Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-05 / 1. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY, mindott, ahol annak szüksége mutatkozik. Felhívjuk a nagykárolyi pénzügyigazgatóság vezetőjét Plachy Gyula miniszteri tanácsos urat, hogy e néptörvény alapján és szellemében haladéktalanul intézkedjék a nagykárolyi adó felszólalalási bizottság rekonstruktiója iránt. Követeljük, hogy e nagy fontosságú — és különösen a nagy vagyonadó megjelenése után — existenciák sorsáról döntő bizottságban elsősorban új emberek — progresszív és szociális gondolkozású olyan egyének foglaljanak helyet, akik háborús adót egyáltalán nem fizetnek, mert csak a bizottságnak ilyen vegyes összeállitla után érhető el az, hogy a kincstár vitális érdekei mellett az adózók százai megnyugvást fognak találni a bizottság pártatlan mindenkire egyaránt kiterjedő igazságos munkájában. Veszélyben Szatmármegye ez évi kenyere. Voltunk mi már a mostani helyzetnél rosszabbul is. Ránk tört a tatár, leigázott bennünket a török, a német Kihevertük. Elmúlnak majd a mostani bajok is. A magyar kard, amely megszerezte és ezer év véres küzdelmeiben megtartotta Magyarországot, a ma még sötétnek látszó jövőben is a fegyverünk marad. Legyőztek most bennünket, de diadalmasan feltámadunk, ha a turáni átok varázsát meg tudjuk törni. A legfájdalmasabb sebeket mindig saját kezünkkel ejtettük magunkon. És az ilyen sebek gyógyultak mindig a legnehezebben. A forradalmakat mindig az elnyomás szülte és céljuk elsősorban az emberek testvériségének érvényre juttatása volt. Ezzel szemben a nálunk lezajlott forradalom szomorú eredménye, hogy éppen a testvériség magasztos elvét tagadják meg. Felfordulásokat, rendzavarásokat szült a forradalom, amelyek azokat sújtják, akik az elnyomás és a hosszú háború ideje alatt szenvedtek, nem pedig az elnyomókat, akik a háború nyomán hullott vért és verejtéket gonoszságaik arannyá változtatták át.laboratóriumában Az a lokális jelentőségű esemény, amelyről e cikk keretében beszámolunk, egyik szomorú jelensége annak, hogy a forradalom által felszabadított, de szervezetlen falusi nép oktalan és jogtalan önzésében, nem érez szolidaritást nélkülöző embertársaival és a forradalom céljait meg nem értve, ezt csupán az erőszakoskodás alkalmának tekinti. Ilyen erőszakoskodás Szatmár megyében különösen az őrlési tanúsítványok nélküli gabonaőrlésekben és egyes falvak nemzeti tanácsainak működésében nyilvánul meg. Oláhgyürüs község nemzeti tanácsa az ottani malom jelentékeny mennyiségű, a Hadi Termény Részvénytársaság nagykárolyi kirendeltségének rendelkezésére álló vámkészletét lefoglalta és a lakosság között szétosztotta. Ugyanezt tette a királydaróczi nemzeti tanács a Déry féle malom lisztkészletével. Mig Géresen a református egyház malma jutott hasonló sorsra. A megye legtöbb falvában a lakosság erőszakoskodása miatt a malmok őrlési tanúsítványok nélkül kénytelenek őrölni. Ily jellegű nagyobb erőszakoskodásokat különösen Nagyecsedről, Szatmárököritóról és Mátészalkáról jelentenek. Ilyen viszonyok mellett a vámkészletek gyűjtése lehetetlen lesz és a közellátást nem fog tedetni biztosítani, ami a megyében általános éhínséget idézhet elő. Békehírek. Szép, színes szivárvány, üdvötadó béke, Gyötrődött lelkiknek távol menedéke, Vonagló sziveknek gileádi Írja : Vájjon színeidet Isten keze írja ? A szent ősigéiet vagy te újra nekünk? Nem pusztul el a föld, bár özön a vétkünk ? Hideg ragyogásod, mely fellegiül fáradt, Zöldre fakasztja a rothadt olajfákat ? Vagy égő falvaknak vagy csupán visszfénye ? Katonák vére, mely felfreccsent az égre ? Könyfátyolos szemmel reménységnek látszó, Sátán lobogtatja diadalmi zászló ? Akármi sorsjal vagy : maradj fenn az égen, Derengesd színeid népek éjjelében. Mint kirabolt koldus, didereg az Élet, A csüggedt világnak mesélj szép meséket. (Román front, 1916 ) Rosenfeld Zsigmond: Kraiiini a Károlyi grófok nagykárolyi kastélyából!! A külpolitikai bajokon örökösen sírtunk, jajgatnunk nem szabad, nem lehet. Megmaradnak a bajok a sok jeremiáda dacára is. Dolgozni, gondolkozni, alkotni kell, mert csak fokozott munkásság, herculesi erőfeszítés mellett lesz lehetséges a magyarság fenntartása. A háború, a 4 és fél évi öldöklés beteggé tette a magyarság javakorbeli férfilakosságának 75 százalékát. Sok a tüdőbajos, de elképzelhetetlenül sok a nemibeteg. A jövő generáció nem sok jót remélhet a beteg apáktól. A népkormánynak — a viszonyok némi konszolidációja után — a legsürgősebb feladata: új egészségügyi intézmények, kórházak, nép és munkásgyermek- és tüdőbetegszanatóriumok felállítása. Kórházzá kell átalakítanunk a felesleges kaszárnyákat, és szanatóriumokká az emberi hiúság emelte minden kastélyt. Nagykárolyban is üresen, elhagyottan áll a gróf Károlyiak 100 hold fenyvessel övezett lovagvára. — A város közepén a mai lakásszűk időkben kihasználatlanul, hever. A kastély Károlyi Gyuláné Károlyi Melinda grófnő tulajdona és özv. Károlyi Istvánné grófnő haszonélvezi. Károlyi Gyuláné Aradmácsán lakik, ott is van a kastélya. Károlyi Istvánnénak Budapesten a Révay utcában van nagy lakása. Egyikük sem lakik állandóan Nagykárolyban. A tündérszép kastély hatalmas termei üresek, némák, új lakókra várók. Új lakókat, harcban megrokkant, munkában agyongyötört, szenvedő testi s szellemi proletárokat várók. Az országos földbirtokreformmal kapcsolatban olcsó áron a grófi uradalommal egyetemben megválthatja az állam parkjával együtt a kastélyt. A kastélyban — nézetünk szerint, —könnyen elhelyezhető egy 500 ágyas a legmodernebb higiéniájú és felszerelésű kórházszerű szanatórium. Ne felejtsük el, hogy a kastélynak saját vízvezetéke, csatornázása s saját telepes villany világítása is van. Az óriási hall, helyesebben lovagterem könnyen átalakítható műtővé. A szobák tágasak, szellősek, ideálisak tüdőideges vérszegény és nemi betegeknek. A park ózontól telített levegője kellemes, gyógyító. A proletár tömegek ezrei áldani fogják a népkormány szerető gondosságát. E tárgyban a sorok írója elvtársaival a viszonyok némi lecsendesedése után küldöttségileg fogja felkeresni a kormányt, addig is azonban memorandummal fordulunk Kunfi Zsigmond népjóléti miniszter úrhoz és Madzsar József, dr. egészségügyi osztályfőnökhöz, Nagykároly város jeles szülöttéhez. Addig is, amíg e dologban érdemleges tényt közölhetünk olvasóinkkal, felkérjük Nagykároly város minden progresszív és szociális gondolkozása, a közügyek iránt érdeklődő egyéniségét, — nagy elfoglaltságuk daczára a gyakorló orvosokat is, — szóljanak hozzá lapunkban e szociális kérdéshez a gondolatszabadság magasztos elvei alapján szeretettel, férfiasan. A maradiak ne féljenek, a bútorokat műkincseket nem bántjuk. Az épületet s a parkot megváltja a népkormány, természetesen nem mint »praetium effectionist.« — k. — Emlékei a nagykárolyi elesett hősöknek! — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő Uram ! A »Szatmármegyei Közlöny* december 28-iki számában olvastam okosan megírt cikkét, amelyben arra hívja fel az érdeklődést, hogy más nagyobb városokhoz hasonlóan Nagykároly is állítson márvány emléket a haza védelmében elesett hősöknek. Szives figyelmét ezúttal arra akarom felhívni, hogy Nagykárolyban egy ilyen emlékmű felállítására már 1917. év nyarán egy bizottság alakult : »Hősök Emlékét Megörökítő Bizottság” néven, amelynek — ha jól emlékszem — elnöke : Debreczeni István nyug. polgármester, titkára pedig a Trencsénbe áthelyezett: Braneczky József kegyesrendi tanár. E bizottság még 1917. év augusztus havában két hangversenyt rendezett, amelynek jövedelme felülfizetésekkel együtt az 5000 koronát meghaladta. A bizottság e hangversenyek után többé nem adott életjelt magáról. Nem tudjuk mire lett fordítva a közadakozásból begyült pénz, de annyi tény, hogy emlékmű még ma sem hirdeti a hősök el nem múló dicsőségét. Kedves Szerkesztő Uram, mint a köz emberét kérem, járjon e dolog után s tudja meg, mire fordította e bizottság a kifejezetten a hősök emlékoszlopára kért és begyűlt pénzt? Nagykároly, 1919. év január hó 2-án. Tisztelő híve : (Aláírás.) Ég a villany, pedig nincsen... Takarékoskodjunk az árammal! Nagykárolyban már évtizedek óta állandó a sötétség úgy fizikai, mint szellemi tekintetben. Hozzá lévén tehát szokva az általános sötétséghez, igazán érthetetlen, hogy éppen most, amikor a nyersolaj országos hiánya, a nagykárolyi villamosmű üzemének legmesszebbmenő takarékosságát követeli