Szatmár és Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-30 / 39. szám
Harmincötödik évfolyam. — 39. szám. Szatmár-Németi, 1918. szeptember 30. Előfizetési ára : egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona — fillér. Egyes szám ára 20 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1 Szerkesztőségi kérdésekben ide kell fordulni. — SCétfői Politikai lap. Hirdetések garmond sora 50 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési díjak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eötvös utcai Könyvnyomda. — Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. — Főszerkesztő: Dr. Fejes István. — Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Markovits Aladár. HÉTFŐI JEGYZETEK. Primadonna-szakértés. A szinügyi bizottság úgy tesz, mintha dolgoznék, önízett, — az átmegy, határoz : a múlt felett. Idei működése kizárólag abban merül ki, hogy a színigazgató munkáját nehezítse. Azt a város közönsége igazolja és mindenki láthatja, hogy ez mennyire igyekezik. Ilyen kiállításban, összevágó, fegyelmezett előadásban közel egy évtized óta nem játszottak a színpadunkon. Tehát a director jó szándékát, törekvését nem lehet letagadni. Ha kapna, bizonyára hona jobb primadonnát is, mint akije van. A mostani énekes színésznőnek játékával, énekével a nagyközönség meg van elégedve. Egyeseknek azonban az a véleményük, hogy nekik szép primadonna kell. Hát a szépség nana elengedhetetlen feltétel. Csak temperamentum, kedvesség, ének- és tánctudás legyen meg. Az egyéni kedvesség pótolja a szépséget azok szemében, akik a primadonnában a művésznőt és nem nőt, asszonyt keresnek. Igaz, a szépség emeli az illúziót, de nem csinálja. Esetlen szépségből sohasem lesz jó , csak legfeljebb felkapott primadonna. És hogy csak szépség, csak külső kiállítás után törekszik a színügyi bizottság, mi sem igazolja, minthogy szakértőt is küld a direktorral a válogatáshoz, holott tudhatja, hogy Pesten a játékát úgysem láthatják. Mit fog tehát a szakértő szakérteni ? Tetszett ezen gondolkozni ? Ingujjra vetkőzve az alsó páholyban. Vasárnap este van. Heteh úja báró könnyű kedélye indítja, a Pogány Sylvia, Mészáros Aranka, Ilalmos Mici éneke és tánca heviti a kehieket. Mikor Rákossy a nyaka közé kapja a tangó királynőt, — az egy nagyon izgató jelenet, — legalább úgy kell lenni, mert épen ekkor az egyik alsó páholyban egy úr — mert bizonyosan az ezen az előkelő helyen — nagyot randiz a jobb vállán, l ecúsztatja a kabátját egyik oldalon és ugyanezzel a mozdulattal a másik oldalon is. — Természetes, hogy ezután a nyakat is ki kell gombolni, s miután így a napbarnított nyak is szabaddá lett, — igazán kényelembe helyezkedve és igazán élvezve ülte végig két hölgy társaságában az előadást. Egy konzervatív újság ezt írná: . ... És még azt mondják, hogy nincs a jogtalan népnek teljes szabadsága . . . teljes levetkőzési szabadsága..? Mi azt mondjuk: nem szoktuk ugyan még meg, lehet, hogy intelligens ember nem is fogja soha sem megszokni az ízlés elleni bűnöket, — de végre is le kell vonni a mai helyzet minden konzekvenciáját. És még mondják, hogy okvetlenül szép legyen a primadonna! Lám ezt a hatást e nélkül is el lehet érni! Nem kell megijedni. Ne higyjünk a fantasztikus híreknek. — Hivatalos megnyugtatás. (Távirati énesítés.) Budapest, szeptember 29. Komoly helyzetekben ismételten találkozunk avval, hogy egyes felületes elemek akár rossz akaratból, akár tudatlanságból olyan rémhíreket terjesztenek, melyeknek semmi alapjuk sincs. A miniszterelnökség, mint a múltban, úgy a mostani események alkalmával is a valóságnak megfelelően tájékoztatja a közvéleményt és épen azért kéri, hogy ne üljön fel senki a fantasztikus híveknek. Miniszterelnökség sajtóosztálya. Szept. 28.-án 150 páncélkocsit lőttek összse a németek. — Hivatalos távirat. — Berlin, szeptember 29. A tegnapi harcokban több mint egyszázötven páncélkocsit, pusztítottunk el, azonkívül harminckét ellenséges repülőgépet és három kötött léggömböt lőttünk le. LUDENDORFF: Átmenet a békéhez, Hatezer ifjú sender. Nietzsche: »Azt akarjátok ti erényesek, hogy megfizessenek! Jutalmat akartok erényetekért, eget a földért, örökkévalóságot imátokért*? És ime haragusztok rám, mert tanítom, hogy nincs jutalmazó és fizető *? S bizony, bizony még azt sem tanítom, hogy az erény önmagának jutalma.« Mióta Cernin az első béke szózatát intézte a hadviselő felekhez, mindig lesem az újságokban a hírt, hogyan gondolja a magyar kormány az átmenetet a háborúból a békébe. Be kell vallanom, hogy azóta — bár két kormányt is eltemettünk, sőt volt egy átmenet-gazdasági minisztériumunk is, — most olvastam az első hírt erre vonatkozólag Más országokban állandó probléma ez. Rendszeresen kiépített rendeletekkel szabályozott kérdés az összes hadviselő államoknál, csak épen Magyarországon nem történt eddig semmi. A The Times pld. állandó rovatot nyitott ennek a kérdésnek (az Economies kiváló közgazdasági rovat vezetője , Sidney Webb (Spectator) talán két év óta egyébről nem cikkezik) és Németországban a kiváló professzor Frank Omenheimer még akkor, midőn az orosz seregek kelet Poroszország falvait égették, gyönyörű rendszerbe foglalta a majdan elkövetkező békére való felkészülés elvét. (Die Neue Rundschau 1914. szept., okt. számok.) A háború ötödik évében végre Magyarországon is komolyan kezdett a kormány foglalkozni a kérdéssel, olyan komolyan, amennyire a kérdés komolysága azt megérdemli. És tényleg meg is oldotta a kérdést. Megoldotta magyar módon, úgy, ahogy azt egy „demokrata“ kormánytól várni lehet. Hatezer új csendőrrel szaporította a belső »rend« őreinek számát. Ezzel el is intézett minden felmerülhető problémát. Hatezer uj csendőr, hatezer uj szurony, hatezer uj kakastoll és hatezer csomag tiszar újlaki bajuszpedrő. Aki ennél többet kiván a „demokrácia“ szent nevében, az hazátlan bitang, nemzetközi gazember. Rendkivül jellemző ez a hatezer csendőr és még jellemzőbb a félhivatalos tudósítás, amely az ujonan Lapunk egyes száma 20 filés*