra mindenféle rendszerű kivitelben 6 óra InCVATI harm­aval aiálalt mérték után szabva, bármilyen érzékeny alakra u. m. gyártmányú — olcsón és pontosan eszközöltetnek. a megyeházzal szemben levő Miklós­ utca 5. sz. alá saját házamba lett áthelyezve, alatt készülnek, tisztítás miért is a raktáron levő legújabb reform­fűtők leszállított ár­ban kerülnek eladásra, és javítás — bármilyen

Next