Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-05 / 6. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1905. évi 6-ik számához: természetes fejlemények volnának a világ legutolsó zugában is, csak sajnos, az Osztrák-Magyar­ monarchiá­­ban nem azok­ . Na de bízzunk a magyar nemzet csillagába ! A 300 éves per a hatalom és a nemzet között úgy látszik döntő útra került. Csak aztán mindent megsemmisítő katasztrófával ne végződjék. De bármi történjék is, lesz az ellenzék térhódí­tásának egy kézzel fogható haszna. Harminczhét éven át csak egy kormány bukott meg a házban, de egyetlen egy sem a választásokon. Ez az első eset. Hogy ez nem volt parlamentáris normális állapot, az kétségtelen. Hátha most már bekövetkezik nálunk is az egészséges parlamenti váltó­gazdálkodás. Annyi kétségtelen, hogy rendszer­változás kö­vetkezik. Sok minden újat meg kell szoknunk ! Meg kell elsősorban szokniok a piros tollas 48-soknak azt, hogy most már ők a kormánypártiak, a pecsovicsok. Meg kell szokni a Zoltánoknak, Kubiknak, Ri­gónak az igen szavazást. Meg kell szokni a függetlenségi pártnak, hogy a párt mindenkori miniszterelnökét tüzen-vizen át kövessék, elveit helyeseljék. Meg kell szokniok, hogy az ellenzék közbeszó­lásai, heves támadásaival szemben elnézők legyenek. Meg kell szokniok, hogy ezentúl nem szabad annyit beszélniük, mint boldogult ellenzéki korukban. Meg kell szokniok végre a hatalmat. Talán ez a legkönnyebben fog menni. Végre szokjuk meg azt, hogy bizonytalan hely­zettel állunk szemben. X. Folytatás a főlapról, színvonalú zene-estéket, örökbecsű irodalmi mű­veket, hanem igenis vár komoly, tartalmas, isme­retterjesztő estéket. Mely bennünket, — kik az ország lázas szellemi kohójának csak morzsáit kapjuk, azt is elkésve — megismertessen a mai kor irodalmi ese­ményeivel, társadalmi problémáival úgy, hogy feléb­­res­sze az érdeklődést. Csináljon közszellemet! Mert nálunk minden mozgalomn­ak, legyen az társadalmi, szellemi vagy művészeti, megölője a közöny. És ennek a közönség nem oka, hanem okai mindenütt azok a férfiak,a­kik a társadalom vezetői akarnak lenni,s a­helyett, hogy működésüknek czélt adnának, egészséges, okos közvéleményt csinálnának ; üres, nagyhangú, frázisokkal és szereplési viszketeggel akarnak puffogó a nem gondolkodók előtt elsők lenni. Azt várjuk a Kölcsey egyesülettől, hogy irodalmi estéivel keltse fel maga iránt a közönség érdeklődését és használja fel ezt az érdeklődést ügyesen. Csináljon szegény közönségünk közt oly hangulatot, mely fogékon­nyá teszi az iro­dalmi, a művészeti események iránt. Pótolja az újságot, mert azok nem tehetnek eleget kötelességüknek, azért mert írottak, mert ritkán jelennek meg, mert kevesen olvassák. Tudom, hogy ez is egyik czélja de ha a sok közt csak ezt az egyet, a a körnek , közömbös társadalom felrázását és kiokosítását el tudja érni, hiszem, hogy a felrázott társadalom hálája jeléül még kultúrpalotát emelne emlékének. — Bizalommal és hálá­val üdvözöljük a „Kölcsey kör“-t első sikeres estélye után azon biztos reményben, hogy mához egy hétre ehhez hasonló szép estéről referálhatunk olvasóinknak. (T. G.) 18-án. — Karton bált rendez a Polgári Kaszinó f. hu A nagyszámú rendezőség 4-én, az­az szom­baton este a „Polgári Kaszinó“ egyik termében érte­kezletet tartott, melyen megvitatták a módozatokat, hogyan lehet ezt az idei szezonban első „bálnak“ nevezett mulatságot minél nagyobb sikerűvé tenni. Részletekről csak a jövő számunkban referálhatunk, annyit azonban jelzünk, hogy a hangulatból és az előjelekből ítélve ez a „karton­ból“ elegánsnak és nagyszabásúnak ígérkezik. — Győzelmi lakoma. Kelemen Samu dr. Szatmár város most megválasztott képviselője, megválasztása alkalmából a múlt vasárnap vacsorát adott választói tiszteletére, a­melyen 800 an vettek részt. Az esteli gyorsvonattal megérkezett gróf Károlyi István is, akit a terembe lépésekor zajos ováczióba részesítettek. Kelemen Samu és Csomay Imre üdvözölték a grófot, a­ki annyi tanújelét adta a szatmári függetlenségi párt iránti rokonszenvének. Egy csöpp kis leány, Ribszky Ilonka, szép virágbokrétát nyújtott át a grófnak, csinos üdvözlő vers kíséretében. A gróf össze-vissza csókolta a kis polgárleányt. A vacsorán gróf Károlyi István is pohárköszöntőt mondott, éltetve a függetlenségi párt nagynevű vezéreit Kossuth Ferenczet és gróf Apponyi Albertet. Nagy tisztelettel és rokonszenvvel vették körül gróf Károlyi Istvánt, a­ki sokáig maradt együtt az ünneplőkkel. Ez alkalomból kifolyólag, a Szatmár és Vidéke, a következő, a szatmáriak szájíze szerint megirt apróságot közli: „Nagy örömmel hallom, hogy gróf Károlyi már harmadszor átrándult hozzánk az uj képviselő látogatására. Milyen szép alkalom kínálkozik a város érdekét előmozdítani. Rá kell be­szélni a grófot, hogy miután mi a megyeszékhelyet és őt nem tudjuk egymás nélkül elképzelni, legközelebb, ha eljön, hozza azt is magával“. — Házi mulatság. A nagykárolyi kath. legény­egyesület február hó 12-én vasárnap, saját helyiségé­ben tánczczal egybekötött házi mulatságot rendez. Belépti jegy személyenkint 60 fillér. Külön meghívókat nem küldünk szét. Kezdete este 8 órakor. Felülfize­­téseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtá­zunk. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri az Elnökség. — Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselő testületi tagjait 1905. év február hó 5-ik napján dé­lelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1905. febr. 1. Tárgysorozat: Debreczeni István, polgármester. — 1. Belügyminiszter úr 98,159—1904. számú leirata a gyámpénztári tartalékalap jövedelmé­nek az elhagyatott gyermekek segélyalapja javára leendő felhasználásának korlátozása iránt. 2. A 143—1902. kgy. számú véghatározat értelmében az 1902. év végén megválasztott városi képviselők közül az I. és II. kerületben 1 — 1, a 111. és IV. kerületben 3—3 tagnak kisorsolása, kik is az 1905. év végén a képviselőtestületből kilépnek. 3. A városi igazoló­választmányba két tag megválasztása. 4. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1906. évi névjegyzéké­nek kiigazítására küldöttség megválasztása. 5. Bizott­ságok kiegésztése, valamint a városi pénztár vizsgáló­bizottság megválasztása s az adókivető-bizottságba bizalmi férfiak kiküldése. 6. Polgármester bejelentése a villamos­ műnél alkalmazott lámpakezelő és leolva­sónak pénzbeszedéssel megbízatása tárgyában. 7. A honvédlaktanyában eszközlendő átalakítás, illetve uj építkezés ügye. 8. Nyári szinkörépítés ügye. 9 A jogügyi és pénzügyi­ bizottság előterjesztése Nagy Antal adóügyi tanácsnok részére évi 400 korona személyi pótlék megállapítása iránt. 10. A városi hatóság kezelése alatt álló pénztárak pénzkészletei­nek gyümölcsöző elhelyezése tárgyában határozat. 11. A gyámpénztár pénzkészletének gyümölcsöző elhelye­zése tárgyában határozat. 12. A svábrészi birtokosság megkeresése a Svábrész által használt s a város nevén álló, a nagykárolyi 144. sz. tjkvben felvett in­gatlannak telekkönyvi átengedése 13. A nagy­károlyi 246. sz. tjkvben 302. hrsz. alatt felvett (Honvéd­ u.5. sz. telek) belsőségnek at ez a szabályozás czéljaira le­endő kisajátítása. 14. Polgármester előterjesztése a város tulajdonát képező értékpapírok és alapoknak laktanya és nyári színkör építésre leendő felhaszná­lása tárgyában, valamint a Báthory Bertalan és Jelinek Rozália-féle utczanyitási alapnak nyári színkör építés czéljaira leendő felhasználása tárgyában. 15. A városi szolgaszemélyzet kérelme drágasági pótlék adása iránt. 16. A városba települteknek a város kötelékébe felvétele s a telepedési dij kiszabása. 17. Az 1905 év január havi péztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. — A szatmár—eperjesi szinikerület pályázatot hirdetett a jövő szezonra a színigazgatói állásra vonat­kozólag. A pályázat a napokban járt le s összesen csak két ajánlat érkezett be, az egyik Krémer Sándor mostani színigazgatóé és Baróti Rezsőé. A szövetkezet központi bizottsága a napokban fog dönteni a pályá­zatok felett. — Pénzintézeti közgyűlések. A Nagy­károlyi Kereskedelmi és Iparbank Berger Ármin elnöklete alatt vasárnap csendes lefolyású közgyű­lést tartott. A zárszámadást, az igazgatósági jelentést, a felügyelő bizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vették. A felügyelő bizottság tagjaivá 3 évi időtartamra az eddigi tagokat, nevezetesen Feifer Edét, Singer Lipótot és Weinberger Ferenczet választották meg, míg póttag Kaufmann Ignácz lett. Ezzel a közgyűlés véget ért. A bank 24 K osztalékot fizet, a­mit a múlt hét kedd óta igyekeznek is a részvényesek felvenni.­­ Ugyancsak vasárnap tartotta közgyűlését a Taka­rékpénztár Egyesület is. Elnökké egyhangúlag Dr. Serly Gusztávot újra megválasztották, ki megkö­szönve a bizalmat tüstént áttért a tárgysorozat egyes pontjainak tárgyalásra való bocsájtásába. A közgyűlés itt is egyhangúlag vette tudomásul az igazgatóság jelentését, a zárszámadást és a felügyelő bizottság jelentését és megadta a felmentvényt úgy az igazga­tóságnak, mint a a felügyelő bizottságnak. Most pedig az elnök indítványára eltértek a tárgysorozattól és az intézet további fenállásának kérdésében határoztak. A közgyűlés kimondta, hogy 30 évi időtanra újra meg­alakul és áttért a választásokra. Igazgatósági taggá Schiffbeck Károlyt, felügyelő bizottsági taggá Gönyei Istvánt választották meg. Elnek tekintettel arra, hogy egyéb indítvány nem adatott be, az ülést bezárta.­­ A helybeli gymnásiumban kedd reggel adták ki a középiskolai új rendszer értelmében az félévi érte­sítőket. Úgy 9—10 óra tájban megnépesültek az utczák kis és nagy diákokkal, kik részint örömmel, részint lehorgasztott fővel vitték a szülői házba a bizonyít­ványokat. Egyik diákot a szülőknek örömtől su­gárzó tárt karja fogadott, a másikat szidás. Mert a szülők hiába a sok felvilágosításnak, szónoklatoknak, mindnyájan értelmiségi pályára adják gyermekeiket. Ennek a pályának csak üstököseit nézik, kiket bámul az emberiség, míg az apró homályos csillagokat, kik részint becsülettel, részint becstelenül küzdenek a mindennapi kenyérért, — figyelmen kívül hagyják. Ha eljönne magyar hazánkban is az idő, midőn a polgárok értelmisége tanult, képzett és általános mű­veltségű iparos vagy kereskedő lenne, megváltozna a társadalom képe és talán megváltozna a középiskolai oktatás rendszere is. Nem a kalkulusért, hanem a tudományért tanulának. Nem a vizsgára, hanem egész életükre! Hogy azonban ez az idő bekövetkezhessék, nagyobb műveltségre, tisztultabb felfogásra van szük­ségünk. — A népkonyha működése. E czím alatt hely­beli laptársunk a következőket írja: A nagykárolyi izr. nőegylet az általa fenntartott népkonyha fennálásának most folyó 7-ik évében állította össze eddigi működé­sének statisztikáját. Egy pillantás a számokra már bebizonyítja azt, hogy mily humánus intézményünk van a népkonyhában és hogy mily sok szegény em­bertársunknak könnyítette meg ezen áldásdús intéz­mény a télen anélkül is nehéz megélhetést. Fennállá­sának első hat évében kiszolgáltak 50,630 házhoz vittek 2,076 összesen tehát 52,706 ebédet, melynek kiszolgáltathatása 8,978 koronába került. A folyó évnek az eddigi éveknél mostohább megélhetési viszonyai kétszeres feladatot rónak a nőegyletre, mert ez évben naponta átlag kiszolgáltatnak 100, házhoz visznek 40—50, összesen tehát 140—150 ebédet és az eddigi számítások szerint ez évben előreláthatólag 2000 ko­ronát fog kelteni a nőegyleti pénztárból a népkonyha fentartására fordítani.­­ A nagykárolyi katholikus kör alakuló gyűlése február 12-én közbejött akadályok miatt nem fog meg­tartatni, hanem csak néhány héttel később, mivel annak idején a meghívók ki fognak bocsáttatni. — Gyászeset. Egy kedves úrinő hunyt el a na­pokban Batizon. Özv. Jakó Pálné, Jakó Kálmán föld­­birtokos édes­anyja hunyt el január 23-án élte 80-ik évében. Gyászba borítva a Böszörményi, Szilágyi, Helmeczy és Boross rokon családokat. A család a következő gyászjelentésben tudatta nagy veszteségét: Szilárdi Jakó Kálmán és neje Daróczy Erzsébet, Jakó Endre, Jakó Jolán férje Helmeczy Józsefné és férje Helmeczy József, Jakó Katalin, férje Boross Zoltánné és férje Boross Zoltán, mint gyermekei, menye és vejei ; úgy a maguk, mint az unokák Jakó Juliska és férje Szilágyi Tihamér, Jakó Pál, ifj. Jakó Endre, Dr. Helmeczy Pál, ifj. Helmeczy József, Boross Jolánka, Boross Katinka, ifj. Boross Zoltán; sógornője idősbb özv. Böszörményi Józsefné szül. Lichtenstein Karolina valamint a nagy kiterjedésű rokonság nevében is a megtört szív keservével vigasztalhatatlan bánattól lesujtottan, legmélyebb fájdalommal tudatják özv. Szalárdi Jakó Pálné, szül. hiripi és ivácskói Böször­ményi Katalinnak a gyengéden szeretett anyának, nagyanyának, sógornőnek és rokonnak, életének 80-ik évében, 1905. január hó 23-án, hajnali 4 órakor rövid szenvedés után bekövetkezett elhunytát. A boldogult hült teteme január hó 24-én, délután 2 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint a batizi sirkertbe nyugalomra helyzetetni. Batiz, 1905. január 23-án. Legyen áldott emlékezete ! A Központi Takarékpénztár mint lapunk múlt szá­mában jeleztük, január 22-én közgyűlést tartott Reök Gyula elnöklete alatt, melyen az összes jelentéseket tudomásul vették, az igazgatóságnak és a felügyelő­bizottságnak a felmentvényt megadták. Ezután elhatá­rozták, hogy a részvények után 24—24 korona oszta­lékot adnak, s ezt már szerdától kezdve serényen fizetik. Majd 3 évi időtartamra felügyelő-bizottsági tagokat választottak, kik között rendes tagokká De­­midor Ignácz, Hadnagy Ignácz és Sarkadi Adolf, míg póttaggá Gallasz Ödön részvényes lett megválasztva. Azután áttértek a nagy érdeklődéssel kísért alapsza­bály revízióra. És itt elfogadták az alapszabályok oly irányú üdvös megváltoztatását, hogy ezentúl a rész­vény bemutatása nélkül is bírnak szavazattal mind­azok a részvényesek, kik ilyenekül be vannak vezetve a törzskönyvbe. Majd elfogadták azt az indítványt, hogy az igazgatóság tagjait ezentúl 6 évre választják, s az igazgatóság tagjai és a felügyelő-bizottság tagjai közt kettőnél több olyan egyén nem lehet, akik egyenes ágbeli, elsőfokú unokatestvéri és elsőfokú sógorsági viszonyban vannak, továbbá az elnök, vezérigazgató, főkönyvelő, ügyész, pénztárnok és tisztviselők egymás közt ugyan ily rokonsági viszonyban nem lehetnek. Ezzel a gyűlés véget ért. — Az Önsegélyző Népbank a múlt héten küldte széjjel az 1904. évi zárszámadását. Ennek a 34 éve fenálló intézetnek ez évben 36860 K 30 f tiszta nye­­ressége volt, daczára annak, hogy egy kudarczczal végződő iparvállalatba bocsájtkozott. Ugyanis köztudo­mású tény, hogy a Melinda gőzmalmot megvette az intézet, de el is adta. Eladta azért, mert neki mint takarékpénztárnak, egy részről nem feladata nagy szakismeretet és lelkiismeretességet igénylő ily ipar­­vállalatot üzemben tartani, mely az árhullámzásoknak nagyon ki van téve; de másrészről a gőzmalom ipar oly vállalat, mely a gazdasági conjunkturának nagyon ki van téve és ember kell hozzá, ki egész vagyonával érdekelve legyen, hogy egy banknak ily vállalatát nyeremén­nyel tudja vezetni. Belátta az Önsegélyző Népbank ezt a helyzetet és okult a saját kárán. Azok kik közgazdasággal foglalkoznak, a múltak tapasztalatai után régen tudták azt a véget, hogy a malmot üzem­ben nem lehet tartani. Belátta ezt végre a Nép­bank is és eladta az „Első Nagykárolyi Magőzma­lom tulajdonosainak“ 82,000 koronáért. A Melindán 18909 K 25 f-ért veszítettek. Érzékeny, de tanulságos veszteség. Különben mint a jelentésből kitűnik, a rész­vények után 42 korona osztalékot fizet, legtöbbet az összes nagykárolyi pénzintézetek közt. A betétek után 4 °/o kamatot ad. A közgyűlést február hó 12-én fog­ják megtartani, melynek érdekes tárgya lesz, hogy az igazgatósági tagok napidíját az eddigi 6 K-ról 10 K-ra akarják felemelni. — Halálozás. Szabó Károly a helybeli kir. pénzügyigazgatóság hivatalnoka, Szabó Matildnak, a helybeli ev. ref. iskola tanítónőjének édes­apja, január 30-án élte 56-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. Szabó Jenő, a zilahi kir. pénzügyigazgatóság fogalmazó­gyakornoka is édes­apját gyászolja az elhunytban. — Templomrablás. Szilágy vármegyében a vagy­on­­biztosság oly erős lábon áll, hogy mint a fővárosi lapok is közölték január 31-én Zilahon feltörték az adóhivatal wertheim szekrényét s onnan 72,000 ko­rona készpénzt, nagyszámú értékpapírt emeltek el az ügyes betörők. Most Szilágysorolyóról értesít tudó­sítónk, hogy a képviselőválasztás napjának éjszakáján az a nélkül is szegény ref. egyháznak a templomban elhelyezett perselyét törték fel. Betörték a templom­ajtót és egész nyugodtan immár harmad Ízben ürí­tették ki ezt az ominózus perselyt. A rendőrségnek alapos a gyanúja, hogy a megyében egy vakmerő, jól szervezett betörő banda működik, a­melynek ez idényben első kísérlete a szilágysomlyói templomrablás volt, a­honnan csak néhány koronát emeltek el ugyan,

Next