Századok – 1868
Toldy Ferencz: Nemzeti történelmünk kezdetei 376
még ekkor sem írta le senki ez élő történelmet, ha a megelőző összes középkor dalnokainak történeti énekeit nem irta le, fájdalom, nemzetünk soha : feltehetjük-e, hogy ezt az őskorban teszi vala ? S mégis, sem mesét nem beszélek, midőn az őskor történeti dalnokait s ezek énekeit emlegetem, sem újat nem mondok , mert irodalomtörténetünk ez állítást , már jó ideje , tisztába hozta. De itt van helye figyelmessé tennem önöket a történeti emlékezések azon tárgyalási módjára, melyet feljebb említettem. Íme fenmaradt legrégibb mondánk, az A 1 m u - mo n da , melyet legrégibb történetírónk, Anonymus, I. Béla jegyzője, és azon hihetőleg Kálmán alatt élt szintén névtelen, ifjabb kortársa, kinek munkáját a Károly Róbert alatt élt Márk írta által, s kit azért, hadd nevezzek Kálmán névtelenének, ismertek még, s nem valódi mythos, hitrege-e az? Saskeselyű szállja meg álmában Emest, a fejedelmi nőt, ettől születik azon fejedelmi férfiú, kit isten folyamár jelképében tüntet fel anyjának, jelentve ekkép, hogy tőle dicső királyok hosszú sora származandik, s neve is, mely eredetileg köznév, t. i. Almu (mai alakjában álom), ím ez isteni látományra vonatkozik. (Az Almus deák végzettel van). A XIII. századbeli Kézai által leirt régi krónikás ugyanezt beszéli, midőn Árpádot Turul nemzetségbelinek mondja, mely nevét én a r u 1 -(Karvaly)-nak olvasok; sőt ezzel függ össze Etele kir. zászlaja is, melyen ugyanazon krónikásunk szerint koronás karul -madár volt látható, melyet a magyarok egész Gyéza fejedelemig viseltek harczaikban. Mire mutatnak e jelképek egyébre, mint hogy magyaraink, fejedelmeik őseit a karul vagy sólyom felnéptével, hatalmával bírva képzelték, ezek fiait Karul vagy Sólyom nemzetségből származtatták, és zászlajukon is e királyi madárral képviseltették fejedelmeik fenségét . A Hétmagyar- monda a honfoglalás történetét tartalmazta. A Kézai és Márk által fentartott XI. XII. századbeli krónikák csak némi töredékeiben ismerik már azt, t. i. azon, Árpád egyes vezérei tetteikről szóló emlékekből, melyeket a Márk krónikásának világos előadása szerint ők maguk készíttettek magukról. Anonymus, mint ennél előbbi, s a népköltészetbe avatottabb, még teljesben ismerte azokat, de hasz-