Virter Ferenc (szerk.): Századok legendái (Budapest, 1913)
Tartalom
SZÁZADOK LEGENDÁI A SZÍNPAD áldozata, ezt az egyetlen diadalát nem érhette meg. Ugyanebben az időben Bajza erős adminisztratív tehetsége és kritikai érzéke, a színház élén, nagy szolgálatot tett a dráma és a színművészet ügyének. Részben a külföldi romantikusok nyomán, részben Vörösmarthy közvetlen hatása alatt, egész sereg lelkes és tehetséges drámaíró versengett a költői pálmáért. Hangsúlyozzuk, hogy a költői pálma volt versengésük tárgya. Az olcsó hatást, könnyű szerrel megvásárolható népszerűséget, ezek nem keresték. Sem Obernyik Károly, sem szerencsétlen végű Czakó Zsigmond, legkevésbé Hugó Károly, a Bankár és Báró szerzője, aki büszke fejét a csillagokig emelte és költői önérzetének túlzásai között végre is a tébolynak esett áldozatul. Talán egészséges visszahatásként e fellegekben járó drámairodalomra, következett Szigligeti Ede, aki közönségének értelmi színvonalára igyekezett alászállani. Ő is megpróbálkozott a történeti tárgyakkal, és a romantikus világszemlélettel. A Trónkereső, Béldi Pál, Valéria: ennek a nagyralátó törekvésnek kissé szegényes tanúbizonyságai. Itt mégsem volt biztos a talaj Szigligeti lába alatt. Valamikor mérnöknek készült. Hozzászokott a dolgok reális és ekszakt vizsgálatához és bár soha sem vált belőle mérnök, írásain mindvégig nyomot hagyott a konstruktőr szelleme. Azért nem is volna igazságos Szigligetit Vörösmartyval egybevetni. Vörösmarty lángelméjű költő, Szigligeti nagyüzemre berendezkedett kézműves. Vörösmartyra Shakespeare hatott, Szigligetire saját kora közönségének szelleme. Még így is marad Szigligetinek elég dús érdeme, amelytől egy igazságos irodalomtörténeti kritika sohasem fogja megtagadni az elismerést. Megteremtette a valódi népszínművet, annak a korszellemnek hatása alatt, amely egy Kossuth, Eötvös József, Petőfi, Arany, Tompa, Erdélyi János, Jókai és megannyi más lángszellem buzdítására, egész szeretetével fordult a köznép és a népies felé. A Csikós, A Szökött katona, A Két pisztoly és talán elsősorban a Cigány a maguk nemében remekei ennek a műfajnak. Termékenyek és termékenyítők voltak, sikerük buzdította és példájuk követésért sarkallta a fiatalabb nemzedéknek nem egy nagyképességű tagját, köztük Szigeti Józsefet, aki színész-író volt és nemcsak a népszínműben, hanem a társadalmi drámában is teremtett a megmaradásra és továbbhatásra hivatott műveket. Továbbá Tóth Edét, a Falu rossza korán elhunyt és soká megsiratott szerzőjét. Szigligeti száraz és prózai szelleme a hatvanas években, a nemzeti szellem fölszabadításának ebben a már-már legendássá vált korszakában, megint csak megteremtette a maga reakcióját. Csodálatos módon a vezérlő géniusz megint csak Shakespeare lett. A Kisfaludy-társaság, Tomory Anasztáz nagylelkű adományából, megindította Shakespeare teljes műveinek fordítását. Majd Greguss Ágost megírta az irodalmunkban ma is még egyedül álló Shakespeare-életrajzot. És egy nyugtalan, forróvérű, tüzes képzeletű fiatal írói csoport tört utat magának a szürke jelentéktelenségek, a köznapi repertoire-darabok, az évről évre, néha párosával jelentkező Szigligeti-drámák gátjain. Elsőül érkezett be és mindvégig elsőnek maradt köztük Rákosi Jenő. Az Aesopus nyitja meg a sort. Utána erősen szerkesztett és mégis izzó képzeletű, kitűnően jellemző és mégis untalan elkápráztató drámák hosszú sora. Történeti képek, sötét tragédiák, mondái GILLES, SC ARAMOUCHE, SCA PIN ÉS ARLEQUIN Watteau festménye VARIÉTÉS AMUSANTES A mai Théâtre Français 1789-ben. — Egykorú metszet 58