Századok – 1869
Thaly Kálmán: Lengyel képíró Magyarországon a kuruczvilágban és gr. Bercsényi László zenemestere 744
méltóság hárogositja s vakétja pákosztaságunkat. Vitéz horvát bán uram dolgaiban semmit nem tudok; se maga ö kglme nem ír, se az udvar szóemlékezetet nem tészen, hanem az mit a piarezon tapodtatót értek, s akkor jó szerencséjének örvendek s akadékia törődöm. Elek mint számkivettetett, haszontalan kárvalló, sóhajtok, hol hamvasolta vénült szemeimmel áztatván őszült szakállomat, s nem vígan hattyumódra, hanem rettegéssel s reszketéssel elmélkedem hazám veszedelmével jövő halálomat. Az felföldön fogadtatott hadaknak addig hallasztok fizetéseket, ám kapitányok nyakában hánván zászlójokat, úgy látszik lengyel confoederatusoktól kezdenek példát venni, s az végbeliek is elhitetlenek lévén, pusztára oszolnak. Ezeket én régen megjövendöltem ; de ha szót nem fogadnak s authoritásomban megfognak , arról nem tehetek. Látja az Isten, ha veszett fejemet megsententiáznának , könnyebben esnék, mint érdemen kívül így mortificáltatnom ; de már haszontalan nékem sopánkodnom, felvett czéljomat kell üdöm üldözéssével követnem, s két gonosz között kissebbet vennem. Mivel Murányomban szorulnom nem hiadnak, mezőt tülem tiltanak, Lengyelországban mennem nem engedtetik, Teplicze erőtelen, Sztrecsén is üszögében van , mostan egy kegyetlen völgyet tanáltattam az rettenetes hegyek között, egy folyó-patak mellett, ott csináltatok erős sánczot, oda az kegyetlenben szorulok, s mivel az magyarságnak keleti nincsen , régen gyűlöltem tót szót tamilok s hitván bakbázi nyirkos tótjaimmal zenczeczét (zsendiczét juhsavót) iszom, és mondhatom : az házi új lére. Azonban tik, édes emlővel biró magyarim, kik láttattok az első lovakon ülni : úgy hajtsátok és vezessétek tudatokat, törzst ne szenvedjen szekeretek, s rólam, ártatlanul megesett s földretapadt állapotomon példát vévén: szerencse kerekéhez ínnt bízhassatok? — lássátok. Megbocsásson káld, ha pennám, bús elmém vezérlésébűl el talált ragadni, mert mint barátomnak s hitt atyámfiának irtam, bám szaporájában. Éljen szerencséssen kelmed, kívánom, írtam Tepliczén, die 17. Április Anno 1664." Wesselényi nádor leveles könyvéből közli HANTZKÓ LAJOS. — Lengyel képíró Magyarországon a lakuczvilágban, és gr. Bercsényi László zenemestere. A m.kir. kamarai levéltárban, a II. Isákóczi Ferencz fejedelemhez benyújtott kérvények s az