Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

agykároly, 19!3. január 1­5. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYTBAN .Tókai-utcza 2. sz. Telephon 51. szám. I. szám, 2010CIX. évfoly­a sn. TMÁRMEGYEI KÖZLÖNY & iauumtaassassiaataa 7!rr’7T*Tt27, g-HV = Pártoktól független POLITIKCAI LAP. Megjerentik mindezt vasárnap.­­•­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 3 korona Megyei közsé­jek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyiittér" sora 60 fillér­ ffl választójogi reform. Magyarország állami és politikai fejlődé­sének korszakos eseménye játszódott le a­­ múlt héten a képviselőházban. Lukács László­­ miniszterelnök általános feszült figyelem közt kedden nyújtotta be a választójogi reformról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat ismertetése: A magyar választói jogrendszer mélyre­ható reformálását általánosan ismert okok te­­­­szik elkerülhetetlenné.­Választói jogunk egész­­­­ben véve ma is az 1848. évében lefektetett­­ alapokon nyugszik, mert az 181­4. évi választói­­ törvényünk lényegileg megtaMslta azt­ a va­­­­gyoni és értelmi czenzust, amely­et az 1848.­­ évi törvényhozás megállapított. A parlamenti­­ reform szükségét ennek a nagyon is elavult­­ választói jognak szűkkörű és igazságtalan rendszere érlelte meg, különösen pedig az a két visszásság, hogy egyfelől a ma uralkodó j választói jogczím: a földbirtok, illetőleg a­­ földadóminimum egyes országrészek, várme­­­­gyék, sőt egyes választókerületek területei sze­­­­rint is kirívó aránytalanságokat mutat- s hogy­­ másfelől az ipari munkásság a választói jog­­­­ból jóformán ki van zárva. A választójogi­­ visszásságokat fokozza a választókerületek­­ aránytalansága és a választókerületek szék­­i helyén végbenő c­entralizált választási eljárás tarthatatlan volta. Mindezeknek a visszásságoknak orvos­­­­lására törekszik a kormány választójogi re­­­­formjavaslata és az azzal kapcsolatos további­­ törvényhozási intézkedés. A törvényjavaslat az értelmi czenzus­­ alapján épül fel. A politikai jogok gyakorlá­sához az értelmiségnek vagy iskolavégzés út­ján közvetlenül, vagy ennek hiányában más módon közvetve igazolt bizonyos mértékét követeli meg. Az értelmiség különböző foká­hoz képest különbözőképp állapítja meg a ja­vaslat a választói jog feltételeit. A javaslat négy értelmiségi fokozatot különböztet meg és e fokozatok szerint a vá­lasztóknak négy csoportját. Az első csoportba tartoznak a középis­kola nyolc­ osztályát végzettek; ezek a hus­on­­négyéves kor elérése után minden különös feltétel nélkül választók. A második csoportba tartoznak az elemi iskola hat osztályát vagy az ennek megfelelő kereskedelmi, vagy ipari tanfolyamot végzet­tek: ezek a harmincz éves kor elérése után bírnak választójoggal, ha a gazdasági önálló­ság vagy egyéni megbízhatóság minimális mértékét­­ megütik, aminek ismertető jele vagy az, hogy az illető adót fizet és pedig bár­milyen csekély összeget, vagy bármilyen fog­lalkozás, vagy alkalmazás a kereskedelem, vagy ipar körében, vagy jobbfajta munkakör (munkavezető, kertész, vinczellér, stb.) az ős­termelés körében, vagy a katonaságnál elér­­altiszti fokozat, stb. A harmadik csoportba a csak írni-olvasni tudók tartoznak, szintén harminczéves korha­tárral. Ezeknél az előző csoportnál felállított feltételek némelyikét hosszabb (2—5 évi) szol­gálat megkövetelése csekély mértékben szigo­rítja, aki pedig ebben a csoportban minimá­­­­lis vagyon alapján választó, annál 20­0 adó­­s minimumot vagy nyolcz holdnyi ingatlant kö­vetel meg a javaslat. Végül a negyedik csoportba az analfa­béták tartoznak, szintén harminczéves korha­tárral. Ez az egyetlen csoport, amely csak vagyoni czenzus 40 K adóminimum, vagy 16 jogot. A jelenlegi törvény alapján választójog­gal bíró egyének e jogukat a személyükre vonatkozólag megtartják. A javaslat rendszerében tehát minden feltétel nem korlátozás, hanem ellenkezőleg a választók egy-egy kategóriája a közéleti megbízhatóság valamely ismertető jele alapján meghatározó kellék, tehát a jogkiterjesztés egy-egy mértföldjelzője. A jelen javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amen­­­nyiben a többi ismeretes javaslat egy csa­pásra majdnem 150 százalékkal szaporítaná, vagyis közel 3 millióra emelné a választók számát, amivel egyszerre felidézné a radikális választói jog minden veszélyét, míg a mostani javaslat egyelőre a mi viszonyainknak meg­felelő olyan arányú jogk­iterjesztést tervez, amely már most választói joghoz juttatja min­den társadalmi rétegnek, ezek közt a politikai nemzet köréből jelenleg jóformán teljesen ki­zárt munkásosztálynak is, minden arra érde­mes tagját és emellett, tervt­ármódosítás nél­kül évről-évre közelebb visz bennünket az ál­talános választói jog felé. Czéltalan korl­­­ások. A megbízhatóság biztosítékául a jelen javaslat kidolgozását megelőző tárgyalások során az egy évnél hosszabb domicziliumot — egy helyben lakást — a lakás bizonyos minőségét és a betegpénztári tagságot emle­gették, de ezek egyike sem alkalmas fokmé­rője annak, hogy valaki megérett-e a válasz­tójogra. Ezért a javaslat e kellékek felvételét mellőzte. A lakásezenzus mellett felhozott érvek­kel szemben az indokolás kimutatja, hogy a lakásezenzusnak falun nincs gyakorlati jelen­­ősége a városokban és Budapesten pedig a lakásnyomor következtében a legszegényebb lakásezenzus is a választójogra megérett ele­mek nagy tömegét zárná ki. Az ipari munkásság a reformban. A törvényjavaslat egyik fő törekvése az, hogy minél több jogczím felállításával, minél több kapu feltárásával nyisson utat az ipari munkásoknak a választói joghoz, hogy ez osztálynak minden értékesebb tagja egy vagy más módon érvényesüléshez juthasson. Amíg másoktól, tehát az összes mező­­gazdasági elemektől is, általában véve az elemi iskola teljes elvégzését kívánja meg, az ipari munkásoknál vagylagosan megelég­szik az ipari tanoncziskolával is, amelynek elvégzését az iparostanonczokra nézve már az 1884. évi ipartörvény kötelezővé tette. Ugyan­csak minősíteni fog a választói jogra az álla­milag szervezett, különböző iparszaktanfolyam elvégzése, minden előzetes iskolai képzettség kimutatása nélkül is. Különböző czmm­ek alapján az ipari mun­kásság szakképzett része a maga egészében jut választói joghoz, de azon felül egyszerre politikai jogokhoz jut a többi jogczimen egy­­holdnyi ingatlan alapján szerzi a választó­általában az ipari munkásosztálynak minden számottevő eleme —­ mondhatjuk — a vá­lasztói korban levő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az eredmény min­den méltányos érdeket és tárgyilagos kíván­ságot kielégíthet. A szolgálat állandósága. Ha az értelmi czenzus alapjára helyez­kedünk és az egyszerű írni-olvasni tudást a munkásoknál sem fogadhatjuk el kielégítő minősítésül, ha továbbá sem a hosszabb tar­tamú domiczil­um, sem a betegsegélyző pénz­tári kötelék, sem a munkabérminimum nem szolgálhat korrektívum gyanánt, akkor a mun­kásosztálynak iskolát nem végzett, tehát az értelmiség legalsó lépcsőjén álló rétegével szemben nem kínálkozik más korrektívum, mint a szolgálat állandósága. A szolgálati viszonynak a termelés kü­lönböző ágaiban, különösen a gyáripar egyes nemeinél való különbözősége viszont arra utal, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az eltérő viszonyokat, ami a javaslatban meg is történt. Hogy az állandó szolgálati idő mérsékelt (két éves) tartamának feltétele a nem szak­képzett, hanem csupán írni-olvasni tudó ipari munkásokkal szemben mennyire nem túlzott követelmény, annak megvilágítására szolgál az az adat, hogy a javaslat alapján az ipar­forgalmi munkásosztály köréből 255,562 egyén lesz választó. E kategóriák köréből jelenleg választó összesen 41.233, tehát az ipari munkásság választóinak száma a javaslat szerint 211.324- gyel, az összes választók tervezett létszám­­emelésének egy­negyedével gyarapodik. Az őstermelők: Az ipari munkásosztály ilyen előtérbe állításáért viszont nem érheti a javaslatot in­dokoltan az a szemrehányás, hogy a többi társadalmi réteggel és pedig úgy az ősterme­lési vagyontalan elemekkel, mint a törpe bir­­tokossággal szemben igazságtalan mérték­kel mér. A javaslat szerint a jelenlegi választók korhatárra, értelmi és vagyoni czenzusra való tekintet nélkül egyénileg megtartják válasz­tói jogukat. Ez a több évtizedre szóló átme­neti intézkedés elsősorban határozottan az őstermelés köréhez tartozó kisebb elemek ja­vára szolgál és a javaslatban az őstermelőkre vonatkozó rendelkezések is széleskörű jogki­terjesztést eredményeznek. 1.900,000 választó. A javaslat alapján a választók száma mindenesetre meg fogja ütni az 1.900,090-et. A jövendőbeli választóknak ez a száma Magyarország 18.264,533 lelket tevő összes népességének 10 százalékát teszi, míg a je­lenlegi választók csak 5­9 százalékát. Ha a jelenlegi javaslatban megállapított korhatárt vesszük alapul, a 30 éven felüli írni-olvasni tudó magyar állampolgároknak jövőre már 67,3 százaléka, tehát igen erős abszolút több­sége élhet a képviselőválasztás jogával, míg jelenleg csak 35­0 százaléka van e jognak birtokában. A nemzetiségek aránya. A javaslat indokolása párhuzamba állítja, hogy a magyar és egyéb anyanyelvűek hány százalékát teszik az összes lélekszámnak s m ............. Ruhát fest vegyileg tisztit Nagykároly, Kölcsey­ n. 1. H ttufe­r S­ámuel. ........... Alapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám.

Next