Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

szatmármegyei közlöny a földkerekségén is tüzesre izzítják most a levegőt, kisebb a veszedelem, amely egy forra­dalmi ostrom alatt fenyeget, mint az a tespedés, amely évezredeken keresztül megfekszi az emberiséget. Ha ideig-óráig a forradalmi állapot társa­dalmi rendetlenségnek is előidézője, de nyo­mában uj élet és fejlődés képes társadalmi rend lép, amely friss erővel uj virágzásba borítja a mindenséget és uj májusi hajnalt derít a világra. Kivándorlás, visszavándorlás és tele­pítés illetve parczellázás. Nem hiszem, hogy lenne fontosabb és gyorsab­ban megoldandó kérdés Magyarországon, mint a kiván­dorlás és visszavándorlás ügye és az ezekkel szoros összefüggésben levő telepítési illetve parc­ellázási kér­dés. Sőt ma már azt hiszem határozottan lehet állí­tani, hogy e három fontos közigazgatási életünkre nagy horderővel bíró kérdés megoldása másképen nem is képzelhető el, mintha mindhárom kérdést egyszerre és együttesen nem intézik el az arra hivatott szakkörök. Egyik a másik nélkül meg nem oldható, mert sem a kivándorlás megakadályozása, illetve redukálása, sem pedig a visszavándorlás elősegítése másképen, mint a telepítés, esetleg parczellázás útján keresztül nem vihető. Aki utánna járt és kutatta a kivándorlás okát, az arra a meggyőződésre kellett hogy jöjjön, hogy a kivándorlók 65—70 százalékát nem a megélhetési kény­szer viszi Amerikába, mint a 80-as években és a 90-es évek elején, hanem a földéhség és a hirtelen meggaz­dagodási vágy, amely különösen a törzsgyökeres ma­gyarság körében lépett fel ijesztő mértékben. A megél­hetési viszony csak a tótságot kényszeríti Amerikába, de ma már ott sem oly rosszak a viszonyok, hogy a munkabíró férfiak tízezrei kénytelenek lennének elhagyni hazájukat, mert a tót vidéken a beözönlött amerikai pénz következtében teljes jólét uralkodik és a föld­értéke hihetetlenül megdrágult és a tótság kezd lejebb húzódni a magyar lakta vidékre, ahol hihetetlen magas összeget fizet egy-egy katasztrális hold szántóföldért, amelyet Amerikába kívánkozó magyar családoktól vá­sárol össze. A nemzetiségek által leginkább lakott várme­gyékben, mint például Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyékben a kivándorlás a teljesen jobb módú magyar lakosság körében uralkodik, míg a szegény és teljesen vagyontalan orosz nép otthon marad és műveli terméketlen, kopár földjét, amely pedig nem adja meg neki még a mindennapi kenyeret sem. És mégis marad. Szántja, veti a mostoha földet, a magyar haza földjét. Nem fogja el a kapzsiság ör­döge, hanem izzad idehaza, verejtékkel áztatja kopár földjét és marad idehaza. A vagyonos magyar nép pedig megy Amerikába, idejének nagy részét lenn tölti a bányákban, magába szívja az egészségtelen levegőt, szerez pár garast, s ha hazajön, itthon mindenféle egészségtelen tanokat hirdetve, maga is betegen, kerüli a munkát és lesz szoczialista vagy munkakerülő a szerint, a­mint könnyebben jut kenyérhez A legveszedelmesebb mé­reteket az utóbbi időben a kivándorlás a dunántúli és Duna-Tisza közén fekvő vármegyék lakosai között öltött, akik a magyarságnak úgyszólván szine-javát képezik és a­hol pedig a megélhetési viszonyok lakosságra nézve nem olyan kedvezőtlenek. A démon a azonban itt is felkereste őket, ígért nekik mindent és ezek a boldogtalan emberek mindent készpénznek véve, eladogatják kis birtokukat, házukat, vagy szőlőjüket és mennek egy idegen, ismeretlen világrészbe szeren­csét próbálni. Az állam álljon elő egész tekintélyével és vessen gátat a kivándorlásnak, amig nem késő. A birtokokat, a­mit eladnak, vegye meg az állam és telepítse le reájuk az Amerikából visszavándorolt egyéneket, akik földhöz jutva, talán itt maradnak a hazai rögön. Üdvös dolog lenne, ha a kormány a parczellá­­zásra is több gondot fordítana. Például az olyan nagy birtokot, amely 2400 kath. holdnál nagyobb és ha nem egy határban is fekszik, nem engedné egy bér­lőnek kiadni, hanem a 2400 holdnál nagyobb területet kisgazdáknak adnák bérbe. így lehetne a földművelés­hez szokott és ahhoz értő polgárságot itthon tartani és megélhetéséről gondoskodni. A földbirtokosnak mindegy,­akár egy embertől kapja a bérösszeget, akár száztól. Ő meg nem rövidül, sőt sok esetben sokkal jobban jön ki és azonfelül a haszna még az is, hogy a közteherviselésnél a község lakosai is könnyebben és nagyobb mértékben képesek kötelezettségeiknek, minden megerőltetés nélkül eleget tenni. Így azután állapotoknak, hogy elejét lehet venni a most uralkodó vannak községek, ahol a férfi népségnek csak az örege és apraja van itthon, a munkásbiró elem pedig Amerikában hajszolja a jó szerencsét. Az államkormányzat vegye a kezébe az ügyet és a társadalomnak jut a feladat, hogy az államot ebben a fontos és nehéz feladatában magyar emberhez illő hazaszeretettel támogassa. Ez most a legégetőbb seb, ezt hegesszük be legelőször is. k­i is inkább szomorúságával, mint szenvedélyességével ragadta meg az embert. Neki is, mint Jókainak hosszú életet adott az Isten. Látta, mint vergődik kábultságából a levert nemzet s óriás csizmákat öltve halad a modern kultúra felé. De ő nem tudta magát jól beletalálni ebbe az uj világba. Arany János idegennek érezte magát a gőz és villamosság korszakában, az aszfalt helyett többre becsülte a végtelen magyar róna porát és sarát, a kaczér paloták helyett a kerttel övezett falusi házikót. Jókai fiatal maradt élete végéig. Nagy lelke, amely telve volt tudással és érzéssel felszívta az újat s a legutóbbi tiz-tizenöt év óta irt müveiben a modern élet kereteibe illeszkedett bele. Ezek a müvek is éppen olyan gyöngyei az irodalomnak, mint a régiek voltak. Ugyanaz a szerény, idealista, becsületes, álmo­dozó jellem maradt Jókai Mór, mint amikor nemes hevétől elragadtatva 48-ban a forradalmi párthoz csat­lakozott. Hitt az emberekben, hazájának jövőjében s az Istenben. Hitt és neki volt igaza. Nem hiába, hogy ő élt legtovább a triászban ; a legtöbbet közöttük ő dolgozott. Mint regény és drá­maíró, költő, újságíró és politikai szónok szédületesen nagy és sokoldalú munkálkodást fejtett ki. Nem volt a napnak egy órája, melyet ébren töltve, fel ne hasz­nált volna. Ha nem itt, szőlőt és rózsákat ültetett. Isten áldása volt az életén. Babérból s anyagiakból is gyobb rész, nemcsak a munkából, neki jutott a legna­De sem az egyik, sem a másik nem volt kellő megjutalmazása az ő világraszóló munkálkodásának. S ha a hálás nemzet milliókat rakott volna a lábához, ezzel sem rótta volna le a tartozását. Jókai ezerszer többet adott hazájának, s polgár­társainak, mint ezek neki. Sírba dőlt a nagy triász, a héroszok elmúltak. K. L. 9803 — 1904. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó* A vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait a vármegyei székház nagytermében folyó évi május hó 26-án délelőtt 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre van szerencsém meghívni. Hazafias üdvözlettel: Nagykároly, 1904. május hó 15-én. Kristóffy József, főispán. Tárgysorozat: 1. Nagykároly r. t. város képviselőtestü­letének határozata villamos telep létesítésének költségeire kölcsön felvétele tárgyában II. 2. Nagykároly r. t. város képviselőtestü­letének határozata a villamos telep szükséges telek megvétele tárgyában. II.czéljaira 3. Alispán­ előterjesztés a kéményseprésről és kéményseprési iparról alkotandó vármegyei szabályrendelet tárgyában. II. 4. Mátészalka, Szamosszeg, Nagy-Dobos, O-Pályi, Fábiánháza, Nyir-Csaholy, Nagy-Ecsed, Olcsva, Olcsva-Apáti és Börvely községek képviselő-testületének határozatai a Nagykároly —Mátészalka—csapi h. é. vasút segélyezése czéljából felveendő kölcsön tárgyában. II. 5. Vitka község képviselőtestületének hason tárgyban hozott Rácz Ferencz körjegyző által megfelebbezett határozata. II. 6. Isaák Elemér és társai felebbezése a rozsályi községi biró­választás ellen. II. 7. Dr. Vetzák Ede indítványa Nagykároly­ban felállítandó kir törvényszék ügyében. II. 8. Király-Darócz község ingatlan eladás használati felosztása és szabályrendelet mó­dosítása. II. 9. Belügyminiszter leirata a vármegyei gyámpénztár pénzkészletének gyümölcsöző el­helyezése tárgyában , névszerinti szavazással hozandó határozat. III. 10. Vármegyei alispán jelentése a várme­gyei számadási ágazatok naplózárlatai szerint mutatkozó pénzkészletnek pénzintézetnél gyü­mölcsöző elhelyezése iránt, névszerinti szava­zással hozandó határozat ügyében. III. 11. A vármegyei székházépítésre felveendő kölcsön ügye. Fj. HÍREK. — Lapunk tisztelt olvasóinak és mun­katársainak boldog pünkösdi ünneplést kí­vánunk. — Személyi hir. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 19-én a déli vonattal Budapestre utazott, a­honnét a jövő szerdán érkezik vissza szék­helyére. — Pünkösdi istentiszteletek. A róm. kath. tem­plomban­­ folyó hó 22-én reggel 9 órakor ünnepélyes szentmise, utána szentbeszéd, délelőtt 11 órakor csendesmise, délután 3 órakor litánia, 23-án reggel 9 órakor ünnepélyes szentmise, utána szentbeszéd, délelőtt 11 órakor csendesmise, délután 3 litánia Mindkét napon reggel 6 órától este 6 órakor óráig szentségimádás. — Az ev. ref. templomban , Pünkösd első napján délelőtt prédikál: Asztalos György lelkész, ágendázik : Újlaki Miklós segédlelkész, d. u. prédikál: Lukács Mihály tanító. Pünkösd másod napján d. e. prédikál : Újlaki Miklós segédlelkész, d. u. prédikál : Lenkey Lajos tanító. — Legfelsőbb kihallgatás Ő felsége a király május 15-én általános kihallgatást adott a budai vár­ban, a­melyen gr. Károlyi Istvánná palotahölgyet fiával gr. Károlyi György cs. és kir. kerületünk országgyűlési képviselőjével kamarással, együttesen fogadta. — Zászlószentelés. Szép ünnepélyre készül a Nagykárolyi Oltáregyesület. Junius hó 12-én fogja Meszlényi Gyula szatmári püspök megbízásából az egyesület gyönyörű kivitelű, 800 koronás, remek hímzésű zászlaját fölszentelni Pemp Antal szatmári kanonok. A zászlóanyai tisztet Károlyi Istvánná grófné vállalta el kész örömmel az egyesület kéré­sére. A zászlószentelésen az Oltáregyesület téli hangversenyén szerepelt hölgyek — mintegy — lesznek a koszorús­lányok, a­kik vőfélyeik 18-an kísé­retében csoportosulnak a fölszentelendő zászló körül. A fölszentelést megelőző szentmise alatt Demidor Ignácz főkapitány és a polgári leányiskola növen­dékei énekelnek Láng Margit és Diczig Ádám or­­gonakisérete mellett, a szentbeszédet Varjas Endre oltáregyesületi igazgató mondja. Este pedig a Pol­gári Kaszinó termeiben előkelő szereplők s a Dal­egyesület közreműködésével igen szép műsoru es­tély lesz, a melyet táncz követ Fátyol muzsikája mellett. Az estélyre külön meghívókat­ nem bocsát ki az egyesület. Visszaemlékezve az Oltáregyesület ritka sikerű téli hangversenyére, hasonló szép ered­ményt jósolunk e most jelzett ünnepségnek is. Az 1 koronás belépődíj mellett megtartandó estély részletes műsorát jövő számunkban adjuk. Egyben jelentjük, hogy az egyesületnek az ország egyik legelőkelőbb czégénél készült zászlaja pár napon át Pucser Ká­roly kirakatában lesz megszemlélhető. — Névnapok. Folyó hó 16-án János napján m­eggratuláltak barátai és ismerősei Czimmermann János főgymnasium­i tanárt és Nonn János kereskedőt. — Záró ünnepély. A helybeli főgimnasiumi Köl­csey önképzőköre tegnap délután 4 órakor tartotta záróünnepélyét a tornacsarnokban szépszámú közönség jelenlétében, amely az ügyesen összeállított műsor minden egyes számát lelkesen megtapsolták. A műsor a következő volt: 1. Induló, Linka Camillótól; elő­adta a zenekar. 2. Tetemrehívás, Aranytól ; előadta Serly Ferencz Vili. o. t. 3. A csalogány felelete ; énekelte az énekkar. 4. Magyar népdalcsoport; czim­­balmon előadta ,Berczik Béla VI. o. t. 5. Rongyos koldus, Katona Árpádtól ; előadta Jakab Tibor Vll. o. t. 6. Quintett Mendelsolmtól; előadták : Kompolthy Béla VI., Mangu Gyula V., Rupprecht Béla VI., Nagy Gábor VIII. o. tanulók a karmesterrel. 7. Czigánykar Wéber K.-tól; előadta az ének- és zenekar. 8. A remete, Berzsenyitől; előadta Müller Miksa VI. o. 1-9. Utazás a hómezőkön, Eisenbergtől ; zongorán elő­­adták : Báthory József és Pintér Nándor II. o. tan. 10. Rákóczy zászlója, melodráma Prónai­ Szentgálytól; szavalta Páskádi János VIII., zongorán kisérte Adler Ernő VIII. o. t. 11. Magyar népdalcsoport; előadta a zenekar. 12. Jelentés a Kölcsey­ Önképzőkör XIII. évi működéséről; irta és felolvasta Hornyák Sándor Vill. o. t. főjegyző. 13. Búcsú az iskolától, Silchertől : éne­kelte az énekkar. 14. Rákóczy-induló; előadta a zenekar. Ilyen sikerült záró ünnepélyt rég hallottunk. Mert nemcsak a műsor volt változatos de annak előadása is olyan szabatos és sikeres volt, hogy a közönség nem győzte eléggé dicsérni. A záró ünne­pélyen Hám József főgymn. igazgató tartott tartal­mas beszédet az ifjúsághoz. — Vizsgatétel. Dr. Szabó Jenő zilahi p. n. fogal­mazó-gyakornok Budapesten a fogalmazói szakvizsgát szép eredménnyel letette. — Eljegyzés: Rósner Dezső helybeli kereskedő a napokban eljegyezte Fried Janka kisasszonyt Bogyoszlóról. — A budapesti utolsó verseny­napon, a nyeretlen kétévesek versenyében, dij 3000 korona, távolság 1000 méter, gr. Károlyi István (Somosi ménes) Rózsa­bimbója elsőnek érkezett be. — A helybeli villanyvilágítás telepének építését már megkezdték A város az építést házilag eszközli. — A nagykároly—mátészalka—csapi vasút épí­tését minden valószínűség szerint folyó év augusztus havában megkezdik. Ugyanis az engedményes Gre­­gersen czég a napokban terjesztette be az építési terveket a kereskedelemügyi minisztériumhoz s így rövid idő alatt megtartják az engedély kiadását meg­előző tárgyalást. — Óvónői kinevezések. A szatmár megyei Szé­chényi társulat igazgatósága már megállapította a nyári menhely vezetőinek névsorát. Az egyes községekbe kinevezett óvónők névsora a következő : A.-Fernezely Gébér Hona, A.-Homoród Szűcs Anna, A.-Kapnik Dőri Bella, Amacz Imre Juliska, Angyalos Szombathy Gizella, Apa Szerdahelyi Julia, Atya Molnár Teréz, Avasfelsőfalu Ingük Jánosné, Barlafalu Szeizer Ilona, Batiz özv. Bodon Istvánné, Botpaládi Tolnay Viktorné, Börvely Kiss Eszter, Csegöld Sepsi Ferenczné, Cseke Thoma Julia, Csenger Geiger Ilona, Cs.-bagos Gulden Erzsébet, Cs.-ujfalu Maklári Zsófia, Csomaköz Stampfl Vilma, Dengeleg Lenkeiné Dán Julia, Dobra Csernus Viktória, Ér-Endréd Kántor Károlyné, Ér-Körtvélyes Nagy Ida, Fábiánháza Répás Teréz, Gebe Szincsere Gizella, Genes Bene Kálmánná, Géres Szabó Er­zsébet, Gilvács Jassik Etel, Gyöngy Fekete Mórné, Győrtelek Kom­oroczi Anna, H.­lápos Joanovits Margit, Hirip Eszényi Erzsébet, Hodász Bányai Giza, Homok Bugyi Andrásné, Hosszufalu Czinczás Mártonná, K­ing Tar Róza, István éi Nagy Irma, Jánk Beniczki Zsig­­mondné, Jármi Kurdi Erzsébet, Józsefháza Heinrich Julia, Kányaháza Koós Berta, Keér özv. Jurásné,

Next