Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Nagykároly, 1911. január I. I. szám. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők S­zéch­enyi­ Ti. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN ~b XKi 1X­XXXVII. évfolyam 7^13^6/3 JtdTM ZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. y. _ Megjelenik minden vasárnap.­­ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér“ sora 40 fillér .« 2idv az olvasónak! A Szatmármegyei Közlöny, Szatmárvár­­megye eme legrégibb heti­lapja mögött nagy és dicsőségteljes történelmi múlt van. Évti­zedeken át egyedül irányította a nagy kiterje­­dés és történelmi jelentőségű Szatmár vár­­megyét. Szava, véleménye sul­lyal bírt min­denkor és mindenütt. Közel négy évtizeden át az eszmék har­­czát vívta szakadatlanul, tisztességes, becsü­letes fegyverekkel. Közel négy évtizeden át Szatmár vármegyének gazdasági és kulturális előhaladásán munkálkodott. A megye minden nagy kérdésében felemelte szavát és az az ügy, amelynek szolgálatába szegődött, a legtöbb esetben győzött. A közélet harczában nem egyszer nehéz sebeket is kapott, ezeket azonban mindég kiheverte és lankadatlan buzgalommal folytatta tovább munkáját. Fenállása óta az uj hírlapok egész légi­ója keletkezett és halt meg a vármegyében de a Szatmármegyei Közlöny megmaradt és áll rendületlenül mint a Sión hegye. A fejlődő és haladó élet nyomán természetszerűleg támadó politikai és közgazdasági viharok nem tudták megrendíteni szilárd és a megye közönségén­ek szívében gyökeredző alapját. És a mai napon, alapításának harmincz­­hetedik évfolyamában, a Szatmármegyei Közlöny a modernizmus élet-elixírjében megfürödve, fiatalos rugékonysággal, meghatványozódott munkakedvvel lép Szatmár megye közönsége elé, hogy kétségtelenül fontos, értékes és ki­hatásában nagy jelentősége szolgálatát a jövőre nézve is felajánlja. A mai gazdaságtársadalmi élet egész berendezkedése a kapitalizmuson nyugszik — vagy inog. — A vidéki sajtó azonban nem a kapitalizmus fáján nőtt ki. Míg a buda­pesti sajtó — ma már — kapitalista karak­terű: amíg Budapesten minden lapvállalat a kapitáliákra van alapozva, mindenütt az üzlet, a gazdasági szempont a domináló, a politika csak kirakati csemege, a Programm, addig a vidéki lapnál a politika ,a komoly dolog, az exisztenczia kérdése, az ok, a czél, — szóval minden. A vidéki lapok a múltban tisztán politikai okokból és politikai czélzatokból léte­sültek. Politikai irányok szolgálatában állanak általánosságban ma is és ezt a szolgálatot hűen és többnyire fel­­­meretesen teljesítik is. A Szatmármegyei Közlöny a mai naptól kezdődőleg első­sorban üzleti vállalkozás. El­vagyunk készülve rá, hogy ez a nyílt beis­merésünk sokaknál — a maradi gondolkozá­­sunknál — visszatetszést fog kelteni. Pedig a megütközésre nincsen ok. A Szatmármegyei Közlöny Szatmárvármegye minden rendű és rangú közönségének szolgálatába szegődik és ennek a szolgálatának az ellenértékét az egész megye közönségétől várja. A meghatározott, körvonalazott, egyoldalú politikai irányzat szolgálatában álló újság természetszerűleg csu­pán azt a politikát, azt az egyéni, vagy po­litikai érdeket szolgálja, amely fenntartja, a­miért szubvenczionálják és paussálékat kap. Ez a körülmény pedig egyenesen kizárja azt, hogy az illető lap közérdekű legyen. A Szatmármegyei Közlöny mától kezdve minden tekintetben közérdekű orgánum akar és fog lenni. Politikai irányzatoktól, pártoktól, személyektől teljesen független. Olyan lap, amelyben minden ügy, minden politikai, vagy társadalmi kérdés pártolásra, segítségre és védelemre talál, ha igazságos és közszükség­leten alapszik. Ezt azonban csupán és kizá­rólag csak úgy valósíthatjuk meg, ha a nagy­­közönség, amelyért és melynek dolgozni fogunk, mellénk áll és előfizetésével s lapunknak minél szélesebb körben való terjesztésével lejl, anyagilag minden irányban függetleníti a Szatmármegyei Közlönyt. Hogy ezt mi is lehetővé tegyük a Szat­mármegyei Közlöny előfizetési árát Nagyká­rolyban, házhoz hordva évi 5 koronában. Vi­déken, postai szétküldéssel évi 8 koronában állapítjuk meg. Megyei községek, egyházak és iskolák részére vidéken is 5 korona az előfi­zetési díj. Egy kis­fiú naplójából. junius 7. Tegnap este, amikor Mari a szobalányunk az ágyamat vetette és én becsaptam Magyar­­ország földrajzának iskolai kézikönyvét, kinyilt a szobám ajtaja s belépett rajta az édes­apám. Kisirt szemeivel nagyon szomorúan nézett reám. Megfogta a kezemet, magához vont és megcsó­kolta az arczomat. — Szegény kis­fiam, mondotta, te ugyan hamar megtudod, hogy mi az árvaság. Ránéztem az apámra, s látva könnyes szemét, én is keserves zokogásban törtem ki. — Mi baj édes jó apám, miért sírsz ? Talán anyuskám nem jól érzi magát a nagymamánál ? Apám még jobban elszomorodott, most már egészen magához ölelt és sírva, minden szót szinte tördelve beszélt. — Kis fiam, te okos gyermek vagy, te megérted azt amit mondani fogok. Édes­anyád, drága jó édesanyád nincs többé. Ma délelőtt meghalt a nagymamánál, a ahol azt hitte meg fog gyógyulni. Kétségbeesetten borultam az apám vállaira és sírtam sokáig, nagyon sokáig. Sirattam az én szép, jó, drága édesanyámat, aki annyiszor tartott a karjai közt, aki mindig bánatos volt, ha engem és a nénémet látott. Akkor nem ér­tettem meg a bánat okát, most már tudom, hogy minden pillantásával, amellyel végig si­mogatott bennünket, búcsúzott tőlünk gyerme­keitől. Két év óta folyt már ez a bucsuzkodás amig aztán elvitték tőlünk a nagymamához. Most már tudom, hogy miért vitték el. Hogy ne ott haljon meg, ne ott sóhajtson utolsót, ahol olyan nyugodt boldog és elégedett volt. Elsírtuk bánatunkat apámmal, aztán sokáig szótlanul ültünk egymás mellett. Majd nyílt az ajtó, s Mari a szobaleány jelentette, hogy a ruhák be vannak csomagolva. — Megyünk fiam, mondotta apám, me­gyünk még most az éjszaka drága anyád rava­talához. Lássuk még egyszer és utoljára nemes, jóságos, szép arczát. Margitka a nénéd már ott van, őt is vigasztalni kell, hogy kis szive elbírja a nagy csapást. Felöltözködtünk. Aztán kimentünk a va­súti állomáshoz. Néhány percz múlva már a vasúti kocsiban ültünk. Csendes tiszta nyári éjszaka volt és mi egyhuzamba utaztunk, hogy reggelre elérjük a világ legszomorúbb házát, ahol holtan fekszik a mi jó édesanyánk._____ junius 12. A temetés után, amelynél szomorúbb va­lamit én , nem tudok elképzelni, haza utaztunk. Én, az apám, meg Margit nővérem. Odahaza kietlen, rideg volt minden. A mi szép, kényelmes, otthonos lakásunk oly elhagyottnak látszott, mintha sohasem élt volna benne senki. Margitka vezette volna a házat, de sze­gény folyton sírt. Egész nap édesanyám szobá­jában volt rendezgette a fehérneműit, ruháit, apróságait. Apám­at csak reggelenként láttam, akkor is későn. Álmosan, kidagadt vörös szemekkel ült a reggeliző asztalhoz, de soha sem ízlett neki semmi. Igyekeztünk neki kedvét keresni, hízelegtünk neki. Egy-egy pillanatra felderült az arcra, ilyenkor tisztábbak voltak a szemei is, de aztán újra elszomorodott, szinte bántóan menekült szeretetünk elől. — Hagyjatok, mondotta, aztán vette a kalapját és elment. július 25. Hetekig nem tudtam, hogy édesapám hol tölti az éjszakáit, míg egyszer aztán vélet­lenül rájöttem. Közel a mi városunkhoz, egy tanyán la­kott édesanyám bátyja, Révész Lóránt. Nekünk gyermekeknek igen kedves barátunk volt. íz Fái legrégibb jóhirnevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. /sgsggäfjj^j"* C­P ^ f1 B ^ N­­­C­T­l| Női­ és férfi saját készitésü czipőkben és a legtar lulpHía* ^ I­K» ■ ö i­tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modele­ e a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.

Next