Századok – 1877
HUNFALFY PÁL: Nyilatkozat Kossuth Lajos levelére 776
776 NYILATKOZAT HUNFALVY PÁLTÓL. NYILATKOZAT. A »Századok« szerkesztősége közölte velem Kossuth úr nyilatkozatát, alkalmat szolgáltatván nekem, hogy azt a finn iirodalomba is juttassam, ahol, úgy vagyok meggyőződve, nagyon szívesen fogják venni. A finnek előtt is nagy hírben áll Kossuth, nemcsak mint európai, de kiváltképen mint magyar nevezetes ember ; jól esik majd megtudniok, hogy ő igen távol volt és van attól a gyermekes elfogultságtól, amelyet Gerffy neki tulajdonított. De a nyilatkozatban egyéb is van, mire viszontag szükséges az észrevétel, Kossuth elpanaszolja, illetőleg vádol engem, hogy én egy hitvány irodalmi üzérkedésnek vakon felültem s azt vesszőparipának nyergeive oly hadonán neki rontottam, a miképen tenni nem átallottam. Kossuth azért gáncsol tehát, hogy historicus létemre a Zerffy üzérkedésének felültem. — Felültek annak velem együtt mindnyájan, akik a kérdéses kiadást ismerik, mert megfoghatatlannak hitték és hiszik, hogy Kossuth tudomására nem jutott volna, amit Lipcsében 1850-ben róla írtak, vagy épen munkái gyanánt adtak ki. Csak most, a jelen nyilatkozatából, tudja meg a világ, hogy az a három kötetes munka »falsum« , csak ezentúl nem szabad arra, mint Kossuth munkájára, hivatkozni. S vájjon igazán vesszőparipájának nyergeltem-e azt a falsumot? Ellenkezőleg, meg akartam a finn íróval és olvasókkal értetni, hogy Kossuthnak abbeli véleményére, ha »genuinus« találna is lenni, hivatkozni sem kellene. A Jalava (Almberg) könyvéből idézvén, amit Kossuth munkájából kiírt, s amit ezen zárszókkal fejezett be : »Ha Kossuthnak, kit nemzete istenít, így ítél a finn rokonságról, képzelni lehet, mint vélekedtek mások arról«, azt tevem hozzá: »Finn írónk felejteni látszik, hogy tudományos kérdésben a politikai tekintély mit sem hat. Kossuth erre nézve is a népszerű előitéleteknek hódolt; ő életében egy finn embert sem látott, finn könyvnek talán létéről sem hallott, az éjszaki világhistóriát nem ismerte , de szokása szerint bátran ítélt s nevetségessé teszi magát az által, hogy a finn rokonsági kérdést habsburgi cselszövénynek tartja. Az én tudtomra, legalább ezt a czáfolást senki sem vette nálunk tekintetbe.« — Lehet hibás az a véleményem, hogy Kossuth 1850-ig nem fog-